A nemzetközi űrállomáson

  Melani kibontotta a szőke, hosszú, hullámos haját és ellökte magát. Repült, mivel nem volt gravitáció, teljesen meztelenül hiszen a társadalmi írott és íratlan szabályok a földön maradtak. A kolléganő az Orosz származású Ludmilla is tisztában volt ezzel, mert ő sem viselt ruhát és a fekete hosszú haját lófarokba kötötte majd egy dobozos sör után nyúlt. Tíz láda dobozos sört csempészet az űrállomásra, illetve 40 liter házi pálinkát, egyéb alkoholos italokat. Ugyanis mikor beszálltak a rakétába akkor nem nézett félre az indító személyzet. Viszont akkor nagyon is félre nézett mikor a papír dobozokba csomagolt alkohol bejutott az űrkapszulába ami nyilván a rakéta tetejére került. Kb, 40 kg- al lett több a kapszula, de ez a Sólyomnak ( így hívják a rakétát) semmit sem számít. A szolgálat átadásakor a két távozó űrhajós férfi ugyan csodálkozott mikor látták a papírdobozokat, de a bajtársiasság nem maradt a földön. Ludmila, gálánsan adott egy, egy liter pálinkát a férfiaknak. Majd gyors búcsúzás és a két férfi elindult a föld irányába.
Az első napokban tudatosult bennük, hogy nem bírják szex nélkül. Szerencsére minden a két nő biszexuális volt, így hamar felfedezték egymás erogén zónáit. A szolgálat persze unalmas volt, egyébként sokak szerint felesleges pénzkidobás a nemzetközi űrállomás üzemeltetése.
– Egy újabb kör a föld körül. – mondta Melani.
– Egy újabb dobozos sör. – válaszolt Ludmilla.
– Olyanok vagyunk mint a népmesei hősök, elindultunk az ismeretlenbe szerencsét próbálni.
– Egy pléhdobozban keringünk a föld körül, összesen 100 napos a szolgálat. Még hátra van 20 nap.
– Unalmas.- válaszolt Melani.
– Kopognak kívülről. – mondta Ludmilla.
– Biztos az eldobált üres üvegek csapódtak az űrállomáshoz. – válaszolt Melani.
– Valaki beakar jönni.
– Hogyan jönne be bárki, mikor kint az űr van, ráadásul gyorsabban repülünk mint a puskagolyó.
– Kinyitom az ajtót.
– Bingó.
Jóképű férfi jelent meg, egy fekete szőrű lovon ült, a piros kockás ing mélyen ki volt gombolva, farmernadrágot viselt még.
A férfi köszöntötte a nőket. – Sziasztok, István a nevem, vándor vagyok, a király legkisebb gyermeke, elindultam szerencsét próbálni. Van egy lovam aki tüzes parazsat eszik és tud repülni az űrben, a neve Parázs.
A férfinak fekete, rövid haja volt és izmos testalkata. Értelmes tekintettel megnézte a nőket, volt mint nézni ugyanis a hölgyek nem viseltek ruhát.
– Szerintem szerencsés leszel. – mondta Melani és dobálta a haját.
– Találkoztál már valakivel az utad során vagy mi vagyunk az elsők?- kérdezte Ludmilla.
– Veletek találkoztam először. Három napja kóvályogtam az űrben mikor a távolban fényeket láttam, mikor közelebb értem akkor láttam, hogy ez egy űrállomás. Jó apám nagyon gazdag, és jó király. Szerintem örülne ha vinnék haza feleséget. Mivel mind a ketten szépek vagytok így rögtön kettő feleséget. Ott ahol én élek egy férfinak lehet több felesége is.
– De nem is ismersz bennünket. – mondta Melani.
– Még nem. – válaszolt a férfi sokatmondóan és levette a nadrágját.
Az űrállomás megtelt hangokkal a súlytalanság állapotában mindenki jól érezte magát.
Másnap korán ébredtek fel, a fekete szőrű lónak aki meglepően jól viselte a gravitáció hiányát, István a király legkisebb gyermeke adott izzó parazsat, okozva ezzel némi izgalmat a két hölgy űrhajósnak ugyanis a parázs majdnem egy lyukat égetett az űrállomás egyik falára.
– Hétmérföldes csizma sem lenne elég ahhoz, hogy gyorsan hazaérjek. – mondta a férfi.
– Ezért van paripád. – válaszolt Ludmilla.
– Talán igen.
-  A föld nevű bolygón lakom Magyarország nevű birodalomban.
–  De ott miniszterelnök van és nem király.
– Király van,  lehet, hogy olyan viharba került az űrállomás ami átdobott  bennünket a múltba vagy a jövőbe. Üljetek fel a lóra és  indulunk.
– De az űrbe nem lehet csak úgy kilépni,  szkafander kell. - aggódott Melani.
– Cicák, mesehősöknek  nem kell szkafander. - válaszolt István.
– Ezt  megbeszéltük. – mondta Melani.
Impozáns látvány volt a  két nő és a férfi a fekete szőrű lovon. Egy  utasszállító-repülőgép pilótája integetett nekik.
Melani  és Luddmilla csókolóztak út közben, Parázs a fekete szőrű  kanca nagyot nyerített.
Budapesten a király fogadta a  legkisebb fiát. A király 50 év körüli barna rövid hajú férfi  volt.
– Ügyes voltál fiam, kettő nőt is hoztál. Nektek  adom az egyik vidéki kastélyom és a fele királyságom és négy  tyúkot. Na jó ezt elmagyarázom, a tyúkok majd tojnak tojást,  tudjátok a házi a legjobb.
– A pálinkában is. –  toldotta meg Luddmilla.
Az esküvőn István mindkét nőt  megcsókolta majd kettő hitvesi gyűrűt vett elő a zsebéből.
Este  pedig már a kastélyban voltak
– Van egy patak a kastély  mellett fürödjünk benne meztelenül. – javasolta István.
A  két nő futott a patak felé és útközben eldobálták a  ruhákat.
István futott a nők után és utol érte őket.
Most  repül felettünk a nemzetközi űrállomás. – mondta  Luddmilla.
– Nemzetközi űrállomások szépen ragyogjatok,  a szegény legénynek utat mutassatok. – énekelte Melani.
Hárman  fürödtek a patakban, csak a bagoly látta őket mikor átrepült a  patak felett. István boldogan nézte a két gyönyörű nőt.
Itt  a mese vége.