Holdtánc

Ismét találkára hívott a hold.Csalogatóan nézett rám a felhők mögül, fénye megtört az éjben, s narancssárgává vált.Izzott a felhő széle míg mögötte öltözött,s mire én kiosonva az ajtón a lépcsőre ültem, előjött.Ezüstösen derengett.Egyszerre volt ártatlan, tiszta és koszos.Szomorú mosollyal szája szegletében, lesütött szemekkel fordult felém.Jól tükröztem mélabús kedvem.Fújt a szél,hangtalanul suhantak a felhők.Az egyik árnyékot vetett rám.Olyan volt,mint a turulmadár..repült sebesen..
Összerezzentem az érintésre,amit a vállamon éreztem.A kéz lejjebb csúszott,végig a hátamon,majd a térdemnél utolérte a kezem.Végigfutott a bőrömön,végig a tenyeremen, majd az ujjaimmal szorosan összefonódva megpihent.Valami megcsiklandozta a vállam.A hajad volt.Oldalra néztem.Arcodat kirajzolta a holdfény, s én a szemedbe néztem.Elengedtem a kezed.Lassan közelítettem feléd,meg akartam simogatni az arcod.Vártam,hogy az ujjam érezze a bőröd, de semmit sem érzett...Eltűntél.Csak a hold játszott velem...
Sokáig néztem még azt a helyet,ahol láttalak,de csak a sötétség nézett vissza rám.Zúgni kezdtek a fák, a csillagok zajongtak.Shhh...lehelte a hold,mire mind elhallgattak.Csak a fű surrogott némán, ahogy a szél átszaladt rajta.Megborzongtam,pedig nyári éjszaka volt.Néztem az eget, a szemem beleveszett a vakító sötétségbe,mikor egy lángcsóva húzott végig az égen,majd kialudt.Nem kívántam semmit,csak arra gondoltam, hogy Erdély...
Hirtelen levegó csapott az arcomba,mintha felém legyintett volna valaki.A turul volt.Ott ült a korláton büszkén és nemesen.Fejét dacosan felszegte,körülnézett.Szép volt,fejedelmien szép.Tollain megcsillant a csillagok fénye, s én kedvtelve nézegettem.Melegség öntötte el a szívemet,a szeretet...Így volt ez hosszú pillanatokig....Csak beszélgettünk csendben,hang nélkül.Egyszer csak az időt láttam szaladni,lobogott a haja a feje után, s hangosan kacarászott...
Megérezte ezt ő is.A turulmadár.Kiterjesztette szárnyait,előre hajolt, majd egy nagy csapással felszállt.Utat nyitottak neki a fák, a levelek, a hold,...s én néztem ahogy elnyeli őt a világmindenség.Belém hasított az érzés...Hiányzol...Hogy itt lehetnél...Gondolataimba beleszűrődött a kora hajnali napsugár.Néztem, ahogy lassan és vörösen tüzelve emelkedett a horizonton a nap...A mi napunk...