Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Misztikus novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Történet egy erotikus festmény elkészítéséről.
Egy nem szokványos Cuckold történet.
Friss hozzászólások
brtAnna: Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
rpeter: Szia! Köszönöm az észrevételei...
2025-07-05 22:40
laci78: a -ba és -be =/= -ban -ben. #f...
2025-07-05 14:41
HentaiG: Làtom neked tetszik,aminek örü...
2025-07-02 03:41
gezu98: Nem nagy eresztés.
2025-07-01 16:28
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Hópelyhek Tánca

- ajánlással Whym-nek -

Hó hullott a tájra azon az éjjelen. A hópelyhek kristálytüll ruhákban táncolva kapaszkodtak össze puha, fehér takaróvá. A kisfiú az ablaküveghez nyomta fitos kis orrát és szinte megbabonázva nézte a hópelyhek táncát. Szemei ragyogva tükröződtek vissza az üvegen, a Hold bámulatosan kék mosolyával simogatta a földet és adta fényét a kergetőzve, szédületes tempót diktáló hópihéknek. Kavarogva törtek át a sötét égbolton, egyikük csipkézett szoknyácskája hozzáláncolódott a másik tűsarkaihoz és hangtalanul, nevetve ropták a táncot a föld felé, mint rosszcsont kölykök.
- Anya, nézd, hogy esik a hó!- szinte kipirult arccal rohant ki a szobájából, pizsamáján a mellrésznél, sárgarépa orrú, gombfekete szemű hóember mosolygott. A gyermek imádta a telet, imádta látni miként borul a világra védelmező hideg fehér dunnaként a tél. Felelet azonban nem volt. A konyhában hangosan veszekedett tovább az apa és az anya. A kisfiú megtorpant egy pillanatra, majd az előszoba ablakhoz futott, onnan nézte tovább a szédítő hóesést. A lélegzetét is visszafojtotta úgy nézett ki az éjszakába, úgy figyelve tovább az apró pihéket, a tél ajándékait. Milyen jó lett volna csak egyet a tenyerébe hagyni hullani, de tudta azonnal meghalnának, hiszen a kisfiú meleg tenyere nem volt számukra biztos menedék. Távolról figyelte hát őket, a ház biztonságos melegéből. Az anya és az apa tovább kiabáltak egymással.

- A gyerek velem marad, őt nem adom! - mondta a nő ellentmondást nem tűrő hangon.
- De akkor láthatom, amikor csak akarom, ebből nem engedek!- kontrázott rá a férfi mély basszus hangon, szinte mennydörögve a felesége felé.
- Akkor láthatod, amikor én jónak látom, vagy ahogyan majd a bíróság dönt. - a nő hangja továbbra is parancsoló volt. A férfi némán bólintott. Bármibe beleegyezett, amit a nő csak akart, de a fiától nem akart elszakadni. A szívükben mérhetetlen haraggal egymás iránt tértek nyugovóra. Áthaladva az apró lámpával világított előszobán át, ahol a nagy ablaknál a kisfiú gubbasztott. Észre sem vették őt. Egyre erősebben kezdett esni a hó, tánca még szédítőbb még magával ragadóbb lett. A kisfiú levegőt is alig mert venni, megbabonázva figyelte őket, szívében egyre jobban feléledt a vágy, hogy velük együtt kergetőzzön. Felszabadultan, mindenről megfeledkezve.

Az ajtó szinte magától tárult ki előtte, és úgy tetszett, hogy a pizsamán mosolygó hóember gömbkeze integet a kinti pelyheknek. A kisfiú mezítláb lépett ki a lépcsőre. Szúrt és égetett a lehullott friss hó, és ijedten, ösztönösen kapta fel először apró talpait. Végül nem törődve sem a hideggel, sem a fájdalmasan csipkedő hótakaróval megindult előre a kert felé. Karját a magasba emelte és kacagva vetette magát a táncoló hópelyhek közé. Forgott és sergett körbe- körbe, hagyva, hogy hajára hulljanak a kristályok, hagyva, hogy ruhájára tapadjanak és így együtt feledkezzenek bele ebbe a szédült és jéghideg játszadozásba.
Szinte csalogatták maguk közé, hallotta az angyalok muzsikáját, a szívbemarkolóan gyönyörű éneküket, melyet csak ő hallhatott, senki más. Neki szólt, csak neki. A hópelyhek ugrándozva táncolták körül és telepedtek meg rajta, ő pedig nevetve, kipirult arccal haladt előre. Köré vonta sátrát a korom éjszaka és elveszett a táncoló télgyermekek között. Szabad volt és végtelenül boldog.

A hajnal vörösen és ragyogva köszöntött a világra. Mindent bevont a hódunna, a világ zajai hirtelen tompák és nagyon finomak lettek. Puha lett minden. Az anya és az apa a konyhában reggeliztek, már órák óta nem szóltak egymáshoz, míg a csendet végül a férfi törte meg.
- Vince felébredt már?
- Nem tudom, eddig még nem láttam. - felelte az anya, aki egy újság fölé hajolva iszogatta a kávéját. - Lehet, hogy nézi a TV-t, szokás szerint és az ágyban lustálkodja végig a délelőttöt.
- Nem hiszem. Leesett az első hó, ilyenkor már itt szokott toporogni, hogy kimehessen. Tudod mennyire imádja a telet. Megyek és megnézem. - jelentette ki a férfi és a gyermek szobája felé indult.

Nem sokkal később kétségbeesett kiáltozások törték meg felváltva a ház nyugalmát. A férfi és a nő is a gyermek nevét kiabálták tehetetlenül, de felelet nem volt, csak a némaság. Még a visszhang is néma maradt, minden szavukat, minden kiáltásukat elnyelték az összetapadt hópelyhek. A nap sugara arannyal és kékkel világította meg a téli tájat amikor is egy éles visítás hallatszott a fenyőfák felől a kertben ahol az anya tehetetlenül rogyott le egy hóval borított kupac mellé. A kék pizsama volt csupán felismerhető, melyen úgy tetszett a répaorrú hóember már nem mosolygott. A kihűlt kis arcocskán azonban boldog mosoly volt. Egy halálra fagyott gyermek utolsó emlékeként, ahogyan a táncoló hópelyhekkel egy melegebb és sokkal boldogabb világba távozott.
Hasonló történetek
31618
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
22526
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
Hozzászólások
További hozzászólások »
Hétköznapi nő ·
Megtoldottam én is két tizessel.

Karácsonyi meglepinek furcsa, de gyönyörű. Bámulatosan jól írsz, Szelene!

Elementhale ·
Most te engem ...
(kb 10 perc múlva )
Nagyon szívesen olvaslak ezentúl is Szelene, és ha majd egyszer tudok én is ilyet írni, boldog leszek.

Szelene ·
Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat.
Most nem tudom, hogyan folytassam igyekszem továbbra is a magam módján olyan dolgokat adni azoknak akik szívesen olvasnak, hogy hasonló fogadtatásban legyen részem.

Köszönöm mégegyszer, sokadszor.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: