Film a stégen

16 éves lehettem. A helyet inkább nem árulom el. Egy tó partján nyaraltam nagyszüleimnél, sokat barangoltam egyedül. Egyszer egy nádastól takart kis stéget vettem észre a csónakból, amin két meztelen lány napozott. A partról nem lehetett látni ezt a helyet, mert már bicikliztem arra, s nem is gondoltam, hogy itt lehet fürödni. Volt ott egy házikó is, nyilván a tulaj holmijának. Nem mentem közelebb, hiszen úgyis felöltöztek volna közben, de izgatta a fantáziámat a dolog. Este elmentem megnézni a helyet. Kerestem egy jó rejtekhelyet. A stég alatt azonnal felfedeznének, de a házra aligha gyanakodnának. Oldalt meglazítottam egy ablakot, hogy másnap minden készen álljon.

Kora délelőtt a magammal vitt kamerával befészkeltem magam a házikóba. Jó ideig nem jött senki, már arra gondoltam, hogy fürdök egyet, s elmegyek, mert szokásos balszerencsém megint közbeszólt, mikor beszélgetést hallottam a part felöl, s léptek közeledtek. Két húsz év körüli lány érkezett. Letették a hátizsákokat, szatyrokat, leterítették a pokrócot, rá a törölközőket. Aztán kipakolták a magnós rádiót egy napernyő árnyékába, egy hűtőtáskát, meg néhány krémet. Egyik lány barna hosszú haját hátul feltűzte a tarkójára, aztán elindult a néhány lépésre levő lépcsők felé. Barátnője szőke vállig érő haját simította el és kék szemeit pont a házikó ablakaira emelte, néma csöndben tűntem el azonnal, kezdett izgalmas lenni a dolog.
- Milyen a víz, Kati?
- Alakul, ma is elég meleg lesz szerintem - válaszolta, a lépcsőre ülve, miközben a kezével paskolgatta a hullámokat. Aztán elindult visszafelé, és út közben álmosan nyújtózva kibújt a trikójából. Mellei hegyesen meredeztek bele a világba, végükön sötét bimbóval.

Nem mertem a kamerát elindítani, hátha felfedeznek, de biztatóan alakultak az események. Főleg, mert leengedte bokájához a világos szoknyáját is. Kalapált a szívem, de most szerencsém volt. A másik lány bekapcsolta a magnót, miközben guggolva pakolászott. Valamilyen karibi zene volt, remek ritmusszekcióval, annál jobban csak az én szívem kalimpált.
- Márti, a krémet ugye nem felejtetted el? Mert akkor mehetünk is haza.
- Remélem - kezdett el a szatyorban keresgélni, és elővett mosolyogva egy tégelyt - megvan! - A Mártinak nevezett lány is kilépett a sortjából, majd levette a trikóját. Neki asszonyosabb, telt mellei voltak, kicsi mellbimbókkal. Oldalt az ujjait a sárga tanga pántjai alá csúsztatta. Na ekkor elkezdtem készíteni az első felvételt. Jobban nem is koreografálhatta volna a vetkőzését. Ahogy a csíknyi ruhadarab csúszott lefelé lassan a hasán néhány szőkésbarna szőrszál kunkorodott elő, majd egy gusztusos, nyilván oldalt borotvált szőrcsík jelent meg, s húzódott a karcsú hason lefelé. Már épp háromszöggé változhatott volna, mikor kicsit oldalt fordult, hogy kilépjen egyik lábával a tenyérnyi ruhadarabból. Most Katira koncentráltam. Háttal nekem épp a piros tanga indult lefelé a combjain. Aztán kilépett belőle és arrébb rúgta, miközben kinyújtózva a haját igazította meg. Gyönyörű barna volt a bőre. Csak a tanga kis háromszöge fehérlett a derekánál. Megállítottam a felvételt. Mivel a nap a ház mögött kelt fel, ahol rejtőztem, már tudtam, hogy életem filmjét fogom elkészíteni, hiszen elém fognak feküdni! Nem csalódtam.

Márti lehajolt és megigazította a pokrócot. Aztán lehasalt, mellei a törölközőre lapultak, combjai viszont lezser terpeszben ideális látványt nyújtottak a kamerának. Premier plánban láthattam a punci két dombját egymáshoz simulni, miközben barátnője mellé térdelve bekente a testét krémmel. Laza izmai fényleni kezdtek, puncija pedig lassan kicsit kezdtek ketté nyílni a szőkés rejtekhelyen. Most Katira közelítettem rá, amint italt vett elő a hűtőtáskából, s a poharakat letette a stég szélére. Aztán megállt velem szemben és elkezdte bekenni magát. Az arcát, karjait és melleit, majd a hasát és a lábait. Végül pedig a tanga helyének keskeny fehérebb sávját. Hiszen ott lehet a leégésnek a legnagyobb veszélye. Gyönyörű dombját is bekente tenyerével, csak a barna bársonyos szőrmét hagyta ki. Aztán hanyatt dőlt, szétvetve kezét-lábát. S készült a film, az örökkévalóságnak. A hegyes mellekről, és a lazán megnyíló nagyajkakról. A csábító rózsaszín csíkról, mely a barnább ajkak közt lassan szélesedni látszott. Felette és mellette világosbarna szőrzettel. Márti egyszer csak felpattant és kisétált a lépcsőhöz. Ledobta a baseballsapkát és begázolt a vízbe.
- Már nem rossz! Nem jössz?

Kati hasra fordult, ledobta a sapkát, nyújtózott egyet és elindult Ő is a víz felé. A combok közt lehetett látni a punci halmait, és a szőrme izgatóan nyúlt lefelé. Nevetgélve besétáltak a vízbe, úsztak néhány tempót, aztán elindultak kifelé. Már indítottam is a felvételt. A Rec felirat mellett lehetett látni Mártit, aki lassan a korlátba kapaszkodva jött kifelé. Karján és mellén gyöngyözött a víz, hasán a szőrszálak tincsekbe csavarodtak. Lassan sétált felém, aztán lefeküdt hanyatt, kitárva szépségeit a tekintetemnek. Hagyta, hogy a nap szárítsa lassan a testét. Kezével egyszer megborzolta puncijánál a szőrszálakat, nyilván, hogy gyorsabban száradhasson. Most Katira váltottam. Jött barátnője felé, és mikor odaért, letörölte karjait, hasát. Aztán elkezdte bekenni a kicsiket sikkantó Márti testét. A puncinál alaposabb munkát végzett, mert a tenyere simítása közben egyik ujja hirtelen mintha eltűnt volna a résben.
- Ne hülyéskedj! – nézett fel akkor nevetve Ő összébb zárva a combjait.
- De sokan lennének most szívesen a helyemben - nevetett rá Kati, és rácsókolt a punci dombjára.

S ekkor elfogyott a film. Átkoztam magam, hogy csak egy kazettát hoztam. Gondoltam, hogy előjövök rejtekhelyemről, vagy mikor vízbe mennek, ellopom a ruhájukat, de aztán elvetettem ezt a hülyeséget, hiszen akkor soha többé nem leshetem meg őket.

Folyt. köv.