Keleti Szerelem

Bátyám, Levente tárcájában találtam ezt a novellát egy éve. A tárcát a Kanadai Rendőrség postázta, a montreal-i Garden Palace nevű kaszinóból kihozott holttestek egyikének farzsebében volt. Az arc túlságosan megégett az azonosításhoz. Bátyám mindig is nagy utazó volt.

Németország fenyvesekkel és borókákkal tarkított középhegységeiben számtalan kis falu bújik meg a csúcsok takarásában, bájos bajor fagerendákkal, muskátli, vászoncseléd. A legelőkön kövér tehenek, a paraszt bácsi csillogó, piros traktoron ül a reggeli visszhangban. Bejártam az Alpok nagy részét, aludtam a Mont Blanc gleccserén, megmásztam Dachstein szikláit. Úgy döntöttem, még egy hét, és továbbutazom Kanadába, új kalandok, új élmények sodrában. Már egy órája álltam a főút egyik öblében, karom elfáradt a szüntelen stoppolástól, talpam égett az egész napos gyaloglástól. Ma végre szállodában akartam aludni, megmosakodni, körmöt vágni, majd az étteremben egy jót enni – aztán persze lemegyek a bárba, külföldiként lehetek közvetlenebb. Sosem voltam gondban a nőknél… Már majdnem föladtam terveim, amikor hangos zörgéssel egy mikrobusz állt meg mellettem. Szakállas, sötét alak nézett ki. Morgott valami falunevet, én meg nem törődve semmivel, beszálltam. Civilizációt akartam látni, mégpedig gyorsan.

Hamar kiderült, hogy mindketten külföldiek vagyunk. Én magyar, ő örmény. Fiatalon menekült el otthonról, azóta van saját gazdasága, autója, élete. Két lánya vele él, olasz anyjuk – Allah nyugosztalja – évekkel ezelőtt belehalt a szülésbe. Tisztelettel, érdeklődve hallgattam ezt a nagyszerű, vad embert. Amikor elértünk a leágazáshoz, ahol neki tovább kellett menni, kis szünet után kedves, keleti mosollyal az arcán meghívott a házába, mondván, egy szálloda sem lehet jobb az ő hajlékánál. Láttam, hogy megbántom, ha nem megyek vele, így halk sóhajjal lemondtam a napok óta álmodott hófehér német keblekről, és tovább zötyögtünk az autóján. Nemsokára megálltunk a tanyája előtt, hatalmas istálló, modern kocsik, gépek, élet mindenütt. Négy drága személygépkocsi állt a ház előtt. Mindenkinek egy autó? Álmélkodva néztem: ezt egy ember miképp bírhatja? Hány évesek lehetnek a lányai vajon?

Ágyékomon feszültség futott át, ahogy ismét eszembe jutott a mai, meg evvel együtt az összes eddigi szállodai bár, a magányos utazók klubja, ahol nem kell félni, hogy kiderül a félrelépés, és a leghűségesebb családanyák, fiatal szüzek hajlandóak odaadni testüket a gyönyör adószedőinek. Ahol sárga a fény, vörös a szőnyeg, a paraván mögötti szőke vágynak csak a szemét látod, azokkal beszélgetsz, fél óra farkasszem és fejrázás, aztán egyszerre álltok fel, a liftek felé indultok. A folyosón adja a kezedbe a szobája kulcsát, mert a liftben nem ért rá, olyan vadul csókolt. Fehér test a tökéletes ágyon. Fekete haj a párnán, szőke zuhatag a fürdőben, kéjes nyögések a szőnyegen, ahova csípőd durva lökéseivel odaszögezted szent testét. - Uram! – Pofonként ébredtem tudatára annak, hogy nem vagyok egyedül. Új barátom aggódva figyelt. – Csak egyet akarok mondani, kérem, ne bántódjon meg! – Mélyen a szemembe nézett. - Ezt a házat két kezemmel építettem. Kérem, viselkedjék úgy, mint egy igazi vendég!

Hideg futott le a hátamon, szótlanul bólintottam. Gondoltam, felmerült benne, hogy ellophatok valamit, kárt tehetek vagyonában. Nem figyeltem eléggé a sötét szempárt, tudtam meg később. Pedig mennyi mindent mondtak még azok a végtelen fekete üregek. Jura, a vendéglátóm megmutatta szobám, a fürdőt, a nappalit. Gyorsan letusoltam, majd később úgyis több időm lesz a kádban lustulni. Percek múlva az asztalnál ültem. A konyha elfüggönyözött részében lányos vihogások, lökdösések - végül fellebbent a függöny, a gyomrom meg összerándult. Egyből arra gondoltam, hogy biztos túlságosan megszoktam a német lányok fehérbőrű, puhahúsú komplexusát, a szőke és a kék színeit, az erőszakos emancipált szexualitást, mivel a levegőt tudatosan kellett beszívnom, hogy ne vegyen észre semmit a gazda. A lány tizenöt éves lehetett. A fejét kendő borította, a halvány kék kiemelte olívaszínű szemeit, lágy fahéjbőrét, szemöldökei finom paraboláit. A ruhája egy köntösszerű, barna, finom szoknya volt, lábait piros fűzős bakancs borította. Úgy látszik arányosan sikerült ötvöznie apja vallási ruhaelőírásait, saját jó ízlését, valamint korosztálya punkos, alternatív lázadozásait.

A bő ruha miatt nehéz volt megállapítani testének vonásait, de mozgásából egyből tudtam, hogy természetesen tökéletes a teste. A nagy húsos tálat a melle alá szorította. Fiatal kora ellenére telt kebleinek körvonala fájdalmasan ütközött ki a vastag ruha ráncai közül. Apja szemét örökölte, bőréhez tökéletesen illett a mély, zöldes űr. Talán alkata miatt, talán valóban, de igen magasnak tűnt. A kamaszlányok esetlenségének nyoma sem volt mozdulataiban, ha az utcán látom, azt mondom, a tánc vagy a torna a hobbija. Finom mosollyal nézett rám, tökéletes németséggel köszönt, tálalt, majd kisiklott a főzőkonyhába. Érkezését izgatott suttogás, fojtott nevetés fogadta. Jura, a háziúr bocsánatkérőleg ingatta fejét. Megnyugtattam, nekem is vannak nővéreim, tudom, milyenek egymás között. Amikor befejeztük a desszertet, az öregember kemény, recsegő hangon kiabált fel az emeletre. Nem értek örményül, de nem hangzott dicséretnek a felszólítás. Halkan kinyílt az ajtó, és megláttam aznap a második csodálatos teremtést.

Az apja nem hallotta, és mivel háttal ült az ajtónak, nem is látta, hogy nagyobbik lány ott áll a félfának támaszkodva, leírhatatlan kacér mosollyal. Egyenest a szemembe nézett, és hangosan, teli szájjal mosolygott. Nem tudtam elvenni a szemem. Anyja nézhetett így ki, ennyire olaszosan barna szeme senki másnak nem volt a családban. A haja rövid volt, nem hordott kendőt, a húgához hasonlóan magas alkat volt. A bőre sokkal fehérebb, mégsem fehér. Az ajkai fogtak meg. Míg a húgánál az ember tekintete leragad a tigrisszemeknél, neki a szemei barátságos barnák, ám az ajkai – veszélyesek. Harapósak. Játsziak és támadóak. Vidámak és sebesültek. Gyilkosok és szeretők. Nem jó az ilyen ajkakkal játszani. Kacsintott, majd az apja felé biccentett. Elmosolyodtam, és elvesztettem a játszmát. Jura meglátott, megpördült, és rárivallt a lányra. Az meg ugyanolyan mosollyal átringott a szobán, csókot lehelt apja fejére, nekem meg kezet nyújtott. Cseppet sem zavarta az öregember zsörtölődése.

Összeszedte a tányérokat, kivitte őket. Ezalatt Fatimeh, a kisebbik is átszaladt a szobán, és elkezdett mosogatni. Egy kellemes verandai cigi után mindannyian összegyűltünk a nagyszobában, kávéval, süteménnyel. Az idősebbik lány, Susa csak most mutatta meg igazán szépségét. Az éles konyhai fény, amitől húga oly frissen gyönyörű volt, neki nem kedvezett. Ám a tágas, faborítású szoba finom bársonylámpái előhozták az érett nőt belőle. Úgy beszélt, hogy közben mélyen a szemembe nézett. Erősen koncentráltam, érzek-e valamit bennük. Csalhatatlan érzékeim csődöt mondtak, nem tudtam megállapítani, mit tart rólam a sötét szempár. Ezalatt Fatimeh őszinte rajongással bámult fel rám, éppen most érhetett abba a korba, ahol az iskolás lányok megunják fiú osztálytársaik pajtás-rendszerét, kifestik arcuk, majd érdeklődni kezdenek a felsős gimnazista srácok iránt. Több mint egy órát beszélgettünk négyen, és nem győztem csodálni a lányok műveltségét, szépségét, apjuk hűvös bölcsességét. Ismerték kedvenc íróim, tudták mi Tanzánia fővárosa és mindenki jól játszott valamilyen hangszeren. De véget ért az este, az apa kiment letakarni a gépeket. Gyorsan kikérdeztem a lányokat, amit eddig nem lehetett. Susa teljesen átvette a szót, elmondta, hogy húga még kicsi, de ő már huszonöt éves, járt Amerikában, és volt már férje.

Felhúzott szemöldökömet szégyenlős mosollyal nyugtázta, majd elmagyarázta, hogy ő még a hagyományos módon házasodott, apja választotta ki a közeli hitközség egyik tagját. Két év múlva Susa elvált, addigra jött rá, hogy demokráciában él. Tovább kérdezgettem, és elárulta, hastáncos egy éjjeli mulatóban, és nem veti meg az élvezeteket. Mindezt a szemembe, erős fénnyel. Apja azóta megbocsátott, és a két lány már együtt fogadkozott, hogy Fatimeh nem mehet így férjhez. De Fatimeh már nem érdekelt. Túl fiatal, túl veszélyes. Még ha a nővére tanította is valamire, túl tapasztalatlan. Susa viszont egyre mélyebbről nézett, a pikánsabb témáknál flörtölve mosolygott, kezei a combja belső izmait cirógatták, lábfeje felém irányult, fülei égtek a vérnyomástól. Ösztöneim ordítva mutogattak rá. Éppen javasolni akartam egy esti sétát, amikor visszajött Jura. Susa kis mosollyal vonta meg a vállát, kézen fogta húgát, és felmentek aludni. Ártatlanságot színlelve követtem őket, de amikor a szemem sarkából elért az ismerős, veszélyes szempár, letettem mindenféle tervről. Nem fogok egy ilyen rendes ember házában udvariatlankodni. És ki tudja, hátha az ő törvénye halállal sújtja a kéjlovagot.

Minden reményem szertefoszlott, amikor kiderült, Susa egy nyikorgó falépcsőn jut fel szobájába. Fatimeh viszont a fürdőszoba másik oldalán lakik, én meg az innensőn. Nyughatatlan agyam máris új terveket kezdett szőni. Főleg, hogy a kislány, amikor apja lement a konyhába egy pillanatra, ártatlan bájjal elém lépett, majd felhúzta ingét. A hasán – ó, mily barna – tökéletes köldök, benne csillogó sárgán aranygyűrű. Fojtottan suttogta, hogy ez titok, még az iskolában sem tudnak róla, csak nővére. Majd kecsesen búcsút intett, és kacér mosollyal bement szobájába. Jobb helyeken ilyenkor egyből követem a lányt, de a papa már jött is fel a lépcsőn. Elköszöntem, majd szobámba mentem vetkőzni. Később egy szál törülközőben álldogáltam egy ideig a folyosón, hátha meglát az egyik lány, nem volt szégyellnivalóm. A sok éves fizikai munka és utazás edzett testet eredményezett. De csalódnom kellett. A lányokat jobban érdekelte a véleményem Észak-Korea jogrendszeréről, mint sugárzó férfiasságom. Eldöntöttem, kevesebbet foglalkozom ezentúl hímsoviniszta érzéseimmel, mert még a végén beégek, mint a moszkvai farsangon, ahol Mr. Moscow helyett Mr. Beautiful Ass lettem. Meg kell értenem, a nők nem mindig férfias szempontok alapján pontoznak. Lásd Woody Allen, eh eh.

Tűzforró vizet eresztettem a kádba, kinyitottam az egzotikus fürdősókat, habfürdőket. Pancsoltam, pihentem. Közben felmértem lehetőségeim. Susa a nyikorgó lépcsőkkel, Fatimeh a veszélyes fiatalságával. Apjuk fenyegető szemei. A vérem, a kezeim, nem fogtak szenvedélyt hetek óta. Hirtelen kialudt a villany. Teljes volt a sötétség. Szerencsére emlékezetemben maradt a berendezés térbeli vázlata, így a törülközőm felmarkolva az ajtóhoz tapogatództam. Kinyitottam a zárat, majd kicsavart csuklóval tapogattam végig a külső falat, ahol a kapcsoló volt. Pókhálóba akadtam. A pókháló selyem volt, a selyem mögött bőr, hús, forró, lüktető szív. A lány villámgyorsan lefogott, visszatolt a fürdőbe, és lágyan besuhant mellém. Az ajtót ő zárta be, miközben türelmetlenül kereste ajkaim. Forrón csókolództunk. Törülközőm leesett, ágaskodva meredező hímvesszőm durván tolta el tőlem a testet. Látni akartam. Látni akartam, a szemet, az ajkakat. Ki Ő? Ügyetlenül matattam a kapcsoló után, de a lány elhúzott, halk suttogással lehelte fülembe, hogy ne…

Arcához nyúltam, de lefogott. Kibírhatatlanul lüktetett a fejem. A lány lassan eltolt, és alig hallhatóan betöltötte a fürdőt a selyem finom suhanása, amint lecsúszott testén. Csak a körvonalait láttam, és már attól vörös lepel szállt az agyamra. Magamhoz húztam, és vadul haraptam ajkait a fátylon át, markoltam gyönyörű melleit. Úgy éreztem, mindjárt elélvezek. A hüvelykujjam élével húztam végig a combjai között, a forró nedvet végigkentem gránitszilárd mellbimbóin. Szaggatottan lélegeztünk mindketten. Hirtelen ellökött, le kellett ülnöm a kád szélére. Ölembe ült, és lassan, hogy szinte éreztem a két nedv, két vér, két kéj találkozásakor felszökő gőzt, engedte, hogy belé hatoljak. Valahol tudatom mélyén átvillant, hogy az óvszer a nadrágom zsebében van, de nem tudtam gondolkodni, mert mindenemet hatalmába kerítette a hatalmas, tornyosulva üvöltő holttestsúlyú kéj. Lassan mozgott a lány, izmos combjait megfeszítette néha, máskor a lábikráival kapaszkodott görcsösen az Achilles-ínembe. Egy kísérletet még tettem, hogy lehúzzam fejéről a kendőt, mely orrtól felfelé takarta arcát, és melyből szemei a beszüremlő holdfényben kékesen csillogtak. Durván húzta el kezemet, fejét dühösen ingatva. Nem akartam elrontani a varázslatot, így feladtam. Majd kiderül holnap. De mégis, hisz oly tapasztaltan csókol, annyira tudja, mit akar egy férfi, csak Susa lehet. De mégsem, mert alakja, bőrének simasága, kislányos szőrzete… ennyire kezdő lennék?

Felállt az ölemből, majd gyengéden a kádba lökött. A még mindig forró víztől a vérem méginkább felpezsdült, hímtagom tovább nőve feszült, mialatt az éjjeli tünemény háttal nekem, hangos sóhajjal beleült. Átkaroltam hátulról, megfogtam a térdeit, és a fülét harapdálva hatoltam bele mind beljebb. Halkan hörgött, érthetetlen szavakat köhögött a lány, miközben egyre közelebb került az orgazmushoz. Oldalra döntöttem, így csak a feje látszott ki a habos, illatos vízből. Melleit két marokra fogtam, és csípőmmel erős, határozott lökésekkel szorítottam testét a kád sima, kemény porcelánjának. Amikor már alig bírta a sikolyait elnémítani, éreztem, nem bírom tovább se ésszel, se testtel. Láva ömlött ágyékomból, remegve rándultam meg az kielégülés kemény hullámai alatt. Ezalatt görcsösen nyúltam le a lány csiklójához, és azt a víz alatt, finoman masszírozni kezdtem. Bár már egy ideje érezhetően élvezett, most fejét a vízbe hajtva őrjöngött az édes kéj alatt. Miközben én az utolsó cseppeket préseltem ágyékomból a már alig érezhető hüvelyébe, ő lágyan nyögdécselt és erősen remegett.

Lassan mindketten lenyugodtunk, és hosszasan, lustán csókoltuk egymás testét. Amikor beszélni akartam, számra tette ujjait. Kisvártatva kiszállt a kádból, megtörölközött az én törülközőmmel, felkapta selyemköntösét, bedobta a kádba mellém a törülközőt majd kilibbent. Percekig feküdtem némán, miközben a törülköző süllyedt szépen a habok közé. Elfáradtam, így felöltöztem, visszamentem a szobámba, és nyitott ablaknál lefeküdtem az ágyra. Egyetlen kérdés zakatolt a fejemben. Végül félálomba merültem, innen riasztott fel a zár halk kattanása. Megmarkoltam az ágy melletti hamutálat, bármilyen eshetőségre készen. Kecses árny suhant be mellém, illatáról egyből éreztem, hogy ismerem. Ismét a villanykapcsolóért nyúltam, de lefogott. Elterült meztelen testemen, és erősen rámtapadva csókolni kezdte a nyakamat. Lassan siklott a nyelve lejjebb, és miközben a selyemköntöse felcsúszott a nyakába, kibújt belőle, erősen meredező férfiasságomat két kézre fogta, és lassan a nyelve alá csúsztatta. Mennyei remegés fogott el, és bár nem gyakran vagyok képes kétszer rövid időn belül erekciót produkálni manapság, mégis fájdalmasan merev ágyékom kibírhatatlanul sürgetett.

A rajtam maradt köntösét közben kötéllé csavarta. Amikor a fejét megmarkoltam, mert éreztem a mindent elborító kielégülés első szelét, felemelte fejét, megfogta csuklóm, és gyors, erős mozdulatokkal rácsavarta az alkaromra. Áthúzta a nyakamon, egyszer a másik kezemen, majd lovaglóülésben elhelyezkedett a mellemen. Forró vulvája összekente remegő bőröm, párásan izzó öle tovább fokozta őrjítő kínom. Lassan rámborult, melleit a számba adta, és elkezdte lassan, erőteljesen a mellemhez dörgölni csiklóját. Én meg feszítettem, haraptam, nyálaztam, hörögtem. Árván maradt férfiasságom eközben vesztett erejéből, fázósan meredezett a sötétben. Éppen meg akartam fogni a lány derekát, hogy lejjebb toljam, bele a vágyat a barlangjába, amikor csodálkozva vettem észre, karom nem mozdul: oda lett közben kötve a falilámpa keretéhez, ami az ágy felett szolgálta volna a jámborabb vendégek olvasási vágyát.

Jelenleg igencsak távol állt tőlem a jámborság. Megértettem az ördögi tervet: a lány tudta, hogy olyan erősen úgysem tud megkötözni, hogy ne tudnám eltépni, kibogozni, elvágni. Így egy törékeny, finom tárgyhoz kötözött, ami a legkisebb erőszakos mozdulatra is csavarostul, cementestül tépődik ki a falból. Abba meg bele sem mertem gondolni, mit mondok majd Jurának, ha benéz a nagy zajra, és én meztelenül, álló farokkal a falból ráncigálom ki az elektromos szerkezetet, lánya köntösének segítségével. Persze ez az optimistább verzió volt, mivel feltételeztem, a lány hamar el tud tűnni, ismerve apját. Tehetetlen voltam. Nem mertem erőt kifejteni, nehogy egy izgatott görcs megrántsa a világítótestet. A lány eközben leereszkedett az ölembe, és két combjával közrefogván a makkomat, fel-alá kezdte ringatni csípőjét. Halkan sercegett a bőrömön a szőrzete. A gyenge holdvilágnál megvillant a hasa: aranygyűrű csillogott köldökében. Elszorult a szívem. Ő lenne az? Fatimeh?

Aztán megnyugodtam. Nem tudhatom, hogy nővérének nincs-e karikája. És ennyi tapasztalat, ennyi erotikus fantázia hogyan szorulhatott egy tizenöt éves lányba? A lány eközben felemelkedett, csípőjét előretolta, és lassan, forrón, sötéten belesüllyedt a felálló hímtagomba. Minden lökésével megremegett a testem, és elsüllyedtem zúgó fejjel az élvezetek víztükrében. Ezek után nem sokra emlékszem. Első világos emlékem másnap reggel, amikor sajgó izmokkal, száraz testrészekkel kivánszorogtam a fürdőbe. Lassan elkészültem, és lementem a konyhába. Jura már ott ült, vastag pipája mögül vidáman nézett. Megkönnyebbültem. Most már csak egyetlen vágyam maradt: eltűnni. Nem tudtam, hogy fogok viselkedni, ha bejönnek a lányok. Összepakoltam, elfogadtam a reggelit, és örömmel vettem Jura felajánlását, miszerint ő is megy be a városba, elvisz.

Már a kocsiban ültünk, amikor a két lány hangosan kacagva kifutott a házból, megálltak a szórt kavicson, és mosolyogva integettek. Néztem, merengtem, és csóváltam a fejem. Szótlanul utaztunk a poros, száraz vidéken. Jura valami ősi dalt hümmögött, én meg törtem a fejem. Végül megszólaltam:
- Szép családja van! – Jura bólintott. – Máshol is laknak rokonok, családtagok?
- Nem, egyedül vagyunk. – Majd kis szünet után folytatta: - Van még egy lányom, egy középső. Őt nem láthatta, mert a szobájában él, mi is csak elfátyolozva láthatjuk. Tizenöt évesen halálos fertőzést kapott egy vér-transzfúzió során, még régen, látogatóban, Örményországban. Azóta várja, mikor jön el a vég. Arcát már elérte a Kaposi-szarkóma, nem mer a világ szeme elé kerülni.- Szomorúan nézett maga elé. – Kívánom, soha nem ismerkedjen meg ezzel a betegséggel.