Mit keresek én itt 2

Előszó

Az Interneten kötött barátság férfi és nő között számos lehetőséget rejt magában. Megtörténhet, idővel rájönnek, több ez, mint barátság, egyre közelebb kerülnek egymáshoz úgy, hogy betűk útján ismerik csak egymást. Fokozatosan érlelődik a személyes találkozás iránti igény. Íme két lehetőség, mi történhet két, érzelmileg egymáshoz kötődő személlyel egy szombat délelőtti randevú alkalmával, az ösztönök vagy pedig az észérvek győzedelmeskednek. Most kiderül, mit keresek én itt….


A lift zökkenése szakította félbe csókunk. A nehéz ajtó nyikorogása visszhangzott a néma lépcsőházban. A lifttel szembeni ajtó előtt álltunk ismét, némi matatás a kulcsokkal, és feltárul előttünk egy gusztusosan berendezett garzon. A pedáns rendetlenség egyértelműen mutatta, hogy itt nem férfi lakik.
- Nézz körül nyugodtan, mindjárt jövök – tűnik el a konyhában. Belépek az egyetlen szobába, mely funkcióját tekintve egyszerre háló, nappali és dolgozó. A sietős rendrakás nyomait fedezem fel mindenhol. Csupán az ágy, ami nem illik a képbe. Friss rajta az ágynemű, biztos, hogy ebben senki nem aludt. Készült… mosolyodom el magamban.
– Tetszik? – Érkezik a kérdés a hátam mögül. Nos igen, a mai nap másodszor nem jutok szóhoz. Ott áll az ajtóban, kezében két pohár, valószínűleg pezsgővel töltve, és a kigombolt blúz, izgató betekintést enged az édes halmok közé.
- Igen teszik és a lakás is csinos – válaszolom. Nyújtja felém az egyik poharat, a blúz meglebben, egy pillanatra előtűnik a sötét bimbó, szemem árulkodóan mered a csodás látványra.

Most. Most fogom megtenni. Szinte érzem, ahogy elmerülök az édes barlangba, bejárom minden rejtekét…
– Igyunk a mai délelőttre! – ránt vissza a „valóságba”. Szemembe néz, a koccintást egy kacsintás kíséri, majd egyszerre kortyoljuk be az édes pezsgőt. Hamarabb végez, mint én, ujja hajával játszik, míg én kortyolom az édes italt, majd a poharat az asztalra téve ül közelebb…
- Nem kényelmetlen neki így bezárva?- néz rám kérdőn, miközben keze a nadrágban lapuló dákómhoz simul.
- De igen. Kevés itt a hely, egész máshol szeretne lenni – felelem rekedten.
Elvarázsol a mosolya, nem látok mást, csak a tüzet, igéző szemeiben… nem gondolkodom… kívánom őt…

Kívánom… itt és most… Kézen fogva vezetem az ágyhoz. Mire feje a párnához ér, ajkaink egymásba gabalyodnak. Édes, vad, türelmetlen szenvedély uralkodik mozdulatainkon. Nyelveink játéka izgató, bizsergeti minden porcikám. Vágyam egyre inkább testet ölt, feszíti a vékony vászonnadrágot. Combja hozzám ér… érzi merevedésem… keze megérinti, a vásznon keresztül bátorítóan simít rajta egyet… Mély sóhaj a jutalma, majd ajkam vándorútra indul. Nyakán, füle alatt keresem azokat a pontokat, amelyeket gondolatban már sokszor felkerestem. Mély, ismerős sóhaj a jutalmam, de így egészen más, mit telefonon keresztül, nem csak hallom, bőrömön érzem is a sóhaj melegét…

Kigombolom a blúzt, a könnyű anyag libbenve engedi látni a formás kebleket… Ajkam lassan a halmok felé indul… Élvezem izgalmát… Látom, ahogy a bimbó egyre kiemelkedik a sötét udvarból, pedig ajkam, nyelvem még messze jár a meredező csúcstól… Zihál már, mikor nyelvem az udvart érinti… hajamba túr, ahogy ajkaim maguk közé zárják a barna bimbót. Játszom vele, mintha egy apró cukorka lenne, szopogatom, ízlelgetem… Kezem a feszes bőrön simítva indul ágyéka felé, megrázkódik, amikor a tangát tenyeremmel érintem. A vékony anyagon keresztül kitapintom nagyajkait, tenyeremben érzem a forró kéjt. Keze a nadrágom gombjain matat. Egyenként bánik el velük, egyre nagyobb szabadságot adva merev szerszámomnak. Utolsó mozdulatával benyúl, és kiszabadítja dákóm. Mellé huppanok, magam húzom le nadrágom, míg ő a tangáját sodorja le.

Felé fordulok, hosszú pillanatokig csodálom meztelenségét.
- Akarod, hogy megtörténjen? – súgom füléhez hajolva, s válaszra nem várva cimpáját kezdem harapdálni, melleit simizem.
- Kívánlak, akarom, hogy szeress!- hallom az elcsukló hangot. Nincs több tépelődés, merem-e, csak a bizonyosság, ez a nő kell nekem, érinteni, érezni akarom őt. Hozzábújok… bőrömön érzem bőrét, minden érintése borzongtató… Ajkaim visszatérnek bimbójára, kezem immár a meztelen ágyékát kényezteti. Óvatosan tereli fejem egyre lejjebb, tudom mit szeretne… ismerem ezt a mozdulatát… Lassan halad ajkam pocakján, ágyéka felé… Az ápolt kertecskén kicsit elbarangol, majd ujjaim nyitják meg előtte a nedves barlang bejáratát…

Fejem combjai közé fúrom… nyelvem eltűnik a barlangban, ujjaim a bejáraton siklanak. Lábait teljesen széttárja, feltárva minden titkát. Ízlelem a nedveit, nyelvem fáradhatatlanul ingerli a barlang mélyét… Lassan emelem fejem, nyelvem kifelé igyekszik, a csikló felé…
Hegye érinti a meredező csikló környékét, egye kisebb köröket írva körülötte. Abban a pillanatban, ahogy megérinti érzékeny csúcsát, hüvelykujjam a barlangba csúszik… Beleremeg, csípőjét tekergeti, szaporán veszi a levegőt… Feltekintek, szemeit keresem… A mellei felett néz rám, szemeiben a gyönyör csillan.
– Folytasd - suttogja, és engem nem kell bíztatni.

Nyelvem csiklóján köröz, ujjam tövig hatol a csakakos punciban, masszírozza az egyre szűkölő falat…
- Mindjárt elmegyek! – rebegi…
- Élvezz kedves… élvezz – bíztatom.
Ebben a pillanatban megfeszül minden izma, ujjamat szorosan öleli remegő puncija, mély sóhajtással adja át magát az orgazmusnak. Élvezem, ahogy élvez… már leírta, hogy milyen. Kísértetiesen hasonló hangokat hallottam már a telefonban, de a látvány felülmúlja minden képzeletem… Teljesen belefeledkezem, csodálom a gyönyörét…
- Kicsim csodálatos vagy… gyorsan elküldtél… veled mi lesz... mikor jössz utánam?- kacsint cinkosan.

Égetnek ezek a szavak… pillanatra elsötétül a világ… hol vagyok… mit teszek… mintha otthon, pár suttogását hallanám. Mozdulataim bizonytalanodnak… fejem a combjára hajtom, érzem a megnyugvást, a kielégülést… Hajamba túr, magához húz… száját csókra nyitja, keze dákómat keresi.. Megérinti a lankadó vesszőm, megérzi hangulatom változását… ő is bizonytalanná válik… mintha kicsit eltávolodna, mikor megkérdi:
- Mi baj kedves? Nem tudok szólni… csak magamhoz szorítom, arcom hajába fúrom….
- Csak ölelj át… kérem.
Nem kérdez, megteszi, hozzám simul. Meztelen melle mellkasomhoz ér, lábával combomat öleli át… érzem minden rezdülését… érzi minden rezdülésem, érzi kínom…
Rám néz, szemében egy apró könnycsepp formálódik, indulna lefelé ajkammal állom útját, leheletnyi puszival tüntetem el, mintha ott sem lett volna…
- Nem jó velem, ugye? Nem erre számítottál suttogja halkan, mi közben fátyolos szemeivel tekintetem keresi.

Érzem a gombócot a torkomban… nem tudom, hogy mondjam, pedig ha tudná, hogy minden vágyam az, ami ma teljesülni látszott, hogyan mondjam, hogy rég nem éreztem ilyen boldognak magam, hogyan mondjam, hogy milyen hirtelen öntött el a bűntudat, szállt el minden eltökéltségem, minden bátorságom… Nem tudom megtenni, még percekre sem tudok kilépni a kapcsolatomból, nem tudom elhallgattatni lelkiismeretem hangjait…
- Csodálatos veled… csodás vagy te magad is… velem van a baj - mondom, miközben arcát simítom…
- Egy szavad, és annak hangsúlya kísértetiesen emlékeztetett páromra…- nyögöm ki végül. Várva a reakciót. Durcit, csalódottságot, haragot vártam… ehelyett csókot kaptam… megnyugtató, megnyugvó csókot. És egy mosolyt, egy mosolyt, melyet nem feledek, míg élek…
- A te nagy lelked…- suttogja, és simul hozzám.

Fekszünk egymásba gabalyodva, gondolataink és kétségeink között. Haját simogatom, feje mellkasomon… érzéseim csillapodnak… becsukom szemem, próbálok rendet rakni idebent…
Hirtelen riadok fel, kezét éledező dákómon érzem, míg elbóbiskoltam kissé lejjebb csúszott, játszik az egyre merevebb szerszámmal. Hátát simítom rám néz…
- Jót aludtál? – kérdezi, miközben, szinte mellékesen ujjai körbeölelik férfiasságom.
- Igen, kellemes volt… biztos vagy benne, hogy jó ötlet, amit teszel? – kérdem bizonytalanul
A válasz valahogy nem lep meg…
- Figyelj rám kedves… szeretném, ha azt éreznéd, amit én éreztem az előbb, kérlek engedd el magad… most csak mi vagyunk ketten, adj egy esélyt magadnak…