Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
Nedves volt, bár leginkább az izzadtságtól. Rutinosan kezdtem nyalni. Emlékeztem rá, hogy...
A lábaim ösztönösen felemelkednek és szétnyílnak neki. A hímvesszője visszatér az őt megillető...
A lány elkapta a tekintetét és a nő felé fordulva, arcát annak mellkasának nyomva esdekelni...
Budapest a magyar hon fővárosa. A vén folyó a Duna amin télen sokan görkorcsolyáznak az ország...
Tücsök nyájak ciripeltek a fűben, a színes faleveleket fújta a Déli szél. Malter, a lótetű...
Friss hozzászólások
golyó56: Rémes: a stílus, a helyesírás,...
2023-12-03 15:50
kaliban: Az eltévedt bárány végül mégis...
2023-11-30 17:07
naiv1966: Szia! Ennyi kérdésre csak 300...
2023-11-30 14:52
Melcsi4: Írhatnál sűrűbben. Talán nem v...
2023-11-29 20:54
naiv1966: Köszönöm szépen!
2023-11-27 14:01
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Csillagösvényen -4.rész

Telnek a hetek a MANTARAY önmagához képest lassan vánszorog. A világűr e része változatosabb, egymást érik a naprendszerek, ami miatt Cheyennek folyamatosan pontosítania kell az útvonalat. Kezdtek bizakodni benne, hogy bár lassan, de gond nélkül hazajutnak. Az élet kezdett ismét kicsit unalmassá válni, az új rutinok sokat egyszerűsítettek a munkán, így a legénységnek több ideje lett pihenni, kikapcsolódni. A fejadagok bevezetésének réme elmúlt, a rendelkezésre álló élelem és víz bőségesen elég a legénység maradéka számára. 
A zendülés váratlanul érte a Gregg-et és Cheyenne-t, épp nem voltak szolgálatban. Egy idős, élete vége felé járó naprendszer mellett haladtak el, amikor a legénység egy csoportja elfoglalta a hidat és új irányt határozott meg. A zendülők közé szegődött navigátor szerint az általa kijelölt út rövidebb, fele idő alatt hazaérnek. Cheyenne tiltakozott, de nem hallgattak rá, egyre többen álltak a zendülők oldalára, többen csak sodródtak az eseményekkel és nem ellenkeztek. Gregg-et, Cheyenne-t és Altbaum kapitányt dr. Whitehead-el együtt a tárgyalóba zárták. Gregg tehetetlenül járkált fel s alá. Altbaum fásultan ücsörgött a földön a falnak dőlve, mint aki fel sem fogja, mi történik körülötte.
-Mi a véleménye, Mrs. Humphries? -fordul Dr. Whitehead Cheyenne-hez
-Az útvonal végzetesen közel visz minket egy vörös óriáshoz, a hajó meggyengült szerkezete nem viselne el egy ekkora gravitációs csavarást. Amennyiben Mr. Jansen adatai helyesek.
-Ha szerencsék van, a hajó egyben marad. Ha nincs szerencsék…akkor… -veszi sorra a lehetőségeket Gregg.
-Mondja ki…mondja csak ki…
-Nos, ha nincs szerencsénk, a hajó minimum kettétörik. Talán lesz annyi idő, hogy a mentőkapszulákkal meneküljünk…de hova?
Altbaum hisztérikus vihogása idegesítően hasít a beálló rövid csendbe. A másik három aggódva nézi a kapitányt.
-Ha kijutunk innen, meg tudják akadályozni ezt az őrültséget?
-Talán…
-Nos akkor… 
Dr. Whitehead az ajtóhoz gurult a kerekes székével és bütykölni kezdi az elektronikus zárat.
-Időbe fog telleni… -dünnyögi.
Gregg és Cheyenne szorosan egymás mellet ül, Altbaum továbbra is a fal mellett kuporog.
Alig pár óra elteltével, épp amikor Dr. Whitehednek sikerült kinyitnia a tárgyaló ajtaját, fájdalmasan beigazolódott, hogy Cheyenne-nek igaza volt: a rosszul, kapkodva előkészített hinta-manőver során a vörös óriás gravitációja megroppantotta a hajótestet. A MANTARAY-t robbanás-szerű reccsenés rázta meg, ahogy főtartók megadták magukat, a hajtóművek azonnal leálltak. Valami csoda folytán a hajó teste egyben maradt. A legénység tanácstalanul ácsorgott…
-Gregg, mit csináljunk? -ezt Hendricks kérdezte.
-Nincs…nincs mit tenni…ennyi volt. -dadogja Gregg falfehéren- A rektorok megsérültek, a hajtóműveknek lőttek…sodródunk a vörös óriás felé, idő kérdése és becsapódunk.
Nemsokára megjelenik a főmérnök a hídon.
-A hajtóműveknek annyi. A reaktorok burkolata is sérült bármikor instabillá válhatnak!
-Állj! -kiáltja az asztrometirai állomás egyik kezelője- az ott egy gázbolygó, de az egyik holdja kőzet…víz borítja. Az éghajlat viszonylag kellemes, túlélhetjük…
-A mentőkapszulákhoz! -adja ki a parancsot Litnietskii, aki a zendülés élére állt.
-Ne veszítsétek el az eszeteket, a kapszulákat elszívja a gravitáció… -Gregg megpróbálja a legénységet jobb belátásra téríteni.
-Fogd be a szád! Mi megyünk, te maradhatsz, ha akarsz…
-Én is maradok… -mondta Dr. Whitehead- Aligha élnék túl egy landolást a mentőkapszulában, ha egyáltalán lesz landolás.
-Én is maradok. -áll Gregg mellé Jensen.
-Cheyenne, te nem jössz? Jól elleszünk… -nyúlt a lány keze után Hendricks, de azonnal össze is görnyedt, Cheyenne pontos rúgása ágyékon találta. 
-Akkor dögölj meg itt a ficsúroddal együtt, te kurva!
-Mire várunk? Maradjon, ha akar… A kapitány is! -hallatszott a zavaros kiabálás.
Mr. Altbaum nem kapitány többé! közli nyugodt hangon Gregg- Alkalmatlanság miatt megfosztom a beosztásától és átveszem a parancsnokságot!
-Parancsolj csak nyugodtan ezen az ócskavason! -gúnyolódott Litnietskii- Ócskavas-kapitány!
 
-Akkor mindenki a kapszulákhoz, kényelmesen elférünk! Ezek öten maradnak.
-Nem kéne itt hagyni nekik egyet?
-Nem. 
A fellázadt legénység a mentőkapszulák felé tolong, negyedóra múlva alig érezhetően megremeg a hajó ahogy elindul az első kapszula. Gregg a kezelőpulthoz vánszorog és bekapcsolja a kamerát. A kamera látómezejében megjelenik az első kapszula, majd sorban a többi. Kezdetben szépen úsznak a hold felé, majd a pályájuk elhajlik és az ismeretlen naprendszer közepe felé indulnak. 
-Pár napig maradnak életben, aztán végük. A vörös óriás elhamvasztja majd őket…évek múlva… -jegyzi meg Dr. Whitehead szakszerűen.
Váratlanul Patricia Irwin lép a hídra…
-Én is inkább maradtam.
-Üdv a klubban! -nevet fel keserűen Dr. Whitehead.
-De mi lesz velünk…?
-Évekig ellehetünk itt, hátha ránk találnak…
-A reaktorok legfeljebb 1-2 hónapig húzzák. -emlékezteti őket Jensen
-Varjak. -szólal meg Gregg.
-Kitűnő gondolat!
-Tessék?
-A két felderítőegység, a Varjú-1 és a Varjú-2 még megvan, azok segítségével leszállhatunk...valahol. Nem is értem, hogy nem jutott senki eszébe.
-A holdon…?
Dr. Whitehead a kerekesszékével az asztrometriai állomáshoz gurul és tanulmányozni kezdi az adatokat.
-Nem javasolnám…a víz szennyezett és a levegő olyan gázelegy, ami nem alkalmas belégzésre.
Csüggedten álltak a kontrollteremben. A mentőkapszulák már csak apró pontocskák voltak a képernyőn.
-Nocsak… -szólal meg a doktor váratlanul- Ez érdekes lehet! Találtam egy bolygót, közelebb van a vörös óriáshoz. Korábban már felfedezték és alkalmasnak vélték arra, hogy baleset esetén ide meneküljön egy bajba jutott hajó legénysége. A légköre elegendő oxigént tartalmaz ahhoz, hogy belégzésre alkalmas legyen. Az a bibi, hogy a nappali hőmérséklet kibírhatatlan a felszínen, de legalább éjszaka kemény fagyok járnak. Sziklás, sivatagos felszín.
-Ahol van szikla lehet barlang is.
-Arra gondolsz, hogy a barlangokban húzódnánk meg? -kérdezi Cheyenne.
-Pontosan.
-És a víz? -kérdezi Patricia.
-Azt vihetünk, még van bőven 5 embernek…élelmiszer is. Technológiát is vihetünk magunkkal.
-Nem ártana valahogy értesíteni a földieket.
-Ott a régi szonda…kitehetnénk az űrbe, és elindíthatnánk a Föld felé. Közben sugározhatná a vészjelzést és a pozíciónkat. -javasolja Patricia.
-Működhet…Az egyik meghibásodott mentőkapszulából átszerelhetnénk a hajtóművet, és valamelyik MI-t, hogy irányítsa. -böki ki végül Jensen.
-Én kiszámolhatnék egy útvonalat, azt követné. 
-Mennyi idő…?
-Fel lehet gyorsítani annyira, mint a MANTARAY-t?
-Éppenséggel igen. De kell hozzá pár hinta-manőver is.
-Akkor olyan 25 hónap…mire felkészítenek egy hajót, vagy átirányítanak egyet… ideér… 5 év. Annyit kell kihúznunk.
-Nem lesz egy nyaralás, de kivitelezhető.
Altbaum kapitány gépiesen feláll és elhagyja a hidat. Gregg a konzolt faggatja.
-A két Varjú teljesen használható állapotban van, akár oda is repülhetünk velük a bolygóra.
-Repülhetünk? Édesem, egyedül te tudod vezetni őket. A kapitányra nem számíthatunk…
-Robotpilóta, szívem. A leszállást megoldom távirányítással.
-Ha befejezték a turbékolást, akkor talán lássunk munkához!
-Patricia, jöjjön velem, átalakítjuk az őskövületet! -fordul Jensen Patricia Irwin-hez.
-Én megnézem hol érdemes leszállni a sivatagos bolygón. -fordul vissza az asztrometriai állomáshoz Dr. Whitehed.
-Én megnézem a két Varjút. -indul el Gregg.
-Rendben, én hozzáfogok az útvonal kiszámításához. -lép Cheyenne a navigációs pulthoz.
12 óra múlva elégedetten összegzik a tapasztalatokat. Jensen és Irwin sikerrel telepítettek egy MI-t a régi szondába, már csak a hajtómű-cserét kellett végrehajtani. Gregg működőképesnek találta a két leszállóegységet, Cheyenne pedig jól haladt a számításokkal.
-A landoláshoz a D-i féltekét javaslom, ott valamivel kisebb a hőség és van egy több száz km hosszú sziklavonulat. A jelek arra utalnak, hogy vannak barlangok vagy hasadékok. Némi vízgőz is van a légkörben, talán azt is ki tudjuk nyerni. 
-Úgy számítom, hogy a vörös óriás gravitációja gyorsítva szippant minket magához, 6 hét múlva a bolygó közelében leszünk.
A következő napokban mind az öten a szonda „felturbózásán” dolgoznak. A sikerült a hajtóművet beépíteni a szondába, és annyi hajtóanyagot szuszakolni bele, amennyit csak lehetet. Az MI és a vezérléshez szükséges egyéb berendezések jóval kisebb helyet foglalnak el a szonda belsejében, mint a XXI. századi berendezések. Jensen napokat töltött a számítással, hogy mire elegendő a hajtóanyag. Ez alapján Dr. Whitehead-el kidolgozták a programozást. A KEPPLER egységből áttelepített MI hamar rááll a szonda irányítására. Végül a Cheyenne által kidolgozott útvonalat is betáplálják, és adathordozókra másolják a hajónaplót és beállítják az automatikus vészjelzést. Két heti szorgos munka után a szonda készen áll.
-Palackposta… -tűnődik hangosan Patricia.
-Hogyan?
-Olyan, mint a régi idők palackpostája. Beletuszkoljuk a segélykérést egy „palackba” és reméljük valaki kihalássza és értünk jön.
-Találó hasonlat…
-Az Úr segítsen minket, és juttassa el ezt a szondát olyan helyre, ahonnan segítséget kaphatunk! -mormogja Jensen.
-Ámen
-Ámen… -Dr. Whitehead szájából ez furcsán hangzik.- Habár…na mindegy.
Gregg kérdőn néz Dr. Whitehead-re, de végül nem feszegeti a dolgot.
Gyorsan elhagyják a rakteret, és az „ormány” segítségével a világűrbe tessékelik a szondát, majd rádión megadták a jelet az MI-nek az indulásra. A kamerán keresztül látták, hogy a hajtómű beindul, és a szonda gyorsulva suhan távoli célja felé. Vágyakozva nézik, ahogy elnyeli a világűr sötétsége.
-Nincs sok időnk! -szólalt meg végül Dr.Whitehead- Fel kell pakolni a leszállóegységeket!
-Vajon mi lehet velük? -sóhajt Patricia.
-Kikkel?
-A mentőkapszulákkal…
-Aki „szerencsés” volt, azt a gázóriás gravitációja ragadta el és hamar végük lett. A többiek…nos most már ők is halottak…de a haláltusájuk kegyetlen lehetett. -töpreng hangosan Dr. Whitehead.
-Pakoljunk! -szólalt meg végül Gregg- Dr. Whitehead, kérem gondolja át mire lehet szükségünk!
-Alexander.
-Tessék?
-A keresztnevem, Alexander. -közölte Dr. Whitehead tömören- Hívjatok így, de az Alex is megteszi.
-Sten…szólítsatok csak Sten-nek.
-Nos… Alex kérlek szedd össze mire lehet szükségünk az élelmiszeren és szerszámokon kívül. Milyen technológiát vigyünk? Ilyesmi… Orvosi felszerelés.
-Oké, Gregg. Összeállítok egy listát. De mekkora kapacitás áll rendelkezésünkre?
-Van két sérült mentőkapszula, amik szállításra még jók. -szólt közbe Sten Jansen- ha felszereljük őket az egyik Varjúra, annyival több cuccot vihetünk.
-De mégis mennyit?
-Olyan 200 tonnát. Összesen.
-Ennek a nagyobb része víz kell legyen. -töpreng hangosan a tudós- De élelmiszer is kell, és szerszámok…orvosi műszerek. Egy rádió-állomást is jó lenne összeeszkábálni.
-Mennyi vizet vigyünk? 80 tonnát?
-Egy kicsit még számolgatnék… A légkörből kinyerhető némi víz, ha ügyesek vagyunk, napi 20-30 litert nyerhetünk, ez nagyjából fedezi az ivóvíz-szükségleteinket.
-Fordulhatunk többször is.
-Úgy gondolod Gregg, hogy visszajövünk és még felpakolunk cuccot?
-Aha… Vizet…bármit. Főleg vizet…de technológiát is, úgy érzem kulcsfontosságú lesz. Minden attól függ, mennyi üzemanyagot használunk el az első fordulóval. Ha marad elég, hogy visszajöjjünk, akkor nem gond.
-Akkor csináljuk azt, hogy én a hajón maradok, és segítek dokkolni.
-Biztos vagy benne…?
-Persze Gregg…bízom benned.
A következő 3 hetet a két Varjú ellenőrzésével és feltöltésével töltik, Rengeteg vizet, élelmiszert és orvosi felszerelést pakolnak be, és szerszámokat is. Összekészítenek egy ráadás-rakományt is, ha összejön a 2. forduló. Arra is sikerült időt szakítaniuk, hogy az egyik rakodáshoz használt exo-szkeletont átalakítsák arra, hogy Dr. Whitehead-et segítse a járásban, így nem szorul többé a tolószékre.
Ahogy a hajó közelebb sodródik a bolygóhoz Dr. Whitehead újabb letapogatásokat végez és pontosítja a leszállás helyét.
-Látod, itt. -mutatja Gregg-nek- Sima a felszín, és közel van egy hasadék, úgy tűnik egy nagyobb barlangrendszer eleje. Leszállóhely és menedék.
-Nem tűnik nehéznek… Mekkora a hasadék? Be tudom manőverezni a Varjút?
-Éppenséggel igen. De fontos ez?
-Nem baj, ha árnyékban van… Mi van, ha a leszállóegységben kell laknunk? Inkább belebegtetem.
-Logikus.
-Élővilág? -teszi fel a kezét Patricia.
-Bizonyos jelek utalnak arra, hogy lehet valamiféle élet a bolygón, de fejlett civilizáció biztosan nincs!
Altbaum kapitány megjelenik a teremben, leül egy székre és elkezd előre-hátra hintázni. A zendüléskor megpattant benne valami, kommunikálni nem lehet vele, növekedő szakállába ősz szálak vegyültek és kísértetként bolyong a hajón. Ahol épp elfárad, alszik egyet. A korábbi beosztottjai részvéttel nézik a megtört embert.
-Milyen hosszú egy év? Vannak egyáltalán évszakok?
-Egy év körülbelül 16 földi hónap. biztosan vannak évszakok. A pályája ellipszis alakú, a vörös óriás az ellipszis egyik fókuszpontjában van. Most épp közel jár a napjához, emiatt akár 60 fok is lehet nappal, éjjel viszont fagypont alá csökken a hőmérséklet. Ha eltávolodik, valószínűleg kellemesebb az éghajlat. A légkör belélegezhető, de ritka, valamivel alacsonyabb az oxigénkoncentráció. Mintha egy magashegységben lennénk a földön. Szükség esetén oxigén-rásegítéssel bármit megtehetünk.
-Van még valami?
-Az UV sugárzás nappal nagyon erős, ezért védő-krémeket kell alkalmaznunk és napszemüveget. De a legjobb estefelé és kora reggel mozogni. Esetleg éjjel…habár olyankor rettentő lehet a hideg. A megfigyeléseim szerint „napszállta” körül van 2–3 óra, amikor van fény és 30 Celsius fok körüli a hőmérséklet. Reggel hasonló a helyzet. Mivel lassú a tengely körüli forgása, egy nap kb. 32 földi óra, ebből olyan 6-7 órával sáfárkodhatunk. Ha megfelelő a felszerelésünk, akár éjszaka is kint lehetünk, ha kell. Napkelte után 2-3 órával már kibírhatatlan az időjárás, és ez így marad alkonyatig. A legmelegebb órákban 60 fok feletti a hőmérséklet.
Altbaum váratlanul felpattan és kimasíroz a tárgyalóból.
 
-Mekkora a gravitáció?
-0,9 g. Könnyebb, mint a Föld…valószínűleg üreges.
-Akkor holnap belevágjunk?
-Te vagy a kapitány!
-Csak azért csináltam, hogy Altbaum-ot ne hurcolják meg utólag…
-Aligha kerülheti el, pedig a balesetért nem felelős.
-Majd okosan teszünk vallomást!
-Tetszik az optimizmusod Gregg! -neveti el magát Sten.
-Akkor…belevágunk!
-Igenis, kapitány! -Cheyenne tréfásan szalutál Gregg-nek.
Az utolsó éjszaka a hajón nyugodtan telt. Cheyenne szeretkezés után szorosan hozzábújt Gregg-hez.
-Mi lesz…?
-Túlélünk! Nincs más lehetőség…együtt túléljük. -Gregg nyugtatólag simogatja a lány hátát.
-Elég lesz a készlet?
-Elég…beosztással… Ha a ráadás-fordulót is lebonyolítom, akkor biztosan.
-És ha nem jönnek értünk…?
-Akkor is ki kel húznunk…az életünk végig, ha kell…
A megmaradt öt ember kielégítő pihenés és gyors reggeli után még egyszer áttekinti az elfőttük álló feladatokat. Altbaum valahol bujkál.
-Tehát, odarepültök, Gregg távirányítással leteszi a Varjú-1-t, majd leszáll a Varjú-2-vel. Kipakoljátok a szajrét a Varjú-2-ből és Gregg visszajön. Még felpakolunk, amit csak lehet és végleg elhagyjuk a hajót.
-Nagy vonalakban ennyi.
-Van még egy kérdés. Mi legyen Altbaummal?
-Leszedáljuk és visszük.
-Ha megtaláljuk… Van, hogy napokig nem is találkozom vele.
-Alex neked, mint tudósnak mi a véleményed?
-Nyilvánvalóan megbomlott az elméje...ehhez nem kell pszichológusnak lenni. Szakemberek talán tudnának rajta segíteni, de mi csak nyugtatózni tudnánk…amíg van nyugtató.
-Tudott vele beszélni valaki? -pillant körbe Gregg.
-Nem…nem lehet vele kommunikálni. Mint egy kísértet…. Nekem úgy tűnik az utóbbi időben egyre inkább kerül minket.
-Nem hagyhatjuk itt.
-Nem kérdés, de hogyan vigyük magunkkal? Azon kívül mi lesz vele a bolygón? Ha ott elkóborol…vége.
-Szerintem induljatok el, én úgyis maradok, megpróbálom valahogy elkábítani és magunkkal visszük, amikor Gregg visszajön értem.
-Menni fog…? Úgy értem…
-Nem hiszem, hogy baj lenne…nem agresszív.
-Akkor…?
-Induljunk. 1 hét mire leszállunk és visszaérek a Varjú-2-vel. Alex, menni fog egyedül? Inkább elviszünk és visszajövünk…
-De a dokkolás. 
-Az MI még működik, segíteni fog. 
-Én is arra szavazok, hogy menjünk együtt!
-Én is!
-És én is!
Dr. Whitehead elgondolkozva nézi a többieket.
-Az igazat megvallva…
-Te is jössz! Még szánjunk egy órát arra, hogy megkeressük Altbaumot. Ha nem sikerül, nélküle megyünk. Amikor visszajövünk teszünk egy újabb próbát.
-Nincs sok időnk, a reaktorok egyre instabilabbak. A visszatérés is nagy rizikó…. 
-Rendben. Senki se menjen egyedül, párokban járjuk be a hajót. Folyamatosan tartsuk a kapcsolatot, használjuk a kommunikátort!
A kis csapat két részre szakadva még egyszer alaposan átkutatja a hajó megmaradt részét, végül másfél óra után feladják.
-Induljunk…nincs vesztegetni való időnk… Ha visszajöttünk, újra próbálkozunk…
Gregg az irányítókonzolhoz megy és kinyitja a Varjú-1 hangárját. A leszállóegység kilebeg a hangárból, majd beindulnak a hajtóművek. Gregg még egyszer ellenőrzi a paramétereket, majd jelt ad a robotpilótának. Az idomtalan jármű óvatosan a sivatagos bolygó irányába fordítja az orrát majd elindul. Gregg egy darabi követi a Varjú-1 repülését, majd egy másik konzolhoz megy és aktiválja az MI-t.
-Üdvözlöm parancsnok, készen állok a hajó felügyeletére!
-Tartsd üzemben a környezetszabályzókat! Kormányozni nem kell. Egy személy a fedélzeten marad, nem képes az irányításra.
-Értettem, parancsnok!
-1 vagy két hét múlva visszatérünk.
-Parancsnok, a reaktorok instabilak, 12% az esélye, hogy valamelyik addigra felrobban!
-Tudomásul vettem. Előtte beszélünk!
-Értettem parancsnok!
-Minden oké, indulhatunk mi is! -pillant Gregg a többiekre
 
Könnyű léptekkel megy a hídra. Voltak tiszta időszakai, és tisztában van vele, hogy nem beszámítható, hogy bármikor újra elhatalmasodhat rajta a káosz…egyre gyakrabban. Néha csak tetette magát, így tud a többiek terveiről. Ideig-óráig megmenekülnek, ha szerencséjük van megtalálják őket. Örül, hogy elmentek, megmentették volna őt is, de nem akart a terhükre lenni...igazából élni se akar…nem tart már soká. Belép a hídra, majd aktiválja a kamerát és radart, nagyított a képen alaposan szemügyre veszi a távolodó Varjú-2.-t és gondolatban sok sikert kíván nekik. Kényelmesen elhelyezkedik a kapitányi székben, az ütközés óta először volt nyugodt. A rá bízott emberek egy kis csoportja mégiscsak megmenekülhet. Hirtelen ötlettől vezérelve tanulmányozni kezdi az ütközés körülményeit…valójában az ütközés lett a rögeszméje, már vagy ezerszer végig játszotta magában az összes lehetőséget. Most azonban az ütközésre figyelmeztető radarok adatait elemzi, ezt eddig elmulasztották. Fél óra múlva döbbenten pattan fel a székéből és üres tekintettel újból bolyongani kezd a hajón. Csak az MI érzékelői követik.
 
 
Az IRCS központjában napok óta kizökkentek az események a szokásos kerékvágásukból. A felső vezetés valamiféle üzenetet kapott a mélyűrből, azóta dúl a titkolózás. Az alkalmazottak csak találgatnak és ismeretlen létformákról suttognak. A felsővezetés soron kívüli megbeszélést tart.
 
-Tehát a MANTARAY odaveszett.
-Mostanra biztosan. Az adatok alapján legfeljebb 2 hónapot bírhattak ki a reaktorok.
-És ott ragad 5 túlélő egy jórészt ismeretlen bolygón.
-Igen, az IP6944-es bolygón.
-Milyen az a hely?
-Pokoli…nappal forróság, éjjel fagy. A légkör légzésre alkalmas. Épp túlélhetik, ha van elegendő vizük.
-Van elég víz…?
-A bolygón ismereteink szerint nincs víz. Ha tudtak magukkal vinni vizet és technikát … Ha eleget hasznosítják a vizet és kreatívak…évekig kihúzhatják...akár 10 évig is.
-Tehát még életben lehetnek.
-Igen.
-A fenébe is, hogy pont belebotlottak…és utána épp az IP6944-en kötöttek ki… Ennyi véletlen.
-Ami azt illeti…nem teljesen véletlenül. Úgy határozták meg útitervüket, hogy épp arra haladjanak. A szondát is azért fogták be. Azt hitték, megtalálták.
-Elnézést, megpróbálnának úgy beszélni, hogy mindenki értse? -vette fel egy idősebb tisztviselő.
-Mr. Thompson, a MANTARAY útvonalát úgy határozták meg, hogy áthaladjon azon a szektoron, ahol a feltételezések szerint a VADER volt.
-VADER?
-Egy balul sikerült űrfegyverkezési kísérlet eredménye. Autonóm fegyverplatform, ami önállóan elpusztít minden olyan célpontot, amit ellenségként azonosít. Sajnos a platformot irányító MI meghibásodott és önállósította magát. Jelenleg bármit ellenségnek tekinthet. Sajnos előbb szúrta ki a MANTARAY-t, mint ahogy ők kiszúrták volna a VADER-t. A MANTARAY annyiban szerencsés volt, hogy nem robbant fel a töltet, csak keresztülfúrta.
-Felelőtlenség volt civil hajót küldeni. 
-Meg kellett találni…és remélték, hogy a VADER nem azonosítja őket ellenségként. Mindenesetre ki kell deríteni ki adta a parancsot…
-Egyáltalán ki volt az, aki fegyvereket juttatott az űrbe?
-Közös érdek volt, a kormányok hallgatólagos beleegyezésével. Önvédelem céljából….
-Egyelőre nincs ismert fenyegetés.
-De bármikor belefuthatunk egy ellenséges civilizációba. Egy veszélyes aszteroida ellen is védekezni kell… Működött volna, ha az MI nem hibásodik meg.
-Ki kell küldeni a SHIRAZ-t!
-Még nincs teljesen készen, a legénység fele egyelőre a hajógyári mérnökökből áll, akik a rendszereket üzemelik be.
-A legmodernebb hajónk és az első hadihajónk, a VADER-t meg kell semmisíteni! Fontos útvonalak közelében cirkál. És vissza kell hozni a túlélőket is!
-A MANTARAY-t a korábbi szektorától távol támadta meg!
-Mellékes. Ki kell iktatni, bármerre is jár!
-És a MOUNTBATTEN?
-Mi köze ehhez az egészhez annak a hajónak?
-A lázadók épp az IP6944-en kötöttek ki…
-A lázadók érdektelenek, a MANTARAY túlélőit vissza kell hozni!
-Egy jó okot mondjon, Kiss admirális!
-Mindenkit vissza kell hozni! Ez az alapító okiratunk egyik alaptétele.
-És ott a kristály…
-Fontos? Már csak egy adathordozó.
-Fontos! Meg kell tudnunk mi történt.
-De nem kísérletezhetünk vele!
-Kísérletezhetünk vele, csak senki ne tudja meg! Dr. Whitehead hazahozatala emiatt kulcsfontosságú!
-Az az érzésem, hogy az emberek csak másodlagosak az Ön számára….
-Az emberek fontosak…de most vannak más tényezők, amelyek szintén sokat nyomnak a latba! A SHIRAZ haladéktalanul induljon, kutassa fel és pusztítsa el a VADER-t, majd vegye fel a túlélőket.
-És mi legyen a MOUNTBATTEN…
-Mondtam: érdektelenek! Nem is valószínű, hogy a MANTARAY túlélői összefutnak velük. Ha egyáltalán életben van még valaki a lázadók közül.
-Nem zárhatjuk ki…annyi balszerencsés véletlen történt…
-Ha kell, likvidálják őket!
-Ez azért eléggé meredek, Admirális Úr!
-Túl sokat tudnak, és közük van a VADER elszabadulásához. Hozzájárultak 192 kiváló űrhajós halálához…
-Tehát megszületett róluk az ítélet.
-Igen. Mindenért enyém a teljes felelőség!
-Akkor kiadjuk az indulási parancsot! A SHIRAZ 24 órán belül elindul.
 
 
 
Kiss admirális töprengve bámulja a régi térképeket az irodája falán, amikor csipogni kezd a kommunikátor.
-Sikerült? Visszahozzák őket?
-Igen. A SHIRAZ elindult a megmentésükre.
-A fiú és a lány fontos! A fennmaradásunk kulcsai.
-Nem kell emlékeztetnie, az embereink ott lesznek a hajón. Annyi mintát gyűjtünk, amennyit csak kell. Eddig minden a terveink szerint alakul.
-Csak maradjon is minden így admirális! Viszonthallásra!
-Viszont…
Kiss admirális relaxációs helyzetbe állítja a foteljét és fejben újra végig veszi a terv egyes elemeit. Semmit sem bíztak a véletlenre vagy a szerencsére. Bármeddig elment volna, hogy kiküldjék a SHIRAZ-t, de meggyőzte a vezérkart. Talán túl könnyen is… Jobb lesz, ha nyitva tartják a szemüket.
 
 
 
-Tehát az admirális kiharcolta, hogy megmentsék a MANTARY túlélőit, Mr. Thompson?
-Igen, rögeszmésen ragaszkodik az emberek megmentéséhez. A lázadókat leírta…
-Az nem baj, végezze csak el a piszkos munkát helyettünk. Nekünk csak a túlélőkre kell, hogy gondunk legyen… Esetleg a lázadókra fogjuk.
-De hogyan…?
-Előbb kell megtalálnunk őket, mint a mentőcsapat. Megoldjuk…
-Biztosak benne, hogy az admirális nem sejt semmit?
-Az admirális szentimentális vénember, egy eltűnő nemzet sarja. Csak az emberei megmentésével és a kristállyal foglalkozik, nem lát tovább az orránál. Nekünk viszont fontos, hogy az IRCS ne tehesse be a lábát abba a szektorba. A SHIRAZ kudarcot fog vallani!
-Elpusztítják?
-Az túl kockázatos lenne…túl nagy vihart kavarna…akár le is bukhatnánk. De a VADER-t nem fogja megtalálni, és a túlélők sem térnek vissza.
-A MANTARAY se juthatott volna el soha odáig…
Thompson beszélgetőpartnere először bizonytalanodik el.
-Mindent elkövettünk…nem tudhattuk, hogy a GRAV NAV szabotálása ellenére is tovább tudnak menni.
-Ráadásul két kadét…
-Még egyszer nem fordul elő, Mr. Thompson! E felől biztosíthatom!
-Önök tudják… Én csak elmondok mindent, amit megtudok, Önök pedig fizetnek.
-Ahogy megbeszéltük, Mr. Thompson.
 
Előző részek
829
-Helyzetmeghatározás kész! 0,54 parsec távolságra vagyunk a Földtől.
-Irány 7-3-5-2, tapossunk bele, az útvonalat folyamatosan helyesbítem! Becsült érkezés 22 hónap múlva! -Cheyenne megkönnyebbült, sokat nyertek az átkeléssel, már csak haza kell vitorlázni… Gregg a mondott irányba fordítja a hajót.
-Föld, jövünk!
1932
-Sugárzás rendben, beléphetünk.
A kis csapat benyomul a raktárba…egy pillanatra mindenki megtorpan, ahogy végigmérik az ősöreg szerkezetet.
-Nyissák fel!
A műszerészek negyed óra csavarozás után jutnak el a szonda belsejébe, közben folyamatosan dokumentálnak minden lépést.
-Uram, ezt látnia kell!
-Mutassák! –lép közelebb Altbaum.
Hasonló történetek
3187
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
3597
- A válasz több mint egyszerű! A tér-idő szakadásnak itt volt a kivezető nyílása. Ráadásul, ha jobban megnézzük a be- és a kijárat szinte pontosan egy síkban, vannak. Össze lehetne kötni őket egy képzeletbeli egyenessel! Az kétséget kizáróan a véletlen műve!
Hozzászólások
AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: