Mikor minden változik - 1.fejezet

Már megint egy újabb nap, elegem volt. Miért kellett naponta átélnem mindig ugyanazt? Csak az nyugtatott, hogy lassan új suli és talán barátok is. De ebben már nem voltam annyira biztos. Mindig is úgy éltem, hogy tettem a világra, visszafojtottam az érzéseimet és mentem tovább, mintha mi sem történt volna. De a középiskola talán remény volt egy új élethez, ahol a barátok nem csak addig barátok amíg ki tudnak használni, mint ebben a kis mihaszna faluban ahol éltem, Bigsloeban. Őszintén szólva gyűlöltem az embereket, mind csak volt, a többség álszent. Ez már röviden szólva unalmas és átlagos dolog. Az átlagos dolgok pedig sok értéket nem hordoznak magukkal. Nem sokkal később tényleg elkezdődött a középsulis élet. Valamiért mindenki bámult rám, még a gondolatát is gyűlöltem annak, hogy valaki figyel engem. Összefutottam rengeteg emberrel amit nem nagyon bírtam, na és amikor kifogtam egy vallásos nénit ott volt végem. Nem mondom, hogy hinni rossz, hisz mindenkinek kell egy alap, nekem ez az alap a zene. Hisz a hit egy alap, ami mindenféleképpen kell, mert ha nincs könnyen elveszhetünk. De a hit alapja minden embernél más, ezt nem határozhatja meg egyvalaki, akinek van egy elképzelése,hogy mindenki azt szeresse amit ő, mert így csak boldogtalan lesz mindenki. Akármennyire nem csípem az emberi lényeket, ezt még nekem is be kell látnom.