Kukulkán - 21

4.

Erdélyben az Etelközből betelepült Három-magyarok: Megyer, Tarján és Jenő törzsek Álmos, Előd és Ond vezetésével szövetséget alkotva foglaltak szállásokat. Mivel Kukulkán napi kapcsolatban volt vezetőikkel tudta, hogy mennyire számíthat rájuk és mekkora harci erőt képviselnek. Szemleútja során először a Három-kabarok törzsszövetségét kereste fel északon. Ők szorosan együttműködve a magyar törzsekkel Aba Abasár fejedelmük révén megbízható szövetségesnek számítottak. Ide indult Kukulkán a Huszton székelő kabar-magyar fejedelem várába, megszemlélni a Felvidéket. Az északi kaput jelentő huszti boronavárban Zemplén unokája Zajta tartotta udvarát. Kukulkánt fejedelmi pompával fogadták.

A boronavár figyelőtornyain fehér sasos zászlókat lengetett a szél. A fehér volt a kabarok színe és a kerecsensólyomszerű kistestű sas madár a címermadaruk. A várnép a a várkapu előtti réten sorakozott fel ünnepi öltözékbe és kalap lengetve, hosszantartó hurrá-hurrá köszöntéssel fogadta a fehér lovon lépkedő aranyvértben feszítő hatalmas termetű Kukulkánt és hetven tagú kíséretét. Maga Zajta fogadta őt sóval és kenyérrel, úgy ahogy illik. Kukulkán, szokása ellenére, leszállt lováról és magához ölelte az első kabar törzs főnökét. A várnép ujjongott. A hatalmas gerendákból ácsolt kapun belépve elindultak a fejedelmi palotába. A nép mindenütt köréjük sereglett és áhítattal mustrálta a fényességes, nagyságos fejedelmet, merthogy kétség nem fért hozzá, Kukulkán személyében maga az isten látogatott el hozzájuk.

A palota nagytermében hosszú, fehér abrosszal letakart, asztalokon hatalmas kínai porcelántálakban gőzölgő tárkonyos húsleves gőzölgött. Kukulkánt az asztalfőre ültették, mellette kíséretének prominens személyei: Rúfus O Hara és Álmos az erdélyi három-magyarok törzsszövetségének nagyfejedelme helyezkedtek el. Amint helyet foglaltak, néma szolgák léptek mögéjük és ónkancsókból illatos tokaji aszút töltöttek hatalmas billikomaikba. Amint végeztek, szétnyílt a szála nagy tölgyfaajtajának két hatalmas szárnya és bevonult Aba Abasár kabar nagyfejedelem, aranysújtásos mentében. Mögötte a két másik kabar fejedelem Borsod fia Borsa és Zemplén fia Kronosz. Némán foglaltak helyet az asztalfőn ülő Kukulkánnal szemben. A szolgák nekik is töltöttek az aranyló nedűből arany billikomaikba. Abasár emelkedett szólásra.

– Mély tisztelettel és testvéri öleléssel fogadjuk szeretett atyánkat, Itzamná földi helytartóját kies tartományunkban. Ezennel az Úr kezébe ajánljuk népünk sorsát és földjeinket. Rendelkezzél velünk nagyúr! — Kukulkánt meghatotta a fogadtatás és ajkához emelte billikomát. Áhítattal szaglászta és kóstolgatta nyelve hegyével a soha sem ízlelt nedűt, majd mohón nyeldekelni kezdte. Az asztaltársaság tagjai is így tettek. Miután zsigereiket átjárta a királyi nedű íze, zamata és aromája az asztallapjához koppantották billikomaik talpát. Kukulkán emelkedett szólásra.
– Testvéreim! Először is köszönetünket fejezzük ki nektek a forró fogadtatásért. Javaslatom, hogy a mai napot áldozzuk az élvezeteknek és a fáradalmak kipihenésének. Hódoljunk Ámor, a mámor és a bor istenének. Hagyjuk meg holnapra a sorsdöntő tanácskozásokat. Lássunk hát hozzá a királyi lakomához! – fejezte be és kupáját asztali áldásra emelte.

– Igyunk az Úr Jézus Krisztusra, aki kiszenvedett értünk a keresztfán. Igyatok velem együtt, mert ez az ital: az ő vére! Vivát! – harsogta, és fenékig itta kupáját. A tószt után hozzákezdtek a gőzölgő aranysárga tárkonyos marhahúsleves kimérésének, majd kikanalazásának. Amikor végeztek a néma szolgák, máris hordták a tormás, mustáros főtt marhahúsokat, aprópecsenyét, szárnyasokat, töltött fácánt, sült kappant és a magyar föld megannyi ízes falatját. Miután elteltek az étkekkel hígabb pecsenyebort szolgáltak fel és csendesen bevonultak a vak zenészekből összeverbuvált hangászok. Kukulkán szíve megremegett a Yucatáni dallamok felcsendültével. Mire felocsúdott volna, máris kinyílt az ajtó és Szép Maszk lépett be Zengő Hárfával és Leventével. Ő hozta magával a Yucatáni zenekart. Boldogan ölelkeztek össze és máris mohón estek neki a vacsora maradékának. Még le sem mosták magukról az út porát, és bizony farkaséhesek voltak, de egy vágtában tettek meg az utat Budáról, hogy a négy-magyarok fejedelmének Jutocsának a meghívását átadják Kukulkánnak.

– Kedves Apám! – mondta meghatottan Szép Maszk, amint kibontakoztak egymás öleléséből – Ezennel átadom a négy-magyarok nagyfejedelmének meghívását. Szeretettel várunk Buda várában.
– Köszönettel elfogadom a meghívásotokat. Holnap majd a tanácskozáson mindent megbeszélünk. Addig egyetek, hadd teljen a begyetek. Mi meg múlatjuk az időt e jófajta nedű mellett! Istenemre mondom, ajkaim még soha sem érintettek ilyen nemes és tüzes italt. Ennél csak egy vehemens, vérmes, tüzes kanca tudna nagyobb örömet nyújtani.
– Óhajod parancs! – mondta Abasár és tapsolt. A jelre tizenkét átlátszó selyemfátyolba öltözött hófehér bőrű, hollófekete hajú szűz lejtett be a terembe. A zenészek belecsaptak a húrokba, és szüzek elkezdték izgató, erotikus táncukat, majd egyenként a tanácsurak ölébe, azok dárdaként meredő bíborlándzsájába ültek. Kukulkán heréi pattanásig feszültek, majd hatalmas, elemi erővel robbant a felgyülemlett feszültség által hajtott ejakulátum bomba. A szüzet magába olvasztotta, majd eltelvén vele, leemelte bíborfurulyájáról, mire az az asztal tetejére perdült és csodálatos csábtáncot lejtett előtte.

A többiek is hasonlóképpen tettek: miután magukévá tették a szüzeket, ledobták őket magukról, hogy itallal tőtekezzenek, az elvesztett energiákat pótlandó.
– Magyarok! Barátaim! – szónokolt felhevülte Kukulkán – Tündérkert az az ország, ahol ilyen tüzes borok és szüzek teremnek. Itzamná, a teremtő isten az elveszett édenkert helyett nem véletlenül adta nekünk e földet. Becsüljétek meg, óvjátok és szeressétek, mert ez a föld lesz a hazátok most már az idők végeztéig... Vivát! — Szép Maszk folytatta a megkezdett tósztot.– Évtizedekig búsultam szülőföldem és Yucatáni maya népem után. De úgy érzem, hogy itt hazára és nemzetre leltem köztetek. Minden tudásommal és erőmmel azon leszek, hogy egészséges nemzetté kovácsoljuk össze a magyarok népét! Vivát! – koccintotta aranykupája szélét Borsa kupájához.

Így folyt a mulatság, amikor kinyílt az oldalajtó és füstös képű cigányok óvakodtak be szárazfiákat nyektetve. Mögöttük hét csodálatos szépségű cigánylánnyal. Megálltak Kukulkán mögött és rákezdték. Az izgató dallamokra a cigányok fergeteges táncot jártak. Színes selyemszoknyáik virágszirmokként lengték körül őket, majd a legszebb az asztal közepére penderülve soha nem látott hévvel, Salomét is megszégyenítő erotikus cigánytáncot lejtett. Virágszirmonként dobálta le hét szoknyáját és a végén ott állt hófehér testével bíbor ajkainak bibéit kitárva Kukulkánnal szemben. Kukulkán heréi hatalmasra dagadtak a kéjvágytól és kitárva karjait, vadul meredő bíborlándzsájára nyársalta a drága testet. Iszonyú robajjal tört ki belőle a felhalmozott és elfojtott kéjvágy. A cigányok meg csak húzták a talpalávalót.

A vigalom tetőpontján összekapaszkodva énekelték rég nem hallott Yucatáni és a csodálatos magyar honi dallamokat. Hajnali kettőkor tizenkét ifjú harcos lépett be a terembe farkaskacagányban és kezükben kivont karddal. A vak zenekar a cigányokkal összehangolva egy soha nem hallott harci dallamot kezdett el játszani. Az ifjak eszeveszett kardtáncba kezdtek. Kukulkán a gyönyörtől, no meg a nagy mennyiségű tokaji aszú hatására sírva bődült el, és kézhátával törölgette a meghatottságtól kicsorduló könnyeit.

Négy órakor ért véget az ünnepség. Kukulkánt a legszebb ifjú kísérte nyoszolyójára és fiatal, tüzes, szűz testével melegítette az öreg harcos sokat próbált isteni testét. Kukulkán úgy húzta magára a fiatal testet, mint élő gyapjútakarót. Az ifjú bíborajkaival játszani kezdett az alélt fővezér lankadt bíborfurulyáján, mire az életre kelve tűzkígyóként hajolt az ifjú testébe. Kukulkán oszlopkarjaival szinte összeroppantotta az ifjú testet, amikor behatolt a tűzforró ánusba. Maradék spermiumát hatalmas robajjal lövellte a kedves ifjúba, majd magukra húzva a farkasprém takarót, mély álomba szenderültek.

5.

Másnap reggel derékig lemeztelenítve megmosakodtak a jéghideg márványkővályúba csorgó forrásvízben. Kukulkán jó ideig tartotta bikanyakát a hűs, frissítő forrásvíz alá. Ettől testileg felfrissülve gimnasztikázott egy kicsit a vívóteremben, majd elindult kíséretével a nagyebédlőbe. Az ebédlőben már várták őt tárgyalópartnerei, barátai. Zajta fejedelem sejtelmes mosollyal az ajkán egy kis sétára invitálta a társaságot.
– Kedves barátaim, szeretnélek benneteket meglepni egy szolgáltatással, amíg a reggelire várunk. Mert, hogy nem csak a testnek, de a léleknek is szüksége van a táplálkozásra! – jelentette ki és beterelte őket a várkápolnába. A fehérre meszelt falú kápolnában áhítatos csend honolt. Az oltár mögötti főfalon krisztuskereszt volt felfüggesztve, rajta a kiszenvedő megváltóval. Semmi más dísz, cifraság nem volt a teremben.

A kis kápolnába belépve térdet, fejet hajtottak az Úr Jézus Krisztus előtt, majd térdelve elhelyezkedtek az oltárral szemben. A háttérből halk ezoterikus zene szólt és fehér ornátusban belépett a sekrestyéből az áldozópap. Az oltárhoz lépve felmutatta az üres kelyhet, majd tüzes tokaji bort töltött bele és így szólt.– Ez az úr vére. Igyunk belőle, hogy ereinkben szétáradjon a szeretet és a hit. Igyunk, ahogyan Krisztus is tette az utolsó vacsora alkalmával! – szólította fel a jelenlevőket és körbekínálta a borral teli kelyhet. Miután mindenki ajkával érintette a kelyhet, misézni kezdett. A liturgia eltért az őskeresztény vallás liturgiájától, de maghatóan hangzott. Kukulkánt Rómabeli tartózkodására emlékeztette, amikor Rúfus házában az üldöztetések idején a hívőkkel titokban áldoztak Krisztusnak.

A mise végeztével mindenki kapott nyelvére egy ostyát.
– Vegyétek, ez az úr teste! – szólította fel őket a pap, és mindenki az oltár elé járult, hogy egyen az úr testéből. A zene hirtelen felerősödött és fehér ruhás szüzek és ministráns ifjak kórusa jelent meg az apszisban. Félkaréjban állva Mária dicséretét zengő himnuszokat énekeltek. Ezzel ért véget a reggeli ájtatosság. Lelkükben megtisztulva indultak reggelizni a hatalmas auditóriumba. A reggeli után bevonultak a tanácsterembe. Kukulkán elnökölt az asztalfőn. Tőle jobbra helyezkedett el Aba, Abasár kabar nagyfejedelem, Borsod fia Borsa, Zemplén fia Kronosz és Szép Maszk. Balról Álmos, Álmos fia Árpád és Rúfus O Hara foglalt helyet, majd az asztalfővel szemközt, a Kárpáti négymagyarok képviseletében, Levente és kísérete ültek. Zajta fejedelem, mint a tanácskozás szervezője, elnökölt. Ő nyitotta meg a tanácskozást.

– Kedves barátaim, magyarok és nem magyarok! Itt most a nagy magyar népi kohó alapjainak lerakását végezzük el. Azon munkálkodunk, hogy a teremtő isten által megálmodott idea: nagy Magyarország alapjait lerakjuk. Olyannak kell lenni az alapoknak, hogy ezer év múlva is elmondhassuk: ez jó mulatság, férfimunka volt! Ezeket előrebocsátva megnyitom a tanácskozást és átadom a szót Kukulkán kündünek. – Kukulkán felemelkedett és így kezdte mondandóját.
– Testvéreim, amint Zajta fejedelem is említette, bizony mi itt most több ezer évre meghatározzuk a magyar nemzet sorsát. Olyan Magyarország alapjait rakjuk le itt és most, ami a kereszténység kősziklájára épül. Jézus Krisztus és Szűz Mária országát építjük. Kérdezhetitek tőlem, miért? A válasz egyszerű: mert Itzamná, a teremtő isten így akarja. Ő teremtette Krisztus véréből a magyarok népét, és ő a szeretet és hit országát akarja általatok, általam felépíteni népének. Krisztus, Szűz Mária és Isten mindig velünk lesz. Ha elfogadjuk a hitet és a tízparancsolat szerint élünk, akkor senki sem tud ártani nekünk. A nép olyan lesz, mint a főnixmadár. Bármilyen katasztrófa is sújtaná, bármennyire tizedelnék is, a nép a hatalmas életerőről újra és újra fel fog támadni, és Magyarország örökké élni fog, amíg lesz tér, idő és szeretet a világon.

Ezeket bocsátom előre felvezetésként és megkérdem van-e ezekhez hozzáfűzni valótok? — Abasár fejedelem emelkedett szólásra.
– Uram! Láthatod, a kabarok népe már majdhogynem teljesen magyarrá lett a hosszú együttélés alatt. Kezdjük felfogni Krisztus hitét. Viszont a nép alsóbb rétegében még él a zsidó vallás sok-sok eleme, amit a közénk befogadott zsidó törzsek hoztak magukkal. Elfogadják ugyan a kereszténységet, de másképpen celebrálják miséjüket és Jahvét imádják Krisztus helyett. Térítsük-e őket meg erővel, azaz uniformizáljuk-e a hitet vagy adjunk nekik türelmi időt?
– A népet nem szabad erőszakkal, tűzzel, vassal téríteni. Krisztus ezt sohasem kívánná tőlünk. Hagyjunk nekik kifutási időt és ha belátják, hogy csak az igaz krisztusi hitben van a jövő záloga, akkor önként felhagynak elkülönülésükkel. Meglássátok, hogy idővel a befogadott zsidók magyarabbak lesznek a magyarnál! – mondta Kukulkán és Álmosra nézett. Álmos felállt és így szólt a témához.

– Barátaim, fejedelmek és vezérek! A három-magyarok törzsszövetségében az őskeresztényvallást szabadon gyakorolja a nép. De vele párhuzamosan él még a sztyeppékről hozott táltos hit, sámángyógyítás és más, hasznos hagyomány. A nép egyaránt áldoz Krisztusnak és a Napnak, a Holdnak és a hadak istenének Tárkonynak. Hadba vonulás előtt lehetetlen a szeretet és a megbocsátás szavaival buzdítani az ellenség gyilkolására a harcosokat. Őket a hadba indulás előtt a vér szaga, íze és látványa lelkesíti. Táltos-papjaink és sámánjaink mágiája erősíti a győzelembe vetett hitüket. Dőreség lenne ezt az ősi rituálét kiirtani a népből, mert, ha a harciasság lángját elfújjuk bennük és imádkozó, alázatosságban élővé szelídítjük őket, akkor a nép birkanyájként önként nyújtja majd a későbbiekben nyakát a környező sakálnépek ordasainak vértől csöpögő agyarainak, karmainak prédául. – fejezte be mondandóját Álmos. Utána fia, Árpád a három-magyarok gyulája emelkedett szólásra.

– Amint kivész népünkből a harci tűz, a vadság és az önvédelem ösztöne, meghal a nemzet és eltűnünk Európa olvasztótégelyében. Mi ezt nem akarjuk. Adjunk még egy évszázadot a régi hitnek, hogy párhuzamosan együtt éljen a keresztény eszmékkel. Erőszakkal ne térítsünk, és ne fojtsuk el a harci szellemet fenntartó Táltos és Sámán hitet. Tárkony és Üröm istenének bálványait ne engedjük ledönteni! Én legalábbis a saját gyepűimen belül ekként rendelkezem, atyám a főfejedelem jóváhagyásával egyetemben.

Szép Maszk a négy-magyarok szószólójaként így beszélt.
– A négy-magyarok népe az eltelt évszázadban a bigott keresztény Európa kellős közepén kereszténnyé lett. Szükségmegoldás ez, hogy fenn tudjunk maradni. Beilleszkedtünk hát közéjük, de beigazolódott az, amit Árpád előrevetített az imént: elvesztettük harci szellemünket, és ezért kellet behívnunk az etelközi vad és harci szellemében érintetlen, csatákban edződött három-magyarok népét. Én Árpád elképzelését osztom, de a párhuzamosság elvét fenntartva. Olyan nemzetet kell kovácsolnunk ebből a népből, ahol ütőképes haderő áll rendelkezésre, ahol vasfegyelmet tartó vasököl szellem uralkodik. Állandó készenlétben állva vaspörölyként kell lecsapnunk a határainkon ólálkodó sakálnépekre. Meg kell tanítanunk Európát félni és rettegni a magyarok istenét, erejét. Ugyanakkor eltanulva tőlük a gazdálkodást, iparosságot, gazdag és virágzó, tejjel mézzel folyó Kánaánná kell változtatni ezt a drága földet. Olyan országot kell gyúrnunk ebből a rendelkezésre álló kevert népből, ahol egy a szív, az értelem, a cél és az akarat. Én, Zsitvatorok a négy-magyarok nagyfejedelme és a mellé rendelt Naparcú nevében rábólintok az isteni tervre. Egy ország, egy nép, egy kard!

– Egy eszme és egy hit! – egészítette ki Kukulkán, majd így foglalta össze a tanácskozás eredményét. – Barátaim! A később kimunkálandó államszervezet alapító okmányának fő pontjaiban, fővonalaiban megegyeztünk. Eszerint:
1. Párhuzamos, szabad vallásgyakorlás
2. Elrettentő, állandó harcra kész hadsereg
3. Közös főkagánság, majd később királyság intézményének lerakása, egyszemélyi vezetéssel (kagán, kündü vagy király , vezetésével)
4. Törzsszövetség megkötése a tíz törzzsel.
– Egyetértünk ebben, barátaim?
– Igen, egyetértünk – bólintottak rá a tervre és ezzel befejezettnek nyilvánították a tanácskozást. Az esti lakoma után másnap, az egész tárgyaló küldöttség útnak indult Budára, hogy a négy-magyarokat is megnyerjék a törzsszövetségnek.

6.

Az estebéd után Szép Maszk, Rúfus, Naparcú és Zengő Hárfa Kukulkán szállásán fontos tanácskozásra ült össze. Megbeszélték a tárgyaláson elhangzottakat, és megelégedetten állapították meg, hogy jó mederben folynak az ügyek. A kupaktanács a következő elhatározásra jutott. Szép Maszk vezetésével zengő Hárfa és Naparcú transzperszonációval Kazahsztán székhelyére Alma Atába mennek, hogy ott tárgyaljanak a kazak emírrel. Napokon belül megérkeznek oda az Etelközből visszafordult két magyar törzs harcosai és népe, valamint oda igyekszik a Boldogvölgyből kirajzó (harmadik kirajzás) 200.000-es színmagyar őskeresztény telepese is Kukulkán legidősebb fia, Kurszán fejedelem vezetésével. Kurszán csapataival a kazakok keleti határán vonul fel, mintegy pressziót gyakorolva az emírségre, míg nyugaton a hazát foglaló két-magyarok törzse kér bebocsátást. Szép Maszk és társainak egy millió Kukulkán arany áll rendelkezésre a Medeó fensík hegyei által védett hatalmas, több ezer négyzetkilométeres síkság megvásárlására.

– Van-e valakinek hozzáfűzni valója? – kérdezte őket Kukulkán. Szép Maszk szólalt meg elsőre.
– Kedves apám, ez azt jelenti, hogy örökre elválunk tőled és mintegy száműzetésbe küldesz bennünket keletre?
– Nem fiam, ez nem száműzetés. Bázist építetek ki kelet és nyugat Magyarország között. Kurszánnal odarendeltem Fekete Sast is. Így ismét együtt lehet egy kis időre Naparcú édesapjával és az odaküldött feleségével, gyermekeivel is. Hosszú időre kell ott megtelepednetek, fel kell erősíteni a népet, elterjeszteni a hitet, meggyökereztetni a kereszténységet, hogy ha szükség lesz rá évszázadok múlva, segíthessék nyugati testvéreiteket.
– És mi lesz velünk? – kérdezte egyszerre Szép Maszk és Zengő Hárfa.
– Ti a sikeres tárgyalások és a honfoglalás után visszatértek Boldogvölgybe. Hitéletet élve, a családdal törődve bevárjátok, amíg visszatérek közétek, hogy pihenjek köztetek. – mondta Kukulkán sokat sejtetően és hozzátette – Jó lesz így gyermekeim?
– Legyen meg Itzamná akarata – hajtottak fejet Kukulkán előtt és nyugovóra tértek. Másnap hajnalban már transzperszonációval Alma Atában találta őket a felkelő nap első sugara.

A sorsdöntő tanácskozás másnapján, június ötödikén, Kukulkán és a törzsi vezetők Budának tartottak, míg Szép Maszk és társai transzperszonációval a Kazahsztán keleti határán felvonuló magyarság szálláshelyén termettek. Boldogan ölelkeztek össze Kurszánnal, Fekete Sassal és a családtagokkal. Pár napos pihenés, akklimatizálódás után Szép Maszk Kurszánnal és tízezer fegyverrel (harcossal) elindult Alma Atába. Őket követte a kétszázezres honfoglaló nép társzekerekre rakott sátraikkal, eszközeikkel, lábon hajtott marháikkal, háziállataikkal és lovaikkal. Míg az asszonyok és a gyerekek a lakókocsikon (ponyvás, echós szekereken) tették meg a kétszáz kilométeres utat, addig a vonulást biztosító hetvenezres sereg lovon kísérve, a karavánt biztosította mindenféle támadás ellen. A vonulás közepén volt három társzekéren páncélládákba rakva egymillió arany Kukulkán és külön társzekéren az emírnek megvesztegetésként szánt selymek, porcelánok és ópiumpipák, ópium, marihuána...

Egy társzekéren tizenkét tejfehér bőrű tizenéves szűzlány és hét kamasz-fiú utazott az emír háremébe szánva. Az emír kémei napokkal előbb jelentették az emírnek, hogy ellenséges hadsereg lépte át a keleti gyepűket és a főváros felé tart. Az emír harminc ezres sereggel küldte rájuk a nagyvezírét.
Köpöly Csunyicsandra (magyarul: Sunyicsandra) nagyvezír rezignáltan állapította meg, hogy ilyen szervezett haderővel megütközni egyenlő a teljes vereséggel. Gyorsfutárt küldött hát az emírnek, hogy nem vállalja a csatával járó felesleges vérontást. Az emír azonnal, elküldte neki a selyemzsinórt. Ez alatt viszont a védelem nélkül maradt fővárosba simán besétált Szép Maszk és Kurszán rettenthetetlen, marcona harcosainak kíséretében. Azonnal az emír elé vezettették magukat.

Az idős, elhízott, hájkappanra hasonlító emír, Ezerránc Apó, hatalmas párnákból rakott trónusán fogadta az elébe járulókat. Az izzó hőséget enyhítendő két eunuch legyezte őt hatalmas strucctoll-legyezőivel, két oldalról. Előtte egy asztalkán, fügebor, kandírozott gyümölcsök és törökméz. A feltáruló ajtókon belépett Kurszán és Szép Maszk. A mögöttük álló kíséret félrehúzódott az ajtók mellé, biztosítva testi épségüket és egyben helyet adva a hatalmas ládákat cipelő szolgáknak. A két férfi megállt az emírrel szemben és karjukat mellükön összefonva meghajlással üdvözölték őt. Szép Maszk kezdte a beszédet.

– Üdvözlégy Ezerránc Apó, a baráti kazak nép legmagasságosabb atyja! Barátként jöttünk hozzád, nem ellenségként. Egy nép kér bebocsátást birodalmadba, és életteret használaton kívüli területeiden.
– Ha barátként jöttetek, akkor miért a hatalmas fegyveres kíséret, a számtalan harcos veletek?
– A fegyverek nem neked szólnak: Bár, szavainknak súlyt és nyomatékot adnak, de annál nagyobb a súlya a neked és népednek hozott ajándékok és földbérletért felajánlandó egymillió kukulkán, amit kincses ládáink rejtenek. – mondta és intett a szolgáknak, hogy nyissák fel a ládák tetejét. A ládákban rejlő teméntelen aranykincs elkápráztatta a mohó tekintetű emírt. Ravasz, karvaly tekintetét Szép Maszk arcába függesztve lelépett trónusáról és könyékig beletúrt az aranypénz tengerbe, majd, mint egy mohó és kíváncsi kisgyerek a selymekkel megrakott ládákba túrt és a porcelánokat csodálta.

Miután így eltelt, párnáira invitálta a vendégeket és tanácskozásba kezdett velük.
– Szóval, letelepednétek birodalmamban?
– Igen, uram.
– Engedelmeddel uram, és jóváhagyásommal úgy értitek, hogy megvásárolnátok tőle a lakhatásotokat? Jól gondolom?
– Engedelmeddel uram vagy engedelmed nélkül, mindenképpen letelepedünk földjeiden. Mi, a békés megoldást ajánljuk neked.
– És, ha nem fogadom el?
– Akkor, elragadjuk tőled!
– Tehát, azt mondjátok, jobb a békesség?
– Amondók vagyunk uram!
– Mennyi időre telepednétek itt meg?
– Örök időkre!
– Az sok, kössünk ki egy betartható időt!
– Uram, az első ezer év bérleti díját letesszük elébed. Elégedjél meg ennyivel!
– És, ha nem elég?

– Akkor jöhet a ráadás! – mondta Kurszán, és tapsolt. A kitárt ajtón beléptek a vak zenészek, és elhelyezkedtek a háttérben. Zeneszerszámaikat elővéve vad, felkavaró, ezoterikus zenélésbe kezdtek. A besiető szolgák ópiumpipákat helyeztek a vezérek elébe és azok ópiumszívásba kezdtek. Az ópium hamarosan rózsaszín ködbe burkolta az emír elméjét. Ekkor libbentek be a szűzlányok és ifjak.     – íme, a magyar föld legszüzebb sarjait ajánljuk háremed felfrissítésére, leghatalmasabb Ezerránc emír! – búgta Kurszán a bekáfolt emír fülébe, mint egy vadgerlice. Az emír ájuldozva nyújtogatta karvaly ujjait a szüzek felé. Mire azok körbefogva, felemelték és párnáiról a táncparketté alakított térségre, vitték. Vad csábtáncot lejtettek vele. Az emír így sápítozott.

– Jaj, Mohamed és Allah, az összes szentek és dzsinnek szelleme! A hetedik mennyországban érzem magamat! Édes Allah, köszönöm neked, hogy kinyitottad a hetedik mennyországot nekem és mennyei hurikat, paradicsomi ifjakat küldtél vén, ráncos testem megifjítására! Köszönöm Allah, és az összes próféták hatalmas kegyét! – sápítozott az emír. Aztán hirtelen kijózanodva kitépte magát a hurik karjaiból és visszaballagott párnáira. Hirtelen elszállt belőle a mámor és győzött a népéért érzett felelősség benne. Így szólt az előtte helyet foglaló küldöttséghez.
– Nem adhatom el őseim jussát egy tál lencséért, idegeneknek! – jelentette ki mereven. Kurszán kérdőn nézett Szép Maszkra, mi legyen most. Szép Maszk nem tétovázott a válasszal.

– Nagyságos Emír! Mi tisztességes alkut kínálunk neked: üzletet. A kölcsönösen kialkudott összegért megvásároljuk tőled a lakhatóságunkat. Nincs ebben semmi rossz. Lakatlan területről nem lesz nehéz lemondanod! És, mit kapsz cserébe? Hatalmas összegeket, kincseket! Fontold meg uram!
– Nem! – ingatta a fejét az aggastyán. – Allah nem engedi!
– És, ha mégis, – próbálta Kurszán megrendíteni elhatározásában.
– Ha Allah megengedné, akkor beleegyeznél?
– Akkor, talán... – ingatta busa fejét Ezerránc és félre csúszott arany hímzéses turbánja. Kurszán és Szép Maszk összenézett és Szép Maszk transzperszonációval Allah alakját öltve magára, megjelent a vaksin pislogó emír előtt. A fényességből kilépő Allah előtt hasra vágódva hebegve kérdezte.

– Mit parancsolsz hatalmas isten: Allah?
– Tedd, amire kérlek! Ne légy irigy, és adj abból, amiről lemondanod nem nehéz! Hagyd, hogy más is boldoguljon földjeiden! Az enyémet adod nekik! Mert tudd meg, hogy minden az enyém, a hatalmas teremtő istené, aki ti Allahnak hívtok. Így cselekedjél!
– Így teszek uram! – mekegte zokogva, a földet nyalva Ezerránc és sandán pislogott az égi jelenségre. Allah jókedvében lévén így szólt hozzá.
– Mivel imigyen megegyeztünk, kérhetsz tőlem valamit cserébe nagylelkűségedért. Halljam a kérésed!
– Allah, legkegyelmesebb isten a paradicsomban, kérésem az lenne, hogy fiatalítsál meg, hogy újra élvezhessem a szerelem buja ízét!
– Kérésed máris teljesül! – mondta az isten, és Ezerránc deli ifjúvá változott. Azonban feltámadt benne a mohóság és még egy kérést megkockáztatott.
– Uram, nem lehetne repetázni? – kérlelte Allahot. Az jókedvűen ráállt a szemérmetlen kérés teljesítésére.
– No, halljam, mi legyen az!

– Nem lehetne egy fogam és cserébe harminckét falloszom?  Annyi kísértésnek vagyok a hárem által kitéve, hogy egy fallosszal nem győzöm. Viszont a fogaimmal csak baj van. Legyen csak azokból egy és a bíborlándzsáimból harminckettő...
– Kérésed máris teljesült – mondta Allah és harminckét fallosszal övezte fel az ifjúvá varázsolt emírt. Szájából eltüntette négy megmaradt odvas fogát és alul felül egy borotvaéles csontrágót alakított ki. Ezerránc gyönyörködve nézegette magát a tükörben és Allahra tekintve így hajlongott.
– Ó, mennyeknek legfenségesebb ura: Allah! Köszönöm néked!

Abban a pillanatban eltűnt a jelenség és Ezerránc boldogan ölelte magához háremének új tagjait. Egyenként próbálta ki rajtuk mind a harminckét falloszát. Bőven jutott a hét fiúnak is belőlük. A fergeteges szeretkezést szájtátva nézte végig az udvar népe. Amikor lecsillapodott az emír, így szólt a főudvarmester.
– Javaslom, hogy urunk nevét változtassuk Allah kegyelméből ezer falloszra. Hiszen már nincsenek ráncai, de annál több fallosza van neki! A javaslatot mindenki elfogadta. Aláírták az ezer évre szóló bérleti szerződést és fergeteges vigalommal véget ért a magyarok napkeleti honfoglalása. Új Hungária megalakult kazakföldön.
Miután bevitték a népet Új Hungáriába, Szép Maszk, mint fejedelem, velük maradt, míg Kurszán harmincötezres csapásmérő osztagával elindult Erdélyországba, hogy apjától Kukulkántól átvegye a további utasításokat. Kurszán és csapata félúton találkozott az új hazába tartó két-magyarok népével. Megnyugodva váltak el a találkozás után és hamarosan együtt volt Új Magyarország népessége kazakföldön. Fekete Sas és családja több száz évre megtelepedett Új Hungáriában. Teljesen kiépítették fővárosukat, védműveiket és templomaikat. Zengő Hárfa és Naparcú pár év múlva visszatértek Boldogvölgybe, családjaikkal együtt. Szép Maszk apjával és családjával ottmaradt Új Hungáriában.

7.

872. május közepén érkeztek meg Kukulkánék Budára. Buda a régi Aquincum romjaira épült erődjével, földszintes tégla és kőházaival afféle nyugat-európai kisváros benyomását keltette. A városba települt talján mesterek, kereskedők, német, bajor, sváb iparosok, asztalosmesterek, szabók, kereskedők házai otthoni mintákra épültek. Berendezéseiket is otthonról hozták magukkal. A külvárosban érvényesült csak a magyar jelleg. A házak boronafalból, vályogból és égetett téglából épültek, nagy, erődszerűen fallal körülvett, udvarokkal. Nyitott csatornákon vezették le a Dunába a szennyvizet, aminek következtében erős húgy és fekália szag terjengett városszerte.

A várost délről körülvevő Buda-őrsi mezőkön hatalmas legelőkön állattartással foglalkoztak a jurtákban lakó nomád magyarok. A Kelen hegy alatti völgyben egészen a Dunáig, sőt a Csepel szigetig konyhakertek és szántóföldek terültek el. A Csepel szigeten bolgárkertészek termelték csodálatos zöldségeiket, melyeket Budán a heti kétnapos piacon árusítottak. Buda lakossága a harminc ezres létszámot közelítette csak. Ennél nagyobb volt Abaújvár az Abák fővárosa. A maga hetven ezres létszámával világvárosnak számított akkoriban. A Budára érkezők fintorogva kocogtak be Buda központjába. Az Isten hegy és Hármashatárhegy közötti gyönyörű útvonalon elhaladva szürkén, mocskosan, lehangolón tárult elébük Buda vára.

A várkapuban a küldöttség elé kivonuló Zsitvatorok főfejedelem és kísérete fogadta a tanácsurakat. Kukulkán leszállt fehér lováról és leparolázott az őszülő fejedelemmel, Csatabárddal és Leventével. Az üdvözlő szónoklatok után visszaülve lovára, a felvonóhídon átlépve, belovagoltak a várba.A vár siralmasan festett a római amfiteátrumra épített védművekkel, tornyokkal és földbástyákkal. Belül viszont kényelmes volt és hangulatos. Kukulkán azonnal szállására lovagolt kíséretével és tisztálkodáshoz láttak. Később, felfrissülve, egy óra felé ebédre mentek a vár nagytermébe.

Az ebéd pompázatos és ízletes volt. A farkasprém kacagányba öltözött négy törzsfőnök, a nemesemberek és udvarhölgyek élénk ruháikkal tarka virágoskertként ülték körbe az asztalt. A tokaji bor, árpasör és egyéb italok felszolgálása után aranyló húsleves, sültek és illatos tészták kerültek az asztalra. Mindenki szedhetett kedvére. Az ebéd végeztével beengedték a vadászkopókat és az urak azok szőrébe, törölték zsírtól csöpögő kezeiket.
– Holnap falkavadászatra hívom meg vendéguraimat a visegrádi vadaskertembe! – mondta Zsitvatorok fejedelem szívélyesen. Kukulkán örömmel fogadta az ajánlatot. Azonban még egy kemény tárgyalás előtt álltak. Ebéd után sziesztára vonultak vissza és délután öt órakor kezdődtek a tárgyalások.

Az asztalfőn Kukulkán foglalt helyet. Mellette, jobbról a három-kabarok és a három-magyarok törzsfői, míg balról a négy-magyarok törzsfőnökei foglaltak helyet. Kukulkán kezdte a felvezetést.
– Hívásotokra, íme eljöttem én Kukulkán személyesen a három-magyarok vezérlő fejedelme. Eljöttem népemmel és százezer fegyverrel, hogy országotokat és népeteket, testvéreinket felerősítsük és megszilárdítsuk a magyarság helyzetét itt, Európa közepén. Egységben az erő. Éppen ezért törzsszövetséget kovácsolunk itt ma össze a hét magyar, három kabar törzsből. Aki velünk tart az marad, aki nem, az a tanácskozás után eltávozhat. Van-e ellenvetés? – Nézett széjjel az asztal körül. Zsitvatorok feszengve és hiúságában sértetten állt fel faragott vezéri székéből.

– Királyként parancsolsz-e nekünk, hogy ilyen kemény szavakkal illetsz bennünket. Ultimátumként felvezetve a javaslataitokat?
– Nocsak, sértve érzi kegyelmed magát? – jegyezte meg a tiszteletreméltó és hatalmas termetű Aba Abasár kabar fejedelem – pedig büszke lehetne rá, hogy maga a nagy Kukulkán jön ide egyezkedni magukkal.
– Elég! – intette le a pártjára kelőt Kukulkán. – megköszönöm kedves barátomnak, Abasárnak a mellettem szólást, de nem kell eldramatizálni a dolgokat. Én egy konkrét tervet vázolok most fel. Aki egyetért velünk és csatlakozik, azokkal hatalmas, fényes országot építünk, aki nem követ bennünket, azt útjára engedjük. Tengődjenek és küzdjenek a rájuk törő burkusokkal, szászokkal és szlávokkal. Nos, tehát a következőket javaslom:

A három-magyarok vezetésemmel bejönnek Erdélyországból és tíz-tizenöt év alatt teljesen meghódítják a bolgároktól a délvidéket, kiűzik és leigázzák Szvatopluk szlávjait a Tisza-háton. Ezután egyesülve a két sereg, elfoglaljuk a Dunántúlt egészen a tengerig. Így röpke húsz év alatt megtörténik a második honfoglalás. Székhelyemet a Dunántúl középpontjában a rómaiak Gorsiumi erődítményére támaszkodva építem ki Alba Régia néven. Itt kívánom magamat megkoronáztatni Attila koronájával. A királyi intézmény és a korona az, ami biztosítani fogja Európa Tündérkertjének biztonságát és nagyságát.
Minden uralkodó törzsi vezető egyforma hatalmat gyakorolhat törzsének területén, amíg új közigazgatást nem vezetek be. Egyénieskedésnek, lázadásnak helye nincs. Most még szólhat, aki nem tart velünk. Elmehetnek az urak.

– Mi lesz azokkal, akik nem csatlakoznak? – kérdezte Tass vezér a Tarján törzs vezére.
– Aki nem csatlakozik, az megmarad a maga kis szűk valóságában. Bár a szövetség körbefogva védi határait, de a közös javakból nem részesülnek. Viszont a védelemért hatalmas adóval kell fizetniük.
– Eddig is megvoltunk valahogy, ezután is megleszünk! – húzta ki magát gőgösen Keszi a Keszi törzs főnöke.
– Csakhogy a kalandozások és rablások ideje lassan lejár uraim. Levente a megmondhatója, hogy micsoda gazdagság pompa, paloták és kincsek halmozódtak fel Nyugat-Európában. A hajdani Róma álomváros volt a ti kis Budaváratokhoz képest...
– Már megbocsáss Kukulkán nagyvezér, de nem állhatom meg szó nélkül – szólt közbe Álmos – a Torda aranyosi vár és a hajdani Palánkvár fejedelmi palota volt ehhez a koszos és bűzös juhakolhoz képest, amit ti fővárosotoknak tartotok.
Varkocs a Jenő törzs vezetője úgy ugrott fel, mint akit bolha csípett meg. Kivörösödve ordította:

– Micsoda, gyalázkodni jöttetek ide, a szegény rokont ócsárolni! Mi is gazdagok voltunk egykoron, Európa rettegte hadainkat!
– De elherdáltátok gazdagságotokat, lesüllyedtetek... vegetáltok itt Európa közepén. Lemaradtatok a vágtató szekérről... – józanította ki Árpád. Zsitvatorok savanyú arccal kért szót.
– Ha mindenképpen csatlakoznunk kell, mert ez az idő parancsa, akkor legalább a nagyfejedelmek tarthassák meg pozícióikat!
– Nem, ez nem így van uraim! – szólott Kukulkán – A honalapításkor összeülő tanácskozáson minden tisztségviselő egyenlő eséllyel indul. Az idő és a cselekedetei mutatják, ki lesz alkalmas a tíz-magyarok Kündüjének, Gyulájának és választott törzsfőnökeinek. A vezérlő fejedelmi címet magamnak vindikáltam és ez Itzamná a Teremtő Isten akarata. Így kell lennie! Van-e valakinek még ellenvetése?

Mindenki töprengve emésztette a hallottakat. Ekkor Kukulkán azzal az áthidaló javaslattal állt elő, hogy a másnapi falkavadászat utáni vacsorán, fehér asztal mellett tárgyalják meg a csatlakozási ajánlatot. Mindenki elfogadta a javaslatot és szállásaikra tértek. Pihenniük kellett a másnapi falkavadászat előtt. Vacsorázni már senkinek nem volt kedve és étvágya. Korgó gyomorral emésztették Kukulkán ultimátumát. A szálláson Kukulkán és Rúfus megtanácskozva a dolgot, úgy döntött, hogy semmit sem kockáztathatnak. A négy-magyarok vezetőinek ellenséges érzületéről meggyőződve, merénylettől is tartani lehet. A hatalomhoz és függetlenséghez való beteges ragaszkodásukban semmitől sem riadnak vissza. Így a következőképpen döntöttek.

– Rúfus barátom, én nem bízok ezekben a vad magyarokban. Teljesen ki vannak fordulva önmagukból. Zsitvatorok úgy ült, mint akinek elvágtuk a torkát. Én mindenesetre nem megyek el a falkavadászatra és tégedet is magam mellett tartalak.
– Akkor hát, mi lesz a vadászattal? – kérdezte Rúfus aggódva.
– A vadászat rendesen le fog menni. Magunk helyett fantomtestünket küldjük el. Ha aztán merényletet kísérelnek meg a fantomtestek ellen, akkor minden világos. Azonnal kivégezzük a főkolomposokat és átveszed a négy-magyarok irányítását, mint helytartó.
– És, mi lesz a délvidéki hadjárattal?
– Mi lenne, Kurszán levezényli helyetted.
– Igazad van, mint mindig, barátom! Javaslom, hogy négy testőrt tartsunk vissza, minden eshetőségre.
– Rendben, maradjunk ebben!

Így is történt. Amint a vadászok kilovagoltak Visegrád vadas-parkjába két fantomtest tartott velük. Rúfus és Kukulkán testőreikkel együtt polgárok fantomtestét felvéve bejárták Budát és szemléztek. Nem kellett csalódniuk megérzésük helyességében. A vadászaton tragédia történt. Egy horhosban lovagolt éppen Kukulkán fantomteste, amikor egy ledőlt fa útjukat állta. Leszállva lováról, a fa megkerülését fontolgatta, amikor a bozótból három magyar harcos lándzsája lendült és fúródott a testébe. A fantomtest percek alatt elvérzett. Diadalmámorban kötözték petrencerúdra, mit egy elejtett dúvadat és Zsitvatorok elé vitték a zsákmányt.

A vadászok egy része, aki be volt avatva, ujjongva dobálta kalapját az égbe, míg a be nem avatottak, a kabarok és erdélyiek mélyen lesújtva vették tudomásul uruk elvesztését. A vadászatot lefújták és a zsákmánnyal visszatértek Budára. Az esti vacsorát hatalmas diadalmámorban ülték. Kukulkán halotti torát tartották a fejedelmi palotában. A vacsorán Abasárék nem vettek részt. Tüntetőleg Álmos szállásán gyülekeztek testőreikkel körülvéve. Amikor javában tartott és tetőfokára hágott a vigalom, akkor behozták Kukulkán fantomtestének levágott fejét, szájában egy Kukulkán aranyat helyezve. Nagy hahotázás közben az asztal közepére helyezték a tálon levő levágott fejet és poharaikat tósztra emelve Zsitvatorok nagyfejedelmet, éltették. Ebben a pillanatban kinyílt a szárnysajtó és Kukulkán lépett be aranyvértben Rúfussal az oldalán, harminc testőr kíséretében.
A jelenlévők megnémultak a látványtól és dermedten meredtek a kísértetre. Kukulkán dörgő hangon így szólalt meg:

– Beigazolódott hát álnokságotok. Javíthatatlanok vagytok mind. Éppen ezért a terv kiagyalóját Zsitvatorok nagyfejedelmet kivégezzük. Itt most és azonnal! – mondta Kukulkán és Rúfusra tekintett. Az frekvencia fegyverével pillanatokon belül elporlasztotta Zsitvatorok testét. Összesöpörte hamvait és kiszórta a szélbe. – Ti pedig tartsátok meg a látottakat örök mementóul. Mától Rúfus O Hara lép Zsitvatorok helyébe. Ő lesz a helytartótok. A négy-magyarok törzsszövetsége mától gyarmattá lett és Gyarmat néven fog csatlakozni a végleges törzsszövetséghez. Rúfus felveszi Zsitvatorok fantomképét. A nevében fog uralkodni. Csak ti tudjátok a titkot. Akinek eljár a szája, azonnal elporlasztjuk. Ezt véssétek az agyatokba. Most pedig, jó étvágyat magyarok! – mondta és testőrségétől övezve eltávozott. Ott hagyta nekik Rúfust.