Hajnal

Kora hajnal volt, még egészen sötét. Olyan hajnal, amikor sejteni lehet, igazán világos már aznap nem lesz. Esik az eső, borult, sötét, nyirkos. Amikor az embernek úgy igazán semmihez nincs kedve. Nyűgös, nyafogós, sokáig alszik, aztán nagy nehezen felkel, de fel nem öltözik, iszik egy kávét, aztán átteszi székhelyét a TV elé. Olvas kicsit, de ahhoz sincs igazán kedve. Hosszúak az ilyen napok, és fárasztóak. Hát egy ilyen reggel volt, és mivel megszokta egész héten a nagyon korán kelést, biológiai órája ilyenkor, hétvégén is kivetette az ágyból, egyszerűen nem bírt aludni. Gondolta, olvas egy kicsit, majd attól elálmosodik újra. Kiment hát a másik szobába, nehogy a lányt felébressze a fény. Ő szerette volna, kicsit később…

A lány békésen szundikált, nem ébredt fel. Most már nem akart tovább várni. Nagyon szerette ezeket az együtt töltött éjszakákat, illetve tán nem is az éjszakákat, hanem a reggeli ébredéseket. A lány sosem ébredt frissen, álmos volt, nyűgös. Más volt még a hangja is, simogatóbb, olyan volt, mint egy álomból ébredő macska, puha, érzéki, szinte dorombolt. Odabújt hát a lányhoz, finoman, óvatosan csókolgatni kezdte. Előbb a nyakát, majd a válla vonalát, aztán haladt a lapockája felé, gerincvonalán lefelé. A lány csak nyöszörgött egyet, mint aki álmodik, és közelebb bújt. Jóllakott macska, szokták mondani. Elkezdte hát simogatni, kézbe vette melleit, és arrébb csúszott, hogy a hátára fordíthassa. Csókolni kezdte mellét, óvatosan szájba véve mellbimbóját, ekkor a lány kicsit megfeszült, pont, mint mikor a macska álmában nyújtózik egyet. Sosem tudta, hogy tényleg alszik, vagy csak belemegy a játékba. De a lány tényleg aludt.

Azt hitte gyönyörű álma van, csókolgatja a férfi, még a leheletét is érezte. Nem akart felébredni. Olyan jól esett az érintés, a kényeztetés. Az a forró vágytól égő száj, ahogy csiklandozva vándorol a testén, őt kényeztetve. Álmában átölelte a férfit, megcsókolta, egyre inkább hozzásimult már egész testével. Nagyon kívánta, nagyon szerette volna, ha valóság lenne ez az álom, ha ott lehetne mellette, egész közel, ha eltűnne teste rejtekében. Nem akarta elhessegetni az álmot, nagyon akarta, hogy megmaradjon, folytatódjon, bár tudta, álom, hisz a férfi messze van, muszáj volt elvállalnia a távoli munkát, és nem is tudnak csak havonta kétszer találkozni.

Nagyon boldog volt, hogy a lány ilyen hevesen válaszolt, érezte testének forróságát, azt a jellegzetes simulását. Érezni akarta teljesen, megérinteni, tudni, hogy kívánja. Keze a lány lába közé csúszott, ujja elmerült annak forróságtól olvadozó puncijában. Imádta, hogy ilyen forró, egész teste megborzongott a tudattól, hogy őmiatta ilyen. Az álom mezsgyéin járva mélyen sóhajtozott, amikor a férfi kutató ujját testében megérezte. Olyan vágyakozástól teli volt az érintés. A reggeli varázs gondolta. Szájuk összetapadt, lába szétnyílt, és megérezte a finoman testébe kéredzkedő férfit. Most már annyira ébren volt, hogy tudja, ez nem álom, csak nem értette hogyan lehet. Halkan a fülébe súgta:
- Hát te? Tudnád miket álmodtam!
- Érzem - nevetett a férfi. Elszöktem. Majd délután visszamegyek.

Még nem ébredt fel egészen, hangja is másképp csengett. Kicsit fátyolos volt, nagyon nyugodt. A férfi forrón megcsókolta a lányt, és egyre forróbban szerette. Őt pedig egész elvarázsolta a férfi kedvessége, teljesen átadta magát a boldogságának. A férfi pedig pontosan tudta, hogyan tudja őt még inkább megvadítani: egy pillanatig el nem hagyta, csak szépen átcsavarodtak, és a férfi szorosan a hátához simult. Lábaik egymásba gabalyodtak, és egész szorosan fogták egymást. Egyre vadabb mozdulataik révén kicsit ugyan eltávolodtak, de valahol, ott egész belül egyre közelebb értek egymáshoz, várva azt a pillanatot, amikor tényleg egyként szinte kiszállnak önmagukból. A pillanat nem váratott sokáig magára, már nem volt ura önmagának, és érezte a férfi őrá vár. Arcát oldalra fordította, látni akarta a férfit, látni mosolyra görbülő száját, szemeivel beinni annak boldogságát.

Már nyugodtan simították végig egymást, bágyadtan bizsergett bőre, odagurult a férfihoz, finom csókokat lehelt mellére, és egészen odasimult a vállára. Az a cigarettája felé nyúlt, néha egy-egy slukkal őt is megkínálva. Aztán már csak azt érezte, valami finom melegség öleli át. Amikor felébredt, egyedül feküdt az ágyon. Először összezavarodott. Álmodta volna valóban az egészet? Az éjjeliszekrényen azonban egy cédulát látott:
”Nem akartalak felébreszteni, de indulnom kell. Mit álmodtál?”