Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Dr. Stephen P. St.John: Sajnálom, hoyg nem tette egyér...
2024-03-27 20:43
lalityi9346: Várom nagyon a folytatást!
2024-03-26 17:27
kaliban: Hát ez q..va gyenge, a helyesí...
2024-03-24 15:19
golyó56: Tetszett. Folytatás?
2024-03-22 11:42
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Esti gondolatok, a magam önző módján

Az elmúlt időben – utóbbi 6 év talán, mely meghatározó volt – nagyon sokat gondolkodtam az embereken, emberi kapcsolatokon, és rá kell jöjjek, hogy olyasmit várunk el munkatársainktól, ismerőseinktől, barátainktól, szeretteinktől,szerelmünktől, amiket mi sem tudunk saját magunk megadni, nem csak másoknak, de önmagunknak sem. Az őszinteséget. Volt egy kimutatás, hogy az ember, napjában hányszor hazudik, és most nem rémlik, de azt hiszem 30 és 100 közé tették a kisebb-nagyobb füllentések számát. És most gondoljuk el, hogy magunknak mennyiszer tesszük naponta?
Az őszinteség kellene, hogy legyen az a tisztelet, ami kijár alapból, és mindjárt rosszul esik, ha mást hazugságon kapunk. Ugye nem gondoljuk komolyan, a gondolatainkban és a hangosan kimondott szemrehányás-özönt?

De igen. Mindig más mércével mérjük magunkat és a másikat, pedig mind csak emberek vagyunk, teli hibákkal, s mégsem azonos a mérlegen a kis számláló.
Mint pl. ma is. Felhívtam valakit – akit egykor a legjobb barátomnak a lelki társamnak nevezhettem talán -, és a kérdésemre kitérő, semmit mondó választ adott, meg merem kockáztatni, hogy támadott. Ő így védekezik. De ki ellen? Nem volt bántó, nem volt sértő, sőt ellenséges sem a kérdésem, s mégis. Ezt váltottam ki belőle. A védekezést. Csak utána gondolkodtam el, hogy nem tőlem félt, hanem saját magától. Attól félt, hogy szembe kell néznie azzal, ami esetlegesen a kérésem/kérdésem eléje helyez. Az igazságot. Engem. Fájdalmas lenne? Akkor engedjük, hogy fájjon. Miért jó, ha egy tüskét hagyjuk nagyon sokáig magunkban elmérgesedni? Mindaddig, amíg már csak nagyon nagy műtét árán sikerülne kiműttetni magunkból? Szakember segítségével? És ez a jobbik eset. Mert sokan inkább hagyják magukban, vagy csak tessék-lássék gyógyítják meg magukat, életük végéig megcsonkítva hagyva azt, ami a legnagyobb kincsnek kellene, hogy legyen: a lelküket. Miért engedjük, hogy évekig fájjon az, amiből kigyógyulnánk 2-3 hónap alatt? Miért szeretünk fájni? És miért sokkal hosszabb ideig, mint amennyit még egészségesen el tud viselni a szívünk? Talán az ember egyik alap tulajdonsága, hogy a saját kárán, a saját fájdalmán, a saját hazugságain keresztül járja meg a számára kijelölt utat?
S ezen döntéseink hány másik embernek okoznak fájdalmat? Észre sem vesszük, vagy csak nem akarjuk észre venni. Mert önzőbbnek lenni könnyebb. Gyávának is. Avagy mindkettő önként vállalt vakság?
Az egyik barátom azt mondja, az önző ember gyáva. Hiszen nem kell semmiért sem felelősséget vállalnia. Nem ígérget, és ha igen, akkor megvonhatja a vállát, ha nem váltja be, mondván: Ki mondta, hogy higgy nekem?
És mikor ezt halljuk egy számunkra fontos személytől, megszakad a szívünk. De nem látja és nem hallja, mert nem akarja, mert akkor talán magába nézne és észrevenné, hogy fájdalmat okozott. Lelkiismeret-furdalás. Gyűlöletes érzés, de az önző számára ismeretlen.
Elhatárolódik, és ítélkezik, mert az könnyen megy neki. Pedig olyan, mint, ha valaki a cseresznye ellen apellálna, holott még sose meg sem ízlelte azt.
Teszi mindezt mellkas döngetve, nagy szájjal, beton-konok eréllyel, erőszakosan, pedig fogalma sincs mi ellen/mellett tüntet.

Néha nem is tudom, hogy mit kívánjak az ilyen embernek: hogy maradjon ilyen, mert nem érez fájdalmat, igaz, valódi, zsigerből jövő örömet sem.
Vagy igenis egyszer, csak egyszer érezzen? Az ám, csak ahhoz önmagát kellene saját lelkéhez közel engednie. Csak nem megy neki. Mert az már azzal járna, hogy észre kellene vennie magán kívül másokat is. Felelősséggel kellene cselekednie, nem megfutamodnia, és mindenekelőtt felvállalni, hogy kicsoda is Ő tulajdonképpen.
Persze, belenéz a tükörbe, és azt mondja: „Igen, én, én vagyok, ki is lehetnék. Tudom, hogy hívnak, mit szeretek, mit nem. Csak együtt érezni nem tudok. Tudom, hogy mit tennék - mondjuk Kata – helyében, aki csalja a párját, vagy nem „rinyálnék” egy elmúlt szerelmen már 2 hónapja, mint Endre, hanem túllépnék rajta. S különben is miért gyászolja Béla az apját? Jobb neki, hogy meghalt, már nem szenved. Ha az én szüleim meghalnak, nem fogom sajnálni, jobb nekik ott”.
És itt meg lehet kapaszkodni, valós mondatok egy ember szájából, akit még sosem csaltak meg, akit még nem hagytak ott, mikor Ő még halálos-szerelmes volt, és nem halt meg sem az anyja sem az apja.

Bosszankodjam vakságán? Próbáljam meggyőzni? Mit kívánjak neki? Hogy csak egyszer legyen annak a helyében, akinek az érzései felett éppen ítélkezik?
Kívánjam neki a fájdalmat? Csak, hogy bölcsebb legyen?
Vagy irigyeljem, hogy Ő még sosem fájt úgy igazán?
Ki vagyok én, hogy eldöntsem, mi jó neki?
De ki Ő, hogy ítélkezni merjen az én érzéseim felett?
Boldogok a lelki szegények, mert övék a Mennyek országa. Vajh’ Jézus kikre gondolt?
Rájuk? Vagy azokra a szellemileg visszamaradott emberekre, akik nem képesek önmaguk ellátására sem?
Vagy azon egyszerű emberekre gondolt – és itt nem a lelki egyszerűségüket, hanem lényük tisztaságát értem -, akik örülni tudnak egy út mellett virágzó pipacsnak?
Kikre gondolt?
Ki adja meg nekem a választ?
Ki oly bölcs, hogy mindent tud?
Hasonló történetek
3084
A rózsaszín felleg viszont elkerülhetetlen, és manapság egyre több embert talál meg. Ez a rózsaszín felleg persze csak egy tünete a kóros szomorúságnak, vagy inkább kezdete. De ha ennek érzéseit sikerül leküzdeni, a kóros szomorúság már elkerülhető.
Legyőzni azonban nehéz, de vannak rá módszer...
2650
Nem is tudom, ti szeretitek a romantikát?
Hozzászólások
További hozzászólások »
Tűzmadár ·
Bocsánat, ha megbántottalak. Sajnos másokkal is sokszor megteszem, mert nem igazán vagyok simulékony, pedig igyekszek az lenni.

Írásodat elkezdted azzal, hogy az emberek olyanokat várnak el másoktól, amit maguk sem tudnak megadni. Ezt leszűkítetted egy dologra, az őszinteségre, ami szerinted egyfajta tisztelet.
Számomra már ennyi is elég ahhoz, hogy ne legyünk összhangban, Ugyanis, én nem kapcsolnám a kettőt. Az őszinteségről, már írtam. A tiszteletről az a véleményem, hogy ki kell érdemelni. Nem jár alanyi jogon. Pl. nem értek egyet azzal, hogy valakit azért tiszteljenek a gyerekek, mert felnőtt. Tiszteljék, azért, mert a tulajdonságai tiszteletre méltók.

Egyetértek azzal, hogy az emberek zöme más mércét használ magára, mint másokra. De ez sem egyértelműen negatív, ez sem egyszerű. Pl. én hiába gyalogolok le „x” idő alatt „y” métert, egy bottal járó ember nem tudja megtenni. Vagyis az adott kirándulás megszervezésekor mindig a leglassúbbhoz kell igazodnia a csoportnak. Illetve helyenként -magamtól eltérő- más mércét kell használni.

Had ne folytassam. A lényeg az, hogy végigmész egy gondolatláncsoron, amelyben a láncszemek csak negatívumokon keresztül kapcsolódnak erőltetve egymáshoz. Ez a te szubjektív gondolatmeneted. Minden szubjektivitás bizonyos fokú „Én” tudatból, önzésből indul ki.
Mindennek a kiváltója, az a -példaként említett,- telefon, ami mivel ilyent váltott ki belőled, igencsak keserűen hatott rád.
Én, mint olvasó nem igazán tudok állást foglalni, a sértődöttséged igazát illetően, mert nem ismerem a hátteret. Csak egyet tudok. Mindennemű emberi kapcsolat nélkül egyetérezni veled, annyira, mint bármely bánkódó embertársammal.
Én, mint Tűzmadár, meglehetősen rideg, érzéketlen ember vagyok. Bármiféle telefonnál több kell annál, hogy írjak egy monológot az emberekről.
De ez –hangsúlyozom,- nem a te hibád, hanem az enyém.
Tűzmadár ·
Én úgy vélem, ha előre engedek egy nőt, nem tisztelet, hanem udvariasság a fizikailag gyengébb nem felé. Tisztelni csak akkor kezdem, ha megköszöni, méghozzá azért mert sajnos ez nem általános.
Valóban leönzőztelek –felhasználva a címben szereplő önértékelésed,- mert csak negatív szemüvegen át látni bizonyos emberi tulajdonságokat szerintem az. A címben te ironikusan értetted magadra. Az általam történő vélemény –mint írtam,- sem olyan negatív, mint érzékelted, mivel az oka –szerintem,- az elkeseredettség. Vagyis egy nagyon is pozitív emberi tulajdonság.
Pondss ·
Hááát, nem tudom:) Mikor előre engedsz valakit, úgy mondják, hogy megadtad neki a tiszteletet. És az udvarisság, egyfajta tisztelet, nem? Az én értékrendem szerint igen. Mint annyi más is, amit itt már aztán végképp nem fejtenék ki, mert egyrészt hajnal van, másrészt nem mindenkit érdekel:)
Ismered Reviczky: Magamról című versét? Ajánlom figyelmedbe. Csak azért nem másolom ide, mert nagyon hosszú. http://mek.oszk.hu/01000/01058/01058.htm#137
Miért gondolod, hogy irónikus voltam, a címmel? Abban a pillanatban érezhettem magam őszintén önzőnek, hiszen olyan embereketől vártam tiszteletet, stb. akik, ha belehalnak sem tudnak adni, illetve olyan dolgokat várok el tőlük, amiket néha én is fogcsikorgatva, illetve nem is tudok teljesíteni.
Nem elkeseredett voltam, inkább teli lett az a bizonyos is rózsaszín éájjeli edény. Igaz, ekkor lehet elkederedett az ember. Hála Istennek, nem alap tulajdonságom, vagy még is? De semmiképpen nem sorolnám pozitív tulajdonságok közé.
Tűzmadár ·
Nos, nekem mindegy hogy mondják, ha előre engedek valakit. Pl. függetlenül, attól, hogy férfi, vagy nő az illető, a tökrészeget is előre engedem, nehogy hátba okádjon. :-) Azon kívül, minden gyanús alakot, hogy szemmel tudjam tartani. Ha presszóba megyünk, a párom menjen elől, bunyó esetén nehogy én kapjam a pofont. :-) Persze, nyugodtan felfoghatod úgy is, hogy tiszteletből vagyok udvarias.
Nem ismertem a Reviczky verset, –igaz, Ő sem az enyéimet,- köszönöm, elolvastam. Úgy vélem boldog ember, ha az a véleménye, hogy a világ a képünk mása, egy hangulat. Egészségére. Minden esetre bárki is tette fel a honlapra, figyelmesebb is lehetett volna.
Nem egészen értem, miért ajánlod a figyelmembe, de mindegy.

A címet illetően a hozzászólásaid alapján vélem ironikusnak, hiszen te magadról írtad, hogy önző vagy, mégis megsértődtél, mikor rád mondtam. Vagyis valószínűleg nem gondoltad komolyan.
Az elkeseredettség egyfajta felfokozott, telített érzelem, amivel nem ártasz az embertársaidnak. Mitől volna negatív?

Ui. Remélem nem vetted komolyan, amit az elején az előreengedésről írtam. Csak tréfáltam. Misem bizonyítja jobban, mint hogy pl. ha presszóba megyünk, soha nem engedem a páromat előre. (Ha ott van az anyós is erre a célra. :-))

xeni ·
\"Estére egész jól éreztem magam, felvidítottak a barátaim, akikre mindig lehet számítani. Jobban számíthatok rájuk, mint a családomra; nekik fontosabb az, hogy jól érezzem magam, mint hogy ki mit mond. A látszatvilág nem az én világom, én csak MAGAM akarok lenni, de ki is vagyok én?\"

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: