Az Újszövetség születése.
1.
Hamarosan a Holt tenger kietlen vidékére értek. Eléjük tárult a kopár kumráni hegység zord oromzata és az oldalába épített kezdetleges erőd. A sziklafalba vágott lépcsők, felfelé haladva lassan elfogytak lábuk alól, és a leeresztett kötélhágcsón jutottak be a külvilágtól elzárt erődbe.
Megérkezve, azonnal Kukulkán elé vezették őket. Kukulkán megdicsérte Naparcú Urat ügyes átalakulásáért és hamarosan lekáderezte Paulust. Meglátta benne a feszülő hatalmas ambíciót és észrevette tehetségét. Úgy döntött, hogy a biblia megtanulása után, annak a terjesztésébe és a vallásépítésbe vonja be Paulust. Egyelőre a több száz fős Esszénus közösséggel együtt laktak, és azok jóindulatára voltak bízva. Tehát a számukra ajánlott lakrészen kívül nem propagálták vallásukat. Nem akartak az ősi tiszta zsidó hagyományokban élő esszénus okkal összekülönbözni. Így csak a Tízparancsolat és a Biblia másolását rendelték meg tőlük bérmunkában. Cserébe a Fekete Sas vezette csapat által kitermelt több millió tonna követ, felajánlották a várbelieknek, erőd és védmű rendszerük tökéletesítésére. Amit azok hálásan elfogadtak.
Viszont a víz nagy probléma volt. Két ásott kútból merték a vizet, ami kis kapacitással bírt. Fekete Sas, egy csoport bérmunkással, hatalmas, több millió köbméter űrtartalmú ciszternát robbantott a sziklába és két hatalmas karsztvíz eret találva, bevezettette a vizet. Fél éven belül készen volt a kiapadhatatlan ciszterna. Ezután az esszénus mesterek több közösségi fürdőt építettek és a cellákba is bevezették a vizet. Fekete Sas hetven főre duzzadt munkáscsapatával elkészítette a földalatti gépházat és a következő szállítmánnyal, meghozták a kozmikus generátorokat a szerelőkkel és karbantartó személyzettel együtt. A kozmikus generátor beszerelésével megoldódott az egész erődrendszer fűtése és világítása.
Ezután vágatott hajtottak a szomszédos hegy gyomrába és ezen a szervizalagúton közlekedtek a további építkezések területére. Hamarosan dupla ajtó került az alagút végére, és beforgatva az ajtó külső fele, sziklaként, hermetikusan elzárta a bázist az esszénusoktól.Két év múlva Kukulkán és egész csapata átköltözött a bázisra. Ekkorra épültek ki a rakétasilók, az űrjárművek hangárjai és a lakosztályok, hivatali termek, kaszárnyák. A hegy gyomrában a Yucatánból áttelepült 3300 szakember, katona és családtagok által egy komoly földalatti közösség alakult ki.
Ezután megkezdődött a hegy csúcsának kitermelése, és több száz négyzetkilométeres lejtaknát vágva, fentről kapták a világosságot. Az így nyert katlanban termőföldet hordattak és konyhakertészetet, hegyi legelőt rendeztek be a Yucatánból áttelepített lámák és más háziállatok számára. Ettől kezdve minden nap friss zöldség és hús került az asztalokra. Élő ember nem láthatta a hegy gyomrában élőket. Még az esszénusoknak sem volt tudomása a közvetlen közelükben élőkről. Egy hegy választotta el őket egymástól.
A hegy gyomrában élők pár év múlva trogloditáknak (gödörlakók) kezdték magukat nevezni. Ez az elnevezés fennmaradt a mai napig is. I.u. 41 és 43 között a keresztény vallás apostolaként a földalatti mozgalomban a katakombákba menekült keresztényeknek adott lelki vigaszt és a Hispániából visszatért Jakab apostollal együtt konspirációs sejteket épített ki egész Palesztina szerte. A központ természetesen Kumránban volt.I.u. 43-ban végzetes dolog történt. Kukulkán, Jakab és Paulus egy kocsirakomány alamizsnát akart szétosztani a jeruzsálemi szűkölködő keresztények között. Árulás következtében Agrippa katonái rajtuk ütöttek és a vallásrendőrség besúgói által elárulva, hármójukat kiemelik a tömegből és tömlöcbe vetik.
Agrippa nem vállalja magára mindhármójuk kivégeztetését és Kukulkánt Paulussal Rómába küldi, hogy ott törvénykezzenek felettük, mivel Kukulkán még Caligulától római állampolgárságot kapott, Paulus pedig szíriai állampolgár. Őket tehát Rómába küldik, míg Jakabot nyilvánosan lefejeztetik, majd felnégyelik. Ezzel Heródes a zsidóknak kedvezve, visszanyerte azok szimpátiáját és időlegesen beszüntették a zavargásokat. Fegyverszünet állt be a zsidóháborúban.
2.
A távoli Himalája zord hegyei között elterülő Boldogvölgyben élő kis közösség paradicsomi körülmények között élte életét. A külvilágtól hermetikusan elzárva egy fejlett, magas kultúrát honosítottak meg. A modell Yucatánból származott és a maja kultúrkört-színe-javát tartalmazta. Mivel már i.u.43-ban vagyunk, a véres múltat, hála Kukulkán kis csapatának, régen eltörölték. Csak a magas szintű matematikát, csillagászatot, irodalmat, írásbeliséget és az egyistenhitet vették át.
Salome, Mária és József megérkeztével Szép Maszk vezetésével elkezdődött a hitélet modelljének megvalósítása. A Palesztinában kimunkált Tízparancsolat, Biblia, Újszövetség legfrissebb tanításait, a liturgiát Szép Maszk által szinte azonnal megkapták. Mivel Szép Maszkot visszavezényelték Yucatánba, így a zsidók által üldözött Samuel és Virgil apostolokat küldték át a Kukulkán által vezetett szeminárium legjelesebb papnövendékei közül. Mindketten harminc év körüliek voltak és egyikük sem zsidó. Samuel szaracén, míg Virgil Parthus, előkelő ifjú volt, akiket a hit és a szeretet vallásának eszméje megragadott. Mindketten elkötelezett hívei voltak a keresztény eszméknek. És ami a lényeg: még nőtlenek voltak. Tehát minden erejükkel a vallásépítés szolgálatába állhattak, és ez döntő a vallásépítés szempontjából.
A Boldog völgybeli kis keresztény kolónia most már két magasan képzett apostollal bővült. Ők szervezték meg a miséket, misztériumjátékokat, esketéseket és temetéseket. Életeket kötöttek össze, és újszülötteket kereszteltek meg. Halottaknak adtak végtisztességet és élőknek nyújtottak lelki-vigaszt.A hitélet hamarosan fellendült és az apostolok tevékenysége által határozott, keresztény formát öntött. Központi alakja Jézus, a Fiú, mellette az Atya (Itzamná) és a Szentlélek. Ez a hármasság alkotta a Szentháromságot, melynek jegyében folytak az istentiszteletek.
A két apostol magával hozta a Kumránban másolt Újszövetséget, a Tízparancsolatot és több más frissen kidolgozott liturgiai és énekszövegeket és kottákat. Virgil a gyermekek oktatását és hitéletét irányította, míg Sámuel az ifjak közül a jövő papjait és apostolait képezte. Pár év múlva már nyolc pap és kilenc segédlelkész alkotta a missziós csapatot. Kukulkán terve szerint a Boldogvölgyben kikísérletezett szertartások és tanítási metódusok alapmodellként szolgáltak a rohamtempóban kiképzendő misszionáriusok számára. Egy évtizeden belül egész Kasmírban, vagy ha ott nem megy, akkor a vad hegyek közt, megbúvó Sikkimben, Butánban vagy Tibetben meg kell kezdeni a hitépítést.
A távlati tervben szerepel, hogy hét év múlva a hazatérő Szép Maszk, mint istenkirály átveszi valamelyik környező állam királyságát, míg a vele ideérkező Chach Mool lesz Boldogvölgy királya. Az ő feladata lesz összefogni a hamarosan megújuló bázis-korszerűsítés munkálatait. Mivel a bázis építésén több ezer munkás fog dolgozni, így mindenképpen szükséges lesz az egyik közeli állam Szép Maszk általi meghódítására és kormányozására. A terv készen állt. Hiszen Yucatánon már bevált a hirtelen támadás, csapásmérés és a terület meghódítása. Mivel a környéken jóval alacsonyabb kultúrájú népek laktak, mondhatni majdnem állati szinten tengődtek, nem lesz nehéz őket a jóval megajándékozva a maguk oldalára állítani.
Itzamná, a bázis többszörösére való bővítésével, a távoli jövőre gondolt. Tudta, hogy i.u.2022-ben a Földet olyan űrinvázió éri, hogy szükséges lesz a lakosság és kultúrkincs biztos helyre menekítésének. Kétezer év áll rendelkezésre az atom és rakétafegyverrel ellátott űrbéli csapásmérő osztagok csapásainak elhárítására, és az ellentámadásra. Ezalatt ki kell termelni a fegyverekhez elegendő mennyiségű nukleáris anyagot, be kell rendezni a föld gyomrában a világ minden földrészén legalább négy bázist. Ezeknek meg kell szervezni az álcázását és a külvilágtól független, saját erőforrásokra támaszkodó belső életét. Az első ilyen bázis Egyiptom földjén épült ki i.e. 4-2000 között. A fáraók és a piramisok kozmikus erőműként szolgáltak és szolgálnak máig is. Az igazi élet mélyen a föld alatt létezik és a bázis a 001-es számot viseli.
Körülbelül 4000 ember az állandó létszáma. A kiszolgáló személyzet ebből 2 és 3000 között mozog és közönséges földi halandók, akiket klónozással szaporítanak, és rabszolgaként tartanak a bázison. Soha a külvilággal nem érintkeznek és nem is tudnak a földi életről. Csak a monoton munkára vannak kiképezve. A gépek teljesen automatizáltak és minden munkafázis programozva van. A bázis központjában élnek a halhatatlanok. Ők azok, akik az emberiség génbankjai. Idetartoznak a nagy fáraók közül II. Ramszesz, Kheopsz, Amenhotep és Amon Rá. Itt van Nagy Sándor, Nagy Heródes, Salamon király és még sokan mások. De itt vannak a kultúrtörténet atyjai is: Arisztophanész, Antigonosz, Homérosz, Vergilius, Hermész Triszmegisztosz és társai. Ők örök életet kaptak Itzamnától és szabad eltávozással rendelkeznek. Bármikor elhagyhatják a bázist és rendelkeznek a transzperszonáció tudományával is. Tehát bármely korban, bármely országban valamilyen tudományos, kulturális probléma megoldásában segítenek, felvéve valamilyen jelentéktelen személy alakját, képesek hatalmasat alkotva a nemzetet előrevinni. Óriási ez a tudáskincs, harcművészet és politikatudomány, ami az 001-es bázison összegyűlt.
A bázis atombiztos és ellenáll bármilyen támadásnak. Ha egy világkatasztrófa során elpusztul a Föld lakosságának nagy része és megsemmisülne az infrastruktúra, kultúra, ők lesznek hivatottak újraszervezni a földi életet.
A 002-es bázis a Yucatánon van kiépítve. A közel 2000 piramis és 80 piramisváros csal álca. Az igazi élet a föld alatt létezik. Itt az űrháború elhárítására szerveződött fejlesztő konstruktőr csapat és a földi légvédelmi védőháló központja van elhelyezve. Feladatuk a nagy mennyiségű nukleáris fűtőanyag előállítása és a nehézfémek a környéken élő lakosság általi kitermelése. Ez az egyensúly bomlott meg i.u. 3 és 7 között. Ezért kellett beavatkoznia Kukulkánnak.
A 003-as bázis az i.u. 30-as évben kezdett épülni. Történetünk idején még csak egynegyede épült ki és állandó tervezés és szervezés alatt van. Fő feladata a Zéta Reticulumon lévő Isteni Főparancsnoksággal való összeköttetés tartása. Ezen felül, a történet idején megérkező munkások, technikusok több ezer fős csapatának a másik feladata a rakéta egységek telepítése és egy olyan űrinváziós diverziós csapásmérő hadtest kiépítése, amellyel a Földet megtámadó bolygót tudjuk megsemmisíteni. Így a hátország lerombolásával megakadályozzuk az inváziós erők visszatérési lehetőségét és utánpótlását.
A 004-es bázis Kumránban van, a hegy gyomrában. Tisztán vallási és etikai bázis, természetesen védművekkel ellátva. Fő feladata a kereszténység, a szeretet és hit eszméinek propagálása, és terjesztése, missziók szervezése és szétküldése a világba. Az összes, már megépült és majdan épülő bázisok főparancsnoka Kukulkán, aki örök élettel bír. Másik nevén Péter (a Kőszikla) vagy másképpen a Kulcsok Őrzője. Minden bázishoz neki van kulcsa. Csak az ő általa kiadott kóddal és jelszóval, saját kulcsával, ami állandóan a nyakában lóg, lehet kívülről bejutni a bázisokba.
Itzamnának a Föld védelmének kiépítésén túl a kulturkincs és hagyományok megőrzése, állandó fejlesztése és a hitélet, a lelki tisztaság megtartása a fő célja. Éppen ezért hozza létre egymás után a különböző vallásokat (buddhizmus, iszlám, katolicizmus, stb). Minden vallásalapító és vértanú a kumráni bázison él. Innen irányítják az általuk alapított vallások gyakorlását, és őrködnek annak tisztasága felett. Időnként kiképzésen vesznek részt Itzamnánál, hogy a vallás finomításának tervezetét kimunkálják.
Elmondhatjuk tehát, hogy az isteni szeretetenergia, mint vallás esszenciális átalakulásokon áttranszformálódva jelenik meg a Föld egész népességénél. Az ökumenikus szeretetvallás központi bázisa Kumránban van. Itt él szent Pál (Paulus) és innen irányítja a vallás és hit terjesztésének, oktatásának munkáját. Állandó segítőtársai Jézus apostoltársai és a vértanú szentek. Olyan csapat kovácsolódott össze közel kétezer év alatt, ami felveszi a versenyt bármilyen propagandagépezettel.
Boldogvölgy olyan stratégiai központtá fejlődött kétezer év alatt, amely ellenőrzése alatt tartja a galaktikát. Bármely bolygón történik valamilyen ellenséges hadmozdulat, amely a Föld ellen irányul, a csapásmérő osztagok azonnal akcióba lépnek és máris indul az invázió. A csapásmérő rakéták beindításának két kulcsa van: az egyik Kukulkán, a másik magának Itzamnának a világmindenség teremtő istenének nyakában lóg. Csak be kell ütniük a titkos kódot és azonnal beindulnak valamelyik rakétaállásban az elhárító rakéták.
Láthatjuk tehát, hogy túlmenően azon, hogy isten saját gyönyörűségére megteremtette az élete a Földön, messzemenően gondoskodott teremtményei jólétéről, testi-lelki gyarapodásukról és minden külső támadástól való megvédésükről. Eggyel nem számolt csak Itzamná, hogy az emberiséget saját magától nem tudja megvédeni. Fentről hatalmi szóval nem lehet az embereket akaratuk ellenére sem boldoggá, sem béketűrővé tenni. Éppen ezért indította el Jézus által a szeretet, a béke, a hit, a jóság, az önzetlenség, a megbocsátás vallását. A teremtő isten rájött, hogy csak személyes példamutatás árán (Jézus kereszthalála) a szuperegó letörésével, az önfeláldozás, lemondás és mások iránti végtelen megértés elsajátításával, magunkévá tételével tudunk csak a Földön maradni. A kereszténység mozgalmát, mint vallást ezért adta Isten ajándékul gyermekeinek. Kétezer éve tanulunk vele és általa élni. Az időközben fellángoló háborúk, összeomlások, gazdasági és politikai válságok, földrengések és árvizek, mind egy-egy tanítás általa.
Száznegyvennégy-ezer főben határozta meg az emberiség génbankját. A száznegyvennégy-ezer halhatatlan férfi és nő, aki maradandót alkotott az emberiség fejlődésének érdekében, mind ott él valamelyik bázison és örök élettel rendelkezik. Bármilyen időpontban és helyzetben aktivizálhatóak és hadba-vethetőek a szent cél érdekében. Boldogvölgy az egész ázsiai földrészt ellenőrzése alatt tartja. A központi bázison és a később kiépülő tibeti kolostorbázisokon vannak elhelyezve az emberi tudás összes dokumentumai, a Világkönyvtár. A kolostorok csak a föld mélyén megbúvó sziklába vájt labirintusban elhelyezett tömörraktárak titkos bejáratait álcázzák.
I.u. 1000 körül helyezte át ide, Tibetbe Itzamná az összes transzcendentális képzés központját. Vezetőjévé Hermész Triszmegisztoszt nevezte ki. Az ő felügyelete alatt képezik ki a nagy tudású Gompákat, Tulkukat és más egyéb mágikus tulajdonságokkal rendelkező férfiakat és nőket. A lámák közkatonák: A tulkuk főparancsnoka a mindenkori dalai láma, annak akadályozása esetében a Sigadzében székelő Pancsen láma. Azért esett Tibetre a választása, mert ott i.u. az első évszázadban még ősállapotok uralkodtak, a nép nem volt megfertőzve semmiféle idegen kultúrával. Éppen csak kiemelkedtek az állatvilágból. Így hát a több ezer éves tapasztalatok esszenciájából egy Triszmegisztosz által vezetett népi kohóban olyan szívós emberfajt alakítottak ki, mint haszonállatuk a jak. Minden körülmények között, a jég hátán is megélnek. Ennek a hatalmas tervnek lett központja Boldogvölgy.
Ide, ebbe az Édenkertbe vonul vissza a megfáradt Kukulkán és stábja. Innen indul ki minden akció, melyet Itzamná jóváhagyott. Itt nevelkedik Jézus fia Yuz Afúz és itt élnek, majd halnak meg késő öregségükben nagyszülei, Mária és József. A Boldogvölgyben mindenki boldog egyetértésben él. Mindenkire egyformán süt a nap és egyformán részesülnek isten szeretetében.
3.
Kukulkánnak kapóra jött letartóztatása, hiszen ennél simábban nem is sétálhatott volna be Rómába. Izrael földjén már nem sok dolga akadt. A vallás bölcsőjének őrzését a Kumrán hegy gyomrában kiépített bázis gondjaira bízta. Már régebben rájött, hogy a szélmalomharc nem vezet sehová. A zsidók földjén született kereszténység nem adaptálható zsidó környezetbe. Így, bár felhasználták a zsidó elemeket, a keresztény vallás továbbélése szempontjából egyetemessé kellett tenniük és leválasztani a zsidó miliőről. Olyan volt ez a művelet, mint amikor a csecsemőt elválasztják az anya emlőjétől.
Természetesen kisebb sejtek maradtak zsidó földön, de nem tudtak komoly áttörést hozni, és nem ütöttek rést a zsidó hitvilág betonfalán. Mondhatnám úgy is, hogy a zsidó hitvilág immunitása kilökte az idegen testként jelentkező kereszténységet magából. Kumrán égi bázisa teljesen szeparálva a zsidó környezettől nemzetközi jelleggel bírt, és csak Istennek tartozott engedelmességgel. Kukulkán római missziójában támogatásra számíthatott. A Kumránban kiképzett agitátorokat, prófétákat, apostolokat széjjelküldték tervszerűen megszervezett missziós útjaikra. Egy kisebb csoport Kelet-Ázsiába ment és Szíriában, Görögországban tevékenykedett. A szaszanidák földjén szép sikereket értek el és gyökeret eresztettek. Másik csoport Parthiában és a Sumérok között, míg egy erős mag Örményországot tette kereszténnyé.
Az egész akció összehangolását Rúfus O Hara végezte, kezét rajta tartotta a serdülő és egyre izmosodó kereszténység első kirajzásán. A legnehezebb, de egyben a legfontosabb feladat a római püspökség megszervezése volt. Péter tisztában volt azzal, hogy a könnyen korrumpálható szenátus prominens személyiségeit kell elsősorban megnyerni az ügynek. A többi már Itzamná és az ő dolga lesz. Amikor a légionáriusok védőgyűrűjében megérkezett Rómába, pár napos fogság után Claudius császár elé vezették őket. A kissé ütődött, de annál rafináltabb császár meglepő kompromisszumkészségről tett tanulságot, amikor hosszas faggatás (kihallgatás) után szabadon engedte őket és engedélyezte tevékenységüket az egész római birodalomban.
A britanniai nagy hadjáratra készülődés lázában égő császár nem nagyon örült neki, hogy ilyen csupri-csupri ügyekkel zavarjál, de a birodalom első hivatalnokaként kötelességének érezte, ahogy amíg ő távol lesz, addig semmilyen lezáratlan ügyet ne hagyjon maga után hátra. Ezért rendelte maga elé a két zavaros fejű prófétát.A császár, íróasztala mögött ülve, Agrippa király feljelentő levelét olvasta, amikor bevezették Péteréket. A császár az asztal lapjára tette a félig elolvasott levelet és a belépőkhöz fordult.
– Mit hallok már megint atyámfiai, a zsidók újfent békétlenséget szítanak? Mi az a főbenjáró bűn, amiért a fejeteket követelik? Szóljatok hát, hallgatlak benneteket!
Kukulkán kezdte a beszédet.
– Fenséges császár! Jóságodra, igazságérzetedre és nemes szívedre apellálunk, amikor előadjuk kérésünket. Szeretnénk engedélyt kapni, hogy tanításainkat megosszuk birodalmad népeivel. Szeretnénk az arra fogékonyaknak hirdetni az egy igaz Isten igéjét.
– Mi lenne az? – kérdezte morcosan Claudius.
– A szeretet az, ami a Teremtő Isten legfőbb parancsa. E szerint kell élni ezután a Földön mindenkinek!
– Csak ennyi? – nézett rá értetlenül a császár.
– Ehhez társul a hit és a megbocsátás.
– Így már érthetőbb. Ti egy olyan hármasságban akartok élni, ahol közösségeitek az egymás iránti tolerancia és szeretet jegyében munkálkodhatnak. Jól értelmezem?
– Igen uram! Ez a Szentháromság alapelve. Az Atya, Fiú és a Szentlélek azok, akik fogják kezeinket és vezetnek bennünket a szeretet és hit ösvényein a teljesség felé.
– Ez lenne hát a súlyos bűn, amiért a zsidók el akarnak benneteket veszejteni?
– Uram, mi a zsidókkal leszámoltunk. Kilöktek bennünket és elveinket maga közül. Befejeztük a szélmalomharcot. Erőszakkal nem lehet senkit sem boldoggá tenni. Éppen ezért gondoltuk úgy, hogy Róma befogad bennünket. Ahol ezer féle istennek helye van, miért ne létezne eggyel több Isten? Jól beszélek uram?
– Jól beszélsz ember, nem dadogsz, hol tanultál meg ilyen jól latinul?
– De hiszen uram, római állampolgár vagyok.
– Ja, ezt nem tudtam... mit keres egy szabad római a zsidók között? Miért kell neked kuncsorogni a hitedért? Miért nem fordultál már előbb elődeimhez, Tibériusz és Caligula császárokhoz?
– Uram, a mi hitalapítónk, a Teremtő Isten fia, Jézus a zsidók között élve alapította meg a kereszténységet. Őt segítettem, amíg tudtam.
– Értem, egészen a keresztre feszítésig, ha jól tudom – jegyezte meg csípősen Claudius. Emlékszem, nem is olyan rég milyen lázongások voltak nálatok. Ezek a helóták! Tudom, sokat felkötöttek és kiszögeztek közülük. Eggyel több vagy kevesebb, nem számít.
– De uram, Krisztus megváltó volt. Isten fiát szögeztették keresztre ezek a bűnözők! – Kiáltott közbe felháborodottan Pál. Claudius jót szórakozott a közbeszóláson. Sandán és biztatóan nézett rá, mintegy várakozóan, hogy mivel tetézi még ostobaságait. Pál felhevülten folytatta.
– A zsidók kikunyerálták Pilátustól, hogy feszítesse meg a mi prófétánkat, Krisztust, Isten Fiát, a Messiást. Ez a zsidók bűne! Krisztus vére égeti a lelküket! Ezt csak vérrel lehet lemosni! Ezért üldöznek bennünket. Nem akarnak a lelkiismeretükkel szembesülni! Újabb keresztények kivégzésével mocskolják be kezeiket és nincs megállás! Ezért vonultunk ki országukból. Bár ők adták nekünk a megváltót, de ki is lökték maguk közül őt velük együtt!
– Ahá, értem már! Volt nektek egy prófétátok, akit a papok kivégeztettek általunk. Magyarán: meghalt a hitéért.
– Hitvallást tett uram a mártíromságával – javította ki Kukulkán.
– Jól van, legyen: hitvallást tett! És mi a te bűnöd, amiért ki akartak végeztetni, hadd hallom?
– Én, amikor megjelent nekem a megváltó, betőtekeztem a Szent Szellemmel, és azóta Damaszkuszban és Jeruzsálemben hirdetem az igét. Egész Júdeában hirdettem a pogányoknak, hogy térjenek meg a mi istenünkhöz megbánván eddigi bűneiket! Ezért akartak megölni a zsidók engemet megfogván a templomukban. De nem volt hozzá elég merszük.
– Miért, talán megijedtek az istenedtől?
– Nem uram, a mi szeretett királyunk Heródes Agrippa nem találta tettemet elég súlyosnak a halálos ítéletre és a te bölcs ítéletedre hagyatkozva Rómába küldött Péterrel együtt.
– Mire alapozta Agrippa a büntetlenségeteket?
–Agrippa király azt mondta a főpapoknak, hogy ezek az emberek nem tettek semmi olyat, ami sértené a zsidókat. Ők csak azokat ismételték, ami az Ó Szövetségben is meg vagyon írva. Mózes, Illés és Jezebeus próféták szavait ismételték. Amikor isten országának eljövetelét és az ebben való hitet emlegették. De Kajafás ennek ellenére a fejünket követelte. Mire Agrippa király így szólt neki: Bolond ez mindkettő, a sok tudomány az agyukra ment! Elengedem őket! A főpapok erre eszeveszett óbégatásba kezdtek és ruháikat megszaggatván egyre csak a kivégzésünket követelték. Így küldött a nagy király tovább minket Rómába, színed elé, hogy légy te a döntőbíró.
– ahá, értem már! – Mondta Claudius – Nem is rossz gondolat. A bolond császár kegyelmezzen meg a bolond prófétáknak... Van eszük ezeknek, a zsidóknak. Jól van barátaim: megkegyelmezek nektek, szabadon hirdethetitek az igét a Római Birodalomban Egy kikötésem, van csak, imádkozzatok a ti mindenható Istenetekhez azért, hogy a britanniai pogány keltákon győzelmet arassak. Ha imáitok segedelmével legyőzöm őket, akkora földbirtokot adok nektek Rómában, amekkorára soha nem is gondoltatok.
– Nagyságod előtt meghajlunk uram. Legyen akaratod szerint: imáink és Teremtő Istenünk vigyázza lépteidet ezentúl. Imádkozunk Visszatértedért. A beígért birtokot pedig előre is köszönjük.
– Jól van, elmehettek! – mondta Claudius és az írnokok által elkészített pecsétes császári okmányt a kezükbe, nyomta. Végezetül még így szólt hozzájuk.
– Aztán jól sáfárkodjatok a hitemmel!
– Halleluja! – ordították boldogan Péterék és kihátráltak a teremből. — Így fogadta a hatalmas császár barátságába Pétert és Pált. Ennek hamarosan meg is lett a gyümölcse: 43-ban az első Britanniai hadjáratában sikerült leverni a kelták lázadását és kiépíteni a rómaiak támaszpontjait Britanniában. A győzelemmel megalapozta uralmát, a gyanakvó szenátorok között. Kezdtek, a félkegyelmű uralkodóra is más szemmel nézni. 44-ben Heródes Agrippa halálával saját kezébe vette Júdea tartomány rendbetételét és a rendcsináló seregekkel bevonulva Jeruzsálembe, jó időre elvette a kedvét a zsidóknak a lázongástól.
Grafomán tevékenysége, a hatalmas írás és közléskényszere rokonlélekre talált Pálban. Így aztán, amikor Rómában volt, Pállal folytatott, hajnalokba nyúló eszmecseréket irodalomról, történelemről és a hitről. Pál neki mutatta meg először Új Szövetségi írásait, a hitélet katekizmáját. Megtárgyalták levelezéseiket, és ha nem lett volna császár, akkor egészen biztosan keresztény hitre tért volna. De nem kockáztathatja trónját. Míg Péter Rómában szervezte a most már római katolicizmusnak elnevezett kereszténységet, addig Pál állandó tanácsadó és társalkodó szerepet vállalt Claudius kis-ázsiai, trákiai, macedóniai és görögországi hadjárataiban.
A magával hozott, kitűnően kiképzett apostolokat és misszionáriusokat császári engedéllyel és privilégiumokkal ellátva letelepítette a meghódoltatott tartományokban. Így jutottak el térítői a Parthus és Örmény birodalomba is. Megszervezték a tiszta, eredeti őskeresztény eszmeiséget hordozó vallást, mely a mai napig fennmaradt. 47-ben a hódító háborúk végeztével azt kérte Pál, hogy maradhasson a térségben. Claudius fájó szívvel, de beleegyezett. Így történt meg, hogy a vallás szempontjából pótolhatatlan szolgálatot tett a császár.
Pál megszervezheti a Macedón kongregációkat, aztán átmenve Görögországba másfél évig Korinthoszban térít és képezi ki szemináriumán misszionáriusait. Utána Epheszoszban térít. Felbecsülhetetlen értékkel bírnak a korinthosziaknak és Epheszosziaknak írott levelei. Claudius császár, bár pogány volt, mégis elévülhetetlen szolgálatokat tett a kereszténységnek azzal, hogy védőszárnyai, alá vette a térítőket és helyet adott központjuknak Rómában.
A júdeai rendcsinálás és a kelet-ázsiai hadjáratok idején váratlanul, üstökösként emelkedett hadvezéri posztra egy eddig ismeretlen zsoldos kapitány: Rúfus O Hara. Mondanunk sem kell, hogy arról a Rúfusról van szó, aki Kukulkánnal együtt érkezett a térségbe. Pál és Péter ajánlotta a császárnak személyét, amikor a nagy keleti hadjáratra készülődött. Úgy ajánlották őt be, mint nemes származású Parthus patríciust, aki apja elévülhetetlen érdemeként születése óta római állampolgárként viseli a patríciusi címet. Claudius magához rendelte, és miután lekáderezte a nemes férfiút, kinevezte a keleti csapatok főparancsnokának.
Rúfus fényesen helytállt posztján és hatalmas diplomáciai érzékkel minden meghódított területen elültette a kereszténység csíráit. Mondhatjuk úgy is, hogy Claudius uralkodása alatt a kereszténység zavartalanul terjeszkedett keleten, egészen a sumérokig. A harmadik Britanniai hadjáratban már Rúfus is részt vett, és mint Claudius szárnysegédje, a császár haditerveit munkálta ki. A császárnak csak alá kellett írnia a nevét és így szentesítve minden győzelmet a császárnak tulajdoníthattak.Ez a felbecsülhetetlen szolgálat volt az, amiért a császár 47-ben beváltván Péteréknek tett ígéretét, a város szélén egy nagyobb földdarabot ajándékozott nekik.
Rúfusnak is felajánlott egy birtokot. Rúfus nagy megtiszteltetésnek fogta fel a dolgot és el is fogadta a felajánlást. Azt kérte csak, hogy a két birtok közel legyen egymáshoz, hogy barátaival tudjon naponta találkozni. Claudius teljesítette kérésüket és Campaniában egy nagy latifundiumot adott barátainak örök használatra. Itt aztán, a már meglévő palotát Fekete Sas vezetésével átalakították erőddé, és három alagúttal kötötték össze a több kilométerre lévő imaházakat vele. Egyrészt megoldották a menekülés útvonalait, de az alagút-rendszerben, mint katakombákban, ideiglenesen lakni is lehetett.
Ennek az előrelátásnak köszönhetően, amikor Néró megkezdte a keresztények módszere összefogdosását és kiirtását, nagy hasznát vették. Sok hitestársuk életét mentették meg, és a püspökség zavartalanul végezhette, immár a föld alatt, szervező munkáját.54-ben be is következett a katasztrófa: Claudius császárt, jótevőjüket és barátjukat, felesége Agrippina megmérgezte és elhalálozott. Hamarosan követte őt szeretett fia, Britanicus is. Őt 55-ben Néró ölte meg.
Miután egymaga maradt a porondon, elkezdte áldásos tevékenységét. Az első öt évben nem is volt semmi baj. Minden ment a maga rendjén a Claudius által vágott keréknyomon. Néró exhibicionizmusa hamarosan felülkerekedett józan ítélőképességén és verselni, szín játszani, szavalni kezdett. Természetesen a dicséreteket elvárta és beseperte az elismeréseket. Senki nem merte kritizálni őt. Sőt odáig vetemedett, hogy Görögországba is átkelt, hogy a sportversenyeken szerepelhessen.
Féktelensége nem ismert határokat. Az őt csillapítani akaró anyját, később feleségét is megölette, és 64-ben bekövetkezett a csúcs: felgyújtatta Rómát és Róma legmagasabb pontjáról verseit szavalva gyönyörködött a lángokban. Azon az éjszakán Róma egyik legnagyobb lakónegyede teljesen kiégett. A pusztítás leírhatatlan volt. Most már a nép is ellene fordult és nyílt lázadás tört ki ellene. A lázadást hamar elfojtották hű pretoriánusai, de a szenátus is szervezkedett ellene, mely újabb összeesküvésben csúcsosodott ki. Ezt megúszván egy svédcsavarral, a gyújtogatást a zsidókra és a keresztényekre kente. Ezzel aztán kezdetét vették a keresztények és zsidók üldözései és összefogdosásuk. Legnagyobb részük az arénában vagy kereszten végezte. Így ment ez 66-ig, amikor egy csellel sikerült magát Pált és Pétert tőrbe csalni. Elfogták őket és hatalmas ünnepségen szándékozták, példát statuálva, kivégezni őket.
Mivel Pál zsidó volt, simán ment a dolog. Péterrel azonban bajban voltak: római állampolgárként nem végezhették ki csak úgy simán. Előbb el kellett ítélniük. Így hát, háromtagú ítélőszék elé állították őt, ahol Néró elnökölt.
4.
Néró kifestett arccal és aranyszegélyes tógában, fején babérkoszorúval, kezében lantot pengetve, saját legújabb szerzeményét zengedezve fogadta az eléje vezetett rabokat. Barrus és Seneca a két másik ítélő lábainál foglalt helyet. Ilyen miliőben csöppent be a két marcona, mindenre elszánt alak. Úgy nézett rájuk Néró, mint kártékony férgekre.
– Mondjátok hamar, mivel védekeztek, aztán hadd folytassam legújabb dalom hangszerelését – mondta hozzájuk fordulva Néró és lantját félretéve kíváncsian vizsgálgatta arcukat. Péter szólalt meg először.
– Császár, tudod-e, hogy martalócaid egy rómait tartanak gyalázatos fogságban?— Néró meghökkenve nézett rá és úgy vizsgálgatta, mint egy csodabogarat. Senecához fordulva kérdezte.
– Mit keres egy római a zsidók között?
– Uram, császárom ez a Péter egy megrögzött felforgató. Valamiféle vallásreformer. A zsidók hitét akarja megújítani, ezért fogták el és küldték ítélőszéked elé.
– Tehát a zsidók földjén a zsidóktól idegen vallást gyakoroltatok, ha jól értettem? – kérdezte Burrus.
– Eltaláltad uram. Mi egyetemes vallást gyakorolunk, amihez semmi köze a zsidóknak. Tanítónk Jézus Krisztus a mi új Istenünk, aki a mennyek országában van. Ő Ígérte meg nekünk, ha szeretetben és hitben járva élünk, akkor ő hamarosan visszajön a Földre és elhozza nekünk a mennyek országát.
– Ezek szerint ti leváltottátok a zsidók istenét, ezt a Jehovát?
– Eltaláltad uram, mi a zsidó hitvilágot teljes egészében elvetjük. A körülmetélés rítusát felesleges nyűgnek tartjuk, a teremtéselmélet dajkamese. Mózes, Áron, Illés tanításai és törvényei merevek, túlhaladottak. Meghagyjuk az egészet úgy, ahogy van a zsidóknak. Mi az egyetlen, Teremtő Isten (Itzamná) és annak Fia, Jézus nevében térítünk.
– Hm... érdekes... – vetette közbe Néró. – Ezek szerint tagadjátok a sokisten elméletét, ami nálunk is dívik Rómában? Tagadjátok Jupitert, Vénuszt, Marsot és a többieket?
– Tagadjuk, csak egy isten van!
– De, hát akkor Rómának és az egész világnak az ellenségei vagytok, ember! Szembefordultatok mindenkivel! – mondta flegmán Néró és egy cukrozott fügébe harapott. Pál vette át a szót.
– Fenséges császár, isten mindenkiben él, hiszen ő teremtett bennünket. Ha így nézzük, mindenki egymaga is isten. Rezgéseink azonosak a teremtőjével. Így minek annyi Istent imádni, hiszen elég észben tartani egyet-kettőt, nem még a többit is megjegyezni! Nem egyszerűbb-e egy istent szolgálni, mint százat.
– Mondasz valamit – vakarta meg fültövét Néró. – Ha leváltjátok a mi sok istenünket, akkor ki parancsol a tűznek, a víznek, a szerelemnek? Na, erre adjatok választ!
Péter szólalt meg.
– Császár úr, a ti istenetek között van egy: a legfőbb isten, aki parancsol a többieknek. Ahogy nemes uraitoknak is csak egy isten-császár parancsol és az Te vagy. Miért ne lehetne leváltani az összes isteneket, és egyet megtenni helyette?
– Akkor abból káosz lenne – vágott közbe Néró hű tanítója Seneca – nincsenek az alsóbb szinteken parancsnokok, akkor nem lehet rendet tartani. Mindenféle ügyekkel nem lehet egyből a császárhoz fordulni, mert nem győzné őket megválaszolni. Ezért kell, minden dolognak felelőse legyen. Így van ez az istenekkel is. Zeusz nem tud mindennel foglalkozni. Kellenek az alistenek, akik végzik a reszortjukkal járó feladatokat, viszi az ügyeket. Jól beszéltem Barrus?
– Igen, osztom a véleményedet Seneca – mondta Barrus és a császárra nézett. A császár éppen a fügeborral tőtekezett, amikor a kérdés elhangzott. Kiitta hát kupáját és így szólt.
– Nézzétek, én úgy látom, hogy egy ember nem tud mindenütt ott lenni. Éppen ezért kell, hogy országszerte legyenek szemei és fülei, öklei, ha kell lesújtani. A császár nem mindenható, bár isten... Neki is kellenek a segítők... Amolyan alisten félék...na. Értitek, mire gondoltam?
– Értjük, nagyon is értjük, császár úr! – mondta Péter és Pál – Csak egyet nem értünk...
– Mit?
– Ha a császár, mint hirdetik birodalom szerte, mindenható mint az isten, minek neki a hivatalnoksereg? Egy intésére falak dőlnek le, városok gyulladnak ki, ezreket küldenek arénába: a császár uralkodik és intézkedik... jól beszélek uram?
– Sértegetni merészelsz engem?... te barom! – ordított fel Néró. – Pimaszkodsz velem, a császárral, az istennel? Hogyan merészeled! Kinek a nevében szapulsz te engemet, féreg?
– Az egy Igaz Isten fiának Jézus Krisztusnak a nevében, aki téged is szeret és érted is szenvedett... Magára vette bűneidet.
– a gyújtogatást is?
– Igen. Ő megbocsátott neked, csak a néped is bocsássa meg. Ne hidd azt, hogy ha a keresztényekre rákened bűnödet, akkor elviszik helyetted a balhét. Nem uram, Istennel neked kell elszámolni, és a lelkiismereted addig nem nyugszik meg, míg meg nem bánod tettedet! Addig istennél nincs számodra bűnbocsánat!
Pimaszkodsz velem? Még hogy én gyújtogató! – óbégatott a bekáfolt uralkodó. Seneca így csillapította.
– Néró fiam, hallgass rá! Nem beszél ez rosszat. Leégetted Róma egy negyedét, ezt mindenki tudja, hisz a vak is látta. Kár szépíteni a dolgokat! Magunk között vagyunk. Nyugodtan elismerheted bűnödet. Ha tényleg ezeknek az istene az a Jézus magára veszi a bűnödet, akkor feloldozást nyerhet a lelkiismereted... Térj meg!
– Micsoda, hogy én? Na, ne... ha én keresztény hitre térnék, akkor a nép azért taszítana el.
– Mit számít az, Isten bocsánatát elnyerve, még boldogan élhetsz ezután, mint színész, költő, hadvezér...
– Nem, a csúcsról nem lehet lesomfordálni, csak úgy, a hátsó ajtón kiszökni. Innen csak a halál taszíthat le!
– Uram, térj meg, amíg nem késő! Mi a bűnbocsánatot kínáljuk neked.
– És még?
– Jézus Krisztus szövetségét. A mi urunk hatalmas! A leghatalmasabb! Ő segíteni fog. Légy kereszténnyé és trónod megingathatatlanná válik!
– Hatalmasabb az őt teremtő Istennél is? – kérdezte Barrus.
– Igen, Jézus Krisztus, az Isten Fiaként, a fiú jogán átvette a Mennyek Országában a hatalmat. A kegyelmes Teremtő Isten neki adta birodalma felét, a Mennyek Országát. Aki szeretetben, megbocsátásban és hitben él az mind bejut hozzá a Mennyek Országába, ha üdvözül...
– Szóval, ti leváltottátok a Teremtő Isteneteket is? Nem elég, hogy Jehovát félretettétek, még őt is... – motyogta részegségében Néró. Kukulkán így győzködte a részeg uralkodót.
– Uram, megígérem neked, hogy protekcióval bejuttatlak a Mennyországba. Szerzek neked egy színházat, egyszemélyeset, te lehetsz ott a színész, a rendező, a közönség...
– Minek? Ha senki sem lát, akkor minek? Én szerepelni akarok, úszni a dicsőségben... értitek? Két isten nem fér meg egy csárdában...
– Félreértesz uram, én az öröklétet kínálom neked. Hidd el sokkal jobb lesz ott neked, mint itt értetlen embereket győzködni nap mint nap. Engedj szabadon minket és tiéd a Mennyek országa!
– Ki vagy te pondró, hogy így ígérgetsz nekem?
– Én is isten vagyok! – húzta ki magát Kukulkán (Péter).
A császár kiguvadt szemekkel meredt rá.
– Mi vagy te?
– Isten.
– Ha isten lennél, akkor most nem állnál ítélőszékem előtt! Bizonyítsd be isteni mivoltodat, és máris szabad leszel!
– Fölösleges, az én uram Jézus Krisztus megment tőled engem...
– Hahahaha! – kacagott fetrengve Néró – lássuk, mire képes! Hozzatok be egy ketrecet benne a jaguárommal. Engedjük össze őket! Ha legyőzi, szabad!
– És, ha nem?
– Akkor magára vessen! – mondta Néró és tapsolt. Behozták a ketrecet, felemelték a csapóajtót és beengedték Kukulkánt. Kukulkán ránézett a vadul tomboló kiéhezett állatra, az pedig farkát csóválva a lábaihoz telepedett és recés nyelvével végignyalta arcát. A császár elhűlve nézte a jelenetet. Intett szolgáinak, hogy engedjék ki a ketrecből Kukulkánt és öljék meg a gyáva jaguárt. Mikor Kukulkán ismét szemben állt vele, így szólt hozzá.
– Mégis csak isten lennél hát?
– Nem vagyok isten, az én Mennyei Atyám, Jézus Krisztus mentett meg engem. A földön ő parancsol. Isten neki adta birodalma felét...
– Szóval a Föld lenne a Mennyország? – kérdezte Seneca felajzva.
– A Föld számunkra a mennyország és a pokol is – jelentette ki Pál.
– Még egyszer kérdezem, leváltottátok a Teremtő Istent és az összes ál isteneket?
– Le uram!
– És ez végleges?
–Mindörökké... Ámen!
– Dehát, ha nincsenek reszortos istenek, főisten, akkor kinek higgyünk, ki irányít ezentúl bennünket?
– Természetesen Jézus! Hamarosan eljön Jézus Krisztus Mennyországa, ahol ő a Mennyek Királya. Ő ítél majd mindenki felett.
– És addig? Mi lesz addig? – kérdezte Néró gyermetegen.
– Addig mindenki a saját lelkiismeretével köteles elszámolni. Meg kell szüntetni a rabszolgaságot, a kizsákmányolást, a vérengzéseket.
– Dehát a népnek cirkusz kell! Különben nem bír magával...! – mondta Burrus. Péter így válaszolt.
– Tudom! A kenyeret és cirkuszt brosúrája mára lejárt. A népnek ezentúl Jézus ad kenyeret és cirkusznak ott lesz a templom. Ott a lelkük templomát építhetik. Misebort ihatnak vér helyett. Hitet és jámborságot, szeretetet és megbocsátást tanulhatnak és betőtekezve a Szentlélekkel lelkükben, bővelkedhetnek... Higgyétek el uraim, ez az egyetlen út ami járható. Minket kivégezhettek, porszemek vagyunk csak, de vértanúságunk tovább építi az általunk elindított kereszténység mozgalmát. Az embereknek elege van a vérből. Valami nemesebb eszmére várnak... Te ne értenél bennünket császár, aki művész vagy? A lélek szomjazik, és ti vérrel itatnátok? Az ártatlanul kioltott vér fejetekre hull. Gondolkozzatok és térjetek meg, amíg nem késő!
– Engedjétek őket szabadon! Semmi bűnük ezeknek az idealistáknak! Remélem, Jézusotok értékelni fogja nemes tettemet, és bebocsátást fogok nyerni a Mennyek országába, ha kopogtatok – mondta cinkos vigyorral Néró és elbocsátotta a foglyokat. Seneca így szólt hozzá.
– Fiam, a szívemből beszéltél, és nemesen cselekedtél. Meglásd, ha igaz amit ezek hirdetnek, az ő Jézusuk megbocsát bűneidért és feloldozást nyersz alóluk.
– A gyújtogatás alól is?
– Az alól is. Bár megtörténhetetlenné már nem tudjuk tenni, de az idő majd jótékony fátylat borít rá.
– Mit tegyek hát ezután?
– Hagyjál fel a keresztények üldözésével!
– Oké, felejtsük el! Gyertek az asztalomhoz hű tanítóim! Igyunk és élvezzük az életet. Zenészeket, szüzeket és bőséges étkeket! – mondta Néró és a trónterem máris átalakult Baccus csarnokává.
Kezdetét vette a szokásos lakoma, melynek fő attrakciója az illuminált Néró szavalata és saját költeményeinek lantpengetés mellett való kappanhangon történő előadása. Néró életében először és utoljára olyan cselekedetet hajtott végre, amit Jézus ott a Mennyországban biztosan a javára írt. Lényegében kr.u. 64-65 körül történt meg Isten trónfosztása és Jézusnak a Mennyek országának a királlyá választása. Ettől az időtől Jézus égi király, aki majd elhozza nekünk a Földre a Mennyországot, ahová az igazak bebocsátást nyernek.
Ez volt az a fordulat, amikor a zsidó vallási örökséggel szakít a kereszténység, és teljesen elkülönülve új alapokon folyik ezentúl Pál vezetésével a kereszténység katekizmusának kimunkálása. A kereszténység nem Jézus elemi vallásos érzéseinek a kiélését s az üdvösség legegyszerűbb útján való járását tartja legelső feladatának, hanem inkább Jézus Krisztus kultusza, Jézus Krisztus megváltó halálába való bekapcsolódás útján keresett üdvösség nyújtását célzó üdvintézmény, tehát inkább Páli, mint jézusi gondolatokon alapul. Ez úgy a katolicizmusra, mint a protestantizmusra nézve áll. A protestantizmus is egyenesen és tudatosan Pál teológiáját tette meg hite alapjául. Annak a kereszténységnek, amely a Jézus Krisztusban való hiten alapszik, s amely kultuszának a központjába Jézus Krisztust, a világ megváltóját, isten egyszülött fiát helyezi, inkább Pál az alapítója, mint Jézus Krisztus.
