Életünk az uj bolygón 1

             ÉRKEZÉS ÚJ BOLYGÓNKRA 5.
             (a láthatatlan lények érkezése)
Újra eltelt 3 hónap itt a Bétán, kicsit hüvösebbre fordult az idő. Száz évek alatt otthon, a földi űrkutató tudósaink nem véletlenül tervezték, telepitették ide, erre az éghajlati övre az első Bétavárosunkat. Nagyon kellemes 15 fok és 30 fok között ingadozott az évszakok hőmérséklete.
Nagyon hasonló  a napok hossza, a gravitáció, a levegő koncentrációja is. Bolygónk távolsága a csillagától is kisértetiesen megegyezett. Ám mint már mondtam a  "napunk" bétacsillagunk vakító szine eltért, picit más volt, valamint a Bétánk bolygókőzete ásványi anyagai sok csodadolgot mutattak ásványkutatóinknak. Szinte biztosra vettük, hogy az itteni dolgok és lények,  hangtartománya részben átmegy a számunkra nem érzékelhető sávba.   Ugyanigy vannak itt a szemünkkel nem látható szinek , de érdekes módon ahogy telt az idő, szemünk kissé szokta az itteni fényeket,így  már villantak- majd eltüntek, a varázslatos ismeretlen fények, szinek.  A kék szín egyik földöntúli változata játszadozott velünk a legtöbbet.  Hunor  egyre inkább összefésülte a kék szin titokzatos mivoltát, a kék delfinida-szerű repülni is tudó szervezett lényekkel.  Hunor meg volt győződve hogy a kék barátaink bőre, bizonyos esetekben, bizonyos környezetben, bizonyos  bétanapi megvilágításban, (döbbenetes) de láthatatlan a mi  számunkra. Örültem hogy Hunor igy gondolja, mert én is.   A kékek,  a delfinidák,  többször követték kutató drónjainkat, szinte csak  megmutatták magukat nekünk, nem tüntek ellenségesnek, inkább olyan büszkéknek.  Víz felett szépen látszódtak,  de partközelben  eltüntek, vagy csak embereink nem látták őket... Ezeket elmondásokból tudtuk, mi hétköznapi Bétalakók nem drónozhattunk, éltünk dolgosan a formálódó városunkban és környékén. 
Hát nagy munka lehetett ősi, 21.századi csillagászainknak, tudósainknak, meg a 100 évvel ezelőtti hipertéri tudósainknak is ezt a szuper életteli, földhasonmás bolygót megtalálni.  De ehhez, kellett azért nagy szerencse is.  Ugyanaz az élet, de mégis  vannak eltérések.  Ez az új bolygó látszatra még az őskorát éli.  Még az is lehet hogy egyes lényecskék Istenként tekintenek ránk.
 
Két pici fiam született szinte biztosan kb 1 éve már. Szinte kiugrott a szivem a helyéről  ennek a hirnek  a hallatán. Ugye csak én tudtam, hogy amikor "randiztunk" Kátyával, még fenn a nagy Kolumbuszon a messzi világűrben, mi történt. Azt is én tudtam csak, hogy  milyen nevet szánt a majdan születendő babájának. Azt is csak én tudtam, hogy megbeszéltük, nagyon egymásra leltünk. Azt is tudtam hogy elvileg szexelhetett volna utánam mással is, de hittem neki mikor azt mondta, hogy ha 5 nappal "azután" a teszt babát jelez, akkor neki már nem kell más senki.  Így szinte biztos voltam a dolgomban, de abban is  hogy ő dönti el, ad e apai jogokat vagy nem. Ahogy benn jártam a 2.sz szülészeti kockákban, szinte rá két hétre  követtem a gondos főorvos asszonyt, és vélhetőleg ügyesen eljutottam az orosz lány  gömbházához. 
Az első ezirányú fejezet közös fejezetünk rövid lesz. KIfelé jövet  meglátott a Jennifer doktornő. Nyakon csipett, számon kért, majd elmondta hogy Kátya nem kivánja megosztani senkivel jogait! Engem sem akart látni. Van oka, mondta a dokinő. Sértődékenységem, meg csalódásom egyenlőre jó időre elterelt így Kátyától... 
 
A BÉSPA hivatalban  beszéltem a lengyel és a magyar barátommal. Kiváncsivá tett mosolyuk, amikor a delfinidákról kezdtem elmondani teóriánkat.  Ők már mélyen beleásták magukat, a Bétán tapasztalt furcsaágokba. Persze, hogyan is gondolhattam, hogy pont ők,  a Béta ürhivatal tudományos munkatársai ne kutatták volna a fejleményeket új bolygónkon.  Két nap múlva repgömböznek  ki az AHA memóriahabos épitési területre.  Elmehetünk velük. Ott, sűrü vendégek a hangok...
Nagyszerű látvány, a zsargonnyelven  Bétásan mondva  "memóriahabos"  kisházak épitése.  Az összetevőjét az alapanyagnak én nem értettem meg, de a lényeg  hogy nagyon kevés térfogatú csodapor egy folyadékkal keverve, duzzadt, majd tervezett irányokban növekedett, szépült, szinte felépítette önmagát a ház, mely nagyon erős kemény és szilárd lett.  Pár óra alatt.   Ez már a 2250 as években  nem volt nagy ügy, de engem ámulatba ejtett. A területen folyamatosan nőttek ki a "földből"  a házak, olyan formájúakra, amit előre beprogramoztak.  Épitési terület volt  ez hát,  várható volt hogy ide is jönnek,  repülnek majd  a környék titokzatos szellemélőlényei,  hangjai.
Ártalmatlan anyagot, festék-felhőt, fújnak ki a turbókompresszorok, jó nagy teljesitménnyel  és jó célzással.   Mi egy magas kilátó panorámaablakából figyeltünk, jól felvértezve monitoróriásokkal,  thermómonitorokkal.              A  felszerelt  csarnokból feszült izgalommal  kémleltük a tájat.  Megjelentek az új habnyomó gépek a kinti területen. Na ilyenkor, új munkafázis esetén, szoktak megjelenni, érdeklődni, a nekünk láthatatlan cserregő lények.  Hangfelvevők, ultra színérzékelő, nagyon tág frekvenciatartományt felfogó kamerák készenlétben  várták a  felada- tukat.  Az eddigi tapasztalat szerint minden komolyabb mozgás, új munkálat kezdése, kiván-
csivá tehette a hangok forrását, mert gyorsan, negyedórán belül érzékelték a közeledésüket az épitési vezetők egyszerű hangradarjai. De most aztán szuperérzékenységű felvevőkkel akartak
nagyon pontos információkhoz jutni a BESPA munkatársak.  Húsz percnyi várakozás után is csend honolt a tájon. Már lankadt a figyelmünk, azt hittük nem érdekli őket a konténer nagyságú habgyártó gép.  Ekkor Hakan az isztambuli biológus felemelte a mutatóujját. Jelezte: csend valamit hall figyeljünk.!
Mi, Hunorral csak halk majd felerősödő, szabálytalan cserregéseket hallottunk, meg láttuk a jeleket a monitoron. Minden nagyon gyorsan történt. Egyszerre a hangok már erősen hallatszottak, ugy tünt megálltak az épités felett. 
Többször jól érzékelhetően ugyanazok a cserregések hangoztak el, olyan megfontoltnak tűnően. Mindent vettek a kameráink radarjaink, Hakan és társai vissza sugároztak feléjük a hanggenerátor által előállitott "cserrhangot". Ekkor kezdetét vette az akció. Kint a fehér füstködöt fújő gépek okádták a finom szines ködöt a feltételezett irányba. A hangok ijedt összevisszaságba mentek át és hamarosan elhalkultak. Hogy mi is történt valójában azt utólag Hakan mesélte ott el nekünk mintegy magyarázatként. 
" Amikor megálltak előttünk a szellemek, közöltük feléjük hogy, ne féljenek, finom anyaggal permetezünk hogy látni tudjuk őket. Reméljük jól fejtették meg nyelvészeink az ő hangjaikat, talán megértették.  Vagy nem. Mindenesetre nagy ijedelem támadt az érkezők között és sietve távoztak. A fehér pára bevonta testüket kameráink vették a távozókról a képsorokat. Innen a kilátóból szabad szemmel nem sokat láthattunk, csak a nagy fehér ködfelhőt. De mindjárt jönnek az adatok, üljetek ide a VIVA elé! 
                                         *
A fehér festékköd előtt 30 perccel. 
A Bétaváros tengerpartján sétált kolléganőjével Piroska az androidba szerelmes lány és Gitta barátnője. Nézték a valószerűtlenül kék óceánt, és méter magas, szabálytalanul cikázó habzó hullámtarajokat.  Mint egy disszemlén, vagy viziakrobatika shown, kb 200 m távolságban egy jó tucat kék, furcsa, szárnyas repülő hal emelkedett fel a vizből. Egyszerre szinte szinkronban repültek, vagy lebegve szálltak a part, a város felé. Piroska másfél méteres, kicsit madár kicsit  delfinnek látta őket.   Szinte párhuzamosan egymással siklottak. A partot már éppen  majdnem elérték amikor Gitta jajjgatni kezdett. - Jajj ne már , nem látom hová tüntek. 
Piroska sem látta már őket, nagyon sajnálták hogy nem vették fel videóra. Még 10 percig ezen rágódtak, nyafogtak hogy de bénák és vaksik ők mert szem elől vesztették a különleges lényeket, halmadarakat.... 
                                         *
A megfigyelőteremben  mi,Hakan vezetésével visszanéztük a kinti felvételeket. A fehér festék ködből egyszer csak kirepültek a fehérre festett lények...