Mi csak jatszani jottunk....

Neha mikor lefekszeml lehunyom a szemem sotetseg vesz korul mindenhol es ugy erzem teljesen egyedul vagyok... majd arra gondolok milyen szanalmas vagyok, hogy sajnalom magam... az onsajnalat soha nem vezetett semmire csak ongyilkossagba kergette az embereket, vagy az ep elmet veszett sotetsegbe uzte.
Ebben a sotetben erzem a csend ovatos tappintasait amint vegigsimogatnak es kenyesztetnek, mint anya a beteg gyermeket kit ovna a sok bajtol ami meg erni fogja ebben a romlott vilagban. Sajnos mar en is belefaradtam a maganyban es a meghitt hazug olelesekben mit az elet adott nekem...de most igy egyedul a sotetben az onsajnalat kellos kozepen ugy erzem nem vagyok maganyos , hiszem, hogy valahol a nagyvilagban van egy ember ki majd megmutatja a fenyt.
Most is Rad varok, de te nem jossz... csak ulsz es bamulsz ram mintha nem ertenel semmit , aztan felallsz es tovabbmensz...nem hagysz semmit magad utan csak a sotet arnyakat a falamon es a maganyos ejszakakat...szememben konnyek gyulnek ossze es a sarokba befordulva hagyom, hogy vegigcsorduljanak arcomon, majd megpihenjenek parnam szines mintain ... most , hogy elmensz es itthagysz elmegyek en is... itt hagyok mindent es mindenkit lassan elengedem sosemfogott kezed es hagyom a csendnek, a maganynak, a sosemvolt almoknak , hogy magukkal ragadjanak...vigyenek el egy utazasra hol vegre magamralelhetek.
Az elmelkedest koveto almom szornyu volt, lattam a szoban kozepen egy gyermeket .Ott ult ... olyan artatlan es tiszta volt mintha most szuletett volna. Korlotte minden tiszta feny volt ragyogott akar egy csillag mi kivilagitja az ej sotet vasznat.Egyszeruen csodalatos...majd hirtelen radobbentem az almom nem volt igazi alom es a gyerek ki meg naivan elhitte .hogy mi csak jatszani jottunk e Foldre, felnott es ott kuporog osszefont kezekkel, labbakkal a sarokban... en voltam .. csak kozben felnottem, a gyerekbol nem lett semmi csak egy osszerokkant torottszarnyu madar ki csak ugral agrol-agra, de azok mind osszetornek es a melybe hull, ujra vissza a sotetsegbe, az ironia kalitkajaba.
Hogyha egyszer talan lessz uj eletem nem tudom mi lessz belolem mi lehet belolen... de azt biztosra erzem hogy akkor mar minden jobb lessz talan, mert erezni fogom azt a kis szikrat ami meg okot ad az eletre, es akor talan a sotetseg megtorik ... es a te kezed akkor majd ott lessz.