Miért?

A történet 90%-ban kitalált, és több benne a történet, mint az erotika, de ezt kérlek nézzétek el nekem, mivel még első sztoris vagyok...

Kora hajnal volt, fél négy körül. Nem tudtam aludni. Kimentem az erkélyre, és szokásomhoz híven a csillagokat bámultam. Kellemes nyári éjszaka volt, az ég pedig kristálytiszta, a növekvő Hold bevilágította a tájat. Középiskola óta messze tanulok otthonomtól, és szüleimmel se vagyok túl jó viszonyban, nem járok haza, ezért egy albérletben lakom a város szélén, így nem nagyon zavarnak éjszaka a fények, a zajok. Teljesen magával ragadott a látvány. Azonban hiányérzetem volt, és ezt nem tudta pótolni sem a Hold, sem az éjszaka fényei, sem a csillagok, sőt semmi más. Hiányzott valaki, aki mellettem van, aki átölel, ha rossz a kedvem, aki szeret. Állandóan ezen gondolkoztam, és tudtam, hogy ez csak a saját hibámból van így. Sokan mondták már, hogy jóképű vagyok, és csak kicsit kéne megerőltetni magam, hogy minden ujjamra jusson egy lány. Sokat filozofáltam ezeken a dolgokon, és belegondoltam, hogy mi lenne, ha.... azonban itt mindig meggondoltam magam, mielőtt elhatározásra jutottam volna. Ahhoz, hogy megismerkedjek valakivel, emberek közé kellett volna járnom, viszont utálom a füstös szórakozóhelyeket, és irtózom a discókban ugrabugráló kényes és beképzelt csajoktól. Nem tudtam mitévő legyek, de az évek alatt már hozzászoktam ehhez a "nincs nő nincs sírás" állapothoz, és már nem érdekelt semmi. Az életem teljes csőd volt, nem törődtem semmivel, csak a pillanatnak éltem. Míg ezeken gondolkodtam, a hajnal elkezdett nappallá érni, és úgy gondoltam ideje aludni.

Kora délután volt, mikor elindultam szokásos napi sétémra. Órákig mászkáltam céltalanul a városban, majd betértem kedvenc helyemre, ahol nem voltak részeg alakok, a füstöt nem lehetett harapni a levegőben, de főleg a lányok bámulása végett jártam ide a haverokkal. Most is itt volt a legjobb haverom.
- Szerbusz, fiam - köszöntem.
- Cső.. Mi van veled mostanság?
- Semmi különös, a szokásos életkedv hiánya, egyébként megvagyok.
- Anyádékkal mi van?
- Mittudomén, hónapok óta nem is hívtak.
- Aha. Kár, hogy csak most jöttél, volt itt valami kiránduló csoport, apám, csak csajok, ne tudd meg...
- Már megint kezded?
- Figyelj, nem gondolod, hogy 19 éves vagy és kicsit egészségtelen, hogy még nem volt komoly barátnőd se?
- Tudom, de nem érdekel...-mondtam - Utálom hogy mindig ezzzzel.... - hirtelen megfagyott bennem a szó. Az ajtón belépett egy vörös hajú, magas lány. Csak ültem félig nyitott szájjal és nem tudtam pislogni sem. Valahonnan ismerős volt a lány.
- Nah, szerelmesek vagyunk? - gúnyolódott haverom, majd felállt az asztaltól és így szólt:
- Hmmm, mindjárt jövök.
- Hová mész? - kérdeztem, de aztán rájöttem, miért ment el haverom. A vörös hajú lány elindult felém.
- Szia! - mondta a lány.
- Szia. - mondtam, és kezdett derengeni a lány kiléte. - Kriszti?
- Talált süllyedt - mosolygott rám. Ettől a mosolytól már évekkel ezelőtt, általános iskolában is elolvadtam. - Leülhetek melléd?
- Persze... ööö, hogy kerülsz te ide? Rég láttalak. Mi van veled? - törtek elő a kérdések.

Ahogy végignéztem rajta, hosszú lábain, formás mellein, és csodás arcán, ismét éreztem azt amire régen azt hittem, hogy csak múlandó diákszerelem. Azonban most éreztem valami mást is, ami enyhe alhastáji bizsergésben nyilvánult meg. Ő pedig elkezdett mesélni. Tanulmányi úton voltak, és csak két napig maradnak. Elmeséltük egymásnak, mi történt az elmúlt években. Mivel szülővárosomban két házzal mellettünk laknak, kiderült, hogy néhány hónapja nagyon jó viszonyban van a szüleimmel. Aztán valahogy kettőnkre terelődött a téma. Régen nagyon jól megértettük egymást, jó barátok voltunk, de én többet is éreztem ennél, viszont soha nem mertem kimutatni érzelmeimet. Megkérdezte, hogy mit gondolok róla. Egy pillanatra zavarba jöttem, és elkezdtem habogni:
- öö, nos tudod, hát régen, ööö, hát tetszettél, igen bevallom, beléd voltam zúgva, teljesen... - Mélyen a szemembe nézett, és így szólt:
- És miért nem beszéltél erről soha? – éreztem, hogy más hangnemben szólt hozzá, szinte szemrehányóan.
- háát, féltem a visszautasítástól...- mondtam, és tudtam, hogy valószínűleg ő se volt közömbös irántam. Még mielőtt reagált volna, javasoltam hogy beszéljük meg egy séta közben. Kimentünk a parkba, ahol üldögélni szoktam, mikor magányosnak érzem magam, vagyis szinte mindig. Időközben egyre jobban besötétedett, és ismét a Hold vette át az uralmat. Csak sétáltunk némán, kézen fogva, mint régen. Megálltunk a folyóparton, és leültünk egy padra. Hold a víz tükréből figyelt minket, és a park fái elnyelték a város kora esti zaját. A csendet Kriszta törte meg:
- És, hogy állsz a lányokkal?
- Háát, hadilábon, úgymond... vagyis sehogy.
- 5 éve?
- Nos, igen... És te? Biztos minden pasi rád akarja vetni magát - kérdeztem könnyelműen, nem is gondolkodva a múlton. Csak akkor vettem észre magam, mikor Kriszti szemében felfedeztem a könnyeket, amit a meggondolatlan kérdésemmel okoztam. Hirtelen ötlettől vezérelve átöleltem. Éreztem, hogy légzése lenyugszik, és szemébe nézve tudtam, hogy nem haragszik, csak felkavartam kicsit az érzéseit. Fejét a mellkasomra hajtotta.

Pár percig csak ültünk így, érezve egymás testének nyugodt mozgását, majd megszólaltam:
- Amit délután mondtam, nos, azt teljesen komolyan gondoltam, és ...hát... még most is ugyanazt érzem. Szerelmes vagyok beléd! - Kriszta felnézett, és válasz helyett, vagy inkább válaszul, megcsókolt. Hosszú, forró csók volt. Nyelvünk a másikéval játszott, és közben egymást simogattuk. Hirtelen elszakadt tőlem és azt mondta:
- Kívánlak!
- Nem lesz ez korai? - kérdeztem, de közben ugyanezt éreztem.
- Figyelj, 9 éve ismerlek, miért lenne korai? Ne kínozz kérlek, évek óta nem láttalak, pedig már rég el akartam mondani, hogy én is szeretlek. - Ismét megcsókolt. Tudtam, hogy ez lehet életem lehetősége. Persze, rám jellemző módon, ez nem jött össze. Megcsörrent a telefonja. Barátnője volt az, és azt mondta, hogy siessen vissza, mert nem ér vissza a szállásra.
- Nagyon sajnálom....- mondta. Holnap?
- Persze. Várlak ugyanitt. - egy búcsúcsókot váltottunk, majd elsietett. Jellemző, gondoltam, biztos nem látom egy darabig viszont. Azzal hazamentem.

Másnap elsétáltam a parkba, és leültem a tegnapi helyre. Legnagyobb meglepetésemre fél óra várakozás után megjelent Kriszti. Egy csókkal üdvözöltük egymást, majd megkérdezte:
- A parkban szeretnéd, vagy felmegyünk hozzád még ma? - kicsit meglepődtem, majd rávágtam:
- Persze, gyerünk. - Az albérletem elég messze volt, útközben meg-megálltunk és csókolgattuk egymást. Mire odaértünk, már egyiken se bírtuk fékezni magunkat. Berontottunk a szobámba, és ledöntött az ágyra. A nyakamat csókolgatta, majd kigombolta az ingemet, és a mellkasomra tért át, közben felhevült testemet simogatta. A hátánál benyúltam pólója alá, és finom bőrét cirógattam, majd levettem róla a pólót. Formás melleit egy melltartó takarta. A hátára fektettem, és én kezdtem el csókolgatni. Melltartóját kikapcsoltam, és mellbimbóit kezdtem puszilgatni, és harapdálni. Nem bírtam ki, és nadrágját is lerántottam róla. Felnéztem, de Krisztit láthatóan nem zavarta a gyengéd erőszak, azonban átvette a kezdeményezést. Egy szál tangában rám ült, és vénuszdombjával a duzzadó shortomat kezdte simogatni, közben melleit masszírozta. Nem bírtam sokáig a passzivitást, magamhoz rántottam, megcsókoltam, majd lefektettem, és lefelé haladva végignyalogattam testét. Nagyon élvezte. Elértem tangájához, ami már teljesen átnedvesedett. Finoman lehúztam róla. Elém tárult, amire egész eddigi életemben vártam, nőiességének finom kelyhe. Fölötte egy kis szőrzet vöröslött. Próbáltam lassan belekezdeni, de az íz teljesen elbódított, és egyre vadabbul kezdtem nyalogatni finom kis punciját, ő pedig egyre jobban nyögdécselt, és sikongatott, majd elélvezett. Teste fénylett az izzadságtól, és zihálása teljessé tette a látványt. Ismét felfelé haladtam a csókokkal, végig egész testén. Most ő következett, lecsúszott a lábam közé, és elővette az eddigre már kőkemény farkamat. Körbenyalogatta makkomat, majd az egészet bevette a szájába, és fokozatosan egyre lejjebb haladva szívta. Sosem éreztem még ilyet. Fantasztikus érzés volt. Meglepően sokáig bírtam, attól féltem, hogy túl korán a szájába élvezek, de elég kitartóan munkálkodott, míg úgy éreztem, hogy mindjárt itt a vég. Szóltam neki, de ő megvárta, és lenyelte az egészet. Egymáshoz bújva pihegtünk, majd megkérdeztem:
- Akarod?
- Igen. Csak kérlek vigyázz, mert ez lesz az első.
- Nos, nekem is, de vigyázok.

Elővettem egy óvszert az éjjeliszekrényből (többet nem is tartok magamnál) és megkértem, hogy húzza fel. Nyelvével felizgatta kicsit a farkamat, így az ismét merevvé vált. Gyengéd mozdulatokkal felhúzta az óvszert a szerszámomra, majd hátradőlt, és kicsit szétnyitotta lábait. Megcsókoltam, majd farkamat a nagyajkához helyeztem, és a szemébe néztem. Láttam a várakozást, ezért finoman, de határozottan akcióba lendültem. Lassan hatoltam vaginájába, és figyeltem, nehogy fájdalmat okozzak neki, majd egyre gyorsabban kezdtem mozogni. Közben néztem Krisztát. Csukott szemmel adta át magát a gyönyörnek. Mellei ritmusosan mozogtak fel-le, csodálatos látványt nyújtott. Egyre sűrűbb sikolyai nyilvánvalóvá tették a közelgő orgazmust, ezért belassítottam. Mikor már szinte extázisba esett, egy utolsó rohammal intézkedtem mindkettőnk boldogságáról. Percekig pihentünk egymás mellett, közben finom csókokat leheltünk egymás testére. Azonban a telefon ismét kegyetlenül belehasított az idilli csendbe.
- Mennem kell, holnap indulunk haza. - mondta, és gyorsan szedelőzködni kezdett. Adott egy búcsúcsókot, majd megkérdezte:
- Biztos nem jössz? A szüleidnek nagyon hiányzol, és nekem is fogsz...
- Nem. Tudod, hogy mi van, és tényleg szeretlek, de nem megyek haza még egy ideig.
- Hát jó. Szia.
- Szia - mondtam. Torkomban gombócot szorongattam. Nem akartam gyengének látszani, de valóban életem nagy szerelme volt, és ismét elveszítettem, talán ismét évekre. Dühös voltam, és szomorú. Mindegy, gondoltam, talán nem is érné meg, hogy ismét összebalhézzak az ősökkel. Áhh, legyintettem, majd elmúlik, eddig is kibírtam. Még utoljára végigsimítottam selymes arcbőrén, végig egész testén, és utoljára belemarkoltam feszes popójába. Aztán csak néztem a tovatűnő tökéletes nőalakot, és arra gondoltam, hogy vége mindennek, már tényleg nincs értelme az életemnek.

Kora hajnal volt, négy körül. A csillagok tétován bámultak rám, és én tétován bámultam az ég felé. Nem tudtam helyesen cselekedtem-e, de úgy éreztem, ha nem teszem meg, azzal mindenkinek csak rossz lenne.
- Mit csinálsz ilyenkor?
- Csak gondolkozom. Hogy miért voltunk ilyen bolondok, hogy ilyen félreértés miatt évekre elszakadjunk egymástól?
- Hát fiam, ez csak a te hibád. De nem akarom megint kezdeni. Krisztának szóltál, hogy hazajöttél?
- Nem, apa, de reggel átmegyek hozzá....