Hittel kapcsolok minden apró gondolatot, ami felszökken a fejembe, eltolja minden vágyam, és a térbe löki őket. Bele az üres légbe. Áttöri a koponyád, behatol és felrobban agyad tekervényei között.
Aztán, ha látom a füstjét, nem bírok magammal - lángokat akarok! Égesse az egész szobát! Vidd magaddal a világodba, hogy minden, amihez közöd van, átvegye a lángnyelvek forró csókját.
Ilyenkor látom értelmét, hogy lélegzel. Minden szívdobbanásod vért pumpál a gondolataimba.
Ha már nem lehetsz eszközöm, felemellek magam mellé, aztán letaszítalak, hogy darabokra hullj, ahonnan törött csontjaidtól már nem tudsz felmászni sehova, és akkor arcodba törlöm az enyémet, hogy minden rezdülésemet rád írjam. A szád szélén csordogáló vért megízlelem, a szemembe kenem, és mosolytól torz ajkaim a tiédre helyezem. A lelked száll át rajtad. Érzem, ahogy el akar érni, de túl gyenge, hogy megtegye.
Megáll minden. Csak egy pillanat, egy röpke tükörképet mutat egy penge. Rólam. Csodálatom tárgya néz rám belőle. Erőtlen hörgésed a himnuszom. Ha tehetném, örökké hallgatnám, de olyan erősen vágyom rád, hogy nem lehet.
Ahonnan jövök, oda viszlek magammal. Oda, ahova soha nem akartál menni - túl mélyre, hogy magad megtaláld, túl magasra, hogy belém láss.
Látni akarom, mennyi erőd van még. Végig simítom a karod, s kifolyik minden mérged. Majd a hasad, s végre meglátlak. Millió tekervény vagy - gőzölgő kupac. Ahogy sikítasz - nekem szól. Végre őszinte vagy.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-16 00:00:00
|
Történetek
Azonnal a számba vettem előszőr csak a makkját, és azt kezdtem el nyalogatni. Partnerem szemei már fennakadtak az élvezettől, hangosan nyögött a kéjtől. Én pedig már a golyócskáit vettem a számba, szopogattam, nyalogattam élvezettel. Ő egyre erősebben nyomta a számba ágaskodó szerszámát, melyet amilyen mélyen csak lehet bevettem a számba, és teljes erőbedobással szívtam, szoptam, már néha úgy éreztem, hogy megfulladok a hatalmas fasztól a számban...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-20 00:00:00
|
Történetek
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
Hozzászólások
Az első bekezdés tulajdonképpen negatív gondolatok bántó szavakká, veszekedéssé való formálására utal. Először megfogalmazódik, aztán kimondottá, kézzel foghatóvá és a másik fél számára idegesítővé, v bántóvá válik. És ha már sikerült megbántani, akkor vésődjön csak bele a emlékezetébe, hagyjon nyomot a személyiségén ("vidd magaddal a világodba") - elgondolás hajtja tovább a cselekményt.
Főhősünk vérszemet kap a megbántódást mutató áldozatán, és ez táplálja dühét és gyűlöletét ("Minden szívdobbanásod vért pumpál a gondolataimba").
A másikat eszközévé teszi, "uralkodik" rajta, a vége pedig egy érfelvágás és kibelezés. :)
A főhős nagyon haragszik áldozatára. A végén pedig ott van egy utalás, hogy a múltbéli hazugságok miatt teszi mindezt vele, mert minden szavát hazugságnak érzi, és meg akarja tudni, hogy ki is valójában a másik. ("Végig simítom a karod, s kifolyik minden mérged. Majd a hasad, s végre meglátlak. Millió tekervény vagy - gőzölgő kupac. Ahogy sikítasz - nekem szól. Végre őszinte vagy.").
Kicsit furcsa eszközöket használ, az tény. De ki az, aki még nem volt nagyon dühös, mert átvágta valaki olyan, akiben mindennél jobban megbízott? :)