Egy lebilincselő este

A bárpultnál leszek rád figyelmes, ahogy barátnőid körében kevergeted koktélodat. Szemem megakad a gyönyörű kezeden. Bőröd, oly feszes, olyan sima, hogy még a fény is megcsillan rajta. Tekintetem végigsiklik vállaidon, majd a gyönyörű arcon végigfutva megpihen az ajkakon. Valami megdobban bennem. Még soha nem láttam ilyen gyönyörű telt ajkakat, szinte fájdalmat okoz, hogy nem érhetek hozzá, hogy nem csókolhatom.

Pár perc elteltével észre veszed, hogy nem tudom levenni rólad tekintetem. Rám nézel. Egyenesen a szemembe. Vajon ki bírja tovább? Félmosolyra húzom a szám, de nem pislogok. Lassan érzem, hogy szemem égni kezd, de mindez eltompul az érzés mellett, ami úrrá lesz rajtam. Elmerülök a végtelen barna szemeidben. Talán már térképpel sem találnék vissza a helyemre, és ekkor elmosolyodsz, majd elpirulsz. Én nyertem, elfordítod a fejed és visszakérdezel barátnődnek, hiszen teljesen kizökkentél a beszélgetésből.

Fél óra telik el. Csak addig fordítom el fejemet, míg a csapossal újratöltetem a poharam. Egyszer csak csikorognak a székek és felálltok az asztaltól. A pulthoz sétáltok, majd egyesével fizettek. Utolsónak te maradsz. Barátnőid elköszönnek tőled, miközben a pincér a gépbe üti a tételeid. Mikor végzel nem az ajtó felé indulsz, hanem felém. Leülsz mellém és rám mosolyogsz. Köszönünk egymásnak, majd rövid beszélgetésbe elegyedünk. Intek a csaposnak, hogy én is fizetnék, majd felállok és kezemet nyújtom feléd. Meglepődsz. Elmondom, hogy van egy szórakozóhely a közelben és szeretnék táncolni veled. Belemész. Mikor kilépünk a bárból, hirtelen nekem szegezed a kérdést. A közelben lakom? Sebtében felelek. Igen! Megkérdezed, hogy felmehetnénk-e hozzám, hogy egy kicsit rendbe szedd magad, mielőtt táncolni vinnélek. Igennel felelek.

Mikor ajtót nyitok, már elég késő van. Előreengedlek és megkérlek, érezd otthon magad. Kilépsz a cipődből és az akváriumhoz lépsz, mely szemben van az előszobával. Én addig ráfordítom a zárat a bejárati ajtón. Miközben teljesen elvarázsol a sötét szoba közepén kivilágított vízfelület, én a szobai szekrényhez lépek és matatni kezdek benne. Csevegő hangon dicséred a lakást és a halakat mikor mögéd lépek. Egy pillanat műve az egész. Jobb kezeden csattan a bilincs, és már a hátad mögé is fordítom. A kezed már az enyém. Megrémülsz és küzdeni kezdesz. Elkapom a másik kezed, de ellenállásod miatt nem tudom a másikhoz húzni, hogy arra is rácsukjam a karperecet. Lábammal átkulcsolom a tieidet, és ettől eldőlünk a díványra.

Pár percnyi erőfeszítés után erőd apadni kezd. Már nem küzdesz annyira. Már egyre nagyobb levegőket veszel. Erőt vesz rajtad a fáradtság. Bal csuklód egyre jobban közelít a jobb felé. Nem akarok maradandó nyomot okozni, így nem erőltetem a dolgot. Sőt! Élvezem is, hogy ellenállsz. Szépen lassan megadod magad nekem, és a bilincs fémesen kattan.
Immáron teljesen az enyém vagy. Felültetlek fekvő helyzetedből, és megkérdezem:
- Főzhetek neked egy kávét?