Gondolatok

Az életem és ami mögötte van…



Hogyan is kezdhetném el…
(Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban- jaj bocs jogvédett)



, már számtalanszor gondoltam rá, hogy kellene írnom valamiféle emlékeztetőt magamnak, magamról, a későbbi időkre gondolva. Ám ezek a gondolatok általában akkor születtek amikor eléggé lepukkant lelkiállapotban voltam, mint most is , vagy egy-egy túl jól sikerült buli után és így nem tudtam nem lesznek-e túl komolytalanok, illetve túl gyerekesek.
Az ember ilyenkor tényleg elgondolkozik az élet értelmén, hogy mi a fene az ember dolga az életben, illetve hogy mi is lenne a cél, van-e értelme egy célt , vagy több nagy célt kitűzni magunk elé, van-e valamiféle követendő példa, és hogy az a példa jó-e. Erre sokan azt mondanák, hogy persze hiszen ott vannak a szüleink. Ha jól belegondolunk azonban sok ember nem biztos, hogy a szülei nyomát akarja követni, illetve legrosszabb esetben nincs kinek a nyomát követni ebben a zűrzavaros életben és ilyenkor egy még erősen befolyásolható, kételyek között vergődő fiatalnak nagyon könnyű a rossz utat választania. Az a bizonyos rossz út pedig rengetegféleképpen jelentkezhet, csak néhányat említve alkoholizmus, drogozás…

Mivel az ember többségének ilyenkor ezek jutnak először az eszükbe, pedig szerintem a legnagyobb baj amikor nem hallgatjuk, illetve nem értjük meg a másik ember gondolatait, legalább próbáljuk meg, vagy ha szükséges tegyünk úgy, mivel a másiknak lehet, hogy akkor ezzel egy nagy segítséget adunk, a legrosszabb példákkal leírva szeretném szemléltetni: ha este mész az utcán és egy teljesen szakadt kinézetű ember (fiú v lány, idős v fiatal mindegy) jön veled szembe nem kell megszólni miatta, inkább kérdezd meg, hogy segíthetsz-e neki valamiben, minthogy elküldöd a fenébe, hogy hozzád mert szólni aztán a másnapi újságban meg azt fogod olvasni, hogy annak a helynek a közelében ahol tegnap láttad azt az idegent valaki öngyilkos lett, és azért mert annak a szerencsétlennek lehet hogy csak egy jó szó kellett volna abban a bizonyos pillanatban, amikor hozzád fordult és te megtagadtad tőle.

Ha az embernek szerencséje van és szinte tökéletes családdal áldotta meg a sors az tegye össze a kezét, mert tudatosulnia annak a fejében, hogy ő borzasztó szerencsés és hogy őérte a szülei mindent megtesznek amit tudnak és támogatják minden döntésében.
Az igazán jó szülő, nem akarja azt, hogy kövesd őt az általa már bejárt úton, hiszen minden jó szülő a gyermekének szebb jövőt szeretne, mind, ami neki kijutott és ennek érdekében ugyebár le kell térni a kitaposott útról, ha tetszik, ha nem. A szülőnek ilyenkor kell figyelmesen terelgetni a gyermek útját, hiszen ilyenkor a legsérülékenyebb.

Sajnos azonban időről időre hallani olyan sajnálatos esetekről, minthogy egy látszólag teljesen rendben lévő család egyik gyermeke öngyilkosságot vagy öngyilkossági kísérletet követ el. Persze ilyenkor mindenki a mai helyzetet a sajtót és a tévét okolja a dolgok bekövetkezése miatt, pedig mint minden másban itt is a legegyszerűbb válasz, az igazi jó válasz. Ha elkezdenénk turkálni annak a bizonyos családnak az életében, biztos hogy találnánk valamit ami ennek a helyzetnek a kialakulásához vezetett, például hogy a gyerekre jobban oda kellett volna figyelni, vagy meghallgatni a gondjait bajait, persze nem úgy ahogy a szülők többsége elintézi mikor a gyerek hazajön a suliból és megkérdik a szokásos módon, hogy „na mi volt ma az iskolában”, nekem ettől, meg attól a reggeli szokásos kérdéstől, hogy „felkeltél már” személy szerint feláll a hátamon a szőr!

Nem azzal van bajom, hogy kérdeznek, hanem attól hogy hogyan és mikor. Minek kérdeznek olyat, amire már úgy is tudják a választ (semmi), olyat és úgy kérdezzenek, hogy szívesen válaszoljál ez lenne az alapja a párbeszédnek szerintem, ha nem tudnak normálist kérdezni ne is kérdezzenek, mert csak felhúzzák vele az embert, és utána meg csodálkoznak, hogy miért viselkedsz velük olyan bunkón. Na és persze azt utálom még a legjobban, amikor kérdeznek valamit és amikor válaszolsz nekik, illetve tanácsot kérsz visszakérdeznek, hogy „mit is mondtál”- ennyit a figyelmességről.

A másik nagy problémám a nők, de hiszen kinek nem mondanák a férfiak?!
Mint köztudott se velük se nélkülük állapot áll fenn már azóta köztünk, sőt szerintem már azelőtt is így volt, hogy anno ősünk lemászott a fáról, bár a jelenlegi lelkiállapotomban én inkább azt mondanám, hogy akkor mi férfiak nem akartunk lemenni a fáról hiszen köztudottan lusták volnánk, mi ellettünk volna a szép kis fánkon, ha valamelyik némbernek nem tetszett volna meg valamelyik földön termő gyümölcs, amiért természetesen lustákról lévén szó minekünk kellett lemenni, így legalább megmozgatjuk végtagjainkat, mondták ők, persze mi ostobák ezért, vagy más okból minthogy esetleg virágot vigyünk nekik megtettük ezt a kényszerlépést, és azóta is bánjuk, mivel most már mindig minket ugráltatnak ha kell nekik valami és akkor is ha nem.

Szerintem kétfajta nő létezik a nehezen megszerezhető és a könnyűvérű (remélem később majd megváltozik). Na most a könnyűvérű csak annyiban különbözik a másiktól, hogy gyakrabban válogatja a partnereit, mint ahogy azt Hitler tette a Sztálingrádi csatában a vezetőivel (röviden velősen- remélem sokakat megbántok ezzel) Bizonyos szempontból jobban szeretem ezt a típust ,mert ők csak kicsit fosztják ki az embert és csak annyira használják ki a férfit, mint a férfi őket.

A nehezen megszerezhető nőknél viszont sokkal több a probléma. Ők azok a mindent visznek és semmit sem hagynak típusú nők, mármint ha ugyebár nem jön össze a dolog és a statisztikák egyre inkább arra hajlanak, hogy nem jönnek össze. Mert hogyan, hogy se a nők elveszik a férfiak eszét ehhez nem kell nagy tudomány elég csak magunkra gondolni amikor megyünk az utcán és meglátunk egy alacsonyan repülő B-52-es bombázót, hát ilyenkor mindenen jár az ember esze csak azon nem, hogy levegőt vegyen (máson se mert mivel az agyba ilyenkor nincs vér hiszen akkor épp máshova kell, agyhalottnak is tekinthetnénk magunkat).

De ne legyek ennyire negatív ugye mindenki ezt mondaná, vagy nem. A lényeg ami a lényeg, hogy az idei tanévben egy másik suliban kezdtem és így utólag visszagondolva nagyon is jól tettem rengeteg sok jó új barátot szereztem, pedig rettentően féltem a változástól, de ahogy mondják a változás jó(bár szerintem ez nem feltétlen igaz)-ezt mondják annak akit elütött a vonat. Velem is valami ilyesmi történt az idén csak azt valaki hülye hajdanán, minthogy akkor még nem létezett vasút „Szerelemnek” keresztelte el. Eddig én is azon boldogtalan emberek táborát gyarapítottam akik még nem tudták, hogy milyen a szerelem, most meg már azoknak a táborát gyarapítom akik azért boldogtalanok mert hiába remélték a szerelmet de nem kapták meg. Már nem is tudom ki mondta „a boldog tudatlanság”, annak lett volna jó csendjében, békéjében szépen elmúlni, ehelyett itt siránkozok és még kiutat sem remélhetek és sajnos nem is remélek, csak egy valamit, hogy az idő mindent begyógyít és egy szép nap majd én is meglelem az igazit, aki mellett több mosolyban lesz részem, mint könnyben. A nőknek mindig is könnyebb volt a helyzetük, hiszen nekik csak választaniuk kell és kész, nekünk viszont küzdeni kell minden nap és jópofát vágni, akkor is ha nincs túl sok kedvünk hozzá. De akkor is, én mazoista lennék, és szívesen szenvednék már egy nő mellett akit magaménak tekinthetnék és ő is úgy érezne irántam, mint ahogy én tudnék egy nő iránt, minden lélegzetét figyelve, minden kívánságát lesve, csak mellette lehessek…

Hogy is folytassam (ja csak a rend kedvéért 2007.08.03. van ezen a napon) …
Nem is tudom miről írjak nektek, vagy magamnak a lényeg talán az hogy kibeszéljem magamból azt a sok sz..t amivel nem igazán tudok mit kezdeni. Egy problémám van igazán saját magam! Sajnos még nem találtam meg a gyógymódot erre a helyzetre.
Egy szó mint száz ez a nyár sem úgy telik el ,ahogy azt elterveztük- igaz melyik telik úgy mert nekem egyik se telt úgy- a nyár elején mindenki esküdözik hogy mennyi buli lesz meg hogy milyen jó is lesz végre igazán együtt bulizni a haverokkal, aztán meg pont azok hagynak szarba akik a legjobban esküdöznek, hogy ilyen meg olyan jó lenne meg…, teli a tö…m az ilyen emberekkel, mert megértem én hogy közbejönnek dolgok, de azért a ló túloldalára sem kell ám átesni.

Amint az előzőekben már beszéltem róla nekem nem jött össze a nagy ő, de másik két haveromnak igen( bár már erősen kétséges hogy haverok-e valójában ) szeretném azt mondani hogy örülök neki de ez valahogy nem igazán akar a számra jönni- tudom egy igazán nagy önző dög vagyok- de nem igazán érdekel ki mit gondol azt szeretném ha egyszer úgy igazán eldurranna az agyam és minden ismerősömnek megmondanám a frankót, és persze nem igazán érdekelne a véleményük eddig is megvoltam nélkülük és ezután is megleszek valahogy majd. Aki igazi jó barát elviseli a kritikát, illetve nem is tudok róla sok rosszat mondani, így hát nincs is miért megsértődnie, aki meg magára veszi az vegye, ingyen adtam a véleményem és nem kérek bocsánatot érte. Az egész eddigi életemben egy valamit sajnálok igazán, hogy gyáva voltam, illetve túl illedelmesnek neveltek ahhoz, hogy mindig kinyilvánítsam a véleményemet, pedig az lett volna igazán jó, nem pedig az hogy az ember magába folytja az érzelmeit, ezzel csak saját magamat mérgezem- én ezt sajnos tudom ugyebár, de ilyen vagyok ezen nem igazán tudok változtatni.

Visszatérve a „bulizós” haverokra, akik becsajoztak, tényleg nem kell félreérteni, nekem nem a nőkkel van a bajom, mert tényleg mindkettőjük megérdemelte már, csak a bökkenő azzal van, ha ők már megérdemelték, akkor én miért nem. A másik, ahogy összejött nekik, szinte semmit nem kellett tennie az egyiknek, a másik meg szintén csak az ölébe hullott a csaj, ezzel kur….a teli a tö…m én meg ba… meg gebedhetek, akkor se jön össze. Jó azt a meggebedést se kell olyan komolyan venni mert nálam jó ha szökőévenként bejön egy csaj és nem azért mert csak a tökéletes csajokra bukok, mert ilyeneket könnyű a plázákba találni akin már semmi sem eredeti és esze semmi du…d meg jó névre hallgatnak, mert ilyen nekem akkor se kéne ha csak én meg ők lennénk a világon, félnék hogy azt a keveset is ami van a fejembe leszívnák.

Visszatérve a fasz...ra, az egyes számú versenyző élete első próbálkozása összejön és minden szép és happy, semmi csalódás, úgy látszik az csak a magamfajta kiváltsága, a másik meg kivel jön össze kb egy hét alatt na találjátok ki………( hagyok kis időt J)))) J)))) ………) igen eltaláltátok az egyes számú versenyző barátnőjével aki teszi az sms-ben a kis szende szüzikét, de azért két kuffantásra futja az erejéből az első hétvégén amikor összejön a kettesszámúval- na erre varjatok gombot. Ennek ellenére ne legyek pipa ugye??? Ez az amit kifejezetten gyűlölök a csajokban füvet mondanak, de közben fára gondolnak, vagy rosszabb esetben már egy ku…a őserdőre- te meg par….szt gondold ki mi a francot akarnak. ( utólag is elnézést a sok káromkodásért, ez van ) DE hagyjuk a csajokat, ezt már úgy ahogy lehet már megszokta a férfiember ezért is kérdez meg valamit legalább háromszor, aztán a válaszokat átlagot vagy százalékokat számítva úgy tesz ahogy az eredmény várja (nagyobb százalékú a nyerő- gyengébbek kedvéért) , azonban ez sem biztos siker mivel tudva levő nőkről van szó, szóval a legszomorúbb az hogy már a „haverok is így viselkednek mint akik agymosáson mentek át komolyan mondom, tiszta zizi lett mindegyik. 85x elmagyarázol nekik valamit és akkor sem érti meg, pedig megpróbáltam kis adagokban juttatni neki a hülyeség elleni szérumot de a mi meghalt az meghalt agyhalottakon már nem lehet segíteni. Hiába pofázok az egyiknek, hogy rohadtul nem érdekel a kis románca a csajjal mert ez nekem nem igazán esik túl jól, a csalódás miatt, de ennek ellenére amikor nagy nehezen hazavonszolja e seggét hogy „bulizzunk” akkor sincs itt igazán illetve arról dumál amit mondtam neki hogy jobb ha hanyagolja, egyszer majd meglepődik ha jól beverem a képét, és nekem meg ne merjen sértődni nekem ,mert már hónapok óta csak figyelmeztetem, mást nem is csinálok. A másik meg még úgy le se sz..r minket, eddigi években sokszor ő volt aki hívott minket valahova, most meg már alig lehet kipréselni belőle valami löttyedt buliszerűséget.

Na és most érek el ahhoz a részhez, ami talán a kedvencem, a kettesszámú jelültünk húga. Komolyan mondom ő a hab a tortán- az a bizonyos ha ló nincs a szamár is jó effektus illik rá igazán- amikor nincs haverja vagy vagy éppen összevesztek mi is jók vagyunk a bulizásra , mihelyst azonban helyrejönnek a dolgok le vagyunk sajnálva most erre mondhatjátok azt is hogy nem kell elmenni vele, ez tiszta sor a baj az hogy ő jön velünk és nem fordítva egyszer csak feltűnik és már le se lehet vakarni, ott játsza az eszét illegeti magát éppen csak nem veszi le a bugyit , de ha elkezdenél közeledni leráz mintha egy senki volnál, neki lehet hogy így is van , azt viszont nem hiszen el hogy-hogy lehet az hogy többen járták már meg mint a Párizs- London vasútvonalat a csalagúton keresztül, és akkor itt teszi az eszét és játsza a kis szüzikét, amikor csak viszket a pi… a , az ilyen az akit csak egyszer kipróbálna az ember aztán dobnám mint egy rongyot, de tudom nem sértődne meg, vagy ha igen az is csak színjáték lenne, mert ő ugyanazt tenné velem és ahogy ismerem még én járnék rosszabbul.

Egyszóval, akiket haveroknak hiszel, nem biztos hogy azok, mert akik azok, akkor is haverok ha van barátnőjük, a másik pedig az, hogy egyszerűen nem értem, miért kell minden nőnek hülyének lennie, és miért az olyan pasikra buknak, akik tudják hogy az első adandó alkalommal megcsalják őket, közben meg elmondják őket mindenféle szépnek meg jónak, én meg csak röhögök magamban amikor szakítanak, azt is szeretem amikor elkezdik osztogatni a tanácsokat, hogy többet kéne buliznunk, meg hogy rányomulósabbnak kellene lennünk, persze ha már barátjuk van akkor már utálják és mindenfélének elmondják a nyomulós pasikat. És és kikérem magamnak én ha lehet minden héten legalább egyszer bulizok, arról én nem tehetek, hogy a csajok nem oda járnak ahova mi szoktunk menni, illetve akik oda járnak általában kis fruskák, pedig szerintem nem azoknak lenne ott a helyük, és amikor leszólítjuk őket nem feltétlen úgy reagálnak ahogy szerintem kellene.

Szóval ezek után minek törjem magam, ha beüt a ménkű úgy is elveszi az eszem és akkor majd remélhetőleg én is bunkózhatok a „haverokkal”- persze a közös randikat el lehet felejteni mert szerintem az a legnagyobb baromság amit valaha kitaláltak, ha én egyszer elmegyek majd a barátnőmmel valahova azt csak is vele kettesben szeretném átélni és nem sokadmagunkkal. Én nem tudok valamit félig csinálni, a nők állítólag több dologra is képesek egyszerre, de én ezt nem igazán hiszem el, mivel ha az ember valamit rendesen akar csinálni akkor csak arra az egy dologra kell koncentrálni. Azért nagyon kíváncsi lennék, hogy amikor a csajok színlelik a jó szexet akkor mire gondolhatnak közben, hiszen nem igazán élvezik, csak tettetik akkor valami mással is el lehetnek foglalva- remélem éppen azon gondolkodnak mi volt a mai Oprában. ( Ja és ezzel nem arra céloztam hogy az, hogy a csaj nem élvezi a szexet, az csak az ő hibája, mert ez nem igaz , de része van benne az biztos , hiszen ha már az elején arra gondol hogy tegnap se volt jó akkor ma se lesz az, ezért lenne szükség arra hogy a nők legalább az ágyban legyenek őszinték!

(2007.08.10.) Visszatérve a Hugicára tudjátok a ketteske hugicája. Ahogy megírtam a múltheti kis szónoklatomat, hogy már megint mi lettünk a bébicsőszök meg a szamarak be is vált amit már talán sejteni is lehetett, hogy az a lány nem csak tetteti, tényleg hülye….. Mint már mondtam, vagy lehet hogy nem, nem érdekes, akkor most mondom: annak a hugicának volt egy barátja, kb 1 éve jöttek össze, persze előtte a szo..ás hatalma mi voltunk a szamarak, na mindegy. Lényeg ami a lényeg összejött egy gyerekkel, tudjátok egy olyannal akinek már messziről is olyan rúgd meg feje van és ezt nem én láttam egyedül így, hanem a testvér, meg a többi ismerős is, kivétel persze a szülők. Na és most jön a jó rész a múlt héten azért volt velünk a csajszi mert szegényke összeveszett a haverjával, azért mert az leordította az ő fejét, meg az anyjáét, hogy az ő családját ne oktassák ki gyereknevelésben (a nővérét a gyereknek) , szegény majdnem megsajnáltam, majdnem, de mégse, ez az egész nagy összeveszés kb keddtől úgy szombatig tarthatott talán, a csaj már csütörtökön a párkereső oldalakat bújta új pasi után, jó mi?

Erre a következő héten csütörtök este ki hív, na ki? Hát a hugica, hogy neki kellene ez meg az, mert két nap múlva megy bulizni, v nyaralni , v a franc se tudja, mondom oké. Gyanús volt ez nekem, mert tudom hogy ő nem megy sehova sem egyedül, tudtommal a testvére meg nem megy sehova, úgyhogy ez a lehetőség is ki volt lőve. Gondoltam nekem mindegy, majd másnap meglátom ki a fenével és hova megy. Hát meg is láttam, kivel mással mint azzal a tenyérbemászó pofával akivel kb 5 napig hatalmas összeveszésbe volt. A hab a tortán az, hogy a gyereknek volt képe az anyukát ismét leordítani a saját házában, akkor mielőtt az a csajszival el ne ment volna a nagy kirándulásra. (Csak felejtenének már egyszer visszajönni- egy gonddal kevesebb lenne) Persze a csaj mit is szólt volna, ő az én lovagom amit ő tesz az maga a… (szerintem kb ennyit gondolhatott azzal a fél agysejtjével) , ja meg a nagyszájú gyerekben azt bírom igazán, hogy érdekes módon csak akkor nagy a szája amikor nincs férfi a háznál, meg azt hogy messziről fenyegetőzik, hogy mit is csinál a bátyóval ha közbelépne (csak mondom a bátyó keresztbe lenyelné azt a cingár drogos köcsögöt, mert ő nem fehér poron hízlalja magát és valahogy kétszer akkora annál a falusi parasztnál, de ugyebár ha nem is lenne ő maga elég, mi még mindig ott lennénk segítségnek, hiszen barátai volnánk segítünk ahol lehet, pláne ha csak hülyéket kell megverni.

Amit igazán nem értek, hogy a szülő miért nem állítja válaszút elé a hugikát, hogy most akkor mész v maradsz, mert velem így még egyszer nem fog beszélni ez a gyerek. A helyében én meglátnám a kapu előtt be se engedném, vagy ha a hugica be akarná engedni előtte egyszerűen zárat cserélek és kész, ha meg valahogy mégis csak beeszi a fene a lakásba, megkergetném kicsit a létező legnagyobb konyhai késsel, talán akkor észhez térne, hogy nem kívánatos személy náluk.
Jó jó tudom én sem vagyok szent, miért is oktatok ki másokat: ….igaz. Sokszor előfordult már velem, hogy eldurrant az agyam a felgyülemlő hülyeségektől amit egy nap, vagy több nap végig kell hallgatnom, és ilyenkor megesik, hogy nem azon töltöm ki a dühömet akin kellene, tudom ez meglehetősen rossz szokás, próbálom is visszafogni magam, vagy inkább megbeszélni a dolgot az illetővel utána, hogy nem az ő hibája hanem az enyém!!!
Ezen hétvégi bulinkról meg majd írok asszem valamikor, v sem……..


2007.09.16
Hát ez hétvége se, meg buli se volt igazán…
Ebből levonható az összes következmény ami csupán az, hogy rohadt szar volt.
Múlt héten egy új év, új esztendő, új remények kezdődtek, legalábbis én azt reméltem, tudom hülye voltam+vagyok is minek reménykedek e reménytelenben. Csak tudnám, hogy mi a fenét akarnak a nők egy foglalt pasitól, miközben azt hangoztatják, hogy a hűség a legfontosabb, meg sírnak-rínak mikor elhagyja őket a haverjuk, miközben ők is ugyanezt teszik és még sokkal alattomosabb módon is , egy férfi legalább bevallja ha valami nem tetszik neki, vagy fogja és otthagyja a csajt. De a nők: azok mindig is csak olyanok maradnak amilyenek álszent kis minden hállyal megkent r….ok (persze a kivétel erősíti a szabályt- az ilyenekkel én csak akkor találkozom amikor már van pasijuk- és persze tök jól megvagyunk mint „barátok” tudjátok „barátok” ).

Egyszóval arról a csajról van szó akiről már meséltem arról a reménytelenről akibe én marha belezúgtam, gondoltam én barom talán lehet majd egy kicsi esélyem majd az új tanévben, első hét ugye buli hegyek meg minden, a szokásos, csak ott van a bibi , hogy már állandóan le kell hogy igyam magam részegre, akkor talán kevésbé gondolok rá, sajnos már azonban kezdek immunis lenni, mert nem hat már a pia. Szóval múlthét kedden elkezdtünk iszogatni, hogy majd elmegyünk bulizni, eközben azonban azok akikkel el akartam volna menni bulizni meggondolták magukat, így hát mentem azokkal akikkel nem kellett volna (tényleg nem). Szóval mire én bementem a diszkóba már elég légkör volt bennem, akik ismernek tudják hogy én ilyen helyekre csak akkor megyek ha már eléggé megnő a nyomás. Azt hittem, így már lesz kedven táncolni majd, hát nem így lett, gondoltam ha lúd akkor legyen kövér iszunk még egy sört, majd talán az jobb kedvre derít, így is lett kb 15 másodpercig, ezalatt próbáltam magamat rávenni arra, hogy felkérjem azt az ominózus lányt, na szóval mire neki akartam iramodni, hogy felkérjem egy táncra, addigra az valakivel ott enyelgett, ekkor én (leültem és tovább piáltam) ,majd tovább lépvén a dolgon s látván hogy egyedül van és nem táncol, felkértem……….--------- és erre Ő

Csak legyintett…. Ebből leszűrtem hogy kösz nem( finoman szólva)! Meg kell hagyni egy kicsit le kellett ülnöm gondoltam inkább, mint hogy 50 ember előtt bőgjem el magamat, na és persze a sörömet tovább folytattam, eközben kezdett elszállni az agyamban a lila köd a pipától, de azért türtőztettem magam, szerencsére néhány ismerős csaj felkért táncolni így legalább némi feszültséget le tudtam vezetni (hála nekik), ja és persze annak is örültem egy kicsit, de csak tényleg egy kicsit, hogy miközben a másik csajokkal táncoltam és riszáltam a valagam a csajszi kicsit talán irigyelve nézte őket (bár ez lehet, hogy csak a képzeletem szüleménye) Na de vége az örvendésnek, ezek után ő is beállt táncolni másokkal, így hát én jobbnak láttam leléptetni magamat a tettek mezejéről.

Gondoltam kiszellőztetem a fejemet a Balaton-parton, persze itt sem akartam szomjan maradni ezért vettem egy sört még, az utolsót… Ekkor már megint kezdtem abba a bizonyos régi lelkiállapotba kerülni, hogy ha lenne nálam egy kurva kés és nem lennék ennyire kurva nyápic már könnyíthetnék is a dolgokon, de „talán jó---hogy nem volt” ---sajna ezt a hülyeséget az egyik haverommal is meg kellett osztanom hajnali 2-kor sms-ben, utólag is elnézést (molnárkák), szegény másnap hívott, hogy mi volt ez és hogy megvagyok-e még. L
Sajnálom a csajt, meg a pasinak a barátnőjét akivel lefeküdt, mert h tuti h lefeküdt. Ma mennék föl hozzá hogy kérdezzek v-mit, késve szól hogy ki az ? (a kopogás után a gyengébbek kedvéért) mire én benyitok persze az ajtó egy kisebb zsámollyal el van torlaszolva és Ő……………………………………………………………………………………………….. csak szól h majd inkább később……………………………………………………………………………………szar volt, elhihetitek……………………………………….jó tudom ,hogy semmi nem volt köztünk csak én „szerettem” volna……………………………………………………………de akkor is nagyon szar volt, szar érzés…………………………………………..mikor tudod hogy te „mindent” megtennél egy emberért és ő le se szar téged. DE én is egy szar alak vagyok tudom, csak annyit mondok, hogy élje át minél többször a megcsalást és akkor majd talán megtanul becsülni egy olyan férfit akinek nem minden gondolata azon jár, hogy mikor kuffanthatna félre…. Nem tudom hogy milyen bizalmat várhat el egy olyan pasitól, aki úgy van vele, hogy közben a barátnőjét csalja (nem tudom ez nálam nem menne, erkölcsi nulla vagyok tudom)
Normális nők hol vagytok?------------------nem hiszek Istenben---------------------de remélem hogy valahol léteznek nálunk értelmesebb lények a világon mert mi mindent elb…nk amit csak lehet, és mindent túlbonyolítunk, még azt is amit nem lehet bonyolítani, így hát már csak a csodában bízhatok…
Szerbusztok! ( és fel a fejjel--- v le a fejjel? --- a lényeg hogy nem kell feladni, bármennyire is nehéz L )


Folyt köv…

… Az élet egy olyan betegség, amire nincs gyógymód, bárhogy is küzdesz, halállal végződik.( Gonosz)