Minden pillanat egy újabb esély

Még gimnazista voltam, mikor megismertem egy srácot, akivel onnantól kezdve lettünk szoros barátok, mikor a barátnőmnek kezdett el udvarolni. Ez egy időszalagra ráhelyezve olyan első év első hónapja. Tisztán emlékszem mindenre....az a srác hihetetlen édes, aranyos, és kedves volt..már-már úgy tűnt minden szempontból tökéletes, de mint tudjuk, ilyen fiú nem létezik, így hát kiderült..azért ő is pasiból van. Neki csak egy baja volt: egy vérbeli Casanova is eltéved az érzelmei rengetében, egy tini meg méginkább!! Nagyon rosszkor érkeztünk mi oda...v lehet h pont a megfelelő alkalommal?!?!?!? Volt egy barátnője akivel állandóan ezt a se veled se nélküled témát űzték már-már hobby szinten, mert a csaj soha nem tudta eldönteni mit akar..amiért persze nagyon haragudtam rá, mert így se ők ketten, se a barátnőm Stella sem tudott továblépni, és új lapot kezdeni az élet "Nagykönyvében"! A történet lényege, h mivel nagyon jó kapcsolatban voltam Sammel, szinte páholyból tudtam végigkísérni a csajokkal való kapcsolatát. Stella szívét milliószor összetörte, és ennek az ún. ’kapcsolatnak" egy nyár vetett véget. Találkoztak párszor, aztán évelején, mikor Sam már végzős lett megmondta Stellának, h nem érzi
azt,amit ilyenkor éreznie kéne, szval hagyják az egészet.
Nagyon fontos volt nekem ez a srác, és bár barátnak tekintettem és bátyként néztem rá(mert am az volt..fogadott bátyó), mindig ott lapult valami, amiről csak anyának mertem beszélni. Engem is megszédített. Mint említettem MAJDNEM minden szempontból tökéletes férfi, a hibáit pedig egy elszédített lány nehezen veszi észre. Majdnem én is beleestem abba a hibába, mint Stella.
Tanévkezdés előtt pár nappal e-mailezni kezdtünk, és bevallotta, hogy tetszem neki. Megdobbant a szívem, de tudtam, Stella miatt semmi nem lehetséges, és ahhoz is tartottam magam. Közben a kapcsolat szintén a régi volt, és mint eddig is, "a posztom páholyi szinten maradt." Tett egy említést egy lányról, Sheelának hívták..nem foglalkoztam vele, úgy gondoltam, nem jelenthet veszélyt, mivel nem is ismeri, stb... Tévedtem...egyre jobban eltávolodott tőlünk, és mindig azzal a csajjal volt..attán egy nap összejöttek. Nem esett jól, de ez van, ha tavaly nem a barátnőm, hanem én tetszem meg neki, akkor talán másképp alakult volna.
Sheeláról tudniillik, h még nagyon gyerek volt, és talán ez okozta a kapcsolatuk végét, olyan 1 hónap után. Sam lelkiismeretes és érzelmes srác volt, annak ellenére, h egy olyan képet vetítettem le róla, mintha az a tipikus suli szépfiúja címét viselné a mellén. Szomorú volt, de nem szerelmes. Nem tudom mi lelte, ismét felébredt benne az irántam érzett vonzalma.
November végén már én sem tudtam ellenállni neki. Egy este kihívott sétálni, beszélgetni, mint ahogy eddig lenni szokott, és elmentünk a suli egy olyan szakaszára, ahol szinte nem jár senki.
Mindketten tudtuk, itt történni fog valami, és az a valami egy csók volt. Gondolom, most mindenki vmi másra számított, de akkor nekünk egy csók jelentette a mindent. Mind2en szüzek voltunk, és nem tudom ő hogy volt vele, de nekem nem volt szándékomban, h
felelőtlenül titokban, semmiféle kapcsolati és érzelmi háttér nélkül odaadjam vkinek magam, akiről tudtam, h nem 100%osan megbízható.
Többször is megtörtént, h kimentünk és jól éreztük magunkat, beszélgettünk, hülyéskedtünk, csókoloztunk...gimnáziumi évem egyik legszebb és legtisztább élménye marad. Stellának addigra begyógyultak a sebek, még egy aprócska düh volt benne, de már az sem nagyon, szval semmi akadálya nem volt annak, h Sam és én...
Aztán derült égből villámcsapás szerűen közlöte velem is azt, amit még anno Stellának, és természetesen az én szívem is összetört. Csak azért, hogy fokozzuk a fájdalmat nem sokkal ( 2 nappal) később mág megint Sheelával járt.
Nem tudom konkrétan megfogalmazni mi is játszódott le abban az időszakban bennem. Asszem az a srác ébresztette fel szexuális vágyaimat. Mindketten égtünk, és borzongtunk valahányszor az ajkunk összeért. Az érintések pedig............ A gondolattól még mai napig megremeg a testem. Egyszer így utólag tett egy olyan kijelentést, h azokból az éjszakákból már csak egyvalami hiányzott......Asszem minnyájan tudjuk, h mi.
A téli szünetben ismét összejöttem a volt barátommal. A első nap a suliban összetalálkoztam Sammel a lépcsőn, és vidáman(közben a szívem majd szét hasadt) megkérdeztem tőle mi újság. Ő boldogan jelentette ki, h úgy érzi szerelmes. Asszem abban a pillanatban dőlt össze a vár maradék része bennem, és attól a pillanattól kezdve fokozatosan ábrándultam ki belőle. Időközben Sam rájött, h mekkora hülyeséget csinált, és ebből még sok bonyodalom származott, főleg, h nekem ako barátom volt. 1 hónap után szakítottak Sheelával, és Valentin nap után egy nappal vallotta be, h az amit akkor gondolt, h szerelmes Sheelába, cs egy pillanatnyi fellángolás volt, és az igazi, akit nagyon szeretne, az én vagyok. Megkérdeztem tőle, h miért mondta azt nekem anno, h nem tudna velem járni. A magyarázat kicsit érdekes, de a köztünk kialakult kapcsolat miatt hihető, és jóindulatú: Nem tudott dönteni, és inkább Sheelát választotta, mert félt, h ha összejövünk és két hét után szakítanánk,mert rájött, h Sheela kell neki, ako azzal megbántott volna,és ő ezt nem akarta. Sheelával pedig amúgy sem volt soha felhőtlen a kapcsolata, szval nem érdekelte, h mi lesz. Hónapokig próbálta bizonyítani,h tényleg én kellek neki, de én már továbbléptem, és boldogan, és szerelmesen éltem az életem a barátommal. Évvégén barátként búcsúztunk el egymástól, de éreztem rajta, h a baráti ölelés helyett inkább megcsókolna.
Valami maradt bennem...valami, ami nem hagy nyugodni, mert beteljesületlen. Elraktároztam, és békén hagytam.
Eltelt pár év, már én is a érettségi előtt álltam, amikor egyik hétvégén elmentünk egy kicsit kirándulni a haverokkal. A hely ahol kirándultunk nem volt messze Sam lakóhelyétől. Este elmentünk egy közeli diszkóba bulizni egy kicsit. Nem volt kedvem inni, soha nem voltam az ivászat híve, mert sztem az ember anélkül is jólérzi magát. Épp lazítgattam, amikor vki befogta a szemem hátulról. Azt hittem az egyik haver. Megfordultam és megláttam. Azt hittem ott helyben a karjaiba omlok, és......
-Saaaaam!!!-kiálltottam!!!
-Sziia!! Azt hittem csak képzelődöm..de...háát...hihetetlen...nagyon örülök neked...gyönyörű vagy!
Vibrált a szemünk a boldogságtól!! Pár szót váltottunk,aztán mivel az egyik barátnőm elhívott táncolni, mennem kellett.
-Majd még beszélünk!-mondta, és a szemünk valahogy nem tudott kimászni a másik tekintetéből.
Míg táncoltam éreztem végig engem néz, én pedig ezt kihasználva néha rá-rá néztem, mélyen a szemébe, mosolyogtam,stb. Egyik pillanatban valaki megfogta a kezem és elhúzott. Sam volt az. Egészen a kijáratig vitt, ott pedig egy elkerített részre, ahol senki nem járt. A falhoz nyomott, és annyit mondott:
-Kívánlak! Sok év után még mindig nem tudtalak elfelejteni... Olyan jó, h újra látlak, nem szeretnélek mégegyszer elveszíteni...
Össze-vissza beszélt...nem tudom mi lelte, éreztem ,h nem ivott, nem volt pia szaga, se semmi...valami más részegítette meg....
Hirtelen befejezte a mondókáját, és 1 percig csak néztük egymás. Éreztem, hogy forr a vérem, jobban kívántam, mint valaha. A szívem hevesen vert, a lélegzetem szaporább lett. Nem elég, hogy évekig elnyomtam magamban az iránta érzett vágyat, még fokozta ezt a helyzet és az, ahogy a fal mellett, teste a testemhez szegezve kiszolgáltatottan állok, és várom, h megtegye, amit már régóta szeretne. Megcsókolt. Olyan gyengéden ahogy azt régen tette. Aztán simogatni kezdett. Végig simította a karomat, majd a mellem a derekam, és így tovább. Szorosan magához húzott és ismét megcsókolt. Egyre vadabbul...
Kértem, h ne itt, és mondta, h menjünk el valami nyugisabb helyre. Beültünk a kocsiba és kimentünk a hegyre. Ott volt egy tisztás, ahol be lehetett látni az egész várost. Meleg tavasz volt, szval kiterítettünk egy plédet, és ott folytattuk.
Finom volt, mégis szenvedélyes. A nyakát kezdtem el csókolni, azt mindig is szerette,majd egyre lejjebb és lejjebb. Perceken belül le is került rólunk az összes ruhadarab. Simogattuk, kényezettük egymást. Ahogy végigcsókolt a nyakamtól a köldökömig, és vissza. ahogy a fülembe súgta: Hiányoztál!, Légy az enyém! Kívánlak! A vágy a lehető legmagasabbra fokozódott, és az energia ami akkor szárba szökkent, képes lett volna leteperni mindent, ami körülöttünk volt. Csak ő és én, mint régen, és most nem kell félnünk semmitől. Ahogy belémhatolt, már maga volt a gyönyör. Magához szorít, és finom mozdulatokkal juttat el a csúcsig. Az élvezettől lezsibbadt a szám, és már csókolni sem tudtam. Aztán egyre hevesebben és hevesebben....már-már sikoltoztam. Először nagyon, majd többször is épp h félig tolja belém, majd egyre többször nagyon, és kevesebbszer kicsit és egyre erősebben.Hihetetlen élmény volt! Pár perc alatt olyan izzó szenvedéllyel jutottunk el a csúcsig!!! Soha életemben nem volt még ilyen jó!!
Mind2ketten kitikkadva feküdtünk egymás mellett, és bámultuk az eget. Összebújtunk, csókoloztunk, simogattuk egymást, és nosztalgiáztunk a régről. Már igen későre járt, és vissza kelett mennünk a csapathoz. Akkora már mindenki engem keresett. Csókkal búcsúztunk, és egy életre szóló élménnyel a szívünkben tértünk haza. Nagyon jó volt, soha nem felejtem el! Nem kerestük egymást, tudtuk, ennek így kell lennie, ez így tökéletes. És mégsem kesergünk, mert tudjuk, h minden pillanat egy újabb esély ! Ennek bizonyítéka pedig ez a felejthetetlen éjszaka, amely a örök emlék marad!