Magaslesen

- Mit mocorogsz annyit? - kérdezte Szilvi.
- Kényelmetlen a nyereg, nyomja a kövér seggem. Nem bicikliztem már három éve, teljesen elszoktam tőle. Úgy nézhetek ki, mintha egy párnát köszörülnének - feleltem tárgyilagosan. Szilvi arcán széles mosoly jelent meg. Szeretem a mosolyát, a nevetését.
Egyenesen haladtunk a horgásztó irányába, ami a falutól kb. hat kilométerre található, a szomszéd község határában. Fülledt meleg volt, a horizonton Vác felől sötét fellegek gyülekeztek.
- És ha elkap a vihar, mit csinálunk?
- Nem kap el - feleltem - abból az irányból nem kapunk esőt.
- Biztos? - kérdezte félénken.
- Biztos. Ne néz így rám, itt nőttem fel, tudom honnan esik és honnan nem. Meg különben is, tető alatt leszünk.
- De ha elázunk, rajtad állok bosszút - felemelt hangjában érezni lehetett azt a kacérságot, amit csillogó szemeiben láttam.
Talán úgy tíz percig tekertünk lassan előre, közben kevés szót váltva. Az út helyett őt figyeltem. Combjain feszült a rövidnadrág, hófehér bőre gyönyörű, csillogó vörös haja tündökölt a természet kontrasztjában. Rajtam hátizsák, csak a legszükségesebbek. Pléd, szúnyogriasztó, víz, óvszer...
- Itt az eperfánál jobbra le.
- Te valami nádasba viszel engem?
- Dehogyis, nézd csak, ott egy magasles - Mutattam a nádas melletti fák árnyékában álló építményre.
- És mit fogunk csinálni? - kérdezte sejtelmesen mosolyogva.
- Megerőszakollak, levágom a fejed és a tüdődbe hányok - válaszoltam faarccal.
- Undorító disznó vagy, tudod! Vedd tudomásul, még egy ilyen ostoba vicc, és nem állok veled szóba többet.
- Oké, oké. Ide támasszuk a bringákat.
Egy öreg vadalmafa törzséhez támasztottuk a csőszamarakat. Mikor odafordultam hozzá, átölelt, majd forró csókot nyomott a számra. Ajkaink egybeforrtak a júniusi kánikulában.
- Szúr a szakállad - közölte - igaza van anyukádnak, úgy nézel ki, mint egy vén zsidó. Orrhangon válaszoltam neki:
- Ez kérem, felháborító, micsoda antiszemitizmus tapasztalható itt a nádasban kérem.
Mindketten elnevettük magunkat, majd kezemmel intve utat mutattam a magasles létrájához. Ő mászott fel először. Alulról toltam a fenekénél, majd amikor mindketten felértünk, leültünk egymás mellé a padra, és átöleltük egymást. Meghitt hangulatban voltunk, a közelben madarak csicseregtek, odább a patak csobogott. Kellett volna ennél több?
Én nekidőltem a les falának, ő pedig háttal nekem. Simogattam a karjait, a hasát, majd egyik mellét kezdtem el finoman masszírozni a ruhán keresztül. Milyen kemények voltak már akkor a bimbói, persze már nekem is szűk volt a nadrág. Halk nyögések hagyták el száját, mire a másik mellét is kezembe vettem. Utána elkedtem lehúzni a pólóját, amibe ő is besegített. Felállt, és letolta a rövidnadrágját is.
Szilvivel régóta ismertük egymást, de a középiskola évei alatt nem találkoztunk egyszer sem. Az egyetemen láttam viszont egy bulin, ahol én is felléptem a zenekarommal, kiderült ő is odajárt ahová én, csak másik szakra. A régi barátság felelevenedett, és tovább fokozódott köztünk. Gyönyörű nővé érett az évek során. Vörös hajához és sápadt fehér bőréhez jól illett a darkos szerelés, amit általában hordott. Közepes méretű, formás keblei voltak, hosszú lábai és széles csípője. Számomra legalábbis ő jelentette a nőt. Persze az is számít, hogy ő az első nő az életemben, félénk természetem miatt nem volt barátnőm húszéves koromig.
Én is levettem a pólót, a nadrágot, a cipőt. Egyszál fehérneműben ütünk a magaslesen. Akkor én letérdeltem elé, és kibontottam a melltartóból a ciciket, simogattam, majd számba véve az egyiket, először csak a nyelvemmel köröztem rajta, majd finoman szívogatni kezdtem. Szilvi magához szorította a fejemet, közben a hátamat karmolászta. A másik cickót is kényeztettem, utána elkezdtem puszilgatni a mellkasát, egyre lejjebb haladva, a hasán, majd a csipkés bugyihoz érve megálltam. Felálltam, kivettem a hátizsákból a plédet, és ráterítettem a les korlátjára, hogy ha hátradől, a fa ne sértse a hátát. Míg ezt elvégeztem, ő letolta a bugyiját, majd nekidőlt a a les falának, és széjjelebb nyitotta lábait.
Én ismét letérdeltem elé, majd megsimogattam nedves punciját, egyik ujjammal finoman körözve a csikló körül. Kicsit széjjelebb húztam a szeméremajkait, majd odahajoltam és nyelvemet betoltam a résbe. Lassan nyalni kezdtem őt.
- Igen - nyögte halkan.
Alig tehettem azonban dolgomat, hirtelen megálltam, mert éreztem, hogy nem sokáig bírom már. Ő is erre gondolhatott, mert felhúzott maga mellé.
- Azt hiszem, te rettenetesen kívánsz engem - kacsintott rám, miközben letolta alsónadrágomat, és megfogta a péniszem.
- Kérlek - nyögtem ki nyeldekelve - mindjárt elsülök. Ne haragudj.
- Ne butáskodj - felelte, miközben munkálkodni kezdett rajtam - úgy csinálsz, mintha először volnánk együtt. Az első után jön a második.
- Jó, jó, csak szégyellem, hogy az első mindig rövid ideig tart.
Szájon csókolt, majd letérdelt elém és egy erőset szorított a tövén. Éreztem a makkomon meleg lehelletét, ahogy ajkai körbefonták bíborló furulyám végét. Nyelvével körözni kezdett rajta, miközben kezével rásegített. A mennyekben éreztem magam ilyenkor.
- Úgy szeretlek. Gyere! Felemeltem őt, leültettem magam mellé. Nekidőlt a plédnek. Szétnyitotta lábait, és a hátam mögé téve magához ölelt. Mikor ajkaink ismét egyek voltak, elkapott a hév, és elélveztem, a hasára spricceltem nedvemet...