Interjú

Egy héttel ezelőtt, amikor a főnököm megemlítette a következő témámat, nyugtalan lettem. Először is nagyon keveset tudtam a pornóiparról, másrészt rögtön a mély vízbe dobva a legextrémebb fétissel fogok találkozni. Csak pár éve lett legális, de még mindig erősen vitatott volt. Egyesek tiltást sürgettek, mondván hogy a pornóipar kihasznál egy olyan törvényt, ami az emberek saját életük feletti rendelkezéséről szól. Mások azt mondták, hogy kizárólag az érintettek dönthetnek az életükről.
A kapcsolatom Skylar lett, akivel az utolsó forgatása előtt találkoztam. Egészen a kezdetektől, már nyolc éve űzte az ipart. Gyorsan sikeressé vált és tagja lett egy olyan extrém irányzatnak, aminek létét tíz évvel ezelőtt még megjósolni sem tudta volna senki, de a népszerűségük és elfogadottságuk minden egyes új filmmel csak nőtt. Következzen az interjú és a forgatás leírása:

***


Sarah Vandella (SHV): Skylar Blue a művészneved. Beszélnél róla?
Skylar Blue (SKB): Skylar az édesanyám neve. A Blue Matt ötlete volt. Azt mondta hogy ilyen szép kék szemekkel nem választhatok mást.
SHV: Mesélj egy kicsit magadról!
SKB: Nos...huszonhat éves vagyok. New Yorkban születtem és egészen hétköznapi gyerekkorom volt. Sok barátom van, de szingli vagyok. Vegetáriánus vagyok és hiszem hogy mindenkinek joga van megválasztania élete útját. Bevezetőnek talán ennyi elég.
SHV: Mi hozott a pornóiparba? Különösen ezekben az időkben, amikor a dolgok extrémmé váltak.
SKB: Nem hinném hogy extrémek. Azt hiszem leginkább a nyomás volt az ok. A gimnázium utolsó évében minden osztálytársam aggódni kezdett az egyetem, a munka, a hallgató kölcsön, a házasság és a család miatt. Akkoriban egyikre sem vágytam, de meg kellett élnem. A pornó könnyű útnak tűnt és élvezetesnek ígérkezett.
SHV: De miért pont a pornó?
SKB: Mert erősnek éreztem magam tőle. Gondolom te is tudod hogy nagyjából minden férfi arra gondol a környezetedben, hogy milyen lehet téged megdugni. Néha úgy gondolom hogy a férfiak állatok és csak prédaként tekintenek ránk. Először ijesztő volt, de később rájöttem hogy milyen hatalmat biztosít ez. És izgató volt az érzés! A szex meg egyszerűen isteni.
SHV: Elmondtad a családodnak vagy máshonnan jöttek rá?
SKB: Nem...nem akartam hogy tudják. Legalábbis eleinte. De nehéz ezt titokban tartani. Az apám egyik barátja ismert fel az egyik filmben és megmutatta neki. Nem voltam ott, de fogadni mernék hogy nem örült.
SHV: Megpróbáltak rávenni arra, hogy hagyd abba?
SKB: Nem. Akkoriban már Los Angelesben laktam és anya lett a megmentőm. Elmagyarázta apának, hogy felnőttem és nem az ő dolga már a döntés. Kétlem hogy apa egyetértett volna vele, de rendszeresen beszélgetünk és soha sem hozza fel a témát.
SHV: Úgy érted azt, hogy bárki láthatja meztelenül szeretkezni a lányát?
SKB: Igen. Engem nem zavar. Egyébként a húgomat sem.
SHV: Van egy húgod? Hány éves?
SKB: Maggie most tizenöt és gyorsan nő. Részben miatta is csinálom. 
SHV: Hogy hogy?
SKB: Elfogadja amit teszek, de ő nem akar erre az útra lépni. Támogató nővérként segítek a tandíjára gyűjteni. Ez után a felvétel után garantáltan egyenesben lesz.
SHV: Mesélj még a karrieredről!
SKB: Nyolc éve dolgozom és most huszonhat éves vagyok, tehát azonnal kezdtem ahogy a törvények megengedték. Eleinte csak néhány szelíd filmet csináltam, de egy évre rá találkoztunk Matt-tel és azóta együtt dolgozunk. Minden megváltozott akkor, de azt hiszem jó irányba fordult. Az pedig, hogy pontosan mit csinálok, attól függ mit veszünk fel. Van amikor csak egyszerű fotózásról van szó és a gép előtt kell pár órán át beállított pózokban lennem. Van amikor többről van szó: gangbang, kötözés, mélytorkozás...vagy valami hasonló. Van aki ezeket akkoriban már extrémnek hívta, de manapság elég hétköznapiak.
SHV: Pár perc múlva elkezdődik az utolsó filmed forgatása. Erre mi vett rá?
SKB: Nos...ezt nem olyan könnyű megválaszolni.
SHV: Vannak kétségeid?
SKB: Nem, most már nincsenek. Régebben voltak, ezt beismerem. Szóval… talán őrültségnek tartod, de felszabadító annak tudata, hogy meg fogsz halni. Nem kell a jövő miatt aggódnom, teljesen kiélhetem az életem félelmek és következmények nélkül. Nincs több unalmas munka, nem kell a nyugdíjra gondolni...
SHV: Tehát nem a hírnévről van szó, mint sokan gondolják?
SKB: Nem! Amy-t, az elsőt aki meghalt filmen talán még ez vezette. Az emberek nem felejtik az elsőket. Amikor aláírsz egy ilyen szerződést, az mindig egy évvel későbbre szól. Az alatt az év alatt majdnem korlátlan költségtérítést kapsz. Élvezheted az életet és hidd el én meg is tettem! Vannak persze kötöttségek is. Például heti egy forgatás, de nem vészesek. Eleinte kicsit furcsa tudni, hogy meg fogsz halni, de ha megszokod az érzést, nagyszerű. Az utolsó felvétel honoráriuma pedig mesés összegű.
SHV: De mi értelme van, ha nem élvezheted?
SKB: Azt nem tudom hogy a többiek mit tesznek vele. Az enyém -ahogy már említettem- a húgomnak megy. Ezért mondtam hogy egyenesben lesz. Én...magát az élményt kapom. Nem tudom leírni, de….ez valami olyasmi, amiről régóta fantáziálok.
SHV: Félsz?
SKB: A haldoklástól vagy a fájdalomtól?
SHV: Mindkettőtől.
SKB: Nem igazán. Megbékéltem a végemmel. Ami pedig a fájdalmat illeti: egy kicsit mazochista vagyok. Élvezem. Azt hiszem ezzel majdnem minden nő így van, még ha nem is vallják be.
SHV: Úgy beszélsz, mintha valami teljesen természetes dologról lenne szó.
SKB: Talán az is. Legalábbis nekem. Mindig is behódoló típus voltam és élveztem a fájdalmat. Talán pont ez hozott el idáig. Azt hiszem a nők többsége hozzám hasonlóan érez.
SHV: Régebben taszított az, hogy más halálának nézése okozzon örömöt, de a találkozásunk előtt megnéztem néhány filmedet, beszéltem róla más emberekkel, és...felébredt a kíváncsiságom.
SKB: Tudom mit érezhetsz. Matt-nek évekbe telt mire rábeszélt, de ahogy először megemlítette, befészkelte magát a gondolat a fejembe. Akkoriban visszautasítottam, de mélyen belül a legnagyobb fantáziálásommá vált, azután egy napon...nos...nehéz megmagyarázni. Azt már nem mondom, hogy mindenki így érez, de gondolom egyszre-kétszer szexeltél vadabbul a barátoddal. Talán egy kicsit erősebb fenekelés a szokásosnál, talán egy kis fojtogatás...a pasik élvezik az ilyesmit...De te is élvezted?
SHV: Igen….
SKB: Látod? Mindannyiunkban ott van belül az érzés és ha egyszer lemondunk az elnyomásáról...hát...ha boldogabbak nem is leszünk, de szabadabbak igen.
SHV: Azért egy világnyi különbség van ez és aközött amit tenni készülsz.
SKB: Persze...de talán nem olyan nagy mint gondolod. Minden amit eddig tettem, efelé vezetett még ha nem is tudtam róla.
SHV: De miért a halál?
SKB: Nem tudom megmagyarázni. Egy ideje pszichológushoz is járok és szerinte önpusztító viselkedés. Olyan mint a dohányzás vagy az ivás. Vagy a pornó. Tudod hogy árt, mégis csinálod. Nem mondom hogy meggyőzött. Ő megpróbált lebeszélni én pedig azt hiszem arra próbáltam rávenni hogy adjon neki egy esélyt és próbálja ki. Eddig egyikünk álláspontja sem változott, de én nem adom fel.
SHV: Közeleg az idő… Mi fog történni?
SKB: Az egyik legfontosabb dolog a gondos tervezés. Nincs lehetőség második felvételre. Az elmúlt héten folyamatosan gyakoroltunk. Dave, aki ma csinálni fogja, már egy hónapja gyakorol a bárddal. Látnod kellene mennyi fahasábot hasogatott szét! Azt mondta hogy fél attól hogy elhibázza a nyakam, mert ez az első alkalma. Olyan aranyos ahogy aggódik! 
Szóval így lesz végem. Lecsapják a fejem egy éles bárddal közvetlenül akkor, amikor elélvezek egy hátulról dugástól. Persze csak egy édes, hosszú gangbang után! Én döntöttem így és Matt nem ellenkezett, mert tudja hogy jól fog mutatni a kamera előtt. Sokat dolgoztunk és ugyan kicsit aggódok amiatt, hogy valami nem megy majd a terv szerint, de a fiúk nagyszerűek és majd improvizálunk, ha valami félremenne.
SHV: A fejed lecsapása fájdalmasnak hangzik…
SKB: Lehet hogy az...de senki élő nem tudja, hogy pontosan milyen. Amikor majd megtudom, már nem tudom elmondani senkinek. Láttam már párszor megtörténni, noha nem a leggyakoribb módszer. Talán csak magamat akarom meggyőzni, de nem hiszem hogy olyan fájdalmas. Némelyik lány még mosolygott is amikor legördült a feje.
SHV: És utána?
SKB: Miután meghaltam? A fiúk a hátamra teszik a fejemet és pózolnak egy kicsit a kamerának...ezután jön a testek eltüntetésére szakosodott takarítócsapat.
SHV: Még egy utolsó kérdés… Évek óta készülnek ilyen filmek és mindig voltak pletykák, hogy a háttérben….
SKB: Sejtem mire gondolsz… Dolcett-féle kannibalizmus, igaz? Határozottan állíthatom, hogy sohasem találkoztam vele. Szórakoztató fantáziálásnak találom, de nem valódi dolog. Legalábbis amennyire én tudom. De ha valaki mégis falatozna utána a testemből, nem zavarna. Biztos vagyok benne hogy mennyei ízű hamburger lennék.
SHV: A családod itt lesz elbúcsúzni?
SKB: Azt moondtad hogy az előző kérdés az utolsó! Csak viccelek… Komolyra fordítva a szót: nem lesznek itt. Már elbúcsúztam tőlük korábban és ...furcsa lenne ha itt lennének. Ha mégis meg akarják nézni, majd láthatják a filmen.
SHV. Gondolod hogy megnézik?
SKB: Nem tudom. Ezt tőlük kell megkérdezned!

***


Az interjú után egy perccel Matt Harvey odajött hozzánk és közölte hogy minden készen áll. Láttam ugyan, hogy Skylar alig észrevehetően remeg, de melegen mosolygott és tekintete várakozással volt tele. Tétovázás nélkül felállt a székéből, ledobta köpenyét, ami alatt egész idő alatt meztelen volt, majd egy búcsúpuszit nyomott az arcomra és követte Matt-et a forgatás helyszínére. Utánuk mentem, ahogy visszanyertem a lélegzetemet. Mindketten beleegyeztek abba, hogy végignézhetem a felvételt, ha néma csendben maradok és nem leszek útban. A lehető leghalkabban lépdelve közeledtem a helyhez, ami úgy volt berendezve, mintha egy régi, poros pince lenne. Kerestem egy helyet amiről úgy véltem hogy senkinek nem lesz útjában és felkészültem életem első snuff filmjére. Skyler mellett állt Dave, akivel megölelték egymást mint egy elválni készülő szerelmespár, de egy pillanat múlva már szét is léptek. 
A felvétel elkezdődött, és ahogy Skylar mondta, egy gangbang-el nyitottak. Öt férfi vette körül a padlón térdelő Skylar-t. A kamera az arcára zoomolt és ő szájába vette az egyik hímvesszőt. A helyzet gyorsan elfajult. A szopás mélytorkoztatásba fordult. Amikor az egyik színész mélyen a torkába nyomta a hímtagját, Skylar öklendezni kezdett és levegőért küzdött, de öten vették körbe így nem volt esélye a menekülésre. Egy perccel később a férfi az arcára élvezett, miközben ő levegő után kapkodott. Ezután a padlóra nyomták és dugni kezdték. Az öt férfi egymást váltotta egymást és egy pillanatnyi szünetet sem hagyott a gyötrésben. Dave volt az első, aki a hátsóját tette magáévá, és nem nem finomkodott. A másik négy leszorította Skylar karjait és lábait a padlóra, ő pedig egyszerűen benyomta magát. Skylar fájdalmas kiáltását hallva összerezzentem az együttérzéstől. Kényelmetlen volt nézni, de csendben maradtam a helyemen. Semmiképpen nem akartam elrontani a felvételt.
Egy perccel később Harvey mellém állt. Most ugyan produceri szerepben volt, de nem mindig csak a kamera mögött állt. A kezdet kezdetén ő volt az, aki Amy-vel végzett az első ilyen filmben. Ő ugyan közel sem lett olyan híres mint Amy, de a neve megmaradt mindenkiben. Pár percig csak csendben néztük a forgatást. Lettek volna hozzá kérdéseim, de tudtam hogy várnom kell. Azután észrevette, hogy engem néz. Megdermedtem.
Skylar szavai jutottak eszembe és valahogy tudtam hogy meztelenül képzel maga elé. Talán éppen Skylar helyébe, aki éppen három férfi közé szorulva hallatta fájdalmas és egyben kéjes kiáltásait. Harvey egy pillanattal később elmosolyodott, azután a kamerához ment és súgott valamit az operatőrnek.
Egy darabig folytatódott Skylar erőszakolása,majd Dave mellé térdelt. A nyakát megfogva és megszorítva azt kérdezte:
-Készen állsz?
Skylar szeme felcsillant és bólintott.
-Akkor hozzátok a tönköt! Tyler...megtennéd a végső szívességet?
Az egyik  Skylar mellett álló férfi mohón bólintott, miközben az éppen a nő hátsóját dugó színész elélvezett. Egy másik közben odavitte a nagy tönköt és a bárdot. A tönköt a földre tette, a bárdot pedig odanyújtotta Dave-nek, aki átvette és a súlypontját tesztelte. Skylar a padlón fekve a tönk felé nézett, de ahonnan álltam nem láttam az arcát. Arra gondoltam hogy mit érezhet. Meggondolta magát? Meghátrál ilyen közel a véghez? Egy pillanatra közelebb akartam menni a kamerához, hogy lássam az arcát, de nem tudtam mozdulni. Egy másodperccel később Tyler megfogta a karját és talpra húzta majd elengedte. Skylar egy kicsit megbillent, de sikerült megőriznie egyensúlyát. Minden kérés nélkül a tönkhöz lépdelt tudva hogy ha egyszer ráhajtja a fejét, többé nem fog onnan felállni. Én nem tudtam róla levenni a tekintetemet. Amikor odaért, úgy fordult hogy láttam az arcát. Egy villanásra mintha félelmet láttam volna a szemében, de mielőtt bármit tehettem volna, elmosolyodott. Tyler a háta mögött összekötözte a csukóit és letérdeltette. Skylar a férfi segítségével a tönk karcos felületére fektette nyakát. Ezután Tyler dugni kezdte a hátsóját. Skylar a padlóra meredte és kéjesen nyöszörgött, noha a hátrakötött keze miatt nem tudott megtámaszkodni és a saját súlya lassan összenyomta amúgy is elgyötört torkát. Dave gondosan félrehúzta a hosszú szőke haját és fölé tornyosulva megragadta a bárdot.
-Szeretnél elélvezni? -kérdezte mosolyogva.
-Igen...kérlek...egyszer utoljára...kérlek! -zihálta Skylar a lökések között.
-Akkor jobb ha igyekszel! -mondta Dave évődve és megint a bárd egyensúlyát méregette.
-Csak egy másodperc….kérlek! -mondta Skylar, Tyler pedig gyorsabban kezdte dugni.
Dave ezután egy lépést tett hátra és magasra emelte a bárdot a feje fölé. Arcán koncentráció jelent meg ahogy ott várt. Levegőt venni is elfelejtettem ahogy néztem Skylar utolsó másodperceit. Kétségbeesetten nyöszörgött, amíg egyszer csak hangosan fel nem nyögött és teste meg nem feszült.
Mielőtt felfoghattam volna hogy mi történik, Dave mozgásba lendült. Skylar utolsó orgazmusa közben lecsapott a nyakra. A bárd eleinte lassan mozgott, de hamar felgyorsult. Skylar nem láthatta a mozgást, így nyilván meglepte amikor végül elérte a nyakát. Dave hosszú gyakorlása kifizetődőnek bizonyult. A bárd pontosan középen találta el a nyakat és megállíthatatlan lendülettel haladva gond nélkül elválasztotta a fejet a törzstől. Levegő után kaptam amikor a bárd jó hüvelyknyire a tönkbe süllyedt, Skylar feje pedig legördült. Dave felkapta a fejet a padlóról, Tyler pedig folytatta a hátsó dugását. A nyak csonkjából vér spriccelt vörösre színezve a tönköt és a padlót. A jelenet végtelenül groteszk volt, de úgy tűnt ez senkit nem zavar. Azután Tyler elélvezett, elengedte magát és Skylar testével a padlóra zuhant. Dave a hajánál fogva tartva megmutatta a fejet a kamerának. Skylar arcára kéjes kifejezés fagyott és úgy tűnt hogy még él. De ki tudja? Nem volt semmi mozgás. Még a gyönyörű kék szemek sem rezzentek meg, de mindig azt olvastam hogy a fej levágása nem biztos hogy azonnali véget jelent. Talán haláltusáját vívja a haldokló fejbe zárva? Vagy átélte azt, aminek megtapasztalására olyan elszántan vágyakozott? Tyler még egyszer visszaigazította a testet a tönkre, Dave pedig a levágott fejet Skylar hátára tette. Ezután olyan pózba álltak felette mint vadászok szoktak az elejtett vad felett. Megint eszembe jutottak Skylar szavai a prédaságról és a helyébe képzelve magát remegni kezdtem. És be kellett vallanom, hogy minden kezdeti ellenérzésem dacára olyan izgatottságot éreztem mint korábban még sohasem.
Mindenki gratulált mindenkinek és a stáb elkezdett csomagolni. A színészek zuhanyozni indultak és én ott maradtam egyedül. Pár perccel később lenyugodtam és közelebb mentem a testhez. Skylar még mindig olyan pózban volt ahogy hagyták, de a szeme most fakó és élettelen volt. Furcsa érzés volt. Sohasem láttam még halottat, pláne nem ilyen közelről. A halál olyan régóta tabu volt, hogy nem igazán tudtam , hogyan reagáljak. Sklyar arcán a sminket elmosták a könnyek és a sperma, de ennek ellenére békésnek tűnt. Mintha csak aludt volna.
-Hogy érzed magad? -kérdezte valaki és én majdnem felugrottam a meglepetéstől.
Harvey lépett mellém. Az arcom a szégyentől égett és próbáltam megnyugodni, de nem ment.
-Én… jól vagyok… -sikerült végül kinyögnöm.
Belül kavarogtak bennem az érzelmek. Láttam Skylar-t meghalni és tudtam ugyan hogy taszítónak kellene találnom, mégsem volt az. Inkább izgatott voltam és kérdéseket szerettem volna neki feltenni. Oldalra néztem és láttam hogy Harvey rám mosolyog. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Skylar helyébe képzel. Akkor még nem fogadtam el, de pár nappal később ráébredtem, hogy az ötlet egyáltalán nem zavar. Ahogy skylar mondta: izgatottnak éreztem magam és a felette érzett erő mámorító volt.
-Az első alkalmad volt, ugye? Néha sokkoló tud lenni. Különösen egy nőnek, bár mindenki másképp reagál. -mondta Harvey.
Én csak bólintottam, félve attól hogy a hangom elcsuklana. Némán néztem ahogy Skylar testéhez lép és a hátát végigsimítva felsóhajt:
-Hiányozni fog… Nézd! Nekem mennem kell. Egy tonna papírt kell kitöltenem mielőtt elviszik a testet, de adok egy névjegykártyát. Ha kérdéseid lennének, felhívhatsz.
A névjegykártyáját felém nyújtotta, de én nem tudtam mozdulni. Nem tudtam a szemem levenni Skylar-ről és minél tovább néztem, annál jobban lángoltam belül.
-OK...megértelek… Később majd találkozunk! -mondta és a kártyát Skylar hátára tette majd távozott.
Percek is elteltek mire újra mozdulni tudtam. Körülnézve láttam hogy továbbra is egyedül vagyok. Felkaptam a névjegykártyát. A hátulján egy vércsepp volt. Skylar vére -tudatosult bennem, de nem számított. A kártyát az egyik zsebembe tettem és elsétáltam a forgatás helyéről. Harvey utolsó szavai jártak a fejemben. A stúdióból kilépve hunyorogtam az erős napfény miatt. Egy örökkévalóságnak tűnt az ottlétem, pedig csak pár óra volt. Elindultam és azon gondolkodtam hogy Harvey tényleg találkozni szeretne-e velem. A névjegykártyája szinte égette a zsebemet és úgy döntöttem hogy felhívom és megkérdezem.