Kihívás

Kezdő tanár koromban a mentorom nem egyszer megjegyezte, hogy bánjak óvatosan a kihívások adásával, de a hatékonyabb tanítás kedvéért sokszor megtettem. A helyi közösségi főiskolán tanítok ebben a félévben világtörténelmet és kezdő francia nyelvet. A diákjaink többsége a környező kisvárosokból és farmokról jött. Olyanok voltak, akik valamiért nem tudtak rendes nappali egyetemi képzésre menni. Akadtak köztük okosak, de a többség jóval több támogatásra szorult volna, mint amit egy oktató nyújtani tudott. Amit lehetett, azt megtettük.
A mai nap különösen frusztráló volt. A félév közepi vizsgadolgozatok javításával végezve szembesülnöm kellett azzal, hogy a hallgatóim fele komoly gondban van. Mindegyikkel külön-külön beszélgettem és megpróbáltam a lehető legjobb tanácsokkal ellátni őket. Emellett persze dékánnak beadandó jelentésemet is igyekezetem megfogalmazni a gyenge eredmények okairól. Peter volt az utolsó hallgatóm. Rendes farmergyerek, de nagyon küszködött a tanulással. Könyörgött hogy engedjem át, de az eredményei közt csak egy C akadt, az összes többi D és F volt. Kitettem érte a lelkemet, mert látszott rajta hogy ő is nagyon akarja és mindent megtett amit megígért.
-De Ms Ashley…. nincs valami más mód? Valami extra feladat? Egy speciális projekt… Jól bánok a szerszámokkal…. Építhetek egy guillotine-t!
Az elmúlt napok stressze miatt az utolsó mondata végleg leterhelt. Nevetséges ötlet beadandó projektmunkának. Egyáltalán hogy juthatott eszébe? Talán a történelem és a francia kapcsolódott benne össze valahogy… Amúgy is hova tenne egy ilyen behemót borzadályt? Az öltözőszekrényébe. Kontrollálhatatlan nevetés fogott el és végül alig sikerült kinyögnöm:
-Tudod mit Pete?  Ha építesz egyet és bebizonyítod hogy működik, nem csak A-t adok mindkét tárgyamból, hanem le is vághatod vele a fejem. Csak megszabadítanál a napi szenvedéstől.
Az arca felragyogott és azt felelte:
-Köszönöm! Köszönöm Ms Ashley! Meglátja hogy a legjobb guillotine lesz!
Mielőtt bármit mondhattam volna, láthatóan feltöltődve kirohant az irodámból. Én pedig azon töprengtem, hogy mit tettem. Kudarcot fog vallani a reménytelen projektjével és a félévi követelményeket sem fogja teljesíteni. Soha nem fogom talpra állítani.
Ahogy teltek a hetek, Pete időnként vázlatosan beszámolt az előrehaladásáról. Minden alkalommal úgy hangzott mintha beszerzett volna valami Halloween-i kelléket. Emlékeztettem rá, hogy bizonyítani kell hogy tényleg működőképes. Biztosított róla, hogy megtalálja a módját.
Eljött a félév utolsó napja és én aggódtam. A rossz híreimhez illően grafitszürke szoknyát és fehér blúzt vettem. A legtöbb hallgatóm átment. Pete eredményei különösen szépen emelkedtek, de -néhány más diákhoz hasonlóan- nem tűntek elegendőnek a továbbhaladáshoz. Viszont tényleg szerettem volna ha folytatja a tanulmányait. Az utolsó beadott dolgozatát gyorsan, alaposan átnéztem majd a nap végén félrehívtam és azt mondtam neki:
-Pete… átengedlek mindkét tárgyból. Az egyikből C-t, a másikból D-t adok, de az év végére ez kevés lesz!
-Oh Ms Ashley… ezt nem teheti! Én A-ra hajtok! Minden készen áll a projektem bemutatójára! -lelkendezett.
-De….mikor akarod… -hebegtem meglepetten.
-Most azonnal! Már várnak ránk a farmon!
-KIK várnak? -kérdeztem továbbra is értetlenül.
-Hát két barátnőm, akik segítenek nekem. Ideje mennünk! Elviszem a kocsimmal!
Még ha csak viccnek szántam is, nem tagadhattam hogy tényleg ígértem neki egy esélyt, úgyhogy nem volt elfogadható indokom kihúzni magam. Összeszedtem a papírjaimat egy dossziéba és a parkolóba mentünk.
A parkoló lényegében üres volt. Az utolsó vizsga után mindenki villámgyorsan eltűnt. A távolabbi szélen egy viharvert Ford parkolt. Pete egyenesen felé tartott. Ajtót nyitott nekem és tartotta amíg beültem, majd megkerülte a kocsit és a sofőrülésbe pattant. Miközben vezetett, állandóan tiszteletteljes elismerését fejezte ki.
-Ezerszer is köszönöm ezt az esélyt Ms Ashley… -ismételgette újra és újra.
-Ugyan...szóra sem érdemes! -feleltem újra és újra.
Jó tíz mérföldes út után megérkeztünk Pete szüleinek farmjához. A ház melletti garázs üres volt, de hátrébb a pajta hatalmas fehér ajtajánál egy régi Buick állt. 
-Oda megyünk. Azt ott Denise anyukájának kocsija. -mondta Peter.
Leparkoltunk Denise-ék kocsija mögött és beléptünk a félhomályos pajtába. Odabent két lány várt türelmesen.
-Ms Ashley..ők a segítőim… Denise és Jessica.
Mindkét lány nagyjából egyforma magas volt, de a hasonlóságuk ezzel ki is merült. Denise vékony volt, jellegtelenül öltözött és szomorú tekintetű volt. Jessica teltebb volt, nyakig ért éjfekete haja és jobb ízlése volt a ruházkodás terén. Denise-en egy kopott farmer és top volt, miközben Jessica drága fekete nadrágot és láthatóan új lila blúzt viselt. A blúz hosszú ujjú volt, de -szokatlan módon- nem volt gallérja. Volt még két másik különbség is: Denise jobb zsebében egy nagy olló volt, Jessica kezei pedig össze voltak kötve a háta mögött.
-Örülök hogy megismerhettem! -mondta Denise halkan.
-Már mindketten nagyon vártuk ezt a napot! -tette hozzá jóval túlfűtöttebben Jessica.
-Hölgyeim… erre legyenek szívesek! -mondta Pete, majd bevezetett bennünket a pajta hűvösebb belsejébe egy elkerített sarokhoz, ahol egykor valószínűleg a teheneket tartották a tél alatt. Az elkerített résznek nem volt külön teteje, csak a pajta teteje volt fölötte úgy harmic láb magasan. A betonozott padlóját friss szalma borította. A közepén pedig ott állt egy életnagyságú guillotine. 
-Jessica, Denise...nagyon köszönöm hogy eljöttetek. -mondta Pete.
-A legnagyobb örömmel! -felelte Jessica, majd ajkát csücsörítve csókra hajolt, amit Pete egy kis vonakodással adott meg neki.
A tekintetem Pete alkotására siklott. Hogyan tudta megépíteni? Legalább tizenöt láb magas lehetett és valami sötét keményfából készült. A hatalmas penge ferde élét a lehető legfinomabban köszörülték élesre. A bascule függőlegesbe fordítva állt és három bőrszíj várta rajta az áldozatot. A guillotine bal oldalán egy alacsony kézikocsin egy nyitott fenyőkoporsó szintén az áldozatot várta.
-Hát akkor Denise...kezdjük! -mondta Pete.
A guillotine-hoz ment és elkezdte felhúzni a fényesen csillogó bárdot. Denise megfogta a barátnője karját és a bascule-hoz vezette Jessica-t. A lány ellenkezés nélkül dőlt a deszkának, Denise pedig szorosra húzta a szíjakat a hátán, a lábainál és a bokáinál. Pár lépést előrementem hogy lássam az arcukat. Denise erősen koncentrálva készítette elő a barátnőjét, de Jessica szeme csillogott és arcán vidáman várakozó kifejezés ült. Denise Jessica mögé nyúlt és amennyire lehetett, lehúzta annak blúzát. Jessica nyaka teljesen szabaddá vált. Egy hangos kattanás jelezte hogy Pete befejezte a bárd helyére húzását. A fiú Denise-hez ment és ketten együtt vízszintesbe billentették majd a helyére tolták a bascule-t a rákötözött Jessica-val. Pete megfogta a lány tarkóját, hogy az ne mocorogjon, majd a helyére csúsztatta a felső, félkörívben kivágott nyakrögzítő darabot. Peter ezután az eszköz elejéhez ment és megfogta a kioldókart.
-Jessica! Mosolyogj Ms Ashley kedvéért! -mondta.
Jessica felém fordított a fejét és szélesen elvigyorodott - Pete pedig meghúzta a kart. A penge egyre gyorsulva zuhant, csak egy villanást láttam belőle amikor áthaladt Jessica arca mögött… majd hangos puffanással megállt. Jessica szeme összeszűkült és fájdalmas grimasszal szorította össze a fogait. Az éjfekete haj meglebbent és a lány feje előreesett a várakozó kosárba. A nyakrögzítők mögött a vér lüktetve tört elő a fej nélküli törzsből. Összefröcskölte Pete és Denise ruháját. Én elől álltam, ezért engem elkerült. A padlón a szalma kezdett vörösbe fordulni, ahogy szívta fel Jessica bőven ömlő vérét. Pete és Denise elismerő pacsival összecsapta a tenyerét, majd vad nyelves csókba kezdtek.
Én a döbbenettől megbénulva álltam ott, miközben ők ünnepeltek. Éppen most öltek meg egy lányt! Jessica remegő kezére, rázkódó lila blúzára és drága fekete nadrágjára meredtem. A vörös áradat mellett a bascule közepénél sárga folyadék is megjelent, ahogy Jessica záróizma elengedett. A két fiatal végül abbahagyta a csókolózást. Kioldozták Jessica frissen lefejezett testét és a kiskocsin levő koporsóba gördítették. Pete félrehúzta a kiskocsit, Denise pedig -legnagyobb döbbenetemre- egy másik kocsival előgördített egy másik koporsót. Pete benyúlt a kosárba, megragadott valami nehezet, majd a hajánál fogva a levegőbe emelte Jessica levágott fejét. A csonkból vér csöpögött. A korábbi fájdalmas arckifejezés eltűnt és helyét teljes döbbenet vette át.
-Ms Ashley, maga is láthatja hogy a guillotine-om működik! Be is írhatja a jegyeket! -mondta Pete, miközben a kerítéshez ment és az első trófeáját rászúrta a két ott levő függőlegesen álló hegyes fémrúd egyikére.
Pete és Denise nézte ahogy remegő kezekkel elővettem a dossziémat és bizonytalan ujjakkal kihalásztam belőle az osztályozó ívet. Néhány lapot közben a földre ejtettem. Pete egy tollat nyújtott én pedig áthúztam az adni szándékozott C és D-t és a margóra írt megjegyzéssel A-ra módosítottam őket. A kezem annyira reszketett, hogy az írásom szinte olvashatatlan volt. Denise összeszedte az elejtett lapjaimat és átnyújtotta őket. Kapkodva visszatuszkoltam az íveket a dossziéba.
-Hát akkor ennyi volt. Pete! Átmentél. Indulhatunk vissza! -mondtam.
Pete döbbenten nézett.
-De Ms Ashley….a kihívása nem csak erről szólt! És most, hogy látta Jessica kivégzését… Ms Ashley…. nem kellene maradnia?
A gyomrom görcsbe rándult a félelemtől, de Pete csak a saját ígéretemet olvasta vissza a fejemre. “Nem akarom! El akarok futni ebből a borzalmas pajtából! El akarok futni a szörnyű végzetem elől!” -gondoltam, de lassan bólintva jeleztem hogy maradok.
-Remek! -lelkendezett Pete, majd folytatta:
-Denise...lennél szíves?
Ezzel újra a guillotine elejéhez ment és megint elkezdte felhúzni a pengét. A térdeim kocsonyaként kezdtek remegni, tudva hogy ez mit jelent. Denise mögém lépett és határozottan hátrahúzta a karjaimat. Éreztem hogy többször is kötél hurkolódik a csuklóimra, majd szoros csomóra húzódik. Pánikolni kezdve megpróbáltam kiszabadítani a kezemet, de hiába. Éreztem hogy a lány összefogja és megemeli a hajamat….az ollója pár nyisszantással megszabadított a nyakamra lógó zavaró fürtöktől. Ezután lehajtotta a galléromat és a pajta hűvöse akadály nélkül megcirógatta a nyakamat. Megfogta a kezemet és a bascule-hoz vezetette. Kicsit vonakodtam, ezért nyomnia kellett, hogy a deszkának dőljek. A rögzítőszíjak gyorsan összezárultak a hátamon, a combjaimon és a bokáimnál. Teljesen mozgásképtelen lettem. Láttam magam előtt a Jessica vérétől csöpögő pengét ahogy egyre magasabbra emelkedik, majd a csúcson a helyére kattan. Pete felemelte a felső nyakrögzítőt, majd hozzám lépett.
-Még egyszer köszönöm Ms Ashley! -mondta majd szenvedélyes puszit nyomott az arcomra. Könnyek szöktek a szemembe tudva hogy ez volt életem utolsó puszija.
Pete és Denise vízszintesbe fordítottak. A fiú keze a megmaradt hajamba markolva megemelte a fejem amíg előre toltak. A torkom az alsó nyaktámasznak nyomódott miközben Pete, továbbra is fogva a fejemet, a helyére csúsztatta a felső rögzítőt. Zárak kattanását hallottam és a nyakam stabilan a helyén volt, várva a végső csapást. A szemem előtt most egy üres, vérfoltos kosár volt. A tekintetem ugyan egyenesen fejem jövendő tartójába meredt lefelé, mégis láttam Pete lábát amikor egészen közel állt mellém. Éreztem hogy a kezét megnyugtatóan a hátamra teszi.
-Viszlát Ms Ashley! -mondta lágyan.
Kattanást hallottam és a guillotine kerete remegni kezdett. Puff! A nyakam tűzben égett. Előrebillentem… istenem! Istenem!
A kosár körül ölelt és az égető fájdalom gyorsan elmúlt. A kosárban pár másodpercig még ide-oda mozogtam. Azután egy kéz megragadta a hajamat és felemelt. Elemelkedtem a véres penge mellett és egy kartávolságból láttam Pete és Denise arcát. A guillotine oszlopai mögött egy elegánsan öltözött nő lekötözött teste végezte utolsó rángásait.
-Ön gyönyörű Ms Ashley! -mondta Peter.
A látómezőm kezdett összeszűkülni. A fiú elindult és magával vitt a szörnyű eszköztől, ami éppen lemészárolt. A szemem sarkából láttam hogy egy vonalban vagyok Jessica-val….pontosabban a lány levágott fejével! Egy kicsit feljebb voltam mint ő…. Ahogy a fény kezdett teljesen kihunyni körülöttem, még éreztem hogy lejjebb nyomnak...