Kwei-Fei

Yang Kwei-Fei hercegnő készen állt, amikor a katonák megérkeztek. A lázadás közel fél éve dúlt és tudta hogy az alattvalók tévesen a császárra gyakorolt befolyását okolják a gazdasági problémákért. Tudta, hogy a császárnak – bármennyire is szerette őt – át kell adnia a katonáknak, hogy megmentse saját életét és trónját. Már napokkal ezelőtt megjósolta hogy eljönnek érte, és figyelmen kívül hagyta más ágyasok és nővérei derűlátóbb nézeteit. Mire a katonák megérkeztek már a legjobb nyilvános ruhájába volt öltözve. A haja kifésülve, fényesen, feketén és enyhén virágillatúan lógott a hátára. A kapitány meglepődött, hogy indulásra készen találta. 
–Rettenetesen sajnálom hercegnő de a tanács, amit a császárnak adott árulásnak minősül, a büntetés pedig a halál. Megteszem amilyen gyorsan csak tudom.– mentegetőzött. 
A nő szépségének látványától felgyorsult a pulzusa. Nem csoda hogy a császár szerette. Ez volt a legbájosabb nő, akit a kapitány valaha látott. Kár volt elpusztítani ezt a kedvességet. A kapitány ugyan tudta hogy a vádak igazságtalanok, de készen állt megtenni amit tennie kellett. A nő csuklójáért nyúlva azt mondta:
–Kérlek gyere velünk!
Yang Kwei-Fei már eldöntötte, hogy mit akar és megkérdezte: 
-Kérem.. kapitány.. feltehetek egy fátylat a tisztesség kedvéért?
– Természetesen! 
A férfi gyönyörködve nézte ahogy Kwei-Fei felveszi a már előkészített hosszú, sárga fátylat és fésűvel a hajába erősíti. Meglepte hogy a nő mennyi méltóságot és könnyedséget mutatott még a halállal szembe nézve is. A nő az arcát és nyakát elrejtő fátyollal visszalépett a kapitányhoz és kiment vele a háremből. A többi katonát a hátuk mögött hagyták, mintha csak becsületőrök lennének, nem pedig fogvatartók egy elítélttel. Kisétáltak a palotából egy közeli kertbe ahol nagy fák nőttek.
A kapitány ránézett Kwei-Fei-re hogy megítélje a magasságát, majd kiválasztott egy faágat és puha kötélből dupla hurkot vetett köré. Újra a nőre nézett és megállt hogy megcsodálja vonzó alakját. Úgy tűnt hogy a nő élvezi a tekintetét. Kiegyenesedve állt így a mellei kiemelkedtek. Hosszú, fényes haját oldalra húzta hogy felfedje a tökéletes nyakát… milyen kár tönkretenni. Sóhajtva abbahagyta az álmodozást és a kötelet közelebb mozgatta az ág tövéhez.
Kwei-Fei hercegnő lassan odasétált a fához és menet közben sorra levetette díszeit. Utolsóként a fátylat tartó fésű került sorra. A nő csak abban a bő köntösben maradt, amit erre a pillanatra készülve vett fel és kezében tartotta a fátylat.
-Nagyon sajnálom, hogy ezt kell tennem önnel! – mentegetőzött ismét a kapitány miközben a nő az ág alá lépett.
-Megértem. Nem az ön hibája. - mondta Kwei-Fei, majd halkan folytatta: 
– Még néhány szívességet szeretnék kérni!
A kapitány láthatóan megkönnyebbült amiért nem sírt és nem könyörgött az életéért. 
–Bármit, ha nem ütközik a kötelességemmel – felelte.
– Nem lenne méltó hogy ezek a közkatonák lássák a haláltusámat. Feltehetnénk a fátylamat függönyként?
A férfi beleegyezett. A fátylat az ágra erősítette úgy, hogy az takarja a nőt és csak egy halvány árnyalak mutassa hol van. Azután fogta a tiszti pálcáját és a nő mögé lépett.
- És a másik szívesség? - kérdezte.
Kwei-Fei kioldotta a köntösét, majd félrehúzta  gyönyörű, bársonyosan sima hátsójáról. A kapitány érezte hogy a látványtól elpirul, merevedése támad és gyorsabban lélegzik. A nő széthúzta a félgömböket, hogy felfedje a kis lyukat, ami valamilyen zsírszerű anyagtól csillogott.
-Ma meg kell halnom, és szeretnék egy kis örömet, hogy eltereljem a figyelmemet amíg meghalok. Nagyon kedves volt velem és úgy gondolom megérdemel egy kis jutalmat. Szerintem túl egyenes jellem ahhoz, hogy összeszedje a földön hagyott ékszereimet. - suttogta a kapitánynak.
A férfi a nő mögé lépett és egyenruháját megoldva szabaddá tette duzzadt hímtagját. 
-Mit szeretnél?- kérdezte.
–Lassan csúsztassa be, mielőtt megfeszíti a kötelet. A császár néha fojtogatott és nagyon élveztem. Különösen amikor úgy időzítette hogy egy kicsit megszédültem elélvezés előtt. Azt hiszem ő azt tervezte, hogy a lehető leggyorsabban végem lesz hogy ne szenvedjek, de jobban szeretném ha lassan csinálná! Tartson ki néhány percig, amíg fokozatosan megfeszíti a kötelet, azután belém élvezhet miután elájulok. Azt hiszem az utolsó görcseimet különösen kellemesnek fogja találni.  – suttogta Kwei-Fei.
Enyhe zajongást hallva a kapitány sejtette hogy a katonák kezdenek nyugtalanok lenni. 
– Még egy utolsó kérése van, de hamarosan befejezem. Miután meghalt bárki ellenőrizheti, hogy megbizonyosodjon róla. – kiáltotta.
Ezután a nő nyakára illesztette a dupla hurkot, majd habozva megállt.
–Csak nyugodtan! Élvezd a testemet, amíg lehet!– biztatta Kwei-Fei.
A férfi benyúlt a köntösébe hogy megsimogassa a mellét, amitől a nő légzése felgyorsult. A kapitány rövid időre kihúzta a kezeit és megnedvesítette ujjait a nyelvével, majd ismét benyúlt hogy megfogja a mellbimbóit. A hercegnő felnyögött.
-Halkan, vagy el kell csitítanom a kötéllel! Kár hogy sietnünk kell! Szeretnék ezzel órákat tölteni!-  figyelmeztette a nőt.
Egyik kezét leengedte és a lábai közé nyúlva simogatni kezdte a szeméremajkakat. A nő zihált, majd újra nyögni kezdett ahogy a férfi ujja megtalálta a kéj pontját. A kapitány gyorsan beillesztette a pálcát a két hurok közé és megcsavarta hogy elcsendesítse a nőt, de elég lazán hagyta ahhoz, hogy még lélegezni tudjon.
Miközben ujjazták Kwei-Fei egyre nehezebben tudott a légzésre koncentrálni. Amikor kicsit megszédült eltolta a kényeztető kezet.
– Ne feledje hogy azt szeretném hogy bennem legyen, mielőtt tényleg elkezdené a megfojtásomat! – lihegte.
A kapitány ismét meglazította a pálcát és szorosan a nő mögé állt. A hercegnő kis terpeszbe állt, majd egyik kezével a szűk nyílásba vezette a hímvesszőt, miközben a másikkal a popsiját húzta szét. A férfi olyan közel állt hozzá hogy szinte szédült a nő illatszereitől. Lassan beljebb nyomult és élvezte a feszes gyűrű szorítását a duzzadt hímtagja körül. Amint teljesen benne volt, a nő azt suttogta:
– Kérem!
A férfi tovább csavarta a pálcát és a nő zihálni kezdett, miközben a teste megpróbált elegendő levegőhöz jutni. A kapitány egyik kezével a botot fogva a másikkal segített neki lábujjra állni, hogy mozogni tudjon. Lassan elkezdett ki-be mozogni az ánuszban, míg a nő egyik kezével lenyúlt és simogatta magát. Fél perc múlva felemelte a köntösét és a másik kezének két ujját a hüvelyébe nyomta. Néhány pillanattal később vonaglani kezdett. Egyszerre próbált több levegőhöz jutni, ujjazta magát és mozgott a férfi péniszén. A kapitánynak minden önuralmára szüksége volt hogy ne élvezzen el, amíg Kwei-Fei még eszméleténél volt. Nyilvánvaló volt hogy a nő ezt élvezi. Végül egy kicsit lelassult a keze és fojtott suttogást eresztett ki: 
-Most! Kérlek!
A férfi mindkét kezével gyorsan megcsavarta a pálcát, a nő nyakában pedig kidagadtak az inak és az erek. A szája kinyílt és levegőért kapott, de nem jött semmi. Küzdelme egyre hevesebb lett ami kis híján túllökte a férfit az elélvezés határán. Egy perc múlva a kezei abbahagyták a mozgást és elernyedtek. A vergődése gyengébb és kevésbé koordinált lett. A kapitány gyorsabb dugásba kezdett. Egy pillanatra átfutott a fején, hogy egy holttestbe fog élvezni, de túlságosan izgatott volt ahhoz hogy ez megállítsa. Ám azután a nő teste újra gyorsabban kezdett mozogni. Fejét hátrahajtotta és hátát megfeszítette. A görcseit érezve a férfi végül elélvezett és a nyelvébe harapott, hogy ne kiáltsa világgá kéjes érzését. Kényszerítette magát hogy normálisan lélegezzen. Még ötven lélegzetvételig tartotta a pálcát hogy biztos legyen, majd elengedte magát. Visszaöltözött majd szépen visszaadta a köntöst a nő testére és elől újra bekötötte. Aztán visszaforgatta a pálcát és kihúzta a kötelek közül.
Körbement a test elé és lerántotta a fátylat az ágról. 
– Most ellenőrizhetitek és megbizonyosodhattok arról, hogy meghalt.– morogta.
A bátrabbak közül néhányan megtették. Ellenőrizték a pulzust a csuklónál és a nyaknál. Néhányan megpofozgatták a halott arcát, vagy a testbe öklöztek hogy megnézzék, van-e valami reakció. Megelégedve a hercegnő halálával, újra felsorakoztak.
A gyönyörű testtel való durva bánásmód miatt a kapitánynak felfordult a gyomra, de elnyomta az érzést. A tőrével átvágta a hurkokat, majd gyorsan elkapta a földre zuhanni készülő testet. Kiválasztott hat katonát, akik nem bántak rosszul a holttesttel, és kocsira tetette velük a nőt. Elindultak a városba, hogy a császár és a lakosság lássa mielőtt eltemetik. Közben azon töprengett hogy vajon mit érzett a nő miközben megfojtotta. “Nos… sosem lehet tudni. A rendezetlen helyzet miatt talán magam is megtapasztalom…”-gondolta.