Egy férjes asszony mesél

Házasságuk 3. évében, túl néhány kemény hónap után, Stella és férje Mallorcára utazott nyaralni. A sziget csendes volt, az évnek ebben a szakában még kevesen utaztak ide. Egy 5 csillagos szállodában foglaltak szobát, ahonnan egyenesen a szálloda úszómedencéjére és közvetlenül a tengerre nyílt kilátás. Stella régi vágya volt, hogy egyszer itt nyaraljon: tudta, hogy kedvenc színésze, Steve Benson is gyakran látogatja a szigetet, és talán nyaralója is van ott. Szerette volna látni a helyet, ahol a színész olyan sok időt tölt két filmforgatás között, és titkon remélte, hogy távolról még láthatja is őt. De azt, ami történt, álmában sem gondolta volna. Ott-tartózkodásuk 4. napján vásárolni indult, férje pedig délutáni pihenőjét töltötte szobájukban, és könyvet olvasott. Gyakran jártak külön utakon. Csendes és békés házasság volt az övék, amely inkább szövetségen és egyetértésen, mint szenvedélyen alapult.

Ésszerű döntéseket hoztak, előre terveztek, és higgadtan gondolkodtak – talán túl sok mindenről. Stella kilépett a szobájukból, és lement a liften. Ahogy a hallba ért, úgy érezte, minden elsötétül.
- Ez nem lehet igaz… Steve… Te jó Isten, ez tényleg ő, és milyen jól néz ki… - gondolta, és alig akarta elhinni. Steve Benson a hall közepén állt napbarnítottan, szőke hajjal, karját keresztbe fonta a mellén és beszélgetett valakivel. Stella úgy éreztem, muszáj odamennie - valamit kitalál, de beszélni akar vele.
- Hello! Sorry for disturbing you… [Hello! Elnézést, ha megzavartam…] –mondta halkan. A színész feléje fordult, de nem látszott meglepettnek egyáltalán. – May I have an autograph? [Kérhetek egy autogramot?] Nagyon banálisnak tűnt, ott, abban a helyzetben, a színész azonban teljesen természetesnek vette.

Naponta többen felismerhették, és valószínűleg fel volt készülve az ilyen helyzetekre.
- Hi. What’s your name? [Szia. Mi a neved?] – kérdezte Stellától, és a hangjától a lány megremegett. Pont, mint a filmvásznon.
- Stella. – válaszolta, és lesütötte a szemét.
- Are you staying here alone? [Egyedül vagy itt?] – kérdezte a színész, miközben előhúzott a zsebéből egy fotót, amire írni kezdett.
- No, I’m with my husband… [Nem, a férjemmel…] – válaszolta Stella, és nem egészen értette, miért kérdezi ezt a férfi tőle.
- I can’t see him. [Nem látom.] – nézett körül a színész, majd végül Stella szemébe nézett. A lány akaratán kívül közelebb lépett hozzá. Vonzotta a tekintete, érezni akarta az illatát.
- No, he’s not here now. [Most nincs itt] – válaszolta.

A színész a lány felé nyújtotta a fényképet, majd, miközben eltette a tollát, még annyit mondott:
- Have a nice holiday. [További kellemes nyaralást] – és elfordult, hogy újra beszélgetni kezdjen. Stella valami „köszönöm”-öt rebegett, majd futólag ránézett a fotóra. Az állt rajta:
In 10 min. at the bar? [10 perc múlva a bárban?]
Eltette a képet, és azon gondolkodott, hogy most mi lesz. Steve Benson meghívta a bárba! Őt! De mi lesz a férjével? Végül is egy ital nem a világ. Istenem, ezt én nem hiszem el! – gondolta heves izgalommal, akár egy kamaszlány. Berohant a szálloda halljában lévő fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát. Megigazította a haját, kicsit még sminkelt, és tett egy kis parfümöt is. - Milyen kár, hogy most nem látnak a barátnőim! Hol egy kamera? Vagy legalább egy fotós!

Valaki fényképezzen le, amint a Nagy Steve Bensonnal beszélgetek! – ujjongott a lehetőségtől. Mikor visszatért a hallba, Steve már nem állt ott, ahol az előbb. Elég sokan voltak, kereste a színészt a tekintetével, de nem látta. A bár a hall végéből nyílt, és kellemes félhomály volt benne így nappal is. Halk zene szólt, épp csak, hogy valamilyen háttért adjon, és elnyomja a bent ülők beszélgetését. Stella elindult a bár felé, közben szíve pedig nagyokat vert. Felfoghatatlan, lehet, hogy minden nővel ezt csinálja? – jártak a gondolatai, bár egyáltalán nem bánta, még ha így is van. Nem érdekel – gondolta határozottan, - én most elmegyek és iszom vele egy italt. Aztán elteszem a poharat emlékbe… - a gondolattól elmosolyodott, mert érezte magában újraéledni a kamaszos rajongást. Mikor belépett, rögtön észrevette Steve-et.

A színész a bárpult mellett ült, előtte egy ital, talán whisky, de ebben nem volt biztos. A színész rápillantott, de nem mutatta, hogy különösebben észrevette: csak ült tovább, és kortyolt egyet a pohárból. A lány mellé lépett.
- Hi! [Szia!] - Még szerencse, hogy ilyen félhomály van – gondolta -, mert most biztosan látni lehetne, hogy zavarban vagyok.
- Hello, come and sit here. [Hello, gyere, csüccs ide.] – mondta Steve, és a mellette levő bárszékre paskolt. – A drink? [Kérsz egy italt?] - Meg sem várta a választ, már intett is a pultosnak, hogy jöjjön.
- Oh, I’m not sure… May be a Baleys… [Hát, én nem is tudom… Talán egy Baleys-t…] – mondta a lány bizonytalanul.
- A Baleys for the lady! [Egy Baleys-t a hölgynek!] – mondta a férfi határozottan, aztán a lány felé fordult. – Okay, talk to me about yourself, more, than just you’re „Stellaˇ” [Mesélj, ki vagy, azon kívül, hogy „Stellá”-nak hívnak.]

A lány hirtelen nem is tudta, mit mondjon. Nem készült fel arra, hogy ő beszéljen, inkább hallgatni akarta Steve-et és magába szívni minden pillanatot ebből a találkozásból. A színész félig a lány felé fordulva ült, fél kézzel támaszkodott a pulton, és nagyon lazának tűnt. Farmert és fekete rövid ujjú pólót viselt, ami megfeszült a karján. Már túl volt a 40-en, de a kor csak még markánsabbá tette: mivel évek óta folyamatosan edzett, izmai kemények és feszesek voltak, arca pedig nagyon karakteres lett. Stella emlékezett korábbi filmjeire, és meg kellett állapítania: a színész abba a típusba tartozik, akik nem veszítenek semmit a vonzerejükből. Az elmúlt 15-20 évben megtalálta a stílusát, és a kezdeti „kicsit más vagyok, mint az átlag” külsőből egy „dögös pasi” kisugárzását keltette. A fekete szín, a fekete póló pedig nagyon jól állt neki, pontosan tudta, hogy szép teste van, és ezzel tud hatni a nőkre.

A lány néhány szót mondott magáról, de nem volt biztos benne, hogy a színészt ez olyan nagyon érdekli. Miközben beszélt, a férfi néhányszor elmosolyodott, de úgy tűnt, nem nagyon figyel arra, amit a lány mesél. Egyszer, miközben kicsit közelebb jött, a lány füle mellé hajolt, és azt mondta:
- Listen, it’s too laud here. I know a much comfortable place to talk. [Figyelj csak, itt elég nagy a zaj. Tudok egy csendesebb helyet, ahol nyugodtan beszélgethetnénk] – és közben felcsúsztatta kezét a lány combján. A lány beleremegett a mozdulatba. Egyszerre érzett tiltakozást és vágyat: tiltakozni akart, mert férjnél volt, és vágyott is rá, mert olyan régen álmodozott valami hasonlóról. A férfi meg sem várta a választ, kicsit még pihentette kezét a lány combjai közt, majd elővett egy papírpénzt a zsebéből, kitette a pultra a csaposnak. Aztán elővett egy szobakulcsot:
- In 2 minutes. First floor. [2 perc múlva. Első emelet.] – és elment.

Azokban a percekben Stella nem gondolkodott. Nem érdekelte, minek mi lehet a következménye, csak a vére sebes lüktetését érezte - és majdnem beleszédült. Nézte a pulton a férfi otthagyott poharát, és már nem akarta eltenni emlékbe. Többet akart. Felállt és odasétált a lifthez. Felment az első emeletre, és bedugta a mágneskártyát az ajtóba. A szobában csak az asztali lámpa égett, a függönyök be voltak húzva. A berendezés fehér és arany díszítésű volt, óriási tükör lógott a falon, a padlót pedig vörös színű puha szőnyeg borította. A férfi az ajtóval szemben állt, keresztbe font karral lazán nekitámaszkodott a szekrénynek. A világos szekrény előtt gyönyörűen kirajzolódtak az izmai, és talán még jobban nézett ki, mint lent a bárban. A lány úgy érezte magát, mint egy filmben, ahol ő és a színész a főszereplők – és nagyon szeretett volna főszerepet játszani ebben a filmben, még ha csak egy fél óráig is.

A férfi nagyon lassan a lány felé indult.
- You know, there is no way back from here, don’t you? [Azt ugye tudod, hogy innentől nincs visszaút?] – kérdezte tőle halkan, és Stella beleborzongott a hangjába. Mikor a férfi a lányhoz ért, szinte a fal mellé szorította, bal tenyerét a tarkója mögé csúsztatta, és maga felé húzta.
- Talk to me in your language [Beszélj hozzám a nyelveden] – mondta halkan, és belecsókolt a lány nyakába. A lány érezte, hogy elgyöngülnek a lábai, és a vére forrón lüktetni kezd az ereiben. Steve egyre csak simogatta a szájával, néha belenyalt a nyakába, majd egyre lejjebb és lejjebb hajolt, már a mellei domborulatát is elérte. Másik kezét felcsúsztatta a lány blúza alá, és simogatni kezdte. Érintése egyre hevesebb, egyre erőteljesebb lett, de ez a lánynak nem fájt, inkább egyre kívánatosabb lett.

Annyira finom és egyszerre határozott volt a férfi minden mozdulata, hogy a lány érezte, egyre jobban elgyöngül. Sóhajok szakadtak fel a torkából, szaggatott lélegzettel élvezte, hogy hogyan járja be a férfi érintéseivel a testét. Lassan, nagyon lassan benyúlt a férfi pólója alá, és egészen a mellkasáig felgyűrte. A mozdulattól megcsapta a férfi illata, érezte bőrének és a parfümjének keverékét, és már nem a férfi szorította magához, mert a lány akarta. Annyira kívánta, hogy fájt minden lélegzet, és minden másodperc. A férfi egy pillanatra megállt, de csak hogy levegye a pólóját. Stella élvezettel nézte. Lélegzete egyre mélyebb és szaggatottabb lett, tenyerével végigsimította Steve mellkasát, körmeivel enyhén végigkarmolta, és odanyomta csípőjét a férfi csípőjéhez.


A mozdulattól Steve teljesen beindult. Feltolta a lány szoknyáját, és egy mozdulattal végigtépte a gombolást a blúzán. A lány nekitámasztotta a hátát a falnak, és teljesen átadta magát az élvezetnek. Steve megfogta a lány csípőjét, és elhúzta a faltól, ledöntötte a padlóra, majd hevesen szeretkezni kezdtek. Először a padlón, hanyatt fekve – Stella úgy érezte, meg kell kapaszkodnia valamiben, mert a férfi heves lökésekkel próbálta fokozni izgalmát. Aztán helyet cseréltek, így a lány irányíthatott minden mozdulatot, és megmutathatta feszülő-remegő melleit a férfinak a szoba félhomályában. Végül feltérdelt, és felkínálta magát hátulról – érezte, hogy a férfi mozdulatai egyre gyorsabbak lesznek, nyögése egyre mélyebbről tör fel, és pontosan tudta, mikor jött el a megsemmisülés. A férfi hanyatt feküdt a szőnyegen, a lány pedig a karjára feküdt. Ujjaival lágyan simogatni kezdte Steve izzadt testét, és belecsókolt a válla szögletébe.

Should we go and lay in the bed? [Nem fekszünk fel az ágyra?] – kérdezte Steve csukott szemmel. Stella egy kicsit meglepődött a kérdésen – persze tudta, hogy van a szobában ágy is, csak eddig még nem figyelt fel rá. – O.K. [Feküdjünk.] – mondta, és arra gondolt, hogy így még láthatja a férfit pár percig. Az ágyon folytatta a simogatást és az apró csókokat. Steve becsukta a szemét, és teljesen átadta magát a lány érintéseinek. Stella először csak a kezével, majd a szájával is izgatni kezdte. Lassan, élvezettel csinált minden mozdulatot, és nyújtott el minden másodpercet. Mikor a férfi újra izgalomba került, ráült, és kezeivel a mellkasára támaszkodva mozgatni kezdte a csípőjét. Csak mozgatta, mozgatta, és hátradőlve szabad utat hagyott a férfi kezeinek.

Érezni kezdte lábai között a lüktetést, mozdulatai egyre gyorsabbá és erőteljesebbé váltak, míg egyszerre elöntötte a forróság, és megremegett az érzéstől. Hosszú, nagyon hosszú másodpercekig tartott így. Még hevesen zilált, mikor leszállt a férfiról, és hanyatt feküdt az ágyon. Steve megsimogatta a lány melleit és halkan azt mondta. – You’re quite a dish… [Ügyes vagy…]
- I need to go out for a second [Ki kell mennem egy pillanatra] – mondta Stella, és kiment a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe, kicsit megigazította a haját, és letörölte az elkenődött festéket. Mire visszament, a férfi már felöltözött. Ő is magára vette a ruháit. Nem nagyon beszélgettek, nem volt miről.

Ez a fél óra nem arról szólt.
- I leave first. [Én megyek először] – mondta a férfi, és még egyszer, utoljára, magához húzta a lányt. Nem csókolta meg, csak megérintette ujjával a lány ajkait. – Take care, Hungarian girl [Légy jó, magyar lány…] - és elment. Stella néhány perc múlva követte. Nem gondolt arra, hogy az elmúlt fél órában megcsalta a férjét. Inkább úgy érezte, hogy egyszer úgy, de úgy szeretkezett, ahogy előtte még sohasem.
- Láttál valami szépet? – kérdezte a férje, mikor néhány óra múlva visszaért a szobájukba. Stella elmosolyodott, és odabújt hozzá: - Igen, sikerült néhány egészen különleges darabot szereznem… - mondta, és apró csókot lehelt férje borostás arcára.