Hiány

Az orromat lógatom ahelyett, hogy boldog lennék. Itthon ülök ahelyett, hogy elindulnék. Csüggedek, ahelyett, hogy élnék. Délutánonként magamban ülök a kanapén ahelyett, hogy veled ülnék. Ahelyett, hogy itt lennél minden van, csak te nem vagy itt már. Ezernyi mesét mesélhetnék amit ezek alatt a hetek alatt elképzeltem. Annyi helyen jártunk és annyi mindent éltünk át, hogy már egészen más lenne így. A szél vitt minket és bárhová érkeztünk "a viharral jöttünk" - mondtuk és szarka módján kaptam magamhoz a szobakulcsot és futva rohantunk fel az emeletre a kulcshoz tartozó ajtót keresni, talán mindennek a nyitja.

Aztán olyanokkal viccelődtünk, hogy ajtóstól rontottunk a házba... Az ágyra ugráltunk és a másikat csipkedtük telefirkáltunk egymás gondolataival a testünket és a falakat, a tükröket, versenyeztünk ki tud többet... Napról napra éltünk és megválogattuk a szavainkat olykor, hogy úgy tűnjön másoknak nem ide valósiak vagyunk, sőt sehová sem tartozunk, az űrből jöttünk és tesztelésen vagyunk itt. Teszteljük az életet, és majd döntünk érdemes-e élni. Annyira hitelesek voltunk, hogy mindenhol elhitték, a távozásunk végét várták,hogy bejelentsük, hogy érdemes itt a létezés. Mindig az volt, mert velem voltál. Bárhol is jártunk az, hogy te ott vagy és létezel mellettem és te is azt érzed amit én érzek, azt hiszem ezért érdemes élni. Megnyugtattuk az ott élőket, hogy ne aggódjanak felszólunk, hogy ide már nem kell többet jönni, nagyon is hasznos ez az élet és csak így tovább.
Forró csokit ittunk és hidegben kerti székeken ültünk, a jégen csúszkáltunk és átkaroltál, nehogy bajom essen.

Azok az erős kezeid.. mindig olyan biztonságban éreztem magam. A nevemet írtad a hóba és bámultál folyton, és abban a hatalmas fehérségben ragyogott a szemed és akkor azt kívántam, hogy ne múljon el az a pillanat. Nagy földig érő fekete kabátban ültünk a padon és forralt bort ittunk aztán vissza siettünk,hogy a radiátor tövében ülve megmelegedjünk egy kicsit amíg a forró fürdővízzel meg nem telik a kád. Meztelenül ültünk ott egymás mellett mint két kis gyerek, akik a tél legjobb pontját várják, ami mindjárt bekövetkezik. Hatalmas habok, gyertyafény és néma csend. Az elmúlt idők legszebb pillanatai. Bárcsak kibírnám nélküled.