Félek...

Félek. Megint elkövetek hibákat. Annyiszor megfogadtam már, hogy nem adom ki magam, nem árulom el a titkaimat. Most megint közel engedtem magamhoz valakit, és nem tudom, jól tettem-e.
Egyfajta késztetést érzek arra, hogy tudjon a belső dolgaimról. A józan eszem tiltakozik, még emlékszik arra, hogy mennyire fájt, mikor legutóbb bántottak, a seb viszont már halványult annyira, hogy a szívem akarata legyen erősebb. Engedek a csábításnak, teljesen kiadom magam, leengedem a védőbástyáimat, hagyom, hogy sodorjon az ár. Kérhet bármit, teljesítem. Irányíthat. Azt teszi velem, amit akar. Magával ragad, felrepít, szárnyalok a közelében. Szabadabbnak érzem magam, mint a madarak mikor repülnek.
De közben félek. Ha eltűnik a közelemből, akkor lezuhanok, meghalok. Ha elenged, lezuhanok, meghalok. Nem ismerem régóta, alig tudok róla valamit, nem ismerem a szokásait,a kedvenc italát,de még azt sem tudom ,hogy hason vagy háton szokott-e aludni. Nem enged közel magához, én mégis bízom benne. Nem tudom, mit akar.
Én csak egy picit önfeledten boldog akarok lenni. Nem gondolni a jövő buktatóira, a jelen problémáira,a múlt dolgaira. Csak rá akarok koncentrálni,nem félni attól,hogy szerinte is van-e olyan,hogy „mi”,vagy tart-e elég szépnek,vonzónak,és a belsőm is megfelel-e neki?
Semmit nem akarok rákényszeríteni, azt viszont nem kérdőjelezem meg, hogy amit ő akar, az helyes-e. Ő úgy tökéletes, ahogy van. Az apróbb hibái teszik azzá. Szeretném, ha ő is tökéletesnek tartana engem.
Félek. Meddig fog tartani ez a tökéletesség,mi lesz,ha összeomlik ez a kép,mit fogok csinálni, ha nem működik?
A látszat sokáig fenntartható, de nekem érzelmek kellenek. Tudom,hogy sokat várok tőle,egy bonyolult emberi érzést,a szerelmet,de cserébe bármit megkaphat,legfőképp engem testestől-lelkestől. Rábízom magam, pedig nem szabadna.
Félek. Csak egy idézet jut eszembe Kosztolányitól:
”Egyetlen ideált sem szabad megvalósítani. Akkor vége. Csak maradjon fönn a felhők között. Úgy hat és úgy él. ”
Félek. Nincs olyan, hogy tökéletes. Félek, ha megkapom őt, akkor bebizonyítja ezt nekem. Akkor miben higgyek azután?!