Imi és Rita

Kellemes őszi délután volt, már későre járt. Fiatal párocska sétált a lehullott levelek között, csendben fogták egymás kezét. Lopva tekintettek egymásra néha: szemük mosolygott arcuk helyett. Aztán beértek a fák közé, ahol nem voltak kitéve avatatlan tekinteteknek. Megálltak néhány lépés után, a fiú szembefordította a lányt, s ahogy ránézett, a lemenő Nap sugarai arany glóriát vontak feje köré.

Kezét elengedve ölelte át, tekinteteik egybefonódtak, s követték e példát mohó ajkaik is, éhesen csókolva egymást, mintha utolsó perceiket élnék. A lány ölelő karjai lágyan csusszantak a ballonkabát alá, s a csók közben simították le azt a fiú vállairól, ki egy pillanatra elengedve a lányt engedte azt szétterülni maga mögött a száraz avaron. A lány is levette nyitott kabátját, ami alatt csak egy vastag kötött kardigánt viselt, és egy bő, combközépig érő szoknyát, s harisnyát. Egyik lábát a fiú lába köré fonta, s csókjából kibontakozva hátralökte azt, a vastag avaron szétterült kabátra.

Körbepillantott, de nem látva senkit, szoknyája szélét felhúzva alá nyúlt, s levette csipkés tangáját, kilépve cipőiből, s odadobta a fiúnak, aki elkapta a fehér ruhadarabot. Felismerte, tőle kapta a lány 18. születésnapjára, s most már ismerős volt neki a harisnya is: a tangával együtt egy harisnyakötőt meg egy pár combfixet is kapott Rita; melltartóra aligha volt szüksége még életében, félalmányi keblei oly kemények és ruganyosak voltak, hogy szinte harsogtak volna az ember keze alatt, ha azt a lányén kívül valaha más kéz illette volna ugyan. A fiú, eszmélve meglepetésétől, hogy a lány a néhány hónapja kapott ruhadarabot mégiscsak felvette, mohón beleszagolt a legkevésbé sem száraz bugyiba. Szemei éhes farkastekintetté változtak, s kíváncsian várta a folytatást.

A lány lehajolt, s a fiú csatjával babrálva próbálta megszabadítani kedvesét a nadrágjától. Imi segítségével csat bomlott, gombok nyíltak, s a lány már húzta is lefelé a nadrágot és a boxert, mely alul büszke dárdaként meredt fel a hímvesző. Ismét körbepillantott, majd kéjes kúszással mászott a fiú fölé, szoknyájával betakarva ölüket. Ismét egyesültek ajkaik, s a fiú kutató kezei a pulóver alá tévedve meglepődve tapasztalták, hogy csak a lány van alatta, semmi más. Cirógató kezei végre megérinthették a csodás félgömböket, mikre eddig csak vágyódva gondolt, s melyek bimbói kemény borsószemekként meredtek. A lány, érezvén kedvese törődését, odébb csúsztatta ölét, s a fiú nedves szőrzet cirógatását érezte hímtagján.
- Egy hónapja tablettát szedek, ne aggódj! – szakadt el kedvese ajkaitól a lány egy sóhajtásnyit, majd igazgatva csípejét, alsó ajkaival kezdte csókolgatni a fiú makkját, majd kissé megemelkedve lassan, nagyon lassan beleült.

Enyhe fájdalmat érzett csupán, mikor kedvese nővé avatta, de gyorsan feledtette vele a felszabaduló boldogság, s a gyönyör, hogy végre megtörtént, amire oly sokat vártak. Némi pihenés után, míg alkalma volt megtapasztalni a benne lüktető falloszt, s kissé megszokni a méretét, gyengéd lovaglásba kezdett, testét a fiú kebleit cirógató-gyúró kezei támasztották meg. A lemenő nap utolsó sugarai játszottak kócolódó hajával, arcán a pír pedig már nem az őszi szellő műve volt.

Érezte, hogy közeledik a vég, melyet eddig csak egyedül tapasztalt meg, s látta, hogy kedvese is behunyt szemmel jár a mennyekben. Egyszerre mentek el, egymás csókjába omolva, majd pihegve lágyan, némán ölelkezve. Az egyre sűrűsödő sötétség sürgette őket. Csendben, boldogan mosolyogva szedelődzködtek, s kézen fogva sétáltak haza.