Négy perc(sci-fi/fantasy)

A várossal szinte csordultig, kilóméternyi vastagon beépült bolygó lakói "vidám zenés ébresztőre" kelhettek. Az ellenfél ördögi vezetője, a droid tábornok elhozta nekik a hádorút...Öldöklő küzdelem kezdődött...
Az apró, leginkább két szárnyas tojásra emlékeztető vadászgépek vadul suhantak az űrben. Mögöttük tucatnyi, jókora, háromüléses masina száguldott. A gépek extra stabilizáló szárnyai még behajtva pihentek...Az egység látszólag céltalanul száguldott a hatalmas, sokszáz méteres hadihajók egymást ágyúzó és rakétázó vonalai között látszólag függetlenül a parancsnokságok haditervetől...Persze, ez nem volt így...Az ellenséges parancsnoki hajó felé tartottak...

Csendes morgással hatalmas szürke árny bukkant elő a város-bolygó egyik holdjának takarásából.
-Lassabban, lassabban, lassabban! OKÉ, állj! Megállj!-parancsolta a hídon álló hercegnő. Tuanának hívták, a tünde király kedvenc lánya volt. Csillogó páncél, aranysisak alól kihullámzó sötét fürtök és két hegyes fül(hát tipikus tünde)-meg enyhe másnaposság az arcán(nem tipikus tünde)
Körülötte tisztjei-látszólag a tünde flotta legalja, olyan férfiak, akik inkább illettek volna egy spagetti westernbe vagy hippi-közösségbe a szomszéd galaxisból, néhány olyan pofával megpékelve, akikből simán legénységet toborozna Jack Sparrow tünde karszékbe kapitány...Lám, a másodtiszt éppen ásít, megmutatva a közönségnek reggelije maradványait, a tüzérségi parancsnok meg halk, bár annál illatosabb gáztámadást hajt végre a hajóhíd ellen. hiába, a másnaposság az másnaposság!
A tünde romboló csak úgy bújt ki az árnyékból, hogy optikai rendszerei a felépítmény tetején rálássanak a bolygó körül kavargó ütközetre...
- Naaa-mondta a hercegnő, amint a holo-kijelzőkön megjelent a kép-úgy látom, itt valami katonai ügyködés folyik. Jó, azt csináljuk hölgyeim, mint a múltkor. Felfejlődünk háromszögbe. Én megyek a csúcsra(és a fiúkra kacsintott)a Piszkos Tizenkettővel, a Mérgezett Egér lesz a bal szárny, a Félfülű Kandúr a jobb! Tartjuk a szoros köteléléket, míg fel nem oldom! Helyetekre és gyerünk! Apropó, kinek rohad a bele, fúúú! DJ, vedd ki Miss Riszát a CD-lejátszóból, és tegyél be valami normálisat! Hangszórók maximum! Pajzsok maximum!Előre!-aztán a trónt mintázó csodálatos tünde karszékbe huppant...Felpattintotta az apjától kapott rubintokkal meg hegyikristállyal szétcizellált zsebóra fedelét: 10 óra négy perc. A Piszkos Tizenkettő
romboló meglódult, a hercegnő pedig egyszerően a vértje kivégásaban tüntette el a ketyegőt...
A több tíz méter átmérőjű külső, mágikus hangszórók meg rázenedítettek Hank Williams Jr., All for the Love of sunshine című dalára! Habár, ez a zene jobban illett volna Lee tábornok polgárháborús veteránjainak nyugdíjas összejövetelére.
- Mi ez a zaj! -fordult a hang irányába ziháló hörgéssel, meggörnyedve a droid tábornok hajója hídján...15 kilométer acél száguldott ki felbömbölő hajtóművekkel a hold árnyékából. Karcsú, elegáns-és halálos, mint egy makó-cápa...
Tűz csapott ki a tünde hajó mellső, hatalmas lövegtörnyából... három szeparatista hajó változott olvadó fém és tépett tagok szánalmas halmazává...egy halálsikolyra sem futotta nekik.
Munkába léptek az elf gyilkológép 12méteres kaliberű katyusái, majd az oldalra szerelt 3méteres gatlingok is. Úgy tépték össze a harcoló felek kocsikerék, lándzsahegy, szivar alakú hajóit, mint ahogy egy orosz maffia behajtó bandája ver szét egy nem fizető porcelánkereskedőt...

Az első elf hajót követte a másik kettő. Kifordultak a hatalmas tornyok, felbőgtek a 12 és 30 méteres kaliberű rakéta-kilövők...
Tuana ütegeinek parancsnoka, egy torzomborsz szakállú ent szivarral a képében ült a vezérlő pultja mögött, vicsorogva markolta a tűzvezető joystickokat és ölt mindenkit, aki a cső elé került...
Felharsantak a bolygó körül harcolók összes hajóján a riasztó szirénák. Egy klónozott emberi tiszt az egyik hajón vadul nyomta as sziréna kezelőgombját. Aztán atomokká tépte egy elf rakéta, hajóstól-mindenestől...
Az egymásba kavarodó ellenséges hadsorok kétségbeesetten próbáltak leszakadni a másiktól, és lőni kezdtek az elf triászra...akárha megmagokkal pöckölnénk egy repülőgéphordozót. Megszólaltak a bolygót védő ionágyúk, felhőben támadtak a vadászok. Az elf űrvédelmi rakéták és gépágyúk kezelői tünde precizitással fogadták őket...
- A parancsnoki hajót! Söpörjétek le a vezért!-kiáltotta Tuana-Tűz, tűz!
A droid tábornok fél nanosecundumig állt egy izzó, tizen-pár méter átmérőjű elf lézersugár közepében.
...All for the love of the sunsine...-nyekeregték a hangszórók.
- A holdat, Hanva! Lődd ki!-kiáltotta a Mérgezett Egér parancsnoka. Sivítva szántottak fel az égitest kérgét a katyusák...
- Nem bírjuk tovább, Mester-kiáltotta az egyik szárnyas-tojás vadászgép pilótája a kisérőjének-vissza kell vonulnunk, vagy leölnek minket, mint az állatokat!
Mester, válaszolj!
-A lángvetők tűz! Egysoros oszlopba fejlődni!
Tíz kilóméteres, mágikus lángsugarak nyelték el a közelben álló célokat. Vákum ide-vagy oda, úgy égett az acél és a titán, mint a zsírpapír...
A város bolygó védelmi ágyúi kezdték bemérni a hegyesfülűeket. Az orbitális pályán álló hajók is lőni kezdtek, hogy fedezzék a visszavonulást. Ráadásul a városbolygó felszíne előtt nehéz volt megmondani, hol repül egy hajó, és hol látszanak a felszíni fények!
- Oladalsortűz a bolygóra, minden csővel!- utasította a hercegnő a beosztottjait.

Akkora durrogtatás kezdődött, amilyet még nem igen láttak a galaxisban...Repültek széjjel a bolygóvéros épületei, a felfőkarcolónyi repeszek eltalálták és lerántották a hajókat. Milliók pusztultak el egy-egy jobban felvő találattól, de ki az elf veszett kutyát érdekelte az alacsonyrendű halandó emberek élete?
-Még!-kiáltotta Tuana.
Újjabb iszonyú össztűz.
-Még, atommal, hidrogénnel, antianyaggal, molotov-koktéllal, tehénszarral, ami van! Még!!!
A bolygó feléjük eső felszínén olvadtan csorgott a kéreg. A planéta úgy füstölgött előttük az égen, mint egy kigyulladt kínai tüzijátékgyár.
Aki még élt, az menekült...
Hank Williams közben abbahagyta szívmelengető dalaogatását, és ahangszórók csak valami jenki lovassági indulót, vagy mi a nyavaját recsegtek az űrben. A hercegnő előhalászta az óráját, és kinyitotta a fedelet. Tíz óra nyolc percet mutatott...

Millió fényévekre onnan, egy koronás, sötéthajú, gondterhelt elf uralkodó nézett hol maga elé az étkező teremben, hol a pávasültre, hol az udvarias titkárára...
-Lehet, hogy felhívom a lányomat...hogyan halad a megbeszélt galaxisban a felderítés?-szólalt meg végül Őfelsége...