Építkezés 1. rész
Anna érezte, hogy egy kicsit becsípett és már nehezebben forgott a nyelve. Furcsa volt neki ez az állapot, mert nem szokott inni és nem szokott szórakozóhelyekre járni.
Ez a mai nap kivételes alkalom volt. Nem akart kilógni a sorból. Reggel érkezett a városba arra a pár hónapos továbbképzésre, amihez semmi kedve sem volt, de kötelezővé tették. A szállása nagyon kellemes volt. Egy lánnyal osztotta meg a szobát abban a kis lakásban, amit a továbbképzésre jött diákoknak béreltek. A többiek a csoportban, amikor kipakoltak mindjárt nekiálltak az esti ismerkedő bulit szervezni. Egy közeli karaoké bárban kötöttek ki a sokadik bár után, amit meglátogattak. Úgy nézett ki, hogy ez a bár mindenkinek nagyon tetszett. Az egyik sarokban a tévé szólt, valamilyen sportközvetítés miatt izgult néhány férfi hangosan, a másik kis teremben volt a karaoké. Annáék ott ültek le, a béna énekeseken nevetgéltek, majd a lány úgy gondolta, hogy ki kell szellőztetnie a fejét, kiment a bár elé az utcára. Itt is voltak székek, asztalok, néhányan ültek ott. Anna hatalmas sóhajjal ült le az egyik székre. Érezte, hogy ha becsukja a szemét, akkor forog vele a világ. A szédülés kellemes volt, de kicsit megijedt tőle. Megfogadta, hogy nem iszik többet. Pár perc múlva amikor összeszedte magát elindult vissza a bárba, de az ajtó éppen akkor csapódott ki, amikor ő odaért és hatalmasat taszított rajta. Ha valaki nem kapja el, akkor elesett volna. A megmentőjét nem látta, mert az hátulról szorosan átölelte. A férfi éppen mögötte szeretett volna bemenni, szerencsére volt olyan lélekjelenléte, hogy megfogta őt.
Anna hátranézett, halkan köszönetet mondott. Akik majdnem föllökték meg sem álltak. Már eléggé elázott társaság volt, nagy hangzavar közepette vonultak el mellettük. A férfi stabilan lábra állította a lányt, maga felé fordítva.
- Jól vagy? – kérdezte az arcát fürkészve.
- Igen. Köszönöm, hogy megmentettél – mire a férfi mosolygott.
- Ez a feladatom. Én vagyok a Megmentő – mondta, majd előre engedte a lányt az ajtónál.
- Szép estét! – szólt a lány, aki indult vissza a karaoké részbe, közben látta, hogy a férfi, a megmentője, egy kisebb férfiakból álló társasághoz ült le.
A társaságban mindenki előtt nagy söröskorsó állt, a tévét figyelték. A férfi odafordult Anna felé, megemelte a korsóját.
- Neked is szép estét! – mondta mosolyogva, a lány érezte, hogy elveszett.
Azt tervezte, hogy ebben a pár hónapban egyedül lesz, kipiheni az előző nem igazán kellemes kapcsolatát, de ennek a férfinek a tekintete elvarázsolta.
Bement a lányokhoz, akik éppen fiatal fiúkkal vegyültek. Anna összevetette a párokat, úgy gondolta, hogy ő esélytelen, neki itt úgysem jut partner, ezért felállt. A szobatársa próbálta tartóztatni, de ő megnyugtatta, hogy csak a szomszéd terembe megy át. A két terem közötti ajtónál majdnem összeütközött a férfival, az rögtön megfogta a karját.
- Úgy hallottam van itt valaki, akit újra meg kell mentenem.
A lány fölnézett rá, csak most vette észre, hogy a férfi mennyire magas.
- Látom ez a sorsom, engem ma este mindig meg kell menteni – nevetett a lány csábosan hátra dobva a haját.
A férfi a szemébe nézett, félreállt, hogy a lány ki tudjon menni. Anna arra számított, hogy meghívja őt majd egy italra. Tudta, hogy nem fog nemet mondani. A férfi a kezét nyújtotta.
- Thomas vagyok – mondta a lány szemébe nézve.
A lány is nyújtotta a kezét, az ő kicsi finom keze eltűnt a férfi hatalmas tenyerében, újra érezte azt a biztonságot, amit akkor, amikor a férfi elkapta és átölelte.
- Anna – mosolygott rá a férfira.
A meghívás rögtön el is hangzott. Anna leült a férfi társasága melletti asztalhoz úgy, hogy külön legyenek, de azért látszott, hogy ők egy társaság. A férfiak a szomszédból csípős megjegyzéseket tettek Thomasra, de ő csak mosolygott, majd két sört kért. Anna kicsit elhúzta a száját, mert a sört egyáltalán nem szerette, de úgy gondolta, hogy ezért a férfiért még azt is leerőlteti a torkán.
A beszélgetés eléggé nehézkes volt, mert a tévé hangos volt, a karaoké részből nagy hangzavar hallatszott ki. Amikor a meccs izgalmasan alakult, akkor Thomas a tévére figyelt, kiabált, biztatta a játékosát, hogy lője már be, miközben a lány vállára tette a kezét. Anna boldogan kortyolta a sört, de nem vághatott valami élvezetes arcot, mert a férfi észrevette a fintorát és megkérdezte.
- Szereted a sört?
Anna úgy gondolta, hogy jobb lesz, ha őszinte, mosolyogva válaszolt.
- Nem. Azt hiszem, nagyon nem. Bocsánat – húzta föl a vállát feszülten.
- Nem kell meginnod. Bocs, hogy meg sem kérdeztem mit kérsz. Azt hittem egy sörözőben mindenki szereti a sört. Majd én megiszom – húzta oda maga elé a korsót – mit innál? – hangzott el a késői kérdés.
- Kir Royalt – mondta a lány, de már állt is föl, indult a pulthoz – maradj, majd hozok magamnak.
Anna odament a pulthoz, amikor végre megkapta a finom édes italát visszament a férfi mellé, aki a meccset figyelte. A sör már majdnem elfogyott, ezért a lány hozott neki még egyet.
- Tudod én nem szoktam ennyit inni. Ha leitatsz, akkor neked kell majd hazavinni engem – mondta a férfi nevető szemekkel. Ettől a lány teljesen elvarázsolódott. Amikor a férfi beszélt, már akadozott a nyelve, el is hitte neki, hogy nem szokott inni. – Sajnálom, hogy pont most találkoztunk, de az elkövetkező 197 napban nem lesz időm kapcsolatra, de azt ígérem, hogy 197 nap múlva este itt találkozunk és egy felejthetetlen éjszakát fogunk együtt tölteni.
A lány elgondolkodott, hogy mi tarthat 197 napig.
- Hová készülsz 197 napra? – kérdezte a lány.
- Belefogok életem eddigi legnagyobb munkájába, közben nem lesz időm semmire, senkire. Nincs arra szükségem, hogy elvegyék az eszem, de 197 nap múlva befejezem és itt várlak – a társaságból többen is odaszóltak.
- Thommy akkor most tényleg 197 napig nem csinálsz semmi olyat? – a férfi rájuk nézett.
- Tudjátok, hogy bizonyítanom kell, nem viheti el semmi a gondolataimat rossz irányba.
A lány ekkor már lemondott a férfiról. Azért irigyelte azt a lányt, aki majd megkaparintja.
- Mit fogsz te 197 napig csinálni? Na és miért pont addig, honnan tudod, hogy addig fog tartani?
A férfiak nevettek.
- Thommy te nem mondtad el, hogy mit fogsz csinálni? –a férfiak megint nevettek.
Ekkor a lány elpirult, szeretett volna hangyává válva elosonni.
- Egy építkezést fogok vezetni – mondta a férfi büszkén és kimutatott az ablakon – azt ott, holnap kezdjük, 200 napot kaptam rá, de be fogom fejezni előbb. Legalább 3 nappal előbb – a körülkerített területen egy hatalmas tábla hirdette, hogy itt egy kulturális központ épül, de még csak építőanyagok halmaza meg néhány lakókocsi volt ott.
– Meglátod holnap itt minden meg fog változni. Ez lesz életem nagy lehetősége – a férfi nyelve akadozott beszéd közben.
Anna még így is elbűvölőnek találta. Látszott rajta, hogy nem az a fajta, akivel eddig dolga volt. Ő nem csábította el, mert ő maga volt a csábítás, a szerénységével és a lelkesedésével, ahogyan a munkájáról beszélt. A férfiak a szomszéd asztaltól cukkolni kezdték.
- Thommy, használd ki az éjszakát, most még utoljára élvezd ki az életet – aztán az egyik bekiabált, amin mind röhögtek – először és utoljára.
Thomas elvörösödött, az arcát a kezébe temette.
- Sokat ittam. Pihennem kellene a holnapi nap előtt. Ezt most nem ronthatom el – motyogta.
A lány társai éppen kijöttek a belső teremből, az ajtó felé mentek. Anna látta, hogy a szobatársa erősen össze volt ölelkezve egy férfival. Amikor a lányt meglátta odaszólt neki, hogy ma éjjel ne várja, mert nem megy haza. Anna ekkor gondolt egyet, megfogta Thomas karját.
- Gyere, azt hiszem az lesz a legjobb, ha most kialszod magad – húzta magával a férfit.
Thomas hagyta magát, nem ellenkezett, de nem is tehette, mert a többiek még biztatták is.
- Menj Thommy! Még utoljára mutasd meg, hogy férfi vagy. Aztán majd böjtölhetsz.
Anna nem törődött a beszólásokkal, mert tudta, érezte, hogy ettől a férfitól még így részegen sem kell félnie. Thomasnak nem csak a nyelve akadozott, a lába is időnként összeakadt, ezért a lányra támaszkodott, Anna örült, hogy itt lakik a közelben, nem kell messzire menniük. Az utca túloldalán kérdezte csak meg Thomas, hogy hová mennek.
- Ne törődj vele. Pihenned kell, amit nálam megtehetsz – fogta a férfi derekát erősen.
- Te el akarsz csábítani? Sajnálom, de azt hiszem, én most alkalmatlan vagyok kapcsolatra. Nem akarlak hitegetni, mert az nem lenne szép tőlem, én most 197 napig…
A lány félbeszakította.
- Tudom, te most csak a munkáddal fogsz törődni. Megértettem, éppen ezért akarom, hogy holnap kipihenten mehess munkába.
Végre odaértek a lány szállása elé. A liftben a férfi szinte állva aludt. A lakás előtt a lány nekitámasztotta a falnak, a vállával tartotta, amíg az ajtót kinyitotta. A szobába érve rögtön az ágy felé támogatta, ahová ledöntötte. Thomas még motyogott, de amikor vetkőztette már alig reagált, hagyta, hogy lehúzza róla a cipőt, zoknit, nadrágot és az inget. Mielőtt betakarta volna még megcsodálta az izmos férfitestet. Ő is szédült kicsit az italtól, de amikor hazafelé jöttek az ő feje nagyjából kiszellőzött. A lány miután kijött a fürdőszobából, lekapcsolta a lámpákat, megállt arra gondolva, milyen szép is lenne minden este a férfi mellett feküdni, aztán bebújt mellé a takaró alá.
Thomas rögtön megfordult és átölelte. Anna boldognak érezte magát ettől a bensőséges mozdulattól. Attól azért kicsit tartott, hogy talán van barátnője. Egy ilyen csodálatos férfinak biztosan van kapcsolata. Azután gyorsan elhessegette ezeket a gondolatokat, megpróbált elaludni.
Másnap neki is az első napja lesz, remélte, hogy sikerül majd jó helyre kerülni a kórházban.
Már félálomban volt, mikor arra riadt, hogy a férfi csókolgatja a nyakát, az oldalához nyomódva világosan észlelte, hogy az a hatalmas keménység mit is jelent. Nem ellenkezett, átkarolta a férfi nyakát és átengedte magát a mámorító csókoknak, engedelmesen nyitotta szét a lábát, mikor a férfi fölé magasodott és nyomta befelé a farkát a pinájába. Semmi előkészítés vagy kérdés, megkívánta már benne is volt. Kicsit nehezen csúszott bele, mert nem volt még eléggé nedves, de pár erőteljes lökés után, már pumpálta is, ő boldogan fogadta magába a kemény falloszt. Miközben a férfi vadul csókolta, keze a lány mellére siklott, megmarkolta, tudatosítva, hogy ez már az övé. Anna szerette volna még mélyebben érezni magában, így átkulcsolta lábával a rajta fekvő Thomas derekát, és nyomta lefelé, maga felé amilyen erősen csak bírta. Rövidesen kezdte érezni a kéj mámorát, amit korábbi kapcsolata már nem tudott nála elérni. Hasa hullámzott, az élvezet villámai cikáztak testében, érezte hamarosan a csúcson lesz, nem fogta vissza magát. Szorította a férfit, karmolta a hátát, nehezen, lihegve vette a levegőt. A férfi egyre gyorsabban, keményebben dugta, majd hatalmasat hördült, farkát mélyen a pinába vágta, és pulzálva lőtte azt tele. Anna az első löketet érezve elélvezett, orgazmusa alaposan megrázta testét, száját éles visítás hagyta el. A férfi ölelésében békét, nyugalmat és biztonságot érzett.
Észre sem vette, hogy mikor aludt el.
Amikor reggel csörgött az óra Thomas rögtön kinyitotta a szemét, rémülten nézett rá. Anna látta, hogy sok minden kiesett az emlékezetéből, most próbálja összerakni az eseményeket.
- Bocsánat – kezdte, de a lány nem hagyta, hogy folytassa.
- Anna vagyok, te Thomas, akinek most rohannia kell, mert ma kezded életed nagy lehetőségét. Arra van a fürdőszoba – mutatott az ajtóra.
A férfi összekapkodta a ruháit és berohant még egy bocsánatkérést mormolva. Pár perc múlva jött ki még mindig zavartan.
- Bocsánat – kezdte újra, de Anna nem hagyta, hogy olyat mondjon, ami neki rosszul esne.
- Semmi gond. Rohanj. Kívánom, hogy minden úgy sikerüljön, ahogyan eltervezted – odaállt a férfi elé, megérintette az arcát.
- Köszönöm – mondta a férfi még mindig zavarban, nem tudta mit is mondjon, aztán kilépett a lány által kinyitott ajtón, rohant lefelé a lépcsőn.
Anna az ablakból nézte. Thomas megállt egy pillanatra az utcára lépve, majd átrohant az úton csatlakozva a gyülekező munkásokhoz, akik hátba veregették, az éjszakájáról kérdezték. Ekkor a férfi felnézett, a lány zavartan ellépett az ablaktól.
Anna napja jól kezdődött, mert a kórházban ahová beosztották elég nagy volt a nővérhiány a nyári szabadságolások miatt, ezért rögtön megkapta az éjszakai beosztást. Örült, hogy nem nappal a nyüzsgésben kell dolgoznia meg annak is, hogy a nappalai szabadok lesznek. Ezzel a beosztással több szabadnapot is kap, no meg több fizetést. Első napokban még, mint megfigyelő lesz ott, aztán majd önállóan is beosztják, ha már mindent biztonsággal megtalál. A szobatársa késve érkezett, nagyon gyűrötten nézve ki, de mosolyogva mesélt a kalandjáról. A lány állandó nappalos lett, ez azt jelentette, hogy a munkában váltják egymást, alig fognak találkozni. Anna a beosztás átvétele után elmehetett, gyalog indult hazafelé, hogy kiszellőztesse a fejét. A belvárosban sétálva meglátta annak az építőcégnek az irodaházát, ahol Thomas dolgozik. Megállt egy pillanatra a hatalmas üvegpalota előtt. Véletlenül vette észre a hirdetőtáblát, azon az álláshirdetést. Nővért kerestek a most induló építkezésükre napi négy órára. A lány táskájában ott voltak a bizonyítványai, egy pillanat alatt döntött, már ment is be a forgóajtón. A hatalmas előtérben megállt és a recepcióstól érdeklődött, hogy merre kell mennie. A legfölső emeletre irányították, ahová lifttel ment föl.
A folyosóra kilépve mintha egy másik világba lépett volna. Itt nem a hideg márvány uralkodott, hanem a süppedős szőnyegek, a mély sötét színek. A folyosó végén egy titkárnőt talált, aki leültette és bement az igazgatói szobába. Anna nem tudta, hogy mit akar itt, de amikor elindult nagyon jó ötletnek bizonyult ez a mellékállás, ahol talán Thomassal is találkozhat. A titkárnő visszajött pár perc múlva és intett, hogy bemehet a főnökhöz. Az ajtón belépve megtorpant, mert a kilátásra nem számított. A szoba teljes szemben lévő fala üvegből volt, látni lehetett az egész várost. Az igazgatót nem vette észre, mert a látvány az ablak felé csábította.
- Engem minden alkalommal lenyűgöz ez a látvány – hallotta meg a háta mögött a kellemes férfihangot.
- Elnézést, de annyira váratlanul ért – mondta megfordulva arcán mosollyal a lány, a kezét nyújtva a férfinek.
Amikor a nevét mondta és a férfi arcába nézett látta a mosolygó szemeket. Ez könnyű lesz, érezte rögtön, mert a férfi szemeiből nem elutasítást, hanem teljes bizalmat, befogadást olvasott ki.
– A nővéri állásra szeretnék jelentkezni – mondta.
A férfi a bizonyítványait kérte, amiket hosszan nézegetett, majd az előző munkahelyeit firtatta. Anna úgy gondolta, hogy az lesz a legjobb, ha őszintén válaszol elmondta, hogy egy továbbképzésre jött a városba, ahol éjszakás lesz, de úgy érzi, hogy emellett ez a napi 4 óra még könnyen elvégezhető.
A férfi hellyel kínálta az ablakkal szemben egy bőr kanapén, és ő szemben ült le egy hatalmas nagyon kényelmesnek látszó fotelba. Elkezdte ecsetelni a munkát, amit végezni kellene. A munkások ellátása, ha megsérülnek, ha valami bajuk van, arra felügyelni, hogy senki ne menjen veszélyes helyre betegen, mert az a többiekre is veszélyt jelent.
- Vállalom - mondta komolyan a lány.
- Úgy érzi, alkalmas lesz erre a feladatra? – kérdezte az igazgató, fürkészve nézve a lányt.
- Alkalmasnak érzem magam a feladatra. Próbáljon ki - Anna fölnézett rá, mire a férfi elmosolyodott és a kezét nyújtotta.
- Kipróbálom, mert annyira merésznek látszik, de szerződéssel veszem fel, ami mindkét oldalról módosítható. Bármikor elküldhetem, ha nem tetszik, amit csinál, és bármikor elmehet, ha mégsem bírja a munkát.
Anna elfogadta a férfi kezét, amit aztán a férfi hosszan fogott, közben még mindig őt fürkészte.
– Velem vacsorázna ma este? – a lány nagyon meglepődött.
Ezután a pár perces ismeretség után nem számított erre a kérdésre.
- Azt hiszem, az nem lenne helyes. Nem is ismer – hárította el a meghívást.
A férfi nevetett.
- Ez az este éppen arra szolgálna, hogy megismerjem.
A lány elgondolkodott.
- Ha csak akkor alkalmaz, ha most magával vacsorázom, akkor sajnálom – mondta és fölállt.
- Ne siessen még – állította meg a férfi. – Fölveszem akkor is, ha nem vacsorázik velem, csak egy próba volt – nyúlt a lány keze után, amit újra megfogott, az apró kéz eltűnt az ő meleg és sima tenyerében.
A lány lenézett és tetszett neki a férfi szép, ápolt keze. Ez a kéz bizalmat sugárzott.
- Mikor kezdhetek? – kérdezte a lány.
- Most – mosolygott rá a férfi, már vette is a telefonját. – Robert, bejönnél hozzám, az irodámba? – szólt bele, majd a lányhoz fordult – egy emberem elviszi az építkezésre, ahol kap egy lakókocsit felszerelve, amit a kiadott költségkeretből még fejleszthet is, ha szükséges. Az építkezésen a vezető mérnök lesz az egyedüli felettese, Robert majd bemutatja neki, de ha gondja van vele, akkor nyugodtan forduljon hozzám, bármikor jöhet – közben kopogtak és a férfi, aki belépett nem mozdult az ajtóból. Az igazgató lépett oda hozzá és magyarázta el ki a lány, megkérve, hogy vigye az építkezésre. Anna még odafordult a férfihoz.
- Mikortól számít a mai munkaidőm? – a férfi felé fordult és elmosolyodott.
- Most csak nézze meg a munkahelyét és ismerkedjen meg a környezettel és a főnökével, elég lesz, ha holnap kezd, mondjuk hatkor.
A lány nagyon kínosan érezte magát, mert újra kérnie kell.
- Lehetne, hogy hétkor kezdek? Tudja mondtam, hogy hatig dolgozom a kórházban, plusz még át is kell érnem, igaz valószínűleg fél hétre átérek, de így biztonságosabb, ráadásul még útközben meg is tudok reggelizni.
A férfi ránézett, a tekintetük össze fonódott.
- Kezdhet akkor, amikor odaér, blokkol, és négy órát dolgozik, aztán újra blokkol.
Álltak egymással szemben, közben a férfi a lány keze után nyúlt.
- Ha odaérek ma is blokkolhatok? – az igazgató felnevetett.
- Blokkolhat, de nem éhes? Ebédelnie is kellene nem?
A lány elhúzta a kezét.
- Nem vagyok éhes. Mennem kell dolgozni – a férfi fölkacagott.
- Sok szerencsét az új munkájához Anna – búcsúzott, ahogy a lány ment a folyosón ő még mindig ott állt, őt nézte, addig be sem ment az irodájába, amíg a lány be nem szállt a liftbe. A kisérője az alagsori szint gombját nyomta meg, ahol egy terepjáróba szálltak be. A férfi nem szólt hozzá, ez őt nagyon rosszul érintette. Mindig tudott mindenkivel beszélgetni, témát találni, de ez a férfi itt mellette teljesen bezárkózott. Amikor megérkeztek az építkezésre a férfi megmutatta a blokkolót. Elővett egy üres kártyát, amire ráírta a lány nevét bedugta a gépbe, ami rárögzítette a pontos időt, majd bedugta a területen lévők kártyái közé. Az egészségügyi lakókocsi a terület hátsó részében volt elhelyezve, a kulcsot az irodában kapták meg, ami a bejárathoz közel volt, egy több konténerből álló ideglenes épületben. A férfi nem mutatta be a lányt, ezért az ott ülő lányok bizalmatlanul méregették. Anna úgy érezte cselekednie kell.
- Bocsánat, hogy a kisérőm nem mutatott be, ezért nekem kell bemutatkoznom. Anna vagyok, mint nővér fogok itt dolgozni. Ha bármilyen gondotok van, nyugodtan keressetek meg – a kisérője idegesen kezdett dobolni a pulton.
- Nincs most idő traccspartira. Jöjjön, megmutatom a munkahelyét – a lány már nem akart a férfival megismerkedni és beszélgetni, de képtelen volt ő is ilyen undokul viselkedni.
- Ne legyen ilyen feszült Robert. Álljon meg egy pillanatra, élvezze az életet.
A férfi még rondábban nézett rá.
- Lehet, hogy a főnököt megfogta ez a szöveg, de engem hagyjon békén.
Közben kiléptek az ajtón és a lány visszaszólt az adminisztrátoroknak, akik most szimpátiával néztek utána.
- Majd még beszélünk, addig is jó munkát, sziasztok – ekkor már a két lány is válaszolt, nevetgélve köszöntek el tőle.
A férfi kinyitotta a lakókocsit, beengedte a lányt, majd belépett mögötte és körbe mutatott.
- Ez lesz a munkahelye. Nekem mennem kell – mondta és már fordult is vissza, hogy elmenjen. Anna nem tudott belenyugodni a kudarcba tett még egy próbálkozást.
- Köszönöm, hogy segített, nagyon kedves volt. Robert én komolyan gondoltam, hogy lazulnia kellene kicsit.
A férfi visszalépett és mérgesen nézett a lányra.
- Miért provokál? – a lány érezte a férfiban dúló feszültséget.
- Semmi baj. Segíteni szerettem volna. Nem viccelődök, nem provokációnak szántam, csak azt éreztem, hogy valami nagyon bántja.
Ekkor a férfi az ablak felé fordulva kinézett, a lány csak a hátát látta, de abban a hátban rengeteg feszültség volt fölgyűlve. Odalépett hozzá, megérintette a vállát.
– Itt vagyok és hallgatom – mondta halkan.
A férfi megfordult, meg is lepődött, mert nem gondolta, hogy a lány ilyen közel áll hozzá. Anna a férfi elgyötört arcát nézte és végig simította.
- Mondd, mi bánt.
A férfi a tenyerébe hajtotta az arcát.
- Beteg az édesanyám, és már úgy érzem nincs erőm, nem bírom. Tehetetlen vagyok – a lány tovább simogatta.
- Nem kell neked viselni a terheket, elég, ha vele vagy, az neki is nagyon sokat jelent. Legyél minél többet vele. Találj ki programokat. Segíthetek? Meglátogathatom? - a férfi maga sem értette, hogy miért nyílt ki a lánynak.
- Megbeszéljük. Nagyon örülnék neki, ha eljönnél hozzá – a férfi szemében könnyek csillogtak.
Ebben a pillanatban nyílt a lakókocsi ajtaja és belépett Thomas. Az irodában mondták neki, hogy megérkezett az új nővér és ő be akart neki mutatkozni. Amikor meglátta a két embert szorosan egymás mellett állni először megtorpant.
- Bocsánat, ha megzavartam valamit – mondta halkan, majd, amikor meglátta a lányt a szemei kerekre nyíltak, alig kapott levegőt. Anna odafordult és halkan mondta.
- Kérlek, most menj ki. Majd szólok, ha bejöhetsz – a férfi alig kapott levegőt ettől a szemtelenségtől, de mégis megfordult és kiment, aztán állt ott az ajtó előtt, azon törte a fejét, hogy mit is látott.
Anna megsimogatta Robert arcát, ez a férfiban elindított valamit, mert a lány vállára hajtott fejjel sírt. Anna átölelte és a hátát simogatta. Pár perc alatt csillapodott a férfi sírása, a lányt is elengedte, majd a szemét törölgetve kért bocsánatot.
- Ne kérj bocsánatot. Az természetes, hogy ki vagy készülve tudom, hogy az a legrosszabb, hogy nem akarod, nem tudod senkivel megosztani, vagyis eddig nem tudtad megosztani, de most már itt vagyok, és bármikor megkereshetsz. Beszélünk róla jó?
- Köszönöm – fordult a férfi a tükör felé és ellenőrizte, hogy rendben van-e.
Anna odalépett hozzá és a haját igazította meg.
- Köszönöm – mondta még egyszer a férfi és megfogta a kezét. A lány rámosolygott és elindult az ajtó felé.
- Azt hiszem, ki kell engesztelnem az új főnökömet – nézett vissza Robertre, aki újra tartózkodó álarcban állt előtte.
– Minden rendben lesz. Ha gondod van, hívj, vagy gyere és beszélünk – a férfi kilépett és utána Anna is.
Thomas ott állt a kocsi mellett fürkészve nézve a lányra.
- Te mit keresel itt? – kérdezte és a hangja nem volt barátságos.
- Szia, Robert – búcsúzott a lány a másik férfitól. – Kösz, hogy elhoztál – mondta még, aztán Thomashoz fordult. – Itt dolgozom. Nővér vagyok négy órában.
- Ki vett föl? – a férfi hangja kétségbeesetten csengett. Anna megmondta az igazgató nevét, mire a férfi még dühösebb lett.
- Van valami probléma? – kérdezte a lány és ártatlanul nézett a férfira. - Gyere be, beszéljük meg – mondta beinvitálva a férfit.
- Nem tudom, hogy mi történt közöttünk ezen az éjjelen, de bármi is, az nem azt jelenti, hogy most már a nyomomban kell lenned. Most nem kötelezhetem el magam, nem kezdhetek kapcsolatot, nincs időm nekem ilyesmire. Nem akarom, hogy egy kapcsolat elvegye az eszemet.
- Értem. Semmi tervem nem volt veled kapcsolatban. Ide dolgozni jöttem remélem, hogy a munkámmal nem lesz semmi problémád. Megpróbálom a magam tudása szerinti maximumot nyújtani. Adj egy esélyt, meglátod, hogy megfelelek a munkára.
A lány komoly volt, közben nem is nézett a férfira csak a végén, de ekkor Thomas érezte, hogy elveszett. A lány ártatlan tekintete megint levette a lábáról.
- Jó. Csak munka kapcsolat. Bejössz, végig dolgozod a napjaidat, én is, talán még találkozni sem nagyon fogunk – a férfi mintha saját magát győzködné. Megfordult, elindult kifelé – viszlát. Ha valamire szükséged van, csak szólj a lányoknak az irodában. Az egészségügyi kartonokat is náluk találod – Thomas elsietett.
Anna végre egyedül maradt és körülnézett. Látta, hogy itt a legelső feladat a nagytakarítás, ezért nekiállt keresgélni, ahogy mindent összeszedett neki is állt. Amikor végzett hullafáradtnak érezte magát, az órájára nézve elcsodálkozott, már délután négy óra volt, ő reggel óta nem is evett semmit. A hasa megkordult. Örült, hogy nem lakik messze. Bezárta a lakókocsi ajtaját, elindult a blokkoló felé, ahol a kulcsokat is le kellett adnia. A blokkolón az első munkanapján hét órai munka szerepelt, amikor ezt meglátta akkor tört rá a fáradtság. A közeli élelmiszeráruházban vett ennivalót, majd sietett haza aludni. Ilyenkor, amikor még nem dolgozott előtte éjjel, nem nagyon tudott aludni, de az előző éjszakája sem telt nyugodtan, ezért pillanatok alatt elaludt.
Az első munkanapjáról majdnem elkésett a kórházból, mert rosszul számította ki az időt a tömegközlekedésre, de aztán mégis éppen beért. Szerencsére nem volt ideje a napján gondolkodni, mert rengeteg munka volt, és mivel még minden ismeretlen volt számára, ezért duplán kellett figyelnie, mindent megjegyezni. Hajnalban már alig állt a lábán. Remélte, hogy nem lesz minden nap ilyen mozgalmas munka, mert ha igen, akkor a másik állásában nem tud helytállni. Reggel, amikor búcsúzott az új munkatársaitól úgy érezte, hogy most a legszívesebben ágyba bújna, délig meg sem mozdulna, de a sarki kávézóban vett kávéval, meg egy zacskó péksüteménnyel a kezében elindult az építkezésre. Ott már nagy volt a nyüzsgés, rengetegen álltak a bejáratnál. Anna meg is kérdezte a lányoktól az irodában, hogy miért álldogál ott az a sok ember, ők felvilágosították, hogy ma van a felvétel, mert a legelején még nem kell annyi ember, amikor az alapokat ássák ki, hatalmas gépekkel, csak utána kell a sok ember, amikor megindul a betonozás. A lány megtudta azt is, hogy neki kell átnézni a jelentkezők egészségügyi papírjait, egy szavazata neki is lesz a felvételnél. Az ebédlő konténerbe küldték, ahol egy asztalnál ott ült már Thomas és még néhányan azok közül, akikkel a bárban együtt volt. Anna mindenkinek bemutatkozott, közben látta, hogy a férfiak kérdően néznek Thomasra.
- Igen ő az a lány a bárból, akivel hazamentem – mondta idegesen – nem én vettem föl őt, hanem a vezérigazgató – tette még hozzá. – Lássunk munkához, ma legalább kétszáz embert kell fölvennünk. Itt a lista, hogy miből mennyi kell, osztott ki egy papírt mindenkinek, kivéve Annát. – Neked mindegy, hogy mi a szakmájuk, csak azt kell megnézned, hogy egészséges-e vagy nem. Mindenki hozza az alkalmassági papírját és a pecséteket nézed át, hogy minden megvan-e.
A férfi idegesnek látszott, de leülve intett az ajtónál álló kockás inges farmeros férfinak, hogy engedheti az első embert. A délelőtt eléggé monotonná vált, és Anna egyre álmosabb volt, pedig még egy kávét megivott, amit aztán meg is bánt, mert erős szívdobogást okozott neki. Egyszer, amikor a többiek kimentek cigiszünetre, akkor ő is kiment levegőzni, mert úgy gondolta, hogy a friss levegő jót fog tenni, de pár perc után úgy érezte jobb lesz, ha visszamegy és leül. Fáradt volt. Thomas is hamar visszament a terembe, mert a lány úgy látta, hogy ő nem dohányzik. Anna közben a kezére hajtotta a fejét és egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy pihentesse, és amikor újra kinyitotta már mindenki a helyén ült és őt nézték. Thomas, aki mellette ült gúnyosan jegyezte meg.
- Látom kemény éjszakád volt.
A lány csak helyeselni tudott, mert tényleg kemény éjszakája volt, ha nem is úgy, ahogyan a férfi értette.
- Igen, eléggé kemény volt. Bocsánat. Összeszedem magam.
A többiek mosolyogtak, de Thomas ettől kezdve még undokabban viselkedett vele, állandó megjegyzést tett, ha a papírt, amit nyújtott neki ő leejtette, akkor is, amikor ásítozni kezdett. Már délután három volt, de még nem végeztek, az emberek csak jöttek egymás után mikor a terembe belépett az elegáns öltönyös vezérigazgató. Az asztaltól többen is fölálltak és üdvözölték, ő mindenkivel kezet fogott. Thomas mérgesen szólt hozzá.
- Azt hittem szabad kezet kapok, és nem fogsz állandóan ellenőrizni.
- Szabad kezet kaptál nem foglak ellenőrizni – fordult oda hozzá a férfi miközben Annára nézett, aki kissé sápadt volt. – Mióta van itt Anna? – kérdezte a lánytól.
- Reggel fél hétre értem ide – mondta a lány, a hangja rekedt volt, megköszörülte a torkát. – Bocsánat.
- Arról volt szó, hogy négy órát dolgozik naponta, most meg már délután van. Úristen, hány órája van talpon? Azonnal menjen haza, és aludjon – a férfi hangja szigorú volt már nem is a lányhoz beszélt, hanem Thomashoz. – Nem szólok bele semmibe ígérem, egyedül Anna érdekében emeltem fel a szavam és fel is fogom, ha nem vagytok rá tekintettel. Ő most hazamegy, és mivel a mai napon a holnapi napját is ledolgozta reggel nem kell bejönnie.
- Köszönöm, de nem kell kedvezmény. Természetesen jövök holnap – mondta a lány halkan - de most, ha lehet, tényleg szeretnék hazamenni, mert nagyon fáradt vagyok – ránézett az órájára és még megjegyezte. – Most 18 órája vagyok talpon. Ígérem holnap fitt és üde leszek.
Thomas a lányra, majd a vezérigazgatóra nézett, aki megfogta a lány kezét és az ajtóig vele ment, még látta, ahogyan a lány füléhez hajol és mond neki valamit, aztán visszajött hozzájuk.
- Átveszem Anna helyét a válogatáson, hogy ne kelljen leállnotok, Robertet elküldtem, hogy kísérje haza, nehogy elájuljon útközben.
Thomas dühösen, de szó nélkül ült le, folytatták a válogatást. A vezérigazgató tényleg nem szólt bele semmibe, csak az egészségügyi alkalmasságot ellenőrizte, azzal kapcsolatban tett fel kérdéseket.
Anna, amikor hazaért megköszönte Robertnek, hogy elkísérte, beszélt vele pár szót az édesanyjáról, amíg az ágyát vetette meg, aztán elkezdett vetkőzni, mintha a férfi ott sem lenne. Robert mosolyogva adogatta neki a hálóingét és vette el tőle a levetett ruháit és végül takarta be, amikor bebújt az ágyba.
- Szép álmokat! – mondta és megpuszilta a lány arcát.
- Neked is – suttogta a lány, de már zuhant is egy másik világba, az ágy forgott vele és a külvilágból nem észlelt semmit.
Robert beállította neki az órát, hogy el ne aludjon, de a telefonját is beállította, hogy el ne felejtsen telefonálni a lánynak, hogy ellenőrizze felébredt-e, majd visszament az építkezésre. A teremben lassan haladt a válogatás, ő oldalról figyelte a főnökét, akitől eddig nagyon tartott, de ma egy olyan oldaláról ismerte meg, ami szimpatikussá tette. A gondoskodás a lányról, akit alig ismert, figyelemre méltó volt. Remélte, hogy nem fog benne csalódni.
Este Anna, amikor csörgött az óra még mindig ólmos fáradtságot érzett a tagjaiban, de lenyomta az óra jelzőjét és elhallgatta azt, majd lecsukta a szemét, hogy még egy percet adjon magának a pihenésre. Amikor a telefoncsörgésre újra felébredt már tizenöt perccel volt több, meg is rémült. Első pillanatban az órát nyomogatta, de az nem reagált, akkor a tévé tápkapcsolója került a kezébe, de attól sem lett csend, hogy azt nyomogatta, majd fölülve körülnézett, akkor látta meg a villogó csörgő telefont a szekrényen rezegni. Fölkapta és beleszólt.
- Sikerült fölébredned? – hallotta Robert hangját.
- Igen. Köszönöm - ekkor már nevetett és elmesélte, hogy mennyire kába volt még egy perce.
A férfi is nevetett és újra megkérdezte, hogy tényleg felébredt-e.
- Most már ne hunyd be a szemed egy percre se, kellj föl és készülődj – utasította. – Nemsokára ott leszek és beviszlek a munkahelyedre.
Anna hálás volt a fuvarért és el is fogadta. Gyorsan zuhanyozott és öltözött, majd mikor újra csörgött a telefonja akkor a kezébe kapva rohant lefelé a lépcsőn és ugrott be Robert kocsijába. Azt egyikük sem vette észre, hogy Thomas figyeli őket a túloldalról. A férfi látta, hogy a lány nevetve ül be Robert kocsijába és rögtön indulnak a belváros felé. Dühös volt, amiért a lány éjjeli szórakozásai miatt őt szidta le az apja. Honnan kellett volna tudnia, hogy a lány nem aludt előző éjjel? Na és ha nem aludt, akkor vessen magára, ez munkahely és nem lehetnek arra tekintettel, hogy valaki az irodából az egyik mérnökkel szórakozik éjjelente. Dühösen csapott a kocsija kormányára, majd indított és ment haza.
Próbálta a lányt kiverni a fejéből, de nehezen ment, mert arra gondolt, amikor egymást átölelve feküdtek, amikor a lány vetkőztette, amikor annyira kívánta, aztán szeretkeztek, ő meg annyira részeg és fáradt volt, aztán reggel úgy tett, mintha semmire sem emlékezne. Emlékezett ezekre és szégyellte is magát miatta. Igaz, hogy nem akart kapcsolatot, ezt sem akarta, de azért volt dühös, mert nem hagyta hidegen a lány jelenléte, teljesen fölkavarta őt, még a munkájára sem tudott rendesen koncentrálni, amikor a lányt a közelében érezte.
Anna éjjele kicsit nyugalmasabban telt, de azért egész éjjel talpon volt, bár már sokkal zökkenőmentesebben tudott dolgozni, mert már mindennek tudta a helyét. Amikor lett egy kis ideje leült az egyik kezelőben, fölpolcolta a lábait és behunyta a szemét. Tíz percet aludt, de úgy érezte teljesen kipihente magát.
Reggel, amikor kilépett az utcára úgy érezte teljesen friss, még szaladni is tudott, hogy ne késse le a buszt. Az építkezésen már nagy volt a forgalom. Hatalmas teherautók, betonkeverők robogtak be a területre egymás után. Ő nagyon kicsinek érezte magát a gépek között. A lányok az irodában meglepődtek, amikor meglátták.
- A nagyfőnök azt mondta, nem jössz be.
- Csak azt hitte nem jövök be, mert tegnap kissé ki voltam, de ma már jól vagyok.
Anna bement a lakókocsijába és az ajtót nyitva hagyta, kirakta a táblát a rendelési idővel, a számítógépes nyilvántartást nézegette, majd a készleteket leltározva, összeírta a hiányzó dolgokat. Napközben néhány apró sérülés miatt keresték meg, volt olyan, akinél látta, hogy csak be akart próbálkozni a fiatal nővérkénél. Délben beszólt a lányoknak az irodába, hogy mára befejezte, de amikor meglátta Thomast belépni az ajtón, zavarban volt. Sejtette, hogy a férfi neheztel rá, amiatt, hogy előző nap a nagyfőnök küldte őt haza.
- Helló! – mondta halkan.
A férfi ránézett, látta a kipirosodott szemét, ami a kialvatlanságtól már krónikussá vált.
- Menj haza aludni. Gondolom megint nehéz éjszakád volt – a hangja gúnyos volt.
- Kösz, de most nem érzem magam annyira fáradtnak.
A kapun ekkor hajtott be az elegáns limuzin a vezérigazgatóval, aki mosolyogva szállt ki és lépett oda a lányhoz.
- Reméltem, hogy még itt találom és elhívhatom ebédelni - fogta meg a lány kezét.
Thomas dühösen nézett rájuk, majd berohant az irodájába, becsapva maga mögött az ajtót. Anna nem törődött a férfi dühével, úgy érezte ez még kicsit jó is, mert legalább nem közömbös iránta a férfi, aki annyira tetszett neki.
- Egy ebéd most igazán jól esne, de nem akarnék nagyon messzire menni az ágyamtól – nevetett a lány.
- Ígérem a közelben maradunk így hamar elérheti az ágyát, ha oda kívánkozik – a férfi a lány kezét a szájához emelte, nem hajolt le hozzá kezet csókolni. Anna elhúzta a kezét és kérdően nézett a férfira.
- Hová is megyünk? – közben a férfi a kocsihoz vezette, kinyitotta neki az ajtót.
A kényelmes ülésen Anna hirtelen fáradtságot érzett, de elnyomott egy ásítást és újra mosolygott. A férfi látta a fáradtságát, jelzett a sofőrnek, majd tényleg egy közeli étteremnél szálltak ki, ahol a lány csak könnyű ebédet evett és sok édességet, majd újra ásítozni kezdett. Akkor a férfi megkegyelmezett neki, hazavitte. Anna a kocsiban ülve búcsúzott.
- Köszönöm az ebédet. Sajnálom, hogy nem voltam valami jó társaság az éjszakázásom miatt, de legalább legközelebb meggondolja, hogy elhívjon – a férfi a kezei közé vette a lány két kezét és bezárta, mint egy fogoly madárkát, majd komolyan szólalt meg.
- Ennél kellemesebb társaságom már nagyon régen nem volt. Én köszönöm, hogy velem töltötte az értékes idejét. Anna, remélem nem tart tolakodónak, de hívna a keresztnevemen? Thomas vagyok. Kérem, szólítson Thomasnak – a lány elkerekedett szemekkel nézett rá.
Kicsit meg is rémült a változástól. Eddig arra gondolt, hogy a férfi megsajnálta és azért kezdte pátyolgatni atyai érzésekből, de most ahogyan a kezét fogta, ahogy ránézett egy vágyakozó férfit látott maga előtt.
- Thomas, köszönöm a bizalmát, az ebédet és a tegnapi mentőakciót is. Kitüntet a figyelmével ez zavarba hoz – lassan beszélt és próbálta összeszedni a gondolatait.
Nem akarta megbántani a férfit, bár az nagyon hízelgő volt, hogy ez a nagyon sármos, befolyásos férfi érdeklődik iránta. A férfi a szájához emelte a lány kezeit és mindkét tenyerébe belecsókolt, majd ránézett.
- Ennyi elég nekem Anna. Most menjen aludni, pihenje ki magát. Szép álmokat – mondta, már szállt is ki, nyitotta a lánynak a kocsi ajtaját, fogta meg a kezét és segítette ki az utcára, majd elkísérte a kapuig, ahol még egyszer a szájához húzva a kezét, megcsókolta. – Szép álmokat!
Anna szinte lebegve lépett be a házba és ment föl a lépcsőn. Nem hagyta hidegen a férfi érdeklődése. Azt nem látta, hogy a fiatal Thomas a szemben lévő oldalról figyelte őket, majd dühösen robogott el, amikor meglátta a búcsúzást a kapuban.
Anna aznap éjjel már szinte kipihenten ment be dolgozni és még arra is volt ideje, hogy Roberttel beszélgessen majd két órát telefonon. A férfinak sokat jelentett, hogy valakivel meg tudja beszélni az édesanyja betegségét. A lány nagyon jó hallgatóság volt és jó tanácsokat adott az ápolással kapcsolatban is. Reggel Anna a sarki kávézóba belépve már nem kellett, hogy mondja, mit kér, mert már rakták is ki neki a péksüteményeket, a kávét, de most több kávét, süteményt is kért és vitte magával. Az irodában a lányok nagyon megörültek az ínyencségnek, rögtön el is mesélték a lánynak, hogy Thomas előző nap mennyire dühös volt, amikor ő elment a nagyfőnökkel. Anna megvonta a vállát, indult dolgozni. A lakókocsi előtt már jó néhányan várták, akiket gyorsan ellátott, aztán visszament az irodába, ahol a lányoktól érdeklődött az igényelt gyógyszerekről. Az egyik lány elkomorodva mondta, hogy Thomas kidobta a papírt, mert azt mondta megterheli a költségvetését hülyeségekkel. Anna dühös lett és megkérdezte bent van-e, de azt mondták elment valahová.
- Kár, mert most kellene vele beszélnem, amíg ilyen dühös vagyok – mondta tajtékozva.
- Itt vagyok – szólalt meg a háta mögött a férfi, aki éppen megérkezett. – tessék, beszélhetünk.
Anna szava elállt, amikor a férfi kék szemébe nézett. Bár Thomas megvetően tekintett rá, de ő mégis azt az ártatlan és elkötelezett férfit látta maga előtt, aki azt bizonygatta, hogy 197 nap alatt végezni fog. Tudta, hogy Thomasnak nagyon fontos ez a munka, hogy bizonyítani akar, de azt is tudta, hogy az ő költségei nem terhelik az építkezés költségvetését, mert a vezérigazgató Thomas világosan megmondta, hogy kérhet bármit, az a központi költségvetésből fogja megkapni.
- Leadtam egy listát, arról, amire szükségem lenne. – kezdte a lány higgadtan. – Nagyon fontos dolgokat kértem, amikre bármikor szükség lehet, ha baleset lenne. Azt hallottam, hogy valami probléma van, a kérésem továbbításával – a férfi betessékelte maga előtt a szobájába.
A lányok érdeklődve néztek utánuk, szerették volna hallani a beszélgetés folytatását.
- A listádat kidobtam. Nincs pénzem felesleges dolgokra – mondta a férfi és az asztal sarkára ült, miközben a lányt hellyel kínálta egy fotelban. Anna nem ült le, ott állt a férfi előtt és nyugodtan kezdett magyarázni.
- Világosan közölték velem, hogy bármit kérek, az a központi költségvetésből lesz adva, nem terhel téged. Kérlek, rendeld meg, amiket kértem. Ha a kocsim jól föl van szerelve, akkor azt majd egy másik építkezésen is fogják tudni használni, ha ez befejeződik. Semmi sem fog kárba veszni – ebben a pillanatban nyílt az ajtó és az egyik lány dugta be a fejét.
- Anna gyere gyorsan baleset történt – a lány rohant a megadott irányba, és amikor meglátta a fiatal férfit a földön feküdni kicsavarodott lábbal rögtön tudta mit kell tenni.
Az egyik kezében a telefonnal hajolt a férfi fölé és kérdezte ki, majd közben adta le a hívást a mentőknek. A lakókocsiból hozta a rögzítőket, a férfi lábát sínbe rakta, majd a pulzusát nézte, a nyakára is rögzítőt csatolt, azután a kezét fogva nyugtatgatta, minden rendben lesz. A mentők gyorsan odaértek, megköszönték a lánynak a szakszerű ellátást, már vitték is a férfit a kórházba, amit a lánnyal is közöltek. Anna ledokumentálta a balesetet, majd mivel dél volt összepakolt és elindult a kórház felé, hogy utánanézzen a betegnek. A férfit közben megoperálták. A hozzátartozóit még az építkezésről értesítette, most a műtő előtti váróban nyugtatta meg őket, hogy minden rendben lesz. A lány amikor úgy érezte végzett, a betege már ébredezve a kórteremben feküdt, úgy döntött, hogy végre hazamegy, de amikor kilépett a kórteremből a két Thomas állt előtte.
- Mi újság? Kérdezték szinte egyszerre – a lány rájuk nézett és most vette észre a hasonlóságot. Mind a két férfinak egyforma kék szeme volt.
- Minden rendben. Megoperálták, csak a lába sérült. Meg fog gyógyulni. A hozzátartozói vele vannak.
A fiatal Thomas idegesen nézett a lányra, míg az idősebb mosolygott és a vállát ölelte át.
- Biztosan fáradt vagy, hazaviszlek, hogy ki tudd magad pihenni. Ugye nem is ettél semmit reggel óta?
Anna fölnézett rá, mosolygott.
- Mindent tudsz rólam Thomas. Éhes vagyok, és fáradt. Haza akarok menni – nevettek.
A fiatal Thomas dühösen nézett rájuk.
- Nem akarnék zavarni, de meg kell beszélnünk, hogy mennyit ajánlhatok föl a családnak gyorssegélyként – szólt rá a vezérigazgatóra.
- Rád bízom. Ez sem terheli a költségvetésedet, nyugodtan legyél nagyvonalú. Azért azt mondd meg, hogy a balesetet ki fogjuk hivatalosan vizsgálni. Rád bízhatom, ezt elintézed? Mi hazamennénk – nézett még vissza és elvezette a lányt.
A fiatal Thomas dühét csillapítandó a falba bokszolt, amitől megfájdult a keze, de ezt már senki sem látta szerencsére.
Anna és az idősebb Thomas a kocsihoz mentek, ahol a férfi a sofőrt megkérte, hogy egy autós étteremben vegyenek szendvicseket, majd azokat útközben ették meg, miközben a lány háza elé értek. Ott a férfi elköszönt, amikor a lány be akart menni a házba még az arcára adott puszival állította meg.
- Remélem nem vetted ezt tolakodásnak Annám – mondta csábosan és a lány nem tudott rá haragudni.
- Állandóan meg kell köszönnöm valamit, annyira kedves vagy hozzám Thomas. Miért? – állt meg a lány.
- Te vagy a kedvencem – simogatta meg az arcát a férfi.
- A kedvenc játékszered? – kérdezte a lány gyanakvóan. – Meddig szoktál egy ilyen játékszert használni?
A férfi elkomorodott.
- Remélem, hogy ezt nem gondoltad komolyan. Nem játszom veled - mondta és közben azon járt az agya, hogy ez a lány annyira értelmes, hogy pillanatok alatt át fog látni az ő játékán. – Ha kialudtad magad beszélnünk kell erről – hajolt oda a lány füléhez és közben puszit is adott neki az arcára és elengedte, hogy be tudjon menni, még az ajtót is kinyitotta neki.
- Holnap szabadnapos leszek a klinikán – mondta a lány és már be is ment a házba.
Aznap is gyorsan elaludt és már könnyebben tudott este fölkelni. Az éjjeli hajtás is sokkal pörgősebben ment, már voltak barátai is a sürgősségi osztályon azok közül, akikkel együtt dolgozott. Reggel bement meglátogatni a munkást, aki balesetet szenvedett, aztán rohant az építkezésre. Ott a lányok azzal fogadták, hogy amiket rendelt mind megjöttek és bevitették a lakókocsijába. Anna alig tudott mozdulni a csomagoktól amikor belépett, de először a kezelésre jelentkezőket látta el, utána rendszerezett, bevételezett és leltározott, majd pakolt. Remélte, hogy ez a napja csendesebb lesz, mint az előző és nem lesz baleset. Dél körül újra átment az irodába a lányokhoz és érdeklődött, hogy mi újság, ők azt mondták el, hogy Thomas nagyon ideges egész nap. A férfi a szobájában volt, a lány úgy gondolta, hogy bemegy hozzá.
- Szia – mondta, amikor belépett, és a férfi fölnézett a papírjaiból.
- Szia - válaszolt, a férfi és kérdően nézett rá. – Megint csináltam valami bakit, amit jöttél bepanaszolni? – kérdezte.
- Nem, csak tudni akartam, hogy jól vagy-e.
- Jól vagyok. Viszlát. Most nem érek rá társalogni. Ha lesz valami fontos, akkor keress meg legközelebb. Most nem vagy fáradt, a nehéz éjszaka miatt? – kérdezett még vissza gúnyosan.
- Bocs, hogy mindig fáradt voltam, de majd kipihenem magam ma, mert ma szabad vagyok, és egész éjjel aludhatok. Meglátod holnap annyira friss üde és harmatos leszek, hogy rám se ismersz.
- Már előre félek tőle – mondta a férfi még mindig gúnyosan, de közben fölállt és mintha vonzaná a lány elindult feléje.
Amikor elé ért, a keze közé vette az arcát.
- Miért haragszol rám? – kérdezte halkan a lány.
A férfi ekkor a szájára hajolt és megcsókolta, de ez a csók csak egy pillanatig tartott és aztán alig elválva tőle mondta, szinte a szájába lehelve.
- Teljesen elveszed az eszem, amikor itt vagy, nem tudok gondolkodni, vagy csak arra gondolok, hogy milyen kívánatos a szád - a lány megtántorodott, amit a férfi rögtön észrevett és átölelte, megfogta, megtartotta, magához húzta. Anna is belekapaszkodott, átölelte a nyakát és a szemébe nézett rajongva.
- Csak most az egyszer! – mondta a férfi és vadul csókolta a lányt és közben húzta magával az asztalhoz.
Egy mozdulattal söpörte el az útból a papírokat és felültette a lányt az íróasztalra, előbb ölelte, csókolta, majd szétnyitotta a lábát és közé furakodott. Fél kézzel a lány pináját simogatta próbálva megszabadulni a bugyitól. Anna segített levette a bugyit és eldobta. Thomas is lehúzta a nadrágját, az alsóval együtt, már nyomakodott is befelé, ahol nedves közeg fogadta. Ha eddig kétségei voltak, hogy a lány kívánja-e, azok mind elszálltak, a lány pinája várta, hogy befurakodjon, a férfi farka könnyedén csusszant be a helyére, mintha ez a hely neki lett volna kitalálva. Felhúzta a lány pólóját és megmarkolta a mellét, majd a bimbót a szájába vette, szívta, szopta, majd beleharapott, mire a lány a kezét a szájához kapta, hogy a sikítását elfojtsa, ne hallatszódjon ki. Közben a férfi ütemesen pumpálta. Vad és gyors szeretkezés volt. Szinte kímélet nélkül zakatoltak egymásban. A végén Thomas hörögve élvezett el és spriccelte a lányba a magját. Anna még nem akarta elengedni, élvezte ahogy a kiürülő fallosz pulzálva mozgott benne. Thomas végül kihúzta és próbálta rendbe szedni magát.
– Na, ez az, amit nem akarok többé csinálni – mondta dühös hangon Thomas, ellépve a lánytól, aki úgy érezte jéghideg levegő veszi körül a férfi érintése nélkül, a szavaitól meg mintha jeges vízzel öntötték volna le.
- Mi bajod? - kérdezte a lány kétségbeesetten.
- Megmondtam az elején, hogy nem akarok semmibe belebonyolódni. Dolgoznom kell, nem is akárhogyan, és bizonyítanom kell. Hagyj békén – mondta úgy mintha a lány lett volna az, aki megcsókolta és kezdeményezett volna.
- Oké, oké, oké - mondta a lány zavartan, összerendezte a ruháját és kirohant az irodából. A bugyiját nem is kereste meg.
A lányok az irodában kérdően néztek rá, de ő csak annyit mondott, hogy ez a pasi reménytelen, és elköszönt tőlük. Hazament, ahol nem akart lefeküdni, mert akkor éjjel megint nem tudott volna aludni, ezért átöltözött, kiment a közeli parkba futni, azután ott ebédelt a tó partján egy büfésnél. Amikor hazafelé indult fölhívta Robertet és megbeszéltek egy találkozót. A lány elment megismerni a férfi anyját, akivel kellemesen elbeszélgettek. Az asszony már nem tudott fölkelni és nagyon örült a látogatónak. A férfi este vitte haza a lányt, aki éppen belépett az ajtón, mikor újra szólt a telefonja.
- Anna kedves, velem vacsorázna? – kérdezte az idősebb Thomas. A lány habozott, de a férfi folytatta. - Ne keressen kifogást. Itt állok a háza előtt a kocsimmal és bevásároltam, ha beenged a konyhájába, olyan vacsorát kap, ami után örökre a rabszolgámmá válik.
A lány nevetett.
- Megijeszt, de közben kíváncsivá is tett. Azt hiszem, nem tudok ellenállni ennek az ajánlatnak. Meg kell tudnom, hogy mennyire vagyok erős és ellenálló. Jöjjön föl, várom.
A férfi pár perc múlva egy hatalmas zacskóval állt az ajtaja előtt. Az este nagyon kellemesen telt. A férfi sürgölődött a konyhában, a lánynak kis részfeladatokat adott, majd tálalt a szegényes étkészlettel, ami a bérelt lakásban volt, majd nekiálltak enni. Közben megérkezett a lány lakótársa is, akit megkínáltak. Le volt nyűgözve a vacsorától főleg, amikor megtudta, hogy a férfi főzött. Anna látta mennyire csábosan nézi a férfit, úgy érezte közbe kell lépnie. Amikor leszedte az asztalt, bepakolta a mosogatógépet a férfit behívta a szobájába. A lakótársa csalódottan nézett utánuk.
- Már nem bírtam nézni, ahogyan a rabszolgád lett. Te tényleg varázsló vagy! – mondta mosolyogva a lány.
A férfi odalépett hozzá és a derekánál fogva magához húzta.
- Na és nálad is hatott a varázserőm? – kérdezte csábosan, közben a lány felé hajolt.
- Hatott, és azt érzem, hogy védekeznem kell – mondta a lány kitérve a csók elől, de a férfi nyakát átkarolta és a vállára hajtotta a fejét.
- Látom álmos vagy. Ha le akarsz feküdni, akkor én már megyek is – simogatta a hátát a férfi.
- Még nem tudnék aludni – mondta a lány fölnézve a férfira, már nem félt attól, hogy megcsókolja.
A férfi leült a fotelba és a lányt az ölébe húzta.
- Gyere ide és hunyd be a szemed – húzta a fejét a vállára és közben simogatta.
- Ha így kényeztetsz, akkor el fogok aludni – suttogta a lány.
- Aludj, ha úgy érzed, hogy tudsz – suttogta vissza. Bensőséges hangulatban ültek ott.
- Teljesen elvarázsoltál, a hatásod alá kerültem – súgta a lány és kicsit eltolta magát, hogy a férfi szemébe nézzen.
- Én megmondtam, hogy ilyen hatással lesz rád a főztöm. Ne védekezz, add át magad a varázsomnak.
A lány álla alá nyúlt és a száját kereste a szájával.
- Próbálok ellenállni – húzódott el a lány.
A férfi megsimogatta az arcát és nevetett.
- Semmi gond, ha mégsem sikerült, akkor majd mást vetek be, de most inkább elmegyek, mielőtt még valami megbocsáthatatlant követnék el – fölállította a lányt és egy puszit nyomott az arcára, majd az ajtóhoz sietett. - Szép álmokat kis hercegnő.
- Ha ilyeneket mondasz, nem engedlek el – a lány újra a nyakába csimpaszkodott és ő is puszit nyomott a férfi arcára.
Thomas elment, amit a lakótársa nagyon sajnált. Látszott, hogy a lány szerette volna elcsábítani Anna látogatóját. Szerencsére nem lombozta le a veszteség, mert öltözött és elment bulizni. A lány átöltözött pizsamába, ágyba bújt, ahol elalvás előtt a napján gondolkodott. Robert anyukájával való találkozásra, az ifjabb Thomas csókjára és az idősebb Thomas közeledésére és csábító öleléseire. Észre se vette mikor aludt el és kezdett álmodni.
Reggel kipihenten ébredt és nagyon jókedvűen a kellemes álom után. Amikor kinyitotta a szemét egy pillanatig úgy érezte, mintha nem is álom lett volna, de aztán rájött, hogy csak a vágyai jelentek meg az álmaiban. Keveset reggelizett, majd indult az építkezésre, ahol a lányok az irodában sajnálták, hogy ma nem kaptak finom kávékülönlegességet. Anna bement a rendelőjébe, nekiállt fogadni a munkásokat, akik már ismerősként üdvözölték. Amikor végzett leülve ábrándozni kezdett. Nem sokáig sikerült, mert álmai tárgya megjelent az ajtóban és dühösen nézett rá.
- Mondd meg már megint mi rosszat tettem? – kérdezte tőle és legszívesebben átölelte volna a férfit.
-Segítened kell. Az egyik munkás rosszul lett – Anna fölpattant és rohant, közben a férfit kérdezgette, hogy mi történt.
- Nem tudom, elájult vagy mi, összesesett. Ő az újak közül való, valamit nem vettél észre nála. Ki kellett volna őt szűrni, ha beteg – a lány sejtette, hogy kiről van szó, ezért már nyugodtabban ment a férfi mellett. Amikor odaértek a férfi körül tömeg verődött össze, már szinte mindenki ott állt és őt nézte.
- Menjenek innen, nem kell bámészkodni – mondta halkan, amit Thomas hangosan ismételt meg.
Anna látta, hogy a fiatal férfi az, akire gondolt. Inzulinos cukorbeteg. Elővette a táskájából a vércukormérőt, ami pár másodperc alatt eredményt mutatott, már vette is elő a szőlőcukrot, oldotta fel, itatta meg a férfit vele. A fiú pár perc múlva kezdte összeszedni magát. Amikor fölült a lányra nézett félelemmel teli szemekkel, ő megfogta a kezét és nyugtatgatta.
- Minden rendben lesz.
A fiú rémülten magyarázkodott.
- Elaludtam reggel és nem tudtam reggelizni rendesen, csak a kávémat ittam meg, azt hittem, hogy kitartok majd délig.
A lány nyugtatgatta.
- Tudom, előfordul. Ezután majd vigyázol. Ha nem tudsz enni, akkor gyere be hozzám reggel, ott mindig akad valami. Pár falat már rendbe tett volna.
Thomas elsötétült szemekkel nézett rá.
- Így velünk nem dolgozhat – mondta.
- Ezt nem gondolod komolyan – állt föl a lány előtte és mérgesen nézett rá. - Olyan betegsége van, amit nagyon jól tud kezelni. Ezután még jobban oda fog figyelni. Nem lehetsz ilyen fafejű, hogy emiatt nem adsz neki esélyt.
- De ilyen fafejű vagyok, mert itt nem csak veszélyes munkahelyen dolgozunk, de itt a másikért is
felelünk. Ki az, aki rá bízná az életét?
- Én. Én rábíznám – vágta rá a lány - van itt olyan munka, amit ő is el tud úgy végezni úgy, hogy senki ne legyen veszélyben.
A férfi a fiúra nézett, aki már fölállt és lehajtott fejjel nézett rájuk.
- Elnézést, azt hiszem, igaza van uram. Elmegyek.
A lány elé állt és rászólt.
- Nem mész te sehová. Maradsz.
Thomas ránézett a lányra, aki olyan harcos volt, mint egy amazon. A férfi tudta, hogy nincs rajta bugyi, ami még ebben a helyzetben is felizgatta. A bugyit a földön találta meg az irodájában és bedobta a fiókjába.
- Ma a kapunál leszel, aztán majd gondolkodom, azon mi legyen. Holnap reggel nálam jelentkezel, reggeli után az irodámban.
A lány nagy levegőt véve megkönnyebbülten nézett Thomasra, majd a fiúra mosolygott, még a kezét is megfogta.
- Ne izgulj nem lesz semmi baj. Most egyél valamit – aztán Anna elindult a rendelője felé, de Thomas utánanyúlt és megfogta a kezét.
- Gyere az irodámba. Beszélnünk kell – a tömeg eloszlott, Anna ment a férfi mellett.
Sejtette, hogy Thomas nem fogja megdicsérni, amiért egy cukorbeteg munkást átengedett a rostán. A lány tudta, hogy ezek a betegek nagyon nehezen kapnak munkát, de ő most akart adni egy esélyt. Thomas az ajtóban előre engedte a lányt, majd mikor becsukta az ajtót, odafordult a lányhoz és utánanyúlt. Anna meglepetten nézett a férfira, amikor az magához húzta és megölelte, majd a száját kereste.
- Amikor ott álltál mellettem és kiabáltál, már alig bírtam magammal – suttogta és vadul csókolta a lányt.
Anna átölelte a nyakát és viszonozta a csókját. Még mindig az ajtóban álltak és csókolóztak, mikor valaki kopogott. A férfi elengedte a lányt és végig nézett magán, beletúrt a hajába, majd a lány tincseit igazította meg és lihegve próbálta a légzését rendbe hozni. Végül nagy levegőt vett és kiszólt, hogy ki az. A férfi, aki az ajtó előtt állt az egyik mérnök volt. Amikor belépett végignézett rajtuk és a tervekről kezdett el beszélni.
- Jó, majd megyek, de most még be kell fejeznem valamit Annával – mondta és újra becsukta az ajtót.
A lány elnevette magát és a férfihoz bújt.
- Azért küldték, mert féltettek, hogy bántani fogsz.
A férfi szorította a lányt és újra csókolta, majd eltolta és csak nézte.
- Mi a fenét, csinálsz te velem? – kérdezte.
- Ezt én is kérdezhetném – fogta a lány a férfi arcát a kezei közé.
- Megpróbálom türtőztetni magam. Most tényleg nem akarok mással foglalkozni csak a munkával. Egy kapcsolat most nem hiányzik.
A lány a plafont nézte.
- Tudom, ez a szöveg már a könyökömön jön ki. Most sem én akartam bejönni a szobádba.
A férfi újra megcsókolta és odalépett a fiókhoz, ahonnan kivette a lány bugyiját és a kezébe adta.
Anna elpirulva tette a zsebébe a fehérneműt.
- Annyira aranyos vagy, hogy nem tudok neked ellenállni – súgta a férfi, majd elengedte a lányt – azért majd megpróbálom visszafogni magam. Ígérem, mostantól csak a munkára figyelek és nem rohanlak le – a lány megigazította a ruháját, a haját is lesimította, majd kilépett az ajtón, ahol a többiek már várták.
- Na, mit akart, nagyon mérges volt? - kérdezték a lányok.
- Semmi vészes. Nem rossz ember ő, csak hát nagyon fontos neki ez a munka.
