Legszebb

Van, hogy erősebben eszembe jut, csak úgy jön magától egy hangulat, ez a hangulat magával hozza az ezeréves emlékeinket. Nem akarja az elfeledést, semmikor. Ezt te is tudod, tudom.
Amikor arra vágyom  tudatalatt, hogy a legigazibb boldogságot óhajtanám. Előjön egy gyönyörű éjszaka.
Életem első igazi őszinte boldog éjszakája.
Nagyon szerettelek. Nagyon. Kimondhatatlanul.
Tudom, oda-vissza így volt.
Hallgatom a Bon Jovi: Always dalát, akkor még nem tudtam angolul, már igen, nemhiába erre lassúztunk akkor. Találó volt. Teljesen.  
Azt hiszem, nincs arra szó.....mi is volt, milyen is volt.
Bár még a valóságban az akkori éneddel állnál itt előttem. Akkor aztán újra érteném az akkori énemet, miért szeretett feltétel nélkül olyan nagyon. Te ezt tudtad.
Közben hallgatom ezt a zenét.
Odarepít.
Jó veled. Érzem a lényed. Nincs ennél megnyugtatóbb, szebb az egész világon.
Őszinte, mély, igazi. Boldogító magasfokon. 
Ott vagy velem. Gyönyörű vagy, édes, csinos. Szeretem, ahogy a hajad elől picit belelóg a homlokodba, szeretem a gyönyörű szemed, mert nagyon szexi, vékony, csinos derekadat magamhoz húzom, érzem az illatodat, a szádat. Nem volt az játék. Nagyon nem. Az első szabad gyönyörűség. Szabad ölelés, szabad boldogság.
Végtelen is maradt.
Már értem, miért imádtalak.
Milyen szintű boldogság volt ez, én tudom.
Tudom, hogy te is tudod.
Egyszerűen nem teszem ki a lelkemből sosem.