Farkasokkal táncoló - egy kicsit máshogy

Tudom, mindenkinek van saját kis "szaftos" szerelmi storyja, sőt biztos több is ... a fantáziájában, vagy az emlékeiben.

És miután vége, mindenki máshogy éli meg, adja tovább vagy titkolja...

Van akinek már "meg is volt" , sőt, többször is, és szeret vele dicsekedni, azt olyan jól meg lehet tárgyalni a haverokkal egészen a mocskos kis részletekig; az olyan kanos. Ja.
Vagy lehet kuncogni rajta a barátnőkkel szégyenlősen; elaléltan... Titkolni a férj, vagy a pasink elől (miféle pasi az már) ...
Van aki még csak dédeldeti a gondolataiban, táplálja, növeszti, hogy a kellő időben világra hozhassa ... a kis kalandot.
Ami ha nem úgy sül el, akkor megszívtad.

Ahogy én is.

Félreértés ne essék, most nem a "JÓ A SEGGED, KŐ KÓLA?" típusú egyestés kalandokra gondolok, amik azért nem épp kólával kezdődnek, és erős fejfájással, & ki a fene ez itt mellettemmel végződnek - jobbik esetben. Az más kategória.
Én inkább a " lassan, úgy igazán beleszeretni valakibe, akibe nem szabad, megkapni, de már el is veszíteni " dolgokról írok.

Ez utóbbi már nekem is megvolt.
Írom így, flegmán, mintha nem is magamról lenne szó.
Egy kicsit ironikus. Vagy nem is tudom milyen. Inkább keserű. Csak fellángolás lett volna? Kéjes, vagyakozó, De soha, egészen be nem telljesedő. És itt most nem a szexről beszélek.
Szerettem, vagy csak lángoltam érte? Nem tudom. Ha lehet, egyszerre mindkettő.

Hiszem, a sorsunk nincs előre megírva, s rajtunk áll, hogy mit kezdünk a boldogsággal.
De ez tényleg ilyen egyszerű lene?
Ezek szerint csak az boldogtalan, aki szándékosan nem akar boldog lenni?
Végül is...
Viszont a párkapcsolatok sajnos (?) két emberből állnak.
És ez a másik fél nagyon is sokat segíthet annak a bizonyos boldogtalanságnak.

Nem vagyok szent. De bár lehetnék. Akkor nem élne a lelkemben a bűnöm, a titkom, még mindig. Annyi év után is ugyanannyira fáj. Mint valami maróhatású oldat, amit minden nap öntögetnek a belsőmbe, hogy teljesen kiégessen.

Belekeveredtem valakivel valami nagyon komoly dologba, miközben valaki más otthon várt rám. Hűen, megbízva bennem.
Ne vagyok rá büszke, de nem is szégyellem.
Így alakult. Egyedül azt sajnálom, hogy nem tudtam meghozni akkor és ott a kellő döntést.

De mostmár kellene valami konkrétat is írni. :