Durva szerelem 7. rész

- Egy undorító féreg vagy! - morogtam.

- De te beleszerettél ebbe az undorító féregbe. - mondta gúnyosan mosolyogva.

- Az még azelőtt volt, hogy ilyen durván és agresszívan viselkedtél velem.

Vállat vont, majd elindult az ajtó felé. Mielőtt kilépett a szobából azt mondta:

- Az arcon köpés miatt egy jó darabig nem fogsz látni.

Kiment és bezárta az ajtót. Egy jó darabig nem fogok ételt látni? Éheztetni akar? Ez a lány tényleg nem normális. Szerintem itt nem csak arról van szó, hogy nárcisztikus. Biztos vagyok benne, hogy valami durvább betegsége van. Végülis teljesen mindegy, hogy mi a baja. Ez a lány már nem érdekel engem. Nincs ki az összes kereke. Szegény szüleim nagyon aggódhatnak már miattam. Várjunk csak! A telefon! Azon kérhetek segítséget! Elkezdtem a telefonom után kutatni. Megnéztem a farmerem zsebében, a kabátom zsebében, de nem találtam sehol. Valószínűleg elvette miután megittuk a whisky-t és eszméletlen voltam. Gondoltam, hogyha már bezárt ebbe a szobába, akkor körülnézek egy kicsit. A szobában csak egy ágy volt, egy szekrénysor és egy kis fürdőszoba. Agyon untam magam. Semmit sem találtam amivel elfoglalhattam volna magam. Befeküdtem az ágyba, magzatpózba helyezkedtem és elaludtam. Mielőtt elaludtam, abban reménykedtem, hogy ez az egész csak egy nagyon rossz álom és mikor reggel felébredek már a saját ágyamban fogok ébredni. Sajnos nem így történt. Másnap reggel ugyanabban a rémes szobában tértem magamhoz. Ismét kattant a zár és Nóra lépett be az ajtón. A kezében egy tálcát hozott, amin egy forró tea gőzölgött és néhány tükörtojás. Én nagyokat pislogtam. Nem értettem ezt a hirtelen változást. Tegnap felpofozott, azzal fenyegetett, hogy pár napig nem ad enni. Most pedig tálcán hozza nekem a reggelit? Nagyon furcsa.

- Nem vagyok éhes. - mondtam durcásan.

- Biztosan éhes vagy. Már egy napja ettél semmit.

Megvontam a vállam. Leült az ágy szélére. 

- Te is tudod, hogy amit teszel az nem helyes. Nem tarthatsz valakit fogva.

- Egyél. Kifog hülni.

Sóhajtottam, majd kivettem egy tükörtojást és elkezdtem enni.

- Nóra... Kérlek... Engedj el...

- Nem.

- De miért nem? Legalább adj rá valami magyarázatot, hogy miért csinálod ezt velem! Erre semmi szükség nincs! Akkor is szeretnélek, ha nem tartanál fogolyként a saját házadban!

Beszéd közben hadonásztam a kezemmel és véletlenül kilöktem Nóra kezéből a tálcát, a rajta lévő forró tea pedig Nóra ölében kötött ki, ami alaposan leforrázta a combját. A fájdalomtól felsziszegett, majd nagyon csúnyán nézett rám. Éreztem, hogy most tényleg nagy bajban vagyok...