My life with boys-Az első szerelem

Kezdjük is az elején…
Talán 6-7 éves lehettem amikor találkoztam az első szerelemmel. Legyen a srác neve egyes. Tehát egyes és én ez óvodába jártunk itt ismertem meg. Mindig is az idősebbekkel barátkoztam már egészen pici koromtól kezdve mert valahogy a saját korosztályommal nem jöttem ki jól. 
Oviban már azért volt szerelmem, de sajnos ő nem viszonozta az érzelmeimet így egész korán túl estem egy szerelmi csalódáson. :D Nyilván ez akkoriban nem okozott nekem nagy szívfájdalmakat.
Na de térjünk vissza egyeshez. Egy általános suliba jártunk egyes és én. Az általános iskola udvara és a közös szünetek emléke még mindig bennem él, emlékszem rá, hogy hol voltak a padok, hogy hol volt a korosztályom és én hol lógtam a „nagyokkal”. Képzeljetek el egy nagy udvart aminek az elejében egy beton placc állt kosárlabda és focipályával és képzeljétek el az utána lévő füves részt fákkal. Szóval a füves részen padok voltak elhelyezve és egy szobor természetesen. Ilyen egyszemélyes kis farönk kiülök amiknek nem volt háttámlája. Mindig szórakozásból azokon ugráltunk a barátaimmal, előre szépen majd a szobor és a szobor oldalára tovább. Na kibírja tovább? :D 
Egyik eset talán 2. vagy 3. osztályban történt velem arra egész pontosan nem emlékszem. Szóval ugráltunk a padokon és hát nem úgy jött ki a lépés ahogy én magam terveztem és sikeresen megcsúsztam a pad sarkában fejemet pedig bevertem a szobor lábazatába. Gratulálunk ügyes  vagy! Nem is te lettél volna! Képzeljétek el azt a pillanatot amikor kinyitod a szemed felnézel és körülötted  millió meg egy ember aki éppen azt nézi, hogy élsz-e vagy halsz-e. Felnézel látod az eget szép felhős süt a nap de takarják a feletted lévő fák lombjai. Milyen idilli pillanat. Szóval csak feküdtem és bámultam felfelé de nem a kék eget néztem hanem egyes állt felettem és én elvesztem az ő gyönyörű barna szemeiben. Segített felkelnem és megkérdezte, hogy vagyok de én csak néztem és nem jöttek ki a szavak. Elakartam mondani mindenkinek ,hogy nyugi jól vagyok sűrűn megesik az ilyen velem esek kelek. :D De most valami egészen fura dolog történt velem valami miatt nem vagyok jól nem az fáj ,hogy bevertem a fejem hanem valami egészen fura a gyomromban. Eltelt a nap hazamentem. Lefekvéskor eszembe jutott egyeske és az ő szemei. Elég sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjek mi történt velem. SZERELMES VAGYOK. Na de pont belé? Pont egyeskébe? Hiszen az egyetlen barátnőmbe szerelmes. És mégis 4 évvel idősebb tőlem. Gyorsan elhessegettem a gondolatot, de az évek teltek és én alig bírtam megszólalni az ő közelében és mindig azok a bizonyos pillangók megjelentek a hasamban amikor megláttam őt. Ő a barátnőmmel járt egy ideig ilyen kisgyerekkori kapcsolat volt az övéké. 
Ennyi is lenne ez a szerelmi sztori egy időre. 
Ameddig egy suliba jártunk mindig próbáltam vele tartani a kapcsolatot mindig kerestem a társaságát de ő csak szimplán egy hülye kislányként gondolt rám aki haver. Szóval nem kell mondjam, hogy  életem egyik legnagyobb szívfájdalma volt az ő ballagásuk, hiszen iskolán kívül hiába egy településen  laktunk nem sűrűn láttam. De a rossz a jóban, hogy a szüleim rá egy évre beírattak egy másik iskolába ahol elkezdhettem a 7. osztályt. És az abban a városban volt ahová ő is ment tovább tanulni. Örültem neki, mert reggelenként egy buszon fogunk utazni és esetleg délután is tudunk együtt hazajönni és majd kialakul valami. Sajnos nem így lett. Bekerült egy új iskolába új társaságba ahol és megismerkedett egy lánnyal akivel járt majd egy másikkal akivel együtt voltak két évet. Ez azért eléggé rányomta a szerelmünkre a bélyeget. Vagyis a szerelmemre.
Nem volt egy szimpatikus barátnője, de nekem akármennyire cuki is lett volna nem lett volna úgysem lehetett volna szimpatikus. Sokat beszélgettünk MSN-en de  azért  ő még mindig kis hülye lányként gondolt rám. Az új iskolámban is nyilván tetszett egy srác de fura volt mert egyeske akkor is a részem volt és akkor is csak rá tudtam gondolni.  Rengeteget beszélgettünk éjszakákon át de nyilván csak baráti alapon hiszen ő kapcsolatban volt én pedig még mindig kislány aztán a kapcsolat egyre jobban kezdett megszakadni. Mindig én írtam rá és ő alig vagy csak félszavakban írt nekem.  Miután elballagtam az ált suliból volt egy focikupa a lakóhelyemen és voltak különböző vetélkedők is és az egyik állomáson ő volt az ellenőr. Így hát minek az embernek ellenség ha ilyen barátai vannak az akkori legjobb barátnőm beíratott hozzá egy vetélkedőre. Emlékszem nagyon mérges voltam a barátnőmre de tudom, hogy ő csak jót akart. Mikor odamentem egyeshez beszélgettünk miközben én a hülye talicska tologatást csináltam szlalomozás közben időre. Elég kellemetlen szitu volt! De a végére egész jó dolgok sültek ki belőle miután vége lett a versenynek odajött beszélgettünk. Előtte is láttam, hogy folyton engem figyel, de megkérdezte ,hogy az esti buliban majd találkozunk-e és , hogy táncolunk-e. Mondta, hogy rengeteget változtam és nagyon szép lány lett belőlem bár ezt már egészen kiskorunktól tudja. Megbeszéltük, hogy mindenképpen együtt töltjük az estét így nagy boldogsággal vártam. A barátaimmal ültem kint a focipályán várva az esti bulira amikor megpillantottam, hogy a barátnője megjelent. Nyilván az este folyamán már egy szót sem beszéltünk. Ennek is annyi lett. 
A középiskolát megkezdtem és abba az iskolába iratkoztam be ahová ő járt. Ekkor már azért kezdett visszajönni a régi barátságunk. MSN-en rámírt, hogy segíthet-e valamiben elmondta, hogy ki milyen tanár s ,hogy kinél mire figyeljek. Melyik terem merre található stb.  Majd nagy szomorúságomra hamarosan szakítottak a barátnőjével. :D És mi újra egyre többet beszélgettünk és egyre több közös barátunk lett. Volt egy csodálatos házibuli akkoriban  ahová meghívtak még valahogy október-november tájékán, ekkor még én nagy szerelemben égtem vele. Izgatottan vártam a bulit de nem tudtam, hogy ő is ott lesz. Mikor megérkeztem a buliba kedvesen fogadott. Egész este beszélgettünk majd elhívott sétálni. Kimentünk a kertből és elindultunk egy nyugodtabb  helyre beszélgetni. Itt el is csattant az első csókunk, elbújva egy üveg bor társaságában. Az első csókom isteni volt. Erre a pillanatra megérte éveken át várni és sóvárogni utána. Ezután egy buszos haza úton megtörtént a többi közös csók is és a buli után hazakisért. Aznap még rengeteget beszélgettünk de valahogy éreztem, hogy ő még mindig nem akar semmit és neki ez csak az alkohol mennyiségtől volt. Én 9. osztályos voltam  ő akkor volt 11. Tudtam, hogy nem szeretne kapcsolatot és ,hogy barátként tekint rám de én benne voltam legyen barátság. Rengeteget találkoztunk iskolába és iskolán kívül is. Érdekes volt számomra, hogy mások előtt ezt a kapcsolatot nem vállalja fel. Ha csak barátok vagyunk miért nem jön oda sűrűbben hozzám és kerüli a kontaktust, ha pedig odajön hozza a haverjait is. Ekkoriban már dohányoztam amit a szüleim nem tudtak, és az ő szülei sem tudták ,hogy ő is így sokszor elmentünk együtt biciklizni és az éj sötét leple alatt romantikáztunk és cigiztünk. Éjjel-nappal beszélgettünk. Mégis valami történt ezalatt az idő alatt majd hirtelen megszakadt ez a kapcsolat teljesen. Hiányzott az életemből a sok közös beszélgetésünk de úgy gondoltam ő nem keres én pedig nem erősködöm. Májusban volt az első barátom na majd ő egy külön sztori lesz. Vele novemberre mentünk szét. Amikor szakítottunk elkezdtünk újra beszélgetni és kezdődött minden előröl de még mindig csak barátként, de persze a barátok nem csókolóznak minden találkozáskor mi mégis megtettük. Nyilvánosan nem vállaltuk fel a dolgot nem beszélgettünk a suliban de nekem ez így nem ment tudtam, hogy szeretem de ő engem nem. Ismerkedtem más pasikkal a rákövetkező év októberére pedig lett egy új barátom ő ismételten egy új sztori. Másfél évig voltunk együtt. Mielőtt összejöttem ezzel a sráccal tartott nekem egyeske egy szerelmi vallomást és azt mondta, hogy sajnálja, hogy elbaszta az egészet de tudja, hogy már késő és neki egy olyan lányra lenne szüksége mint amilyen én vagyok. Ekkor már bennem minden remény és érzés odalett Reménytelenül vártam rá éveket és amikor tovább sikerült lépnem hirtelen megjelent. Ő ekkor már OKJ-ra járt de maradt abba a suliba ahol én.  Miután szétmentünk a pasimmal nyári diákmunkán együtt kezdtünk el dolgozni egyeskével ekkor neki barátnője volt .A barátnője pedig az én osztálytársam volt és nagyon jó barátnőm. Nagyon jó baráti kapcsolatot ápoltunk és barátként segített át a nehéz időszakon. Velem töltötte a 19. szülinapomat. Mikor minden barátom már hazament ő maradt velem. Elmondta, hogy nagyon szereti a barátnőjét de ő neki én régóta a kisszerelme vagyok és az is maradok. Rengeteg időt töltöttünk együtt azon a nyáron legjobb barátok lettünk. Mindkettőnkben lezárult egy korszak mindketten tovább léptünk. Én nyár végén elkezdtem a tanulmányaimat Budapesten és így sajnos egyre kevesebbet tudtunk beszélni. Rengeteget utaztam fel Budapestre az ő barátnőjével. Akitől hallottam a szakításukról. Próbáltam mellette állni ekkor, hogy visszaadjam azt a sok segítséget amit tőle kaptam az én szakításomnál de ő ezt nem fogadta. 
Na hát ő volt az első szerelmem. 6-7 éves koromtól 16-17 éves koromig elkisért a szerelmével majd 19 éves koromig a barátságával.
Mindig is fontos szerepet játszott az életemben és nagyon sok mindenért hálás lehetek neki. 
Jelenleg már nem beszélünk egymással. Egy jó ideje nem. Jegyese van és boldog. Megérdemli a szerelmet. Örülök, hogy egy ilyen csodálatos ember lett belőle.