Karácsony éjjeli hajléktalan

Ismét karácsony van. Ma pápát választanak. A lakásban egyszerre szól a rádió és a televízió. Reményteljes a várakozás.
Évtizedekkel ezelőtt egy havas karácsonyon történt a dolog. A tizediken laktunk, onnan figyeltem a szállingózó havat. Anna lábadozott már. Ő egészségesnek mondta magát, de én - az orvos tanácsára - megtiltottam, hogy dolgozni kezdjen, pedig a három hónap kiesés miatt, nélkülöznünk kellett. Anna jól keresett, én viszont csak alkalmi munkát vállalhattam, de a lábam miatt, már a hólapátolást sem bírtam.
Elhatároztuk, együtt megyünk az éjféli misére. Anna minden évben eljárt, parókián született, megszokta. Tegnap, egész este a gyermekkori karácsonyokról mesélt.
- Miattam nélkülözünk, és miattam nincs olyan szép karácsonyunk, mint a tiétek volt.
- Kedves, ne gyötörd magad, az orvos felírta a receptet, már egészséges vagyok.
- Azért még gyenge vagy. Nem váltottam ki. Nem kell még szedni.


Alig láttunk embereket az utcán. Metsző hideg volt. Előttünk egy rongyokba burkolt ember ment, hajléktalan. Elhanyagolt szakálla fehér lett a hótól, egyenes derékkal járt. az a néhány szembejövő meghajolva ment a járda szélén. Bizonyára nem akartak összeütközni egy ilyen piszkos, elhanyagolt emberrel. Nem régen lehetett az utcán, mert járása inkább büszke volt. Elmentünk mellette, a férfi élesen Anna arcába nézett. Nejem egy pillanatra megállt, mesterségének reflexei bújtak elő. Megfogtam a kezét, és erélyesen előre indítottam.
- Gyere, még gyenge vagy, egyébként sincs pénze. Hajléktalan!
- Szívem, honnan tudod, olyan varázslatos a tekintete.
- Abból nem lehet megélni!
A templom karácsony illatú volt. Katolikus templomba jártunk, ha tehettük. Az ajtóhoz közel, az utolsó padba ültünk le. Bűnbánattal gondoltam az elmúlt néhány évre. Önkéntes bújdosás.

Én ártatlan vagyok, mégis bűnös az emberek, különösen a rendőrség szemében. A nő fiatal volt, kisgyermeke ott játszott nem messze, amikor rátört a gyalázatos! Csak azt éreztem, meg kell mentenem az anyát, aki zokogva fetrengett a homokban, a férfi leteperte, és a törékeny test reszketve, jajgatva tárta fel testét az erőszaknak. Odarohantam, de már késő volt! Egy karót fogtam, és a kielégülés mámorát látva, egy erőteljes ütést mértem a gazember fejére. A nő sikoltozni kezdett, amint észre vette, hogy a teljes súlyával beléje hatoló test mozdulatlanul fekszik beszennyezett testén. Lerángattam és kevés homokot kapartam, teljesen céltalanul, a testre, hiszen elrejteni nem tudtam. Az asszony sírása egyre messzebbről hangzott..

Elrohantam, és a legelső vonatra felszállva utaztam órákig. Tudtam, bujdosnom kell, börtön vár!

Egy számomra ismeretlen falu parókiája előtt tértem észre. Ott láttam meg Annát, szépsége földön túlinak tetszett.
Rögtön látta rajtam, hogy valami baj van.

Beszélgettünk. Fél óra múlva már mindent tudott. Az elhanyagolt pajtában készített helyet éjszakára, apja éppen a hívei között volt.
Sötétedés után ő is bebújt a szénaágyamba.
- Miért jöttél, kérdeztem.
- Kettőt találhatsz.
- De hát, nem szabad, még fiatal vagy!
- Kérdezd a falubeli fiúkat, siklott a keze a nadrágomba.

Egy hónapig járt ki, nem csak éjjel, nappal is. Hozott újságokat, úgy nézett ki a rendőrség feladta a keresést. A személyleírás nem nagyon illett rám. A nő nem árulta el, hogy megerőszakolták. Tehát még indokom sincs. A hulla azonosításakor derült ki, hogy egyiptomi volt az erőszaktevő.

Anna néhány nap után a pajtába hozta ismerőseit.
- Anna nem szabad! Le fogsz bukni!
- Pénz nélkül nem megyünk semmire, téged elkapnak, én pedig itt rohadhatok ezen az istenhátamögötti helyen.
- De apád miatt...
- Mindenki tudja a faluban, nézd, mennyi pénzem van! Kinyitott egy dobozt, tele volt pénzzel.
- Ezen egy lakást lehet venni! Jelentettem ki, miután átnéztem a pontos kimutatást. Naponta két, három kuncsaftja volt a lánynak, és még az is szerepelt egy rublikában, hogy élvezte e.
- Mit jelentenek a keresztek?
- Hogy elélveztem, vagy csak hagytam. Na látod, mennyi pénzem van!
- Pesten jóval többet kérhetsz!
- Mikor megyünk?
- Van egy barátom, nála megszállhatunk.

Néhány hét múlva meg is vehettük a lakást. Én ismerkedtem a férfiakkal, és borsos árat kérve felvittem őket a szépen berendezett szobába. A szomszéd szobába onnan is nyílott ajtó, de azt egy beépített szekrénnyel zártuk el, és én kényelmesen néztem végig a szeretkezéseket. Fél óránál többet nem hagytam, mert Anna képes volt ájulásig szerelmeskedni, ha csinosabb férfit vittem fel. Önkéntelenül is a fiatalabb fiúkat, férfiakat választottam, jó volt látni, és élvezni az asszony örömét. Anna akkor sem szólt egy szót sem, ha lepukkant, rozzant öreg volt az ágyában. Ha közben megebédeltem, és még egy óra múlva sem kopogtam be az ajtón, akkor is lelkesen simogatta, hajszolta a férfit.
Annát mégis elkapták, mert nem fért a bőrébe, a közeli parkban szerzett pénzt, egy kocsmát látogatott. Hiába magyaráztam, idegesen fel alá járt a szobában, és amíg én főztem, egy óvatlan pillanatban kisurrant,és már csak a lift zúgását hallottam. Néha kék, zöld foltokkal jött haza, napokig ápoltam. Három hónapot ült, az összes pénze elfogyott, valamiből élnem kellett.

Tömjénszag a templomban egyre erősödött, Anna térdelve, buzgón imádkozott, a rongyos alak nem messze állt tőlünk, és Annát nézte.
- Gyönyörű szeme van - suttogott Anna.
- Nyughass, nem lehet.
A bozontos koldus eltűnt. Mi megvártuk, míg mindenki elmegy. A hó szinte teljesen belepte a járdát, olyan sűrűn esett, hogy az előttünk távozók nyomai alig látszottak. A következő sarkon majdnem fellöktük a hajléktalant. Lehajtott fejjel állt, és tenyerét alamizsnára nyújtotta.
- Gyere, rántottam meg Anna karját.
- Nem! Várj! Nincs lakásod? Kérdezte a koldustól. Az rázta a fejét.
- Gyer piszkos, büdös, nincs pénze, még rendes cipője se!
- Megyfagy és éhes! Odalépett a koldushoz, és a kinyújtott kezébe tette a kezét, mintha alamizsnaként saját magát ajánlaná fel. Elindultak. Fény ragyogott Anna arcán, mint aki feláldozza magát a bűn oltárán, hogy megváltást nyerjen.
- Hogy hívnak? A koldus morgott valamit.
- Tényleg fel akarod hozni? Nem volt elég a betegség? Újat akarsz? Nincs pénzünk, és akkor te jótékonykodni akarsz? Ígérd meg, hogy nem fekszel le vele.
- Ugyan, hagyd abba, nem fekszem le vele, de megfagy, és éhes is lehet.

A kapuban sokáig kerestem a kulcsot, kissé izgatott voltam, alig találtam a nyílásba, Anna rejtelmesen mosolygott, amint meglátta reszkető kezemet, és izzadó homlokomat, pedig hideg volt, tényleg fázhatott a hajléktalan, aki a lift előtt megállt, és nem akart beszállni.
- Na látod, nem akar jönni!
- Gyere fel a tizedikre! Jobbra ki van írva masszázs. MASSAGE. Magyarázta Anna.
A férfi bólintott. Mire liftünk felért, ott állt a rongyos az ajtóban, nem is lihegett.
- Jó erőben van.
- Na látod, egészséges!
- Azt ígérted, nem lesz semmi!

A férfi csodálkozva nézett körül a lakásban. Anna betuszkolta a fürdőszobába, egy zsákot kerített, abba tegye a ruháit, majd az enyémből kap tisztát. Kis idő múlva Anna megnézte, miért van csend a fürdőszobában, hát az ember csak állt.
- Vetkőzz, és fürödj meg!
- Ez még a fürdőt sem ismeri!
A kád hamarosan megtelt vízzel, Anna kibogozta a ruháit, és beültette a csupasz embert.
- Csukd be az ajtót, nagyon erős karácsonyfa szag van, tömjént is loptál? - szólt rám Anna.
Nem értettem, mit beszél, becsuktam a szoba ajtaját, kerestem néhány ruhaneműt, sőt a kukkoló szekrényt is elrendeztem, mindenre elkészülve, a rongyokat pedig zsákostól a folyosóra dobtam.
- Te ez valami arab, hallatszott a fürdőszobából.
- Miért?
- Nézd meg a bunkóját, mint a pénzváltó fiúké.
- Vagy arab, vagy zsidó, néztem a kádba, ahol Anna nagy buzgósággal sikálta a hajléktalant.
- Milyen erős teste van, nem régen éhezik. Néhány kocsmai verekedésben is részt vehetett!
- Bizonyára.
- Nézd meg, mekkora forradás van a mellén! - a férfi szíve felé bökött.
- Római! Mondta érthetően az ember.
- Aha, tehát ez egy futballdrukker. Rómában van néhány jó csapat! Világbajnokok is voltak!
- Betlehem. Bólogatott a férfi.
- Akkor zsidó, nem tudom, melyik csapat, de nem is érdekes.
- Milyen koszos a talpa, a szandálja is elnyűtt volt. Add ide a körömkefét!
- Vigyázz, hátha csiklandós.
- Még a talpa is sebes volt!
- Meg a homloka, talán valamelyik macska karmolta össze, pedig milyen szép, magas homloka van. Suttogtam izgatottan.
- Nem is tudtam, hogy a férfiak is tetszenek neked!
- Menj a fenébe! Futballdrukkerek meg végleg nem szimpatikusak, garázda népség!

Vacsorára terítettünk, próbálgatta a ruháimat, nem nagyon tetszettek neki, az inggel sem tudott mit kezdeni. Anna megszárította, megigazította a koldus haját, szakállát.
- Te ez ismerős pofa, valahol már láttam. Nevetett nejem, miközben a koldus a mellét nézte.
- Kocsmatöltelék ez is. Mit vagy ezekért oda!
- Nem vagyok oda, de ez akkor is gyönyörű.

A férfi szótlanul ült a széken. Az étel sem ízlett neki, csak a kenyér, meg a lőre. Anna valamelyik kocsmai ismerősétől kapta, még a nyár végén.
- Te ez a bor megjavult! - nézett rám a lány.
- Ugyan, itt a panelben? Elment az eszed?
- Akkor is.
- Látod, mondtam, hogy a futballhuligánok közé tartozik, mert a tenyerén is heges.
- Mindkettőn!
- Na gyere aludni, indult a hálószobába az asszony. Itt a földön neki is jó lesz. Megkönnyebbültem, mert a hálószobában soha nem fogadott kuncsaftot.
- Ne vetkőzz előtte, még verekedni kezd!
- Nem olyan.
- Nem a fenét, most mért nem fekszel le, takarózz már be.
- Küldetés neked Magdolna. Suttogta az idegen.
- Még bolond is! Most ki a Magdolna? Te Anna vagy!
- Megismerlek téged, kelt fel a földről a férfi, és meztelenül állt a szoba közepén. Tudtam, nagy élvezés kezdődik, mert Anna szerette a pénzváltókat, akik pontosan a körülmetélés miatt hosszabb ideig bírták a menetet. Anna négy orgazmusos pasinak hívta a pénzváltókat.
- Gyere bolond! Nálunk ezt úgy mondják, dugni akarok! Takarta ki magát Anna. A férfi egyenes derékkal állt az ágy mellett, dákója merev volt, a végén azzal a nevetséges, formátlan bunkóval.
- Anna beteg leszel!
- Ne jajgass! Ha nem tetszik, menj addig a konyhába. Nem először látsz ilyet! A férfi kezét fogva, magára húzta az idegent.
- Istenem, ez csodás, jajdult fel Anna.
- Te hülye vagy! Dühöngtem, mégis valami kellemes izgalom szállt meg, hiszen régen láttam már Annát élvezni.
- Én most már nem vagyok szűz - mondta a férfi, majdnem kifogástalan magyarsággal.
- Beljebb, akkor még jobb lesz, te szűzike! Meséld a nagyanyádnak! Dugjad, nem kell magyarázni!
- Nem vettél be fogamzásgátlót!
- Majd megkérjük, hogy vegye ki!
- Az halálos bűn! Lihegett az ember.
- Mondtam, hogy ortodox zsidó, vagy valami ilyesmi.
- Hát egy Makkabi drukker, nem lehet más!
- Vedd ki te! - mordultam az egyre nagyobb lelkesedéssel döfkölő férfire.
- Maradj! Ölelte át Anna a sebes homlokút. Mióta nem ölelt férfi! Ne vedd ki, dugjad!
- Nem veszi ki, dünnyögtem halkan, jöhet a küret, most amikor nincs pénzünk.
A pár egyre hevesebben ölelkezett, Anna földöntúli mosollyal az arcán viselte az egyre erőteljesebb rohamot, aztán mindketten elcsendesedtek.
- Mert terhes leszesz, és fiat szülsz. Térdelt az ágy mellé a férfi.
- Mit beszél ez?
- Hogy fölcsinált, te hülye!
- Mennyei volt!

Mire válaszolni akartam, mit dicsekszik az orgazmusával, Anna már aludt, a férfi a szőnyegpadlón szuszogott, mint aki jól végezte dolgát. Dél körül ébredtünk. A hajléktalan sehol. A folyosón összehajtva feküdt a ruhám, a zsák üres. A tetőre nyíló ajtón csak úgy zúdult be a hideg, becsuktam, csak kifelé láttam néhány, egyre halványabb, lábnyomot.
A konyhaasztalon valami koszos érme volt egy halommal. Elvittem egyet a becsüshöz, annyi pénzt ajánlott, amit Anna öt év alatt nem keresett. Így hát leszoktunk a masszázsról, erkölcsös életünk lett. Anna ragaszkodott a gyerekhez. Akinek ezernyi sógora van, ne legyen finnyás, ha mástól szül az asszonya. Augusztus végén fiunk született. Katolikusnak kereszteltük. Egy papneveldébe került, majd bíboros lett

Amint megyek vissza a lakásba, hallom, felszállt a fehér füst, meg van az új pápa, magyar, István lesz a neve.
Anna boldogan repült a karjaimba.
- Ugye érdemes volt megtartani!