Egy régi emlék...

Nem is tudom, hogy kerültem oda…. Csak ott voltam. A délutáni napsütés csalóka fényében egy fatábla magasodott felettem: Kert Borozó. Laci széles mosollyal a bejárat felé mutatott. Csak fel a lépcsőn és jobbra, hangzott utasítása, melyet meggondolás nélkül követtem. Az asztalnál még öten ültek. Egy lány, akit még sose láttam. Vivi és a barátja. Jani és Tomi… Megint fantasztikusan nézett ki, mint mindig… Hirtelen erős késztetést éreztem arra, hogy megforduljak és elfussak, de nem tudtam megtenni, hiszen lábaim sóbálvánnyá változtak, és az egészből csak egy elpirulós pillarebegtetésre futotta. Laci oldalba bökött, hogy üljek már le, mert különben még itt öregszünk meg. Gyorsan helyet foglaltam. Ahogy ott ültem mellette, olyan kicsinek éreztem magam, olyan jelentéktelennek… Végig nyomták a poénokat, de valahogy egyik sem jutott el hozzám…. Csak szótlanul néztem az asztalon lévő söröspoharakat; némely félig volt teli, másikból már kiitták az utolsó cseppig precízen, még másikban már csak a hab árulkodott arról, hogy valaha sör volt benne… Borsodi… Nem szeretem a sört…. Persze ezt csak magamban jegyeztem meg. Néma mélázásomból egy fülembe suttogó hang riasztott fel. A hang hozzá tartozott, álmaim visszatérő alakjához. El is felejtettem, hogy valamikor a héten, a németlecke fejében ígért nekem egy whyskit. Azt se szeretem, ezért inkább kiegyeztünk abban, hogy hoz nekem valami likőrt. Pár perc múlva egy teli pohárral tért vissza.

Valami sárga lötyi volt benne… Nem árulta el hogy mi az… Malibu, a kedvencem, ananászlével… Honnan tudhatta? Nem kérdeztem, csak örültem, és hálásan egy félénk mosolyt eresztettem meg felé. Viszonozta. Mintha édes mézet csurgattak volna lelkemre…. Lehet hogy mégis? Mégsem közömbös irántam? Az túl szép lenne… Megint leültem, s most a falon lévő repedéseket kezdtem el számolni, közben lassan kortyolgattam az italomat… baby you’re all that I want… hiszen ez a közös számunk! Még e-mailben küldte el nekem egyszer… Ránéztem, mire ő is rámnézett. Pillantása, mint ezernyi hegyes nyíl szívembe talált. Mélyen belém fúródott, átkutatott, védtelenné tett. Meztelennek éreztem magam… Mindez pár másodpercig tartott. Aztán az órájára nézett és közölte, hogy mennie kell. Kissé remegve húztam oldalra lábaimat, hogy kiférjen. Mindenkitől elköszönt, majd lehajolt hozzám és adott egy puszit…

Ez egy éve volt, azóta sok minden történt. Most újra itt ülök, és megint számolom a repedéseket a falon… kettővel több van… és még egy apró különbség… már nem simán mellette ülök, hanem vele…