Gyógyítás

A gyógyfürdőben dolgozó barátnőm említette nekem először a speciális kezelést, de aztán napokig nem is beszéltünk róla. Mikor a pénzhiány került szóba legközelebb, újra szóba hozta.
- Mikor bezár a tó, a távoli szigetre megyünk, és a dokik ismerőseinek voyeur hajlandóságát elégítjük ki. Nem kell lefeküdni senkivel. Nem is szeretik a közönséges lányokat. Tulajdonképpen, ha kimegyek a strandra, elmegyek egy szoliba, ugyanezt átélem, s még nem is kapom érte márkában a fizetségemet. Ha ki akarod próbálni, szívesen elviszlek.

Szombat délután beültünk egy presszóba meginni egy koktélt, aztán a bezárt fürdő egyik eldugott pénztára felé vettük az irányt. Rékának volt kulcsa is, mentem utána a stégig, ahonnan áteveztünk a szigetre. Az öltözők előtt dúsan megrakott asztalok sorakoztak. A már korábban érkezett lányok vidám beszélgetés közben eszegettek róla.
- Inkább egyetemisták – súgta barátnőm. – Ha nem túl prűdek, könnyű pénzkereset a számukra, s jól is jön nekik. Akad, akiben egyáltalán nincs szégyenérzet, így nevelkedett. Neki ez a hely egy aranybánya. Először az öltözőbe megyünk, ha megszólal a zene. Úgy lett minden átalakítva, hogy a plafonon, falon, padlón levő tükrökön át minden mozdulatunkat figyelhetik. A fogyasztás itt természetesen ingyenes. Benne van a fizetésben.
- Olyan ez, mint egy peepshow?
- Nem. Mondtam már. Utálják a közönségességet. Se pearcing, se magakelletés nem jöhet szóba. Legközelebb már nem is hívnának. A szekrényeknél közben levetkőztünk, lehettünk vagy húszan. Besétáltunk a márványfürdőbe.

Kezemben egy törölközővel, lábamon egyetlen ruhadarabommal, egy papuccsal, de szemem sarkából figyeltem a tükröket, s igyekeztem úgy fordulni, hogy sokat ne lássanak belőlem. Ebben már a nudista strandon is nagy tapasztalatom volt, mikor a „sétáló” férfiak kezdtek kerülgetni. Lassan beereszkedtem egyik üvegfalú kádba, Réka pedig egy zuhany alá állt.
- Meg kell dolgozni a pénzünkért - nevetett rám - egy idő után el is feledkezel a tükrökről. - Hihetetlen! Ezért valaki több száz márkát hajlandó kifizetni? Felállva kezdtem törölközni. A hajam, a vállam, aztán a két mellem. Hátul a fenekemet még meg is néztem a tükörben, mint otthon, nem csípett-e meg valami a strandon. A tanga vékony csíkja vakítóan fehérnek látszott.
- Ügyes - sétált el mellettem Réka. - A nézőink szavaznak a legszebb erotikus lányokra, s ez plusz pénzt jelent. A rangsor élén végző még a pénz ötven százalékát kapja. Az utolsó viszont többet nem jöhet. „Jó lesz nekem az alap is”- gondoltam, de azért kezdte piszkálni a hiúságomat a dolog. Figyelni kezdtem a többieket. Egyik lány a tükör elé állva felemelt karokkal igazgatta a haját.

Égszínkék csatot tűzött bele. A másik hagyta, hogy a sampon habja a zuhany alatt lassan kússzon végig a testén. Néha egy-egy véletlen mozdulattal ölénél elkente a fehér dombokat. Így szőrzete teljesen elázott, és fiatal puncija két gerezdjét jól lehetett látni néhány pillanatig. Épp azt figyeltem, hogy mellettem a lány miért áll percekig terpeszben a kád szélénél, de Réka újabb állomás felé tessékelt. A szaunában máskor is megfordultam, igaz bikiniben, de a forróság miatt egy idő után tényleg elfeledkeztem a fali tükrökről. Három sorban ültünk a padokon és izzadtunk egyre jobban. Volt, aki kesztyűvel dörzsölte a testét a narancsbor ellen, más locsolta varázsszereit a kövekre. Mellettem Réka hanyatt feküdt, és átadta magát a hőség jótékony hatásának. A sűrű szőrméjén nem is nagyon lehetett átlátni, csak az izzadságcseppek csillogtak rajta, és lassan kis patakok csordogáltak a combja ívén.
-Van olyan szauna és szolárium, ahol azért nem kell fizetni, mert nyugatra közvetíthetik a képet.

Szemben megürült egy pad, oda vittem át a törölközőmet, és hasra feküdtem. Kis terpeszben. Éreztem, ahogy csorog le testemen a veríték. Aztán önkéntelenül megfordultam, s már nem akartam röhejesnek tűnni, így szorosan összezárt lábakkal feküdtem behunyt szemmel. De ez elég természetellenesnek tűnt, s egy idő után kényelmetlenné is vált, ezért felemeltem a két térdem, mintha lazítanék, s csak az egyik lábamat nyújtottam ki. Így viszont betekintést engedtem puncim gerezdjeire, melyek biztosan lucskosak lehettek, mert patakok csordogáltak mellette, és közte is egy idő után. A többiek nem zavartatták magukat. Megsimították a szőrszálakat, megigazították a kajlán álló nagy ajkakat. Éreztem, hogy a csiklóm lassan utat fog törni magának, ha ez így megy tovább. S akkor megállíthatatlanul megnyílik rózsaszín kagylóm. Felálltam, mert lassan csurgó nedvem így a hőség következményének tűnhetett.

Sétáltunk vissza a medencék felé. Volt, aki talpast ugrott, volt aki kis terpeszbe nyitva lábát fejessel érkezett az enyhet adó vízbe. Jól esett megmártózni a hűs habokban.
- Ez is része a programnak? Hiszen nem is látnak belőlünk semmit - mondtam a barátnőmnek.
- Ezek szerint nem figyelted a medence alján a tükröket? - A víz alá bukva láttam, hogy a medence oldalán és alján is tükrök sorakoztak. Pár centiről nézhette testünk minden hajlatát, akinek ehhez támadt kedve. Felettem épp mellúszásban haladt el valaki, s ilyenkor ugye a mellek karcsún ringnak, a lábakat pedig újra és újra terpeszbe kell rúgnia a haladáshoz. A vízben a puncik nyílni készülő kagylóként úsztak, nyíltak. Számtalan fürdőruhához igazított szőrzetet láttam a gerezdeken.
-Jöhet a szoli? - kérdezte rám nevetve Réka, mikor felbukkantam hosszú búvárkodásomból.

A szomszéd helyiségben egymás mellett sorakoztak a legmodernebb gépek. Felfeküdve igazi díszkivilágításban voltunk láthatóak. Még örültem is, hogy a strandon nem kell fehérkednem a tangám miatt. A kedvenc szoláriumomban is számtalanszor előfordult, hogy a tulaj fia „véletlenül” betévedt. Egy idő után már csak a lábamat zártam szorosabbra, vagy a törzsemen fordítottam ilyenkor. Hozzá lehet szokni. Meg aranyos is volt, az az igazság. Mindenkit nem lesett meg. Hanyatt fordultam, mielőtt elbóbiskoltam volna. Valami a nézőknek is kijár a pénzükért. Mellettem a lány mesélni kezdett
- Egyszer evezés után barátnőmmel meztelenül feküdtünk le egy kis szigeten, néma csönd mindenütt. Pár méterre a csókom, alatta a ruhák, sehol egy teremtett lélek. Hallgattam a madarakat, a szelet. Egyszer csak megszólalt előttem valaki. - Milyen szépek vagytok! - Egy fiú állt ott, s mosolyogva figyelte a testemet. Összezártam a combomat, így csak a barna selymes szőrzetet láthatta, ezt tudtam. Barátnőm mellettem ült, kissé szétterpesztett lábakkal. Nem mozdult meg azért se. - Mindig ide jártok? - kérdezte a fiú. Csak ráztam a fejem, s könyököltem tovább. Aztán visszafeküdtem. - Nem zavar benneteket, ha ide fekszem? - azzal választ sem várva levetkőzött, és mellém telepedett. Furcsa, bizsergető érzésem volt, emlékszem. De nem szégyen volt. Mit kellene szégyellnem?

A masszázs egy felüdülés volt ezután. Lefürödtünk. Megtörölköztünk, köpenybe bújtunk, és beléptünk a következő helyiségbe. Kezdtem megijedni. Most jön a feketeleves? De Sade márki után szabadon?
- Nyugi - mosolygott rám újdonsült barátnőnk. - Ez valódi gyógyító masszázs. Csak ruha nélkül. Te döntheted el, hogy milyet kérsz.
- Hölgyeim, tessék ellazulni! - lépett be egy középkorú férfi. - Tessék felfeküdni az ágyakra! A gondokat, fáradt izmokat és izületeket legyőzzük! Akinek sikerült az ellazulás negyed óra múlva jöhet is.

A masszírozó padja a terem végében állt, körben ablakok és tükrök sorakoztak.
- Kezdjük talán új vendégünkkel - mosolygott rám ekkor. - Elsőként sétáltam hát oda, a székre leterítette a masszőr a lesegített köpenyemet. Minden mozdulatából érződött, hogy igazi szakember, nem is éreztem szégyenkezést előtte. Bár ez a fogalom mostanra egyébként is relatívvá kezdett válni.
- Feküdjön fel az ágyra! Először hasra! - a fenekemre terített egy törölközőt. Elnyúltam a törölközőn kis terpeszben és nagy békével a szívemben. Láttam magam az óriási tükörben. Egyik kezem az oldalam mellett nyugodott, a másikkal az ágy szélét markoltam. Ezt emelte fel gyengéden.
- Lazulni jött ide. - Hajam csapzott volt a víztől. Lassan a nyakamnál kezdve elkezdte gyengéden masszírozni a testemet. Haladt a hátam irányába.

Mellettünk mesélte az egyik lány.
- Kimentem a kertbe a hét végén. Rendbe tettem a füvet, ez volt az ára annak, hogy egyedül lehettem. Aztán a teraszon leterítettem a pokrócot, kibújtam a ruháimból, és hasra feküdtem. Képzelhetitek, épp olvasgattam, mikor lépteket hallok. A szomszéd fiú volt. „Szia! Nem jössz le a strandra?” Még nem vagyok elég barna - válaszoltam, de éreztem, égek, mint a rongy. Ruháim mérföldekre. Sehol a segítség. Ő meg letelepedett a karosszékbe karnyújtásnyira. „Nem vagy szégyenlős, látom, már máskor is láttalak fürödni itt a kádban.” Én meg azt hittem, hogy oda nem lehet belátni sehonnan. Legfeljebb, ha a padlásra felmászik valaki. Ezek szerint volt ilyen, akadt, akinek megérte. „Bekenjelek?” Nem akartam tiszta hülyének látszani, ezért gyorsan válaszoltam: Kösz, mért is ne? Ne tudd meg, mit álltam ki. Sziklák gördültek le rólam, mire végre ásványvízért tudtam küldeni, és felöltözhettem.

A masszírozás a derekamhoz ért. A mozdulatok szakszerűek és hatásosak. A fenék izmai hihetetlenül mozgékonyak. A comb belső lapjait alig érintette. Érezhető volt, hogy ez tudatos tartózkodás. A figyelmességét értékeltem.
- Most forduljon meg! - Az arcomtól a melleken át de annak inkább a környékét érintve haladt a hasamig. A csapzott puncimat most is kikerülte, s haladt tovább a combokon.
- Látom intim tornára nem lesz szükség. A vérrel való ellátottság kiváló!

Bizony megint kezdtek a puncim halmai elválni egymástól. Főleg, mikor hallottam az új történetet: Múltkor őrült hőség volt, de nem szoktam a kertben meztelenül napozni. Építettünk egy tust, amit körbe el lehet takarni egy lepellel. Besétáltam ez alá, és élveztem a hűs sugarat. Egyszer csak hallom, valaki köszön. Jégcsappá váltam. Elérhetetlen távolságban a ruhám, a törölköző. A postás volt. Nem csengetett egyszer sem, nyitva maradt az ajtó, besétált. Ne haragudjon… Próbálkoztam „Engem nem zavar.” Jött közelebb. Idehozná a lepedőt? „Nem szükséges, csak egy aláírás, és már megyek is” Kinyitotta a füzetét és várt. Odasétáltam hozzá anyaszült meztelenül, és aláírtam a könyvet. Közben pedig a föld nyílt meg alattam.

Szerencsére már a lábaimnál ügyködött a masszőr. Így nem biztos, hogy észre vette, amint az ajkak lassan elválnak egymástól. Túl jó az empatikus képességem? Vagy csak fogékony vagyok az erotikára? Össze kellett zárnom a combjaimat. A talpamon közben kész csodát művelt a derék szakember. Nem kerülhette el figyelmét az eset, mert egy törölközőt terített a testemre. Hálásan néztem rá, de ügyet sem vetett rám.
- Kérem a következőt!

A fürdés után felöltöztünk, a főorvos borítékokat osztott szét köztünk.
- Remélem eljön máskor is - fordult hozzám - Csodálatos alakja van.