Gyönyörök szigete VI. rész - Anyanyelv 2. fejezet

1 férfi, 7 biszexuális nő, 1 sziget és végtelen gyönyörök.
 
FIGYELEM! A történet, már a fenti "alcímből" is következően, egy férfi és hét biszexuális nő kalandjait meséli el. Ebből, gondolom, egyértelműen következik, hogy egyáltalán nem lesz hiány leszbikus tartalomból, de mivel a történet mesélője a férfi karakterünk, ezért hetero és gruppen részek is lesznek bőven. Akit bármelyik zavar, erősen gondolja meg, hogy belekezdjen-e a történetbe!
 
Emellett megjegyezném, hogy egy nagyon hosszú történetről van szó. A most megkezdett sorozat negyvenkét részes (a részeket átlagosan 5-6 fejezetre tudom tagolni), de vannak folytatásai is. Az egész alkotás jelenleg a hatodik sorozatnál, azon belül is a jelen résztől számított száztizenegyedik résznél jár (vagyis úgy ötszáz-hatszáz fejezetnél). Ennek megfelelően a történet elég lassan építkezik és bizonyos részleteknek (például a karaktereinek) nagy figyelmet szentel. Ez nem feltétlenül probléma, mert szerintem épp ez emeli ki többek között a többi erotikus történet közül. Viszont emiatt akadnak nem ritkán több fejezetes időszakok is, amikor explicit erotikus tartalom nincsen. Néha egymást követik a többfejezetes szexjelenetek, néha viszont két-három fejezet is "kimarad" utánuk, ami során a szerző inkább a karaktereire koncentrál.
 
Úgyhogy, összefoglalva:
 
AKI CSAK LESZBI, CSAK HETERO, VAGY CSAK GRUPPEN TÖRTÉNETRE VÁGYIK, ESETLEG A HÁROMBÓL VALAMELYIK TASZÍTJA, ANNAK JELZEM, HOGY A TÖRTÉNETBEN MINDHÁROM VAN.
 
A TÖRTÉNET LASSAN ÉPÍTKEZIK. VANNAK BENNE HOSSZÚ ÉS RÉSZLETES SZEXJELENETEK, DE KÖZÖTTÜK TÖBB FEJEZETNYI "SZÜNETEK" IS.
 
Akinek a kettőből bármelyik is problémát jelent, erősen gondolja meg, belekezdjen-e a történetbe!
 
 
Írta: Jeremydcp
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2014. június 13.
 
 
*********************************************************************



 
 
A vacsoraidő tekintetében ez a nap sem volt kivétel. Minden hölgy összegyűlt az étkezőben, pontban hétkor, amikor Louisa felszolgálta a világ legfenségesebb étkeit. Ínycsiklandó finomságok egész sorát helyezte elénk az asztalra. Hogy lehetne bárki is elégedetlen, ha a pácolt csirkétől kezdve a frissen sült pulykamellen, az Angus-marhasztéken, a disznókolbászon, a lasagnán és számtalan tengeri herkentyűn keresztül a salátákig bármiből választhat? Ha pedig valakibe még fért ezután desszert, Louisa csodás málnapitével szolgálhatott.
Miközben mindannyian, én és a hét hölgy, közösen élveztük a fogásokat, jobban megismerkedtünk egymással. Élénken csevegtünk különböző témákról. Kristanna, aki láthatóan nagy hatást gyakorolt mindenkire, nem utolsó sorban az akcentusával és barátságosságával, elmesélt pár történetet azoknak, akik érdeklődtek a norvégiai élet iránt.
Mesélt arról a 300 holdas[1] farmról, ahol élt a szüleivel. Állítása szerint ez volt Norvégia egyik legjobban jövedelmező farmja. Emellett fenntartottak még egy pékséget, egy cukrászdát és egy állatsimogatót a gyerekeknek.
Hat órás időeltolódás volt Norvégia és a sziget között. Emellett az időjárás is igencsak különbözött. Azonban mivel Kristanna a 21-23 fokos otthoni júniust hagyta ott, hogy ide repüljön az itteni télbe, nem kellett túl nagy hőmérsékleteltéréssel megküzdenie, tekintve az itteni 20-25 fokos teleket.
Menet közben Kristanna meggyőzte Trish-t, hogy kóstolja meg a nagyra becsült lutefiskjét. A kanadai lány, aki, saját bevallása szerint, a hal minden formáját szereti, azt mondta, hogy a lutefisknek nagyon furcsa az íze. Más szavakkal, nem igazán ízlett neki. Ha egy valamit megtanultam azóta, mióta barátok vagyunk Kristannával, az az volt, hogy az ő hazájában az embereknek nagyon különös az ízlése, ha ételekről van szó. Bár én, a magam részéről, nem igazán foglalkoztam a norvég konyhával. Rengeteg tengeri herkentyűt ettek és talán ez volt az egyik fő oka annak, hogy Kristanna világéletében makkegészséges volt és kitűnő alaknak örvendett.
Pamela szóvá tette, hogy nem csak a sziget szépsége nyűgözte le, de az óceáné is. A kristálykék víz nagyon különbözött attól, amit megszokott otthon, Marylandben. El se tudta hinni, hogy az óceán ilyen gyönyörű is lehet.
Camille kijelentette, hogy neki van a legunalmasabb munkája a világon egy San Diego-i ingatlan irodánál. Nem rejtette véka alá, hogy a lehetőség, hogy hat hétre ellóghasson a munkahelyéről és egy trópusi paradicsomban ejtőzhessen, kihagyhatatlan volt számára. Azt viszont be kellett ismernie, hogy a munkája egyetlen előnyeként nagyon jól kijött a munkatársaival. Sokakkal még közeli barátságokat is kötött. Ezen kívül viszont nem volt olyan, ami miatt ne menekült volna onnan, ha jó okot talál rá.
Lindsay megosztotta a történetét az ohiói szupermarketről, ahol dolgozott kiszolgálóként. Azt mondta, hogy a vendégeik, legyenek bármilyen korúak, mindig megpróbáltak flörtölni vele. Nem is tudom, miért – gondoltam magamban. Lindsay a magával ragadóan bájos ártatlanság esszenciája volt. Minden, amilyennek egy tökéletes tizennyolc éves lányt az ember elképzel. Bármely férfi a serdülőkortól addig, ameddig egyáltalán képes rá, szívesen becsempészett volna neki ezt vagy azt.
Devonnak nem volt munkája, amiről beszélhessen, tekintve, hogy felmondott a munkahelyén Pennsylvaniában, mielőtt a szigetre jött. Tulajdonképpen ugyanazt mondta el most mindenkinek, amit Camille-nek is mesélt az első itt töltött estéjükön.
Úgy érezte, hogy kihasználják a munkahelyén és a főnöke minden lehetséges munkát rábízott, tudva, hogy plusz fizetés nélkül is megcsinálja. Így hát hiába dolgozott ő a legkeményebben a cégnél, a jutalmak és az előléptetések valahogy mindig mást találtak meg.
Abban a pillanatban Trish egy hajszállal ugyan, de vezetett a kedvenc hölgyem címéért folytatott versenyben. Pamela, Lindsay, Amy és Devon azonban szorosan a nyomában loholtak. Erős vonzalmat éreztem a kanadai szépség iránt azóta, hogy tanúja voltam, milyen gyengéd gondoskodással segítette Lindsay-t első együttlétünk során. Tarthat bárki reménytelen romantikusnak, de úgy éreztem, legszívesebben magamhoz ölelném ezt a tüneményt és sosem engedném el. Emellett pedig ő volt a leglazább nő is, akit valaha ismertem.
Kristanna korábban nagyon figyelmesen kiszúrta, hogy Camille-t nem említettem meg, amikor a lehetséges kedvenceimről beszéltem. Az igazat megvallva eléggé rosszul érintett pár dolog, amit mondott azóta, hogy a szigetre érkezett. Próbálta meggyőzni Devont, hogy tele vagyok mocskos hátsó szándékokkal ezzel az egész sziget-projekttel kapcsolatban. Camille kíméletlenül egyenes és szókimondó volt akkor is, amikor azt javasolta Trish-nek, hogy álljon félre és figyelje, ahogy jó alaposan megdugja Lindsay-t két napja az erdőben lévő vízgyűjtő tavacskában. A legrosszabb az volt, hogy mindezt Lindsay is végighallgatta, aki akkor még szűz volt.
Bármennyire is megbocsátó ember voltam, Camille ezzel a logikus lehetőségek határán kívülre tornázta magát nálam a kegyeimért folytatott versenyben. Annak érdekében, hogy egyáltalán lőtávolon belülre kerülhessen, alaposan meg kellene változtatnia a hozzáállását nem csak az én irányomba, de a többiekébe is.
Nagyon kellemesnek és élvezetesnek találtam a vacsoraidőt ezen a meleg júniusi estén. Imádtam hallgatni bármit, amit a lányok meséltek. Minden apró részletet tudni szerettem volna az életükről. Úgy tekintettem az egész csoportra, még Camille-re is, mint az én saját bejáratú kis angyalkáimra.
- Mesélj egy kicsit a munkádról, Amy! – kérte Trish vörös hajú barátnőnket. – Nem vagy amolyan pornósztár-, vagy internetes szex modell-féle, ugye?
- Nem. De lehetnék – nevetett a másik. – Jobbnak hangzik, mint a mostani munkám. Hivatásos táplálék ellátó vagyok.
A hölgyek többsége értetlenül nézett rá.
- Az micsoda? – szólalt meg végül Trish. – Hivatásos táplálék ellátó? Nem is hallottam ilyesmiről.
- Ó! – válaszolta Amy komolyan. – Egyesek úgy hivatkoznak a munkámra, mint élelem szállítmányozási mérnökségre. De tudod mit? Én a hivatásos táplálék ellátót jobban szeretem. Jobb a csengése.
Trish csak értetlenül pislogott. Úgy tűnt, teljesen elvesztette a fonalat. Ezzel pedig a többiek sem voltak másképp. Fogalmuk se volt róla, miről beszél Amy. Nekem viszont igen, de csak némán somolyogtam magamban. De aztán eszembe jutott, hogy Pamela is tudja, mivel foglalkozik a szobatársa.
Amy végül kuncogni kezdett és szimplán kimondta: - Pincérnő vagyok.
Trish egy pillanatig csak tovább pislogott, majd hangosan felnevetett.
- Ez jó volt! Hivatásos táplálék ellátó… élelem szállítmányozási mérnök… pincérnő. Ezt te találtad ki?
- Az előbbit igen – bólintott Amy. – Az utóbbit egy barátomtól vettem. Ő így szereti aposztrofálni magát, én meg átvettem tőle – kuncogott. – Hogy pontosak legyünk, Hooters-lány vagyok. Pincérnő és csapos.
- Hooters? – kérdezte Lindsay hitetlenkedve. – Az nem egy amolyan sztriptízbár?
Amy hangosan felnevetett a lány naivitásán.
- Nem. Egyáltalán nem. Te nem jársz el soha sehova, kislány?
- Van valami gondod azokkal, akik sztriptízbárban dolgoznak? – vonta fel a szemöldökét Pamela.
Tekintve, hogy ő történetesen tényleg egy ilyen helyen dolgozott, Lindsay azonnal igyekezett visszavonulót fújni.
- Ó! Én… én… nem úgy értettem. Nem akartam lenéző lenni – rázta a fejét, miközben elpirult. Trish viszont ott volt, hogy bátorítóan átölelje és megpuszilja az arcát.
- A Hotters-nek alapvetően nagyon szexuálisan túlfűtött a légköre – jegyezte meg Camille. – Voltam már ott párszor és nem sokban különbözik egy sztriptízbártól. Szép nők rövid, feszes topokban és sortokban. Mindezt pedig azért, hogy elfeledtessék, hogy az ételeik meglehetősen középszerűek. – Habozott egy pillanatig, majd hozzátette: - Tulajdonképpen tényleg olyan, mint egy sztriptízbár, csak biztonságosabb.
- Ó, fogd már be! – horkantott Amy. – Családok járnak oda. Anyák és apák hozzák el a tee-ball[2] csapataikat, vagy a tornászlányaikat… Ahol én dolgozok, ott minden nap hemzsegnek a gyerekek.
- Mit üzennek azzal a szülők a gyerekeiknek, hogy olyan helyre viszik őket enni, ahol a pincérnők rövid, feszes ruhát viselnek, annyit mutatva meg magukból, amennyit törvényesen minimálisan lehet?
Amy erre nem tudott mit válaszolni. Ehelyett csak lángoló szemekkel nézett Camille-re.
- Amikor legutóbb voltam a Hooters-ben, pár hónapja, megpróbáltam bedugni egy bankjegyet a pincérnő bugyijába, amikor kihozta az italomat. Még azt is hozzátettem, hogy ha bármikor is szeretne állást a közeli sztriptízbárban, ott még több borravalót adnék neki. Mondtam, hogy tudom, erre hajt.
Lindsay teljesen ledöbbent ezektől a szavaktól. Ahogy ott ültem, nehezen tudtam megállni, hogy ne nevessek fel a zavart ábrázatán. Egyértelmű volt, hogy sosem volt még része ilyen beszélgetésben.
- Egyszer én is voltam egy Hooters-ben – töprengett Devon. – Ha engem kérdeztek, szerintem is már csak egy lépés választja el egy sztriptízbártól. – Óvatosan Pamelára pillantott és hozzá tette: - Nem mintha bármi problémám is lenne a sztriptízbárokkal, vagy azokkal, akik ott dolgoznak. Csak azt mondom, hogy a Hooters nekem egyáltalán nem tűnik egy családbarát étteremnek.
Kristanna úgy döntött, hogy ő is leteszi a saját garasát az aztalra.
- Aká’mi is légyen ez a Hooters hely, ha szép nőkkel ván tele joó álákkál és hosszú lábakkal, nékem is ott a helyem.
Valószínűleg annak érdekében, hogy oldja a légkört, tekintve, hogy Amy egyre jobban felhúzta magát a munkáját ért kritikák miatt, Trish igyekezett témát váltani:
- Hé, Lindsay! Nem akarod elmesélni a többieknek a történetet az apáról és a fiáról, akikkel együtt utaztál ide Miamiból hétfőn? Azokról, akik megismertek.
- Ó… igen! – csillant fel Lindsay szeme, és a zavartsága azonnal tova szállt. – Megálltam egy kínai étkezdénél a reptéren Miamiban ide felé, hogy egyek valamit, amíg az átszállásra várok és akkor az a kissrác sikoltozva odarohant hozzám. Az apukájának kellett lecsendesítenie, hogy igen, tényleg ő az a kedves lány, aki segített múlt héten kiválasztani a mamának a parfümjét a szupermarketben. Teljesen ledöbbentem. El se tudtam hinni, hogy pont egy korábbi vásárlómba futottam bele Cincinnatiből ott, Miamiban. Én is emlékeztem rájuk. Egy jó negyed órát töltöttünk a parfümök válogatásával. Az apuka elmondta, hogy épp Antiguára repülnek a családdal nyaralni. Még most se hiszem el, hogy összefutottunk.
- Le merném fogadni, hogy az apuka akart téged – mondta Amy. – Biztosan ott is szívesen bevitt volna a reptéri mosdóba.
- AMY! – reccsent rá Devon.
Trish is elfintorodott.
- Neked mindig csak a szexen jár az eszed, Amy?
- Többnyire – vont vállat a másik.
Trish a fejét csóválta.
- Amikor én utaztam Torontóból Miamiba, egy férfi mellett ültem, aki az apját ment meglátogatni, akinél rákot diagnosztizáltak. Lehangoló volt őt hallgatni, miközben arra gondoltam, hogy mennyit jelent nekem a saját családom. Különösen a szüleim. Fel is hívtam őket azonnal, amikor leszálltam a gépről és elmondtam, hogy mennyire hiányoznak.
- Bárcsak én is láthatnám az apukámat megint… - suttogta Lindsay.
- Megfordult a fejedben, hogy hazudhatott is neked? – válaszolta Amy. – Talán csak úgy gondolta, így tud hatni rád és fenntartani a beszélgetést. Talán csak így flörtöl. Szánalmat akar kelteni benned. Talán azt hitte, így elérhet nálad valamit, amíg várod a csatlakozásodat.
- Amy! – reccsent rá Trish!
- Az ember nem talál csak úgy ki történeteket rákos apákról – jegyezte meg Pamela.
- Nekem szerencsés utam volt Philadelphiából Miamiba – mondta Devon. – Három szék volt a soromban, de csak én ültem ott egyedül. Nem kellett senki mellett se ülnöm. Csak kinyújtóztam, pihentem… és zenét hallgattam. Pont így volt a jó, mert amúgy egyáltalán nem szeretek repülni.
- Bele se akarok gondolni, mennyit fizethetett Jeremy az első osztályra szóló jegyemért Los Angelesből Miamiba, de a fickó mellettem azt mondta, az ő jegye háromezer-hatszáz dollárba fájt, amikor megvette közvetlenül felszállás előtt – mondta Camille. – Egy ilyen csillagászati összegért, úgy gondoltam, a csini kis stewardess, Halyley volt a neve, ha jól emlékszem, mindenkinek adhatott volna külön-külön egy alapos szopást vagy nyalást. – Felnevetett a saját viccén. – Háromezer-hatszázért miért ne?
- Há ván olyan gép, áhol ilyet ádnák, én is rájtá ákárok lénni – kuncogott Kristanna.
- Tökéletes munka lenne Amy-nek – somolygott Pamela. – Egy stewardess, aki térden állva gondoskodik az utasok kényelméről.
- Azt nevezném én kellemes utazásnak – nevetett Devon.
Ezzel a sok viccelődéssel és sztorizgatással, úgy éreztem, ez lesz a kedvenc vacsorám, amit addig elköltöttünk. Úgy tűnt, Kristanna és a jelenléte sokat dobott a hangulaton. Meg volt az a különleges képessége, hogy mindenki feloldódott a közelében. Emellett pedig boldogan meg is hallgatott bárkit.
Sajnáltam, hogy az étkezésnek egyszer véget kell érnie, de az az idő is elérkezett egyszer. Azonban senki sem sietett elhagyni az asztalt. Így volt tökéletes.
 
Folytatása következik!
 
 
 
[1] Angol holdról van szó. (1 hold = 0,405 hektár)
 
[2] Tee-ball: A baseball és a softball leegyszerűsített formája 4-8 éveseknek.