Az "Ufóink "űrhajója

AZ IDEGENEK (GUIK)  ŰRHAJÓJA...
 
Ha a földünk valóban 4, 6 milliárd éves, az élet rajta meg mondjuk 3,5 milliárd.   Akkor viszont anyabolygónk mély rétegeiben igencsak találnánk maradványokat, meséket.  Biztosan több életgeneráció fossziliáit rejti a föld mélye.   Ez járt a fejemben amikor repgömbbel hazavittek a fürtlakásomba,   a kimeritő " hiperúti Kolumbusz 2" fogadási napok* után.  Nem volt már kedvem a panorámás ablakomból bámulni a fodrozódó Béta óceánt, de a hatalmas fali kommunikátor monitorfalamat sem.  Fáradt voltam,  mély álomba  zuhantam. Úgy éreztem, alig aludtam valamit,... amikor felébresztett karomon lévő kommunikátorom.....
.....nehezen ültem fel, rányomtam a gombot a fali nagy kepernyőre.  A Béspából   (Béta űrhivatal) jelentkeztek be, elsősorban Richárd beszélt hozzám.   - - Laci kollega, azonnal be kell repülj a teleport dokkba.  Hárman lesztek felküldve innen a dokkból az idegenek hajójára.... 
"Mindig, mindenkinek harsogtam hogy én erre jelentkezek, nem félek az idegenekkel találkozni, ha erre egyszer lehetőség lesz.   Na most itt volt az üzenet hogy menjünk, meg akarnak minket  ismerni. Még a földön  lenn, mindig mohón tudni akartam, mi az igazság az ufókkal kapcsolatban. Kik ők, honnan jöttek, mióta figyelnek minket. Soha nem gondoltam volna hogy itt a Béta bolygón adatik meg nekem hogy az emberiséget évezredek óta izgató, borzoló, űrlény teóriákat megértsem. Felöltöztem, hamar jött a repgömb, én nagy fáradtan kiléptem lakógömbömből. Kicsit furcsa volt, mintha más lett volna szobám, meg a repgömb is érdekesnek tünt. Hát ez az, kellett nagy pofámnak  lennie,   most aztán  nem aludhattam ki magam....    A teleport dokk* titkos tárgyalójába írányitottak.  Ott már voltunk vagy húszan.  Egy nagy ovális asztal köré ültünk, mindenki előtt a csodakütyüje.  Halk nyüzsgésen kívül csend honolt, feszülten vártuk   Béta állam elnökét es a Béspa vezérigazgatóját. Közben megtudtam hogy egy 30 körüli nő, es egy 12 eves kissrác társaságában teleportálnak minket fel az idegenek fogadóblokkjába. Megjött az elnök, es a Béspa vezér. Leültek nagy komolyan középre, és tájékoztatták a tudósokból, felelős Béta polgárokból álló meghivottakat.   Mondták a bolygó körüli előzményeket. A Kolumbusz 2 kapitánya röviden elmondta a velük törtent dolgokat.   Mi csak véletleszerűen voltunk kiválasztva, semmi különös tudásunk nem volt az űrlényekkel való találkozásra. De mi hárman akartuk ezt, nem féltünk,  tudta mindenki hogy lelkes "fantaszták"
vagyunk. Meg volt mindenki győződve hogy nem bántanak minket hiszen mondták is, meg évezredek óta nem tettek ilyet.  A furcsa az volt hogy a mi teleport állomásunk mintha komolyabb, kicsit másabb lett volna mint eddig tudtam. Na mindegy, beálltunk a dokk inditó felületére és  Richárdék  elkezdték a műveletet. Jelezték az inditást az idegenek felé,  mire szinte azonnal beindult a folyamat.   Richárd is meglepődött,   nekik szinte nem is kellett semmit tenni.    Az idegenek végezték a  teleportalást.    Mi csak vakító fényt láttunk, kicsit mintha kihagyott volna az agyunk.  Talán fél percnyi nagyon furcsa kábulat után minden elcsendesedett.       Egy szürke derengés vett körül minket.    A mi ismerős dokk belsőnk eltünt.    Már ott is voltunk fenn a Béta körüli ismeretlen valamin. Körben derengő szürkeség, teljesen sima fal,  (ha annak lehet nevezni) semmi kiugró tárgy, mennyezet nagyon magas. Ha ebben a ködös,   életlen  teremben valaki nem félt volna, az nem én vagyok. Valami halk kisérteties földöntúli zümmögés volt a fejünkben, majd  nekem véletlenszerűnek tűnő, csikorgó ismeretlen hangelemeket éreztünk. Biztosan ez is csak az agyunkban van. 
-   Most telepatizáltok vagy mi van ?..
A szürkeségben egyszercsak mint egy térhatású planetáriumban, fénylő  pontok, ködök, csillagok, bolygók jelentek meg.  A hatás olyan volt mintha mi állnánk a galaxis egyik pontján és  gyorsan közelitenénk, repülnénk  a   "három bolygó"   felé.
- - A  " GUI világ "  köszönt titeket földi emberek! 
Szólalt meg körülöttünk az idegenek leképzett hangja. Dermesztő géphang, minden bizonnyal  az ő   gondolataikat tolmácsolja felénk  a  mi  saját nyelvünkön.    Én peldául magyarul hallottam, de társaim biztosan angolul meg oroszul.  Ilyen a telepátia. - - Most nézzétek, és értsétek meg kik vagyunk,  és kik vagytok ti ! Hamarosan  élőben találkozunk.                       És elkezdődött az     " űrvetítés".
A kissrácunk nagyon figyelt, nagyon képzett volt  Ufó ügyben,  az ébenfekete hajú  hölgy ámult és mosolyogva hümmögött.  Hát igen, egyszerű hétköznapi bátor embereket kértek ide raportra  az ismeretlenek.
Szinte magunkat nem is láttuk, olykor álltunk, majd repültünk a végtelen világegyetemben. csodás volt a látvány,  az aláfestő hangok, olykor zenének tüntek. Teljesen  egyértelműen a tejútrendszerhez közeledtünk.                      Még számomra is ismerős  csillagzatok, majd bolygók felé közeledtünk.   Mintha felbukkant volna a mi ősi naprendszerünk,  de átsuhantunk felette és... egyszer csak megfagyott ereinkben a vér. 
A naprendszerünk közvetlen szomszéd  csillag- világához,  kékeszöld bolygóihoz közeledtünk.  Magasságos galaxis,...! 
Csak nem...? De igen.  Itt élnek. Vagy éltek. Nem is messzire tőlünk. (Ezt a teóriát vallottuk mi mi is Hunorékkal, meg komoly földi tudósok is már 400 éve.) ...   A három bolygót gyorsan közelitettük meg, majd sorban körüljártuk őket cirka   50000 km magasságban.  Különböztek szinekben, és kicsit nagyságban is.  Majd elindultunk az egyik bolygó felé, és úgy éreztük leszállunk.  Felvetődött bennem a kérdés hogy az ő jelenüket, vagy a múltjukat mutatják?  Mintha meghallották volna gondolatomat, a hang megszólalt. - - Ez most  a százezer éves múlt.  De nemsokára a jelenünket is láthatjátok. - - Hát káprázatosan szép bolygó volt, bizarr növényekkel,  meglepő fizimiskájú  lényekkel.   De magukat még nem mutatták....! 
Aztán jött a jelen, a  világukból.  Megváltozott fakó szinek, nagyon kevés növény, és kicsit barnás,  rozsdás szinre  váltottak a  dolgok,.. Aztán mintha rengeteg megfoghatatlan alakú sziklák (épitmények?)  törtek volna utat maguknak e bolygón.    Volt egy gyanúm.             A bolygójuk haldoklik. 
Az  "űrmozi"  képet váltott,  egy hatalmas lapos lencse alakú tárgy  hatolt az űrbe,   ment, cikázott a  csillagrendszereken keresztül.
-- Aha, kerestetek valamit, talán lénytársaitokat a végtelen űrben?
A gigantikus lencse, amit százévekkel ezelőtt a földön  viccesen  csészealjnak  is hívhattunk volna,  a  mi  naprendszerünkbe  tartott.   Mi voltunk hozzájuk a legközelebb.  Logikus volt. Majd ott hosszas  cikázás  (ezer évek kutatása lehetett ez)    után  ráfókuszáltak a  kék  bolygónkra.  A földünk látványa elvarázsolt, közelitettünk hozzá.  Majd mikor óriási volt már a mi bolygónk,  megállt a térhatású kép.  Körbejártuk a földet.   Azta mindenit... még a földrészek is másképp néztek akkor  ki,  mint ma.     A kontinensek még összenőttek,  vagy legalábbis alig távolodtak  akkor még el egymástól.  Kivert a veriték.  Ez 300 millió éve lehetett...   Na igy jutottak  Ők el,  úgy látszik vészhelyzetben,    a tőlük relativan nem is messzire levő Föld bolygóra. 
--De kik azok az Ők?  Hol vannak az "Ők" ?  Látni akarjuk  "Őket" !  Erős gondolattal "lőttem" feléjük az emberiség nagy kérdését.        Tudtam,.. hallják. 
--Mondjátok el hogyan váltunk emberré, és mi ez a nagy rejtély köztetek , és  miközöttünk ? 
A tökéletes térhatású  animáció,   valószinűleg véget ért.  Eltüntek  a  bolygók  a  csillagok,  a Tejútrendszer is.   Hirtelen világos lett,  de nem láttam  mitől .   Mi hárman végre  láttuk egymást , és  iziben lehuppantunk  a  nekünk kikészitett kényelmes óriási méretü hófehér ránk simuló ülőalkalmatosságokba. Szemben velünk is volt  ugyanennyi  szerkentyüs fotel.   Reméltük hogy Ők , a remélt   élő idegenek  jönnek ide,  nem robotok, nem monitorok, vagy  " agyhangok" .  
Ekkor nagyon kellemesen  de furcsa  stilusban, 
a miáltalunk  közkedvelt  2150-es  évekbeli  dal, 
a " Találkozások űrtestvéreinkkel"  instrumentális változata csengett a fülünkbe.  Kedves gesztus ez a  valakiktől,   mostmár  kigúvadt  szemekkel néztük az üres foteleket.         
                
A kedvenc dalunk, ufóhimnuszunk fél percig hallatszott.   Majd újra elárasztotta a szürke, hatalmasnak tűnő termet a idegenek narrációja.
Mindent értettünk, beszédjük is, telepatikus informació közlésük is, tökéletes volt. 
* -  Most első lépésben belép közétek az ősi  GUI robotunk,  a mi régi,  teljes tudású  gépi segitőnk. 
Ő már  hasonló társaival ezer évek óta segíti     a   mi civilizációnkat.   Bár nem tudjátok,   ti is közel álltok hozzájuk.    Meg fogtok lepődni.
                                 *       *
"Szerintem mindannyian megborzongtunk. Mi fenn, és lenn a  Béta-Béspa központban is. Homlokomon a mini videókamera,   közvetitte  a Bétára amit láttunk hallottunk. Lehet hogy óriási pillanatok történnek most? Az emberiség először találkozik tudatosan, más világ lényeivel, idegen civilizációval.  Százezerrel zakatolt a szivem... "
                                  *       *    
A középső fotel előtt kb 2m magas, vibráló fényt, elektromos zizgést láttunk, majd hirtelen oda teleportálódott egy emberhez is  hasonlító alakzatú, de láthatóan robot, egy " guidroid".    Nem volt ijesztő, feje kicsit nagyobb a miénktől,  más volt mint a mi androidjaink,   de nagyon  életszerűnek  tünt mozgása és  hangja.  Hozzánk kezdett beszélni. 
--Üdvözlet nektek  a  "GUI világok" népétől.    Most elmondom, és levetitem nektek amit mi tudunk, és nektek is,  okulásra átadjuk ezt.   
* Újra sötét lett,  az Űr  látszódott, a  borzasztóan nagy Tejútrendszer.    Ráfókuszáltak egy  pontra ahol  egy nagy " Y" alakú aszteroida szálguldott  a naprendszerünk,  és a  3 bolygó csillagrendszere felé.    Láttuk,   értettük a tökéletes  vetítést.    Az   " guidroid" néha informált, magyarázatot fűzött a látottakhoz... 
 
"   Az  Ypszilon aszteroida süvitő sebességgel szálguldott a tejútrendszerben  mintegy  3000 millió éve.  Összeütközött egy másik,   kisbolygó méretű társával.  Három részre szakadt.. ,   a darabjai pályát módositva szálguldottak  tovább. Az egyik darab a mi földünk írányába  süvitett tovább.  A másik a  GUI világok  bolygói felé.    A harmadik darab utja még ismeretlen... 
A végtelennyi idő  viszonylatában,  az  "Y"  szinte nagyjából ugyanakkor csapódott be a földbe, és a Gui bolygókba is.   Ezt már Ők régen kikutatták, pontosan leelemezték.  Az aszteroida darabok az ő világukat,  és a mi földünket is beoltották  az élet  csíráival.  Olyat hoztak, ami a föld,  és az Ő világuk feléledéséhez kellett.   Az Isteni elem!    Az amúgy is csodabolygó, a  Földünk ,  meg a távoli szomszéd csillag   GUI   bolygói, megkapták a nagy lökést... , az élet beindult,..   és fejlődött.                                                              A GUI  lények   pár millió  évvel  megelőztek minket.   Irdatlanul fejlődtek.  Szerencséjük is volt,    ők nem pusztultak  ki háromszor,   jégkorszakaik  sem voltak.   Ők hozzánk képest,  emiatt is,   istenien magas tudásssal rendelkeztek.     De ők sem tudtak vigyázni !!! Bolygójuk,   GUI     évmilliók  alatt  sajnos elhasználódott,  kifosztódott,   haldoklott. 
Meg  hát  az élőlényeik is.  A GUI két szomszéd bolygója  sem volt     a végső  megoldás a túlélésükhöz.      Igy kezdték keresni az aszteroida másik darabját.     Számitásaik,   makettezésük   szerint,    itt a föld  szomszédaiban   keresgéltek.  Megtalálták a Földet.         Három   millió  éve...
Ám   a földre leszállva még csak primitív,  de  okos, majomszerű lényeket találtak,  akikkel nagyon minimális információt azért tudtak cserélni.  Az előembereink   nem csoda, hogy őket a csodaeszközeik,  a teleportálás látványa,  a hipergyógyitások miatt, valami  istenszerűnek gondolták.   A GUIK- nak haldoklott  a népük. Tudták ők, hogy a mi   őseink az ő   testvéreik.  
Hiszen már akkor is kevés lény, és sok guidroid képviselte őket  ott lenn a földön.   Csábitották elődeinket egy jobb világba.      Ez lázadással, öldökléssel  is  járt.    De nem velük volt a a gond... 
            (folyt. köv.)   " szerző:mihálylaci pásztó"