Egy isten tanulsága

A nevem Roboheiszphosz, a fantázia és a kreativitás istene vagyok.Atyám Zeusz, jóanyám egy athéni szövőnő.Az ő gyönyörű munkái miatt tett atyám azzá aki vagyok.Tekintve érdeklődésem sokféleségét, külsőmet kedvem szerint változtathatom.Mikor a hozzám hasonlók közt járok, általában hiúságom kerekedik felül és ez külsőmön is meglátszik.Ám a halandók között nem szeretek feltünést keleteni és legtöbbször a lehető legátlagosabb alakot választom.Mivel a magányt szeretem nem az Olümposzon élek,a többi isten társaságában.Lakhelyem egy hegy csúcsában van, nem messze Athéntól.Rengeteg barlangom van tele festményekkel, szobrokkal,tekercsekkel és megannyi más alkotássl,számtalan művész és korszak termékével.Ha megunom hatalmas gyűjteményem szemlélését,felmászok hegyem csúcsára és a folyton változó világból kapok új erőre.Mivel a fantázia és a kreativitás egyaránt szolgálhat fényt és sötétséget, jót és rosszat,én is mindkettőt egyformán szolgálom és nem állok senkinek az oldalán.Ám mivel tevékenységem a halandókat segíti,az ő védelmük is feladataim közé tartozik.Igaz csak halhatatlanokkal szemben,saját viszályaikba nincs jogom beleavatkozni.Ez nem saját döntésem,de sorsom így rendeltetett.Legfontosabb ,,segítőm'' feladatomban, mágikus kövem,mely csúcsom tetején áll.Ez egy különleges ékkő,mely minden nap más színben játszik és az egész világon ez az egy darab van belőle.Minden este felsétálok a csúcsra,megérintem a követ és aznapi ötleteim,gondolataim mind beletöltődnek.A feladat többi részét már a felkelő Nap végzi.Sugaraival a világ minden tájára szórja elmém gyümölcseit.Az,hogy ,, ajándékom" kihez jut el,csak a halandók ,,befogadóképességén" múlik.Bár sem elmémen,sem feladtomon nem változtathatok,állandó társam a bűntudat.Ugyanis a szép és békés alkotásokon kívül,legalább ugyanannyi csúf és pusztító dolog ered tőlem.Dacára annak, hogy a rokonom,Árész a háború istene, a sok vér amit a korok során ontottak,ugyanúgy szárad az én kezemen mint az övén.A sok fegyver és pusztító eszköz,valamint terv ami háborút indított vagy nyert,mind tőlem származik.Először, a halandók által ,,100 éves háborúnak" nevezett mészárlás miatt vonultam száműzetésbe.Visszavonultam barlangjaim mélyébe,azt gondolva,hogy a kő elhanyagolása miatt véget ér a háború.Ám tévedtem és három nap után a kő borzasztó fájdalmak kíséretében ,, kiszívta" belőlem gondolataim.Rájöttem,hogy a bujkálás nem segít így tovább folytattam feladatom,de a halandók közé nem merészkedtem.Egészen az általuk kétezrediknek nevezett esztendőig.Akkora volt boldogságuk és egyben félelmeik súlya,hogy még mi halhatatlanok is megéreztük.Évszázadok után,akkor mozdultam ki először otthonomból.Csodálkozva jártam be újra az egész világot,melyet a halandók úgy átformáltak.S,bár az emberiség továbbra is görcsösen próblja elnyomni,elpusztítani a sötétséget és a gonoszt,én megszámlálhatatlan évnyi bűntudat után rájöttem,hogy a kettő közti egyensúly fenntartása a legfontosabb.