Konyha

Aggaszt. Hajnali 4 óra van, odakint a nap még fel sem kellt teljesen, de már hangokat hallok a konyhából. A konyha a hálószoba mellet helyezkedik el, csupán egy vékony téglafal választja el a két szobát, így minden ami a konyhában történik hallható a hálószobából, föleg ha az ágyon fekszik az ember, mint most én. Az ágyal szemben található a fehér műanyagból készült bejárati ajtó amit minden este lefekvés elött behajtok. Sosem szoktam ilyen korán kellni, általában sokáig alszom a hétvégéken és nehezen kelek ki az ágyból. 
 
Egy tányér eltört a padlón, tisztán lehetett hallani.
 
Nagynehezen lehúzom magamról a takarót és elkönyvelem magamban hogy az ágyam másik fele üres. Jó, szépen lassan ... egy kis hátfájás, egy kis nedves szemgolyó és ... Becsapódott egy szekrényajtó a konyhában. Dühös lehet? Ha dühös akkor rám? Miért pont az én konyhámban veri le a dühét? 
 
Elmélkedés közben feláltam az ágyról és most szemben állok az ajtómmal, a hálószoba elég üres mivel nemrég volt a beköltözés ebbe a házba. Kihajtom az ajtót és kinézek ... szépen lassan ... hangtalanul. Rántok egy nagyot és hirtelent az ajtón így én a szobán kívül vagyok és a hálószoba ajtaja most ismét behajtva van. A konyhának nincs ajtaja mivel van szagelszívó és ablak is. Ám most ez aggaszt. Elörelépek hogy lássam a konyhát ... Minden szanaszét, kerámia és üveg törmeléke a földön, minden szekrény ajtaja kinyitva és a hűttő tartalma is a földön hever.
 
Senki sincs a konyhámban ... 
 
Egyedül élek.