Kényszerhelyzet

Sarah naplója – 1. nap
 
Apa ma vízre száll és meghívott engem is. Nem egy olyan rövid útra indul, amelyen gyerekkoromban részt vettem, hanem egy komoly, hosszú távú óceáni útra. Igazi kaland. Ő tengerbiológus és mindig is lenyűgöztek a világ óceánjait felderítő küldetései. Állandóan azt mondogatta hogy túl veszélyes és nincs hely szórakozásból utasokat szállítani, de olyan sokáig könyörögtem hogy végül engedett. Egyrészt ajándék a huszonegyedik születésnapomra, másrészt a csapat egyik tagja kidőlt, így egy kis hasznomat is lehet venni. Túl késő volt frissíteni a kikötőfelügyeletnek leadott legénységi naplót, így hivatalosan nem is vagyok itt. Elég jól ismerem a hajót de már most tudom hogy bizonyítanom kell a legénységnek: négyen vannak rajtam kívül, mind a harmincas éveik közepén járnak és tapasztalt vitorlázók. Azt hiszik hogy csak apuci sétahajókázó lánya vagyok, de elhatároztam hogy beilleszkedek. Remélem nem haragszanak meg amiatt hogy saját kabinom van, de egyetlen lányként a fedélzeten szükségem van a magánéletre. Hosszú út lesz, több mint egy hónap. Bejártam apa tervezői üléseire és ismerem az útvonalat és a kockázatokat. Olyan izgatott vagyok!
 
 
Sarah naplója – 8. nap
 
Teljesen kint járunk az óceánon. Az első hét eseménytelenül, de élvezetesen telt. Azt hiszem a legénység kezd jobban tisztelni engem. Keményen dolgoztam. A nehéz fizikai munkák egy részét persze nem tudom elvégezni, de dolgoztam ahol képes voltam. Azt is tudom hogyan kell játszani a pozíciómmal. Nem arra gondolok hogy apu a kapitány, hanem hogy vonzó lány vagyok... Nem okoz gondot egy kis csupasz bőr mutatása, főleg most hogy melegebb vizeken járunk. Láttam hogy a fiúk engem lesnek. Utolsó kikötői megállónk után kisütött a nap, így a legkisebb bikinimben kifeküdtem az orrfedélzetre. Tudtam hogy a hídról néznek, de nem szégyellem magam. Biztos vagyok benne, hogy apa tisztában van ezzel, de szemet huny felette amíg a hajó zökkenőmentesen megy és mindenki elvégzi a dolgát.
 
 
Sarah naplója – 14. nap
 
Két hét és az utunk fele. Átmentünk néhány enyhe viharon, de semmi durva. Az egyik motor akadozni kezdett, de Ben (a mérnökünk) szerencsére meg tudta javítani. A legénység egyre merészebb velem: flörtölnek és sokat sejtető megjegyzéseket tesznek, füttyentenek amikor arra sétálok. Nem tagadom, hogy élvezem a figyelmet és bátorítom is még akkor is, ha mind idősebbek nálam. Még mindig megmutatom a testem ha az időjárás engedi, de egyre hidegebb van, így kevesebb figyelem jut rám. Közben keményebben dolgozok, mert nem akarom, hogy azt gondolják csak helypazarlás vagyok. Apu még mindig elég boldognak tűnik, a dolgok a tervei szerint mennek.
A legénységgel való flörtölésemnek van egy hátránya: pokolian beindít. Nem igazán gondoltam végig hogy egy hónapot töltök el egy csomó sráccal ilyen közelségben. Nagy volt a kísértés hogy továbbvigyem a dolgokat. Eddig csak a kabinom magányában maszturbáltam. Már több mint két hete, hogy utoljára kemény férfiasságot éreztem magamban – hiányzik! Lefogadom, hogy a fiúk magányukban ugyanazt csinálják mint én.
 
 
Sarah naplója – 16. nap
 
Totális katasztrófa! A vihar hatalmasra nőtt és apa komolyan aggódni kezdett, ezért a kabinomba küldött. Még emlékszem egy hatalmas ütközésre. A kabin újra és újra átfordult, minden összetört és repült, víz kezdett befolyni. Annyira megijedtem. Valami eltalált és elájultam. Itt tértem magamhoz ezen a parton. Ki kellett másznom a roncsból, de szerencsére mindenki rendben volt és a srácok segítettek. Apu annyira megkönnyebbült hogy lát engem. Néhány vágással és zúzódással sikerült megúsznom. Mindannyian szerencsések voltunk hogy túléltük, de most egy szigeten ragadtunk. Apa azt mondja, hogy az összes kommunikációs rendszer tönkrement vagy elveszett és az étel nagy része is odavan. Tudom hogy titokban megijedt, de higgadtságot mutat hogy megnyugtasson. Azt mondja legfeljebb néhány napon belül megmentenek bennünket.
Amennyire tudtam, segítettem a készletek és anyagok roncsból kimentésében. Építettünk egy hevenyészett tábort a part felső részén. Nem szeretnénk túl messzire elkalandozni a roncstól, hogy a mentők könnyen észrevehessenek bennünket. Apu elküldte a fiúkat hogy derítsék fel a környéket, de mindannyian azzal jöttek vissza, hogy emberi életnek nyoma sincs. A sziget nagyjából két kilométer átmérőjű és a partot leszámítva a többi terület sziklás vagy fákkal borított. Nagyon reméljük hogy akadnak itt állatok, vagy halak a tengerben. Egy kis jó hír: az időjárás csodálatos; nagyon napos és száraz. A munka után úszásra vágytam hogy felfrissüljek, de nem találtam a bikinimet a holmim maradványai között, így fehérneműben kellett úsznom. Apu figyelmeztetett hogy cápák lehetnek, de nem mentem messzire és az áramlat sem volt erős. A srácok jól megnéztek amikor kimásztam a vízből az átázott melltartómban és tangámban. Biztos vagyok benne, hogy tetszett nekik a látvány. A kis menhelyemen elrejtőzve levetkőztem. Felvettem a rövidnadrágomat és a pólómat…csak ennyi ruhám maradt. A fehérneműmet a napon hagytam megszáradni. Egészen felszabadító volt fehérnemű nélkül mászkálni, bár ahogy hűvösebb lett az éjszaka nagyon is tudatában voltam annak, hogy a mellbimbóim megemelik a vékony felsőmet. Eléggé felizgatott ahhoz, hogy elalvás előtt még gyorsan kielégítsem magam.
 
 
Sarah naplója – 18. nap
 
Két nap telt el és még mindig semmi jele a mentésnek. A srácok elmentek ehető állatokra vadászni, de üres kézzel jöttek vissza. Csak néhány növényt találtak, amelyek elég biztonságosnak tűntek az elfogyasztáshoz, de borzalmas ízűek. Szerencsénk volt viszont a horgászattal: a friss halból valamint a megmaradt készleteinkből sikerült néhány étkezést összehozni. Apu eltitkolja előlem, de tudom hogy nincs több ennivalónk. Kezdek megijedni. Mindenki ideges. Próbálok minden tőlem telhetőt segíteni, de úgy tűnik, semmi sem jó. A srácok állandóan engem néznek. A korábbi kacérkodásom most visszaüt. Látom a vágyat a pillantásukban, de azt is, hogy azt gondolják felesleges vagyok. De amíg apu itt van, nem mernek tenni semmit.
Később… (Sarah folytatta)
Istenem! Apa elküldött engem és Adam-et, hogy keressünk újabb lehetséges horgászhelyeket a sziget körül. Kisütött a nap és nagyon meleg volt. Adam a rövidnadrágjában olyan fittnek és jóképűnek tűnt. Rengeteget flörtöltünk. Látszott hogy annyira akart engem. Találtunk egy kis barlangot jó messze a partot érésünk helyétől. Megtette az első lépést. Szinte biztosra veszem, hogy megerőszakolt volna, ha nem lettem volna én is oda érte. Ez a gondolat még jobban felizgatott amikor lenyomott a földre, felhúzta a pólómat és durván lerángatta a rövidnadrágomat. Már teljesen nedves voltam amikor lehúzta a rövidnadrágját. Büszkén és mohón álló kemény férfiasságát könnyedén, egy lökéssel döfte belém. Vadul szeretkeztünk. Belekapaszkodtam és a lábaimat köré fontam. Tudtam hogy nem fogjuk sokáig bírni. Elélveztem amikor megéreztem hogy belém robban. Miután végzett elfeküdt mellettem. Megijedt attól, amit tett. Mondtam neki hogy élveztem és ne aggódjon. Nem mondom el apának, ha ő sem teszi. Megállapodtunk és folytattuk küldetésünket, de arra jutottunk hogy ebben az öbölben nincs hal. Visszatérve a táborba legalább részben elégedettséget éreztem… de most többet akarok.
 
Sarah naplója – 20. nap
 
Komoly bajban vagyunk. Nem tudunk több halat fogni és nincs több élelem a roncsból sem. Szerencsére rengeteg friss vizünk van palackokban, de mindannyian éhezünk. Talán csak a félelmeimet akartam kompenzálni, de szajhává változtam – már lefeküdtem Adam-mel, John-nal, Mike-kal és Ben-nel. Ennyi a csapat. kivéve persze apát, akinek fogalma sincs mit csinál a legénysége a lányával. Adam után másnap John-nal maradtam, míg a többiek ismét állatokat próbáltak találni a szigeten – de John úgy gondolta, hogy használhatóvá tudja tenni a hajó rádióját. Mögötte állva figyeltem és rögtön tudtam hogy vonzódik hozzám. Nem telt bele sok idő hogy megdugjon. Nekitámaszkodtam a törött hajótestnek ő pedig hátulról tett magáévá. Ő is agresszív és kiéhezett volt.. mintha a helyzet mindannyiunkat arra késztetett volna, hogy visszatérjünk alapvető ösztöneinkhez. Megígértettem vele hogy hallgat a dologról.
Azután amikor a srácok egyre kétségbeesettebben indultak bármi ehetőt keresni, megragadtam az alkalmat és Mike-kal mentem vadászni. A vágyam kikerült az irányításom alól. Miután kettő megvolt, szerettem volna a másik kettőt is. Nem kellett aggódnom. Amint egyedül maradtunk Mike már rajtam is volt, mint egy állat. Megint biztos voltam benne, hogy ha ellenálltam volna megerőszakolt volna. Javában dugott, amikor Ben rajtakapott minket. Az egyetlen választásom az volt, hogy őt a számba veszem. Ketten használtak egyszerre. Apu nem fogott gyanút, amikor a tervezettnél később érkeztünk vissza a táborba hármasban. Mindenki csak rossz hírekkel érkezett: marad az ételhiány.
Ahogy a függőágyamban fekszem és ezt írom, szégyellem magam… de a testem izzik az elégedettségtől. Néhány nap alatt négy pasival szexeltem! Ha itt fogunk meghalni, akkor annyit akarok szexelni, amennyit csak lehet… csak azt szeretném, hogy apa ne tudja meg!
 
 
Adam naplója – 20. nap
 
Ó, istenem…Sarah mekkora egy ribanc. Az apjának meg fogalma sincs róla. Két napja megdugtam és istenem… annyira jó volt. Olyan fitt, feszes és nedves. Őszintén szólva nem tudom mit tettem volna ha nem megy bele, de ő is olyan lelkes volt mint én. Azt hittem csak egyszeri eset, de tegnap elment John-nal. Utána megkérdeztem tőle, és bevallotta hogy ő is megdugta. Azután ma, amikor láttam hogy Mike-kal és Bennel vigyorogva jön vissza – ahogy sejtettem… azt mondták hogy mindketten megdugták! Holnap megpróbáljuk valahogy eltávolítani az apját az útból, hogy négyen felváltva tudjunk vele menni egy kört. Úgy gondoljuk hogy élvezni fogja. Az élelmezési helyzetünk viszont kritikus. Ez elronthatja a bulinkat.
Adam naplója– 21. nap
Beszéltem a fiúkkal az élelem problémájáról. Ben-nek eszébe jutott egy őrült ötlet, de azt hiszem megmenthet minket. Csak vizünk van, ami nagyon jó de valami tápláló is kell. A növények amiket találtunk nem sokat érnek. Úgy tűnik, alig van hal ezekben az átkozott vizekben. Természetesen nincsenek állatok a szigeten.
-Pedig vannak. Mi.- mondta Ben.
-Mi a fenéről karattyolsz? -kérdeztük egyöntetűen.
-Gondoljatok csak bele! Mi is csak hús vagyunk, mint minden állat.
Tréfásan azt mondtam:
-Ja, értem. Szóval azt javaslod hogy együnk meg? Nekem kicsit rágósnak tűnsz.
Nevetett, majd így felelt:
-Nem…. De komolyan… van köztünk valaki aki baromi ínycsiklandóan néz ki, nem gondolod?
Mindannyian nevettünk, azután elkomolyodtunk… igaza volt. Sarah. Fiatal, olyan szép és feszes, és - argh - már csak a testére gondolva is összefut a számban a nyál… és nem a vágyra gondolok. Így hát mi négyen megegyeztünk, hogy valahogy meg kellene enni Sarah-t. Először azt kellett kitalálnunk, mit tegyünk az apjával és hogyan tegyük meg Sarah-val ténylegesen. Mike emberséges akart lenni és elvágta volna a torkát, de nincs semmilyen eszközünk a lemészárláshoz és egyikünk sem tudja igazán, hogyan kellene. Ben-nek az az ötlete támadt, hogy építsünk egy tűzrakóhelyet. De nem tudtuk, hogyan tartsuk a tűz fölött, mígnem eszembe jutott egy malacsütés ahol a malacot nyársra tették és forgatták a tűz fölött. Ben-re bíztuk, hogy beszéljen erről az apjával, mivel az ő ötlete volt. Nem fűzök sok reményt a sikerhez. Mike elvitte Sarah-t „sétálni”, hogy távol tartsa. A közelükben ülök és innen hallom, ahogy szexelnek. Nagy a kísértés hogy csatlakozzak hozzájuk, de inkább a tábor közelében maradok, hátha Ben-nek problémája lesz az apjával.
Később…
Minden rendben! Ben azt mondta hogy az apja eleinte totál kiborult, de meggondolta magát amikor Ben elmondta neki, hogy a lány az egész csapatnak hanyatt vágta magát. Piszkos ribancnak nevezte és megtagadta. Úgy tűnt annyira dühös hogy maga akarta megölni, de Ben meggyőzte, hogy a legjobb megoldás az, ha megesszük és így mi, a többiek túléljük. Nem örült ennek, de beleegyezett. Ben ma este elviszi Sarah-t. Valószínűleg megdugja előbb, azután elmondja neki, hogy miben állapodtunk meg.
 
 
Sarah naplója – 21. nap
 
A mai nap teljesen sokkolt. Nem is tudom mit írjak ide. Azt hiszem ez lesz az utolsó napom az életemben. Nem arra gondolok hogy éhen halok… nem. Mivel korábban Mike-kal voltam „sétálni” -így hívjuk most azt, hogy kimegyünk a tábor látóköréből és kefélünk- ma estére Ben kért „sétát”. Örömmel és önként mentem. Hátulról, kutyapózban magáévá tett, majd magához szorított és így szólt:
-Van egy hírem. Megtaláltuk a túlélés módját.
Még mindig kába voltam kicsit az orgazmusomtól.
-Hogyan? Nincs kaja. – mondtam értetlenül, de izgatottan.
-De igen. Van itt étel. – válaszolta nyugodtan.
-Mire gondolsz?
-Lehet hogy ez kicsit sokkol… de TE hús vagy, nem?
– Miii?
– Nem, ne ess pánikba! Tudom hogy megdöbbentő, de semmi értelme hogy mindannyian itt haljunk meg. Úgy döntöttünk, hogy megeszünk... téged.– mondta és megérintette a karomat.
Csak feküdtem ott döbbenten. Mit mondhatnék? Tudtam hogy van logikája a tervnek. Az ember is hús. Csak annyit tudtam kérdezni:
-Miért én?
–Mert te nézel ki a legfinomabbnak. Egyikünk sem szeretné kipróbálni a másikat… csak téged.– felelte őszintén.
– De apa soha nem engedné!– mondtam, valami épeszű menedékhez ragaszkodva.
– Kicsim.. már beleegyezett –mondta nevetve.
Tudtam, hogy nem tehetek ellene semmit. Nem tudok elfutni, nem tudok elbújni, nem tudok öt férfival harcolni. Az éhség megőrjítette őket és én megkísértettem a sorsot azzal, hogy szexeltem velük. Vágy és éhség – erőteljes keverék.
–Ellenkezni fogsz? – kérdezte Ben, majd hozzátette:
– Ha kell visszavonszollak.
Megráztam a fejem.
– Jó. Akkor menjünk vissza!
Fel akartam venni a ruháimat, de ő elrúgta őket.
– Most már semmi értelme a ruháknak. Csak hús vagy. – mondta.
Szóval mehettem vissza a táborba meztelenül. Ben a sarkamban, Adam, John, Mike és apu pedig nézett bennünket. Annyira szégyelltem magam, amiért csalódást okoztam apának ezzel a ribanc viselkedéssel. Ám ő nem haraggal vagy szomorúsággal nézett rám, hanem egy furcsa kíváncsi pillantással, amit nem tudtam értelmezni. A fiúk határozottan vággyal néztek rám. Körben leültek én pedig meztelenül álltam a kör közepén. Adam apára nézett, aki helyeslően bólintott. Adam felállt, letérdeltetett, mögém helyezkedett és elővette a hímvesszőjét. Ott kezdett el dugni mindenki előtt. Úgy helyezkedtem el, hogy apát bámultam magam előtt, aki nem vette le rólam a szemét. Azután John felállt és az ajkamhoz nyomta a férfiasságát. Adam egy pillanatra abbahagyta a dugásomat, hogy Mike lefeküdhessen mellém kemény farkával az ég felé meredve. Adam és John felemeltek és Mike-ra tettek. Könnyedén vezette be magát a puncimba. John a számba tolta a hímtagját. Adam megfogta a csípőmet és elkezdett a fenekembe hatolni. Mámoros voltam a kéjtől ahogy hárman egyszerre töltöttek meg minden lyukban. Magam mellett láttam hogy Ben letérdel és lassan verni kezdi a péniszét. Csak apa maradt ülve a csoporton kívül, és mindent figyelt. Soha nem használtak ki jobban, mint most ez a négy srác. Felváltva dugták a puncimat, a számat vagy a fenekem, és soha nem hagytak úgy hogy ne legyen legalább egy hímtag az egyik lyukamban. Kihasználtabb, mocskosabb és elégedettebb voltam mint valaha. Persze ezen kívül annak is tudatában voltam hogy holnap megölnek és megeszik a testem. Félek és szomorú vagyok, de nem is tudom... Talán örülök, hogy segíthetek nekik túlélni? Hogy megmentem apát? Nem hiszem hogy aludni fogok ma éjjel.
 
 
Sarah naplója – 22. nap
 
A megmentés vagy élelelmtalálás reménye nélkül ma lesz az a nap, amikor a hajóstársaim és az apám megesznek. Korán arra ébredtem, hogy apa mellettem fekszik és magához szorít. Eleinte ártatlannak és gondoskodónak tűnt, de gyorsan felfedte valódi szándékait amikor a keze végigkúszott a meztelen testemen és az ujjait a lábaim közé nyomta. A saját apám próbált örömet szerezni nekem, de azt is tudtam hogy ez az utolsó napom amikor élek és most már csak egy darab hús vagyok. Szétnyitottam a lábaim és hagytam hogy simogasson, majd nyaljon. Annyira felizgultam, hogy nem ellenkeztem amikor tétován felemelkedett és fölém helyezkedett. A hímvesszője teljesen felállt. A puncimhoz igazította és belém süllyedt. Csak szeretkezésnek tudom leírni, ha összehasonlítjuk azzal a kemény dugással amit korábban a fiúk adtak nekem. Képtelen volt szemkontaktust teremteni velem. Helyette a fejem fölött nézett ki a tengerre, de lökései mélyek és erőteljesek voltak. Egyre erősödtek, mígnem éreztem hogy megfeszül és egy nyögéssel elengedi magát bennem. Utána szó nélkül kihúzta magát, felállt és ott hagyott még mindig remegve. Azonnal becsúsztattam az ujjaimat oda, ahol apa férfiassága járt és kielégítettem magam. Adam, John, Mike és Ben így találtak rám.
-Túl éhesek vagyunk ahhoz, hogy újra megdugjunk. Eljött az idő.– közölte Ben, bár a rövidnadrágjuk dudoraiból láttam hogy nagyon akarják.
– Hogy fogjátok csinálni? – kérdeztem talpra állva, nem szégyellve meztelenségem.
-Úgy gondoltuk hogy a legjobb módszer az lenne, ha elvágnánk a nyakadat és hagynánk hogy kivérezzél, de mindenhol átkutattuk a roncsot és nem találunk késeket. – magyarázta Ben, aki úgy tűnt, a csoport vezetője.
– Nem találtatok valami mást, amit használhattok? Hogy fogtok felvágni kés nélkül? – kérdeztem nyugodtan.
-Nos… arra jutottunk, hogy a fogunkat kell használnunk. Úgy értem előbb megsütünk és csak azután harapunk beléd. Ez minden, amink van. – válaszolta Ben, láthatóan bizonytalankodva amiatt hogy hogyan fogok reagálni erre.
– De hogy akartok végezni velem? – mondtam zavartan.
– Hát ez az… Nem fogunk. Hagyjuk hogy sütés közben halj meg.
– És apu belement ebbe? – kérdeztem hitetlenkedve és ijedten.
– Valójában az ő ötlete volt. Sajnálom kicsim, de azt mondta hogy szenvedned kell, amiért ribanc vagy.– válaszolta Adam.
– Szóval élve kell megsülnöm? -ziháltam.
–Nagy az esély, hogy meghalsz mielőtt igazán sülni kezdesz. Gondolkoztunk azon, hogyan tegyünk a tűz fölé, de nincs elég kötelünk, hacsak nem bontjuk le a kunyhókat, úgyhogy nyársra húzunk mint egy malacot.– mondta Ben.
– Nyárson sült? Hogyan? Mivel?-kérdeztem és éreztem, hogy a helyzet kikerül az irányításom alól.
-Egy törött tengely lesz a nyárs a roncsból. Egyenesen áttoljuk rajtad, azután feltesszük a tűzre.– magyarázta Ben.
–Nem tudom, mit mondjak…Úgy értem, eddig nyugodt voltam ezzel kapcsolatban. Tudom hogy nincs alternatíva. De ez borzalmasan fájdalmasnak hangzik. Nem tudnátok egyszerűen megfojtani vagy felakasztani, vagy ilyesmi? – kérdeztem remegve.
Forgott velem a világ. Ott álltam meztelenül és tehetetlenül, körülöttem négy férfi és a saját halálomról beszélgettünk. Hogy megegyék a testemet, hogy ők életben maradjanak.
Ben megrázta a fejét.
– Nem, már döntöttünk. A szex csodálatos volt, de mindannyian éhen fogunk halni, hacsak nem teszünk valamit. Megeszünk, akár tetszik, akár nem. – mondta.
– Kicsim, gondolj az apádra! Tényleg azt akarod, hogy a híres kutató éhen haljon? A történelem soha nem fog megemlíteni téged és nem fogja tudni hogy mi történt itt. De ha életben marad… gondolj az összes felfedezésre és tudományos fejlődésre ami esetleg neki köszönhető majd! – győzködött Adam szelídebben.
Bólintottam. Tudtam, hogy nincs értelme vitatkozni. Ha futni kezdek, elkapnak. Ha harcolok, legyőznek. Hagytam hogy lekísérjenek a partra. Ott ekkorra egy nagy gödröt ástak és telerakták ágakkal. Már égett egy kis tűz. A gödör mellett a homokon feküdt a tengely. Odamentem, felvettem és függőlegesen magam mellé tartottam. Tökéletes hosszúságú volt a testemhez és alig tudtam átfogni az ujjaimmal. Megborzongtam ahogy elképzeltem, hogyan fog átférni a testemen. Felnéztem a végére. Ott, ahol a tengely az ütközéskor elpattant éles hegy képződött. Világos volt hogy kínok között fogok meghalni. Ledobtam a rudat és zokogva a fiúkhoz fordultam. Kikönyörögtem hogy összeszedhessem a gondolataimat és utoljára láthassam még apámat.
Apa kedves és gyengéd volt, de nem gondolta meg magát. Láttam hogy az éhség az arcába vésődött és még a lánya iránti szeretete sem menthet meg. Csak hús voltam, amit meg lehetett enni. Itt hagyott és időt adott hogy megírjam ezt a naplóbejegyzést. Ezek lesznek az utolsó szavaim. Tudom mi vár rám mikor visszamegyek a partra. Rettenetesen félek, de azért teszem hogy megmentsem apámat. Hát ennyi volt. Isten veletek!
 
 
Adam naplója – 22. nap
 
Istenem… ha tudtuk volna, hogy az emberi hús ilyen jó ízű, akkor szegény Sarah-t már az első napon megsütöttük volna. Persze csodálatos szexpartner volt, de húsdarabként egyenesen isteni volt. Azt soha nem fogom megtudni hogy azért, mert annyira éhesek voltunk, vagy azért, mert annyira kívánatos volt. De élvezettel falatoztunk a testéből, mintha ez lenne a legnormálisabb dolog a világon.
A nap életem legfurcsább beszélgetésével kezdődött, ahol elmagyaráztuk Sarah-nak hogy mi fog történni vele. Nyugodtnak tűnt, mintha beletörődött volna a sorsába – egészen addig, amíg Ben megmondta neki, hogy felnyársaljuk és élve sütjük meg. Érthető, hogy ettől egy kicsit kiakadt. Készek voltunk megküzdeni vele, ha megpróbálna elfutni… de végül nem volt rá szükség. Miután beszélt az apjával, ahogy akarta, lejött a partra, lefeküdt a tengely mellé, és széttárta a lábait.
– Egyikőtöknek még utoljára meg kell basznia! – közölte.
Mindannyian szédültünk az éhségtől, de nem tagadhattam le a vágyat, amit e gyönyörű, meztelen fiatal nő iránt éreztem. Előreléptem és gyorsan ledobtam a rövidnadrágomat. Letérdeltem Sarah nyitott combjai közé. A puncija nedvesen csillogott és hívogató volt. Belehatoltam és dugni kezdtünk. Vad és szenvedélyes szexelés volt, a társaim pedig nézték. Az apja szerencsére nem volt jelen, bár sejtettem, hogy most ő is egyszerűen csak nézte volna. Sarah hozzám tapadt, lábait körém fonta és mélyebben magába húzott… mintha már a nyársalását képzelte volna el. Olyan gyönyörűen nézett ki. Bőre ragyogott a meleg napon. A szenvedélyessége feledtette minden gondolatát a közelgő haláláról. Mindketten egyszerre élveztünk el. Telepumpáltam forró magommal és lerogytam mellette a homokra. Ben és John már meg is ragadták. John a karját a feje fölött tartotta, míg Ben a lábát fogta . Intett Mike-nak, hogy fogja meg a bal bokáját, amit ő meg is tett. Gyorsan felhúztam a rövidnadrágomat- nem törődve a farkamon lévő ragacsos testnedvvel. Elfoglaltam a helyem Sarah mellett és megfogtam a jobb bokáját úgy, hogy a lábai még mindig szét voltak tárva. Ben eltávolodott és jelzett, hogy fordítsuk meg. Sarah nem ellenkezett miközben hasra fordítottuk a homokban. Ben felemelte a nehéz tengelyt és beigazította a durva élű hegyét Sarah lábai közé. Mindannyian visszatartottuk a lélegzetünket és szorosan megmarkoltuk Sarah-t, várva az elkerülhetetlen reakciót. Ben Sarah puncijához vezette a tengelyt. A fém elválasztotta a szeméremajkait és egy vonalba került a hüvelynyílásával. Ben lassan, de erőteljesen tolni kezdte a rudat.
Sarah megfeszült, mi pedig lenyomtuk a homokba. Néztem ahogy a nyárs első néhány centimétere becsúszott a hüvelyébe. Először azt hittem simán bemegy, mintha egy óriási hímvessző lenne, de a fogazott széle beakadt valahol. Vér csordogált a homokra. Sarah merev volt és mélyeket lélegezve próbált úrrá lenni félelmén és fájdalmán. Amikor a rúd könyörtelenül a hasába hatolt, sikoltozni kezdett. A fájdalom túl erős volt. Hevesen vergődött úgyhogy igyekeztünk mozdulatlanul tartani. Az apja aggodalmas arckifejezéssel odajött, de nem próbált megállítani bennünket. Úgy tűnt hogy az apja jelenléte megnyugtatta Sarah-t.
Ben tovább nyomta a nyársat. El tudtam képzelni, milyen gyötrelmes lehetett a benne szerveket és izmokat átszakító fémrúd. Azt hiszem mindannyian arra számítottunk hogy gyorsan meghal. A nyárs még mélyebbre hatolt. Nem lehetett megmondani milyen mélyen jár, de Sarah küszködése egyre gyengült. Vér áztatta a homokot az ágyéka körül, és vért köhögött.
– Húzza hátra a fejét! – kiáltotta Ben.
Elengedtem a lábát és megragadva a haját hátrarántottam Sarah fejét úgy, hogy egyenesen előre nézett. Ben összeszedte minden erejét és ismét lökött. Láthatóan áttört valami akadályt Sarah testében. A nyárs simán haladt előre. John Sarah arcát bámulta. Elengedte a karját, de a lány nem mozdult. A rúd hirtelen előtört a szájából. Vöröslött a vértől. Ben abbahagyta a tolást amikor a nyárs körülbelül egy lábnyira kilógott Sarah ajkai közül. Hátrahúzódtunk és lenéztünk rá. A karja és a lába megrándult és úgy tűnt ösztönösen megpróbálta megragadni a nyársat. Tehetetlenül nyúlt a véres hegye felé miközben reszelős, ziháló lélegzetet vett. John az arca mellé térdelt a homokba és felkiáltott:
–Még mindig él!
– A fenébe is… biztosan szenved! – mondta Mike.
– Sebaj! Most már csak hús. Tegyük a tűz fölé! – mondta Ben.
Mindannyian egyetértettünk vele… vagy az éhség, vagy az előttünk álló látvány miatt.. nem tudom. Ben gyorsan összehúzta Sarah lábait és a rúdhoz kötözte őket, majd ugyanezt tette a csuklóival. Ben és én felkaptuk a nyársat és átvittük a tűzhöz. Óvatosan a gödör fölé helyeztük. Éreztem hogy a mélyedésből már árad a hő, de Ben még több fát dobott bele. Sarah még mindig vergődött és remegett. Nem tudott megszólalni, de a szemébe nézve gyötrelmet láttam, ugyanakkor nyugalmat és elfogadást is. Feláldozta magát értünk. Nem tudtuk szósszal kenni a bőrét, de Ben nagyszerűen kezelte a tűz erejét. Ha kellett több fát adott hozzá vagy a parázs körül járt hogy elfojtsa az időnként túlzottan felcsapó lángokat. Óvatosan felemeltük Sarah-t és megfordítottuk. Testének eleje a nyakától a bokájáig hólyagos és vörös volt, de egyes részein már sötétebb, aranybarna színű lett. Az illata összetéveszthetetlenül sült hús volt. Alig tudtuk megállni, hogy bele ne harapjunk, de türelmesen vártunk. Sarah még mindig pislogott, amikor újra megfordítottuk és visszaejtettük a nyársat a helyére hogy ismét lefelé nézzen a gödörbe. Gőz szállt fel részben megsült fenekéből. A nedvei lecseppentek a gödörbe, amitől füst csapott fel. Mire újra megfordítottuk már nem volt köztünk A szeme még nyitva volt, de nem volt benne élet. Megöltünk egy lányt, de ő nem ellenkezett, hogy megmentsen bennünket. Az átsült teste éppen olyan gyönyörű volt, mint korábban. Olyan szenvedéllyel és mohósággal ettem, amiről nem hiszem hogy valaha is újra érezni fogom.
 
Mark (Sarah apja) bejegyzése Sarah naplójába– 22. nap
 
Nehéz szavakba önteni ami ma történt, mégis úgy érzem hogy muszáj. Néhány nappal ezelőttig meg sem fordult volna a fejemben hogy a lányomat felhasználva mentsem meg magam… pláne nem az, hogy megegyem. De most, amikor ezt írom ő már nincs köztünk, mi pedig életünk legkiadósabb, legkiválóbb húsát ettük. Lenyűgöző hogy Sarah ilyen finomnak bizonyult. Az emberiség leginkább tabu étele hatalmas áldozat volt a részéről.. Utazásaim és kalandjaim során eddig soha nem ettem emberhúst, de az íze örökké velem marad. Úgy faltam mint egy állat.. annyira éhes voltam és sült testének illata mindannyiunkat megvadított. Sarah testét már nem lehet felismerni….hála az égnek. Főleg a combjából és a popsijából ettem, de a többiek minden részét megkóstolták. Mindig emlékezni fogok arra a látványra ahogy Mike beleharapott a mellbimbóiba és letépte őket gyönyörű, fiatal melleiről, amelyek még mindig tökéletesnek tűntek annak ellenére, hogy immár ropogós aranybarnák voltak.
 
23. nap
 
Talán egyféle kozmikus irónia volt, hogy ma megmentettek minket. Jóval azelőtt megláttuk a hajót hogy ők észrevettek volna, így volt idő eltemetni Sarah félig megevett testének maradványait és elégetni a lányom holmiját…a naplóját kivéve. Mire a mentőcsapat partot ért semmi jele nem maradt annak, hogy Sarah valaha is ott volt. Szerencsére nem frissítettem a hajó leadott névjegyzékét az indulás előtt, így hivatalosan Sarah nem volt a fedélzeten. Ötünket felszedtek és ezzel véget ért a kalandunk. Megesküdtünk hogy soha senkinek nem beszélünk arról amit a túlélés érdekében tettünk, de mégis feljegyzem ebbe a naplóba, hogy soha ne felejtődjön el az az áldozat, amelyet a lányom értünk hozott.