Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
Gini a 39 éves szőke hosszú hajú nő ellökte magát és repült a levegőben. Megtehette ugyanis...
“Az ördög a részletekben rejlik.” Fontosnak tartom a részleteket, mindig megfigyelni, értelmezni,...
Asterios hős lesz, a Bányakirály hajóit pedig egy újabb drenya érkezése is boldogítja.
-A fenébe is, hogy pont belebotlottak…és utána épp az IP6944-en kötöttek ki… Ennyi véletlen.<br...
Friss hozzászólások
BURGONYA: NEM TUDOM MIT SZíVSZ, DE FOLYT...
2021-09-18 01:29
BURGONYA: REMEK HA AZ EMBER KIADJA MAGÁB...
2021-09-18 01:28
otto64: Az hiszem becsapott a tanárnő,...
2021-09-15 09:42
tantra: írtam Önnek mailt
2021-09-13 12:35
Szeszti90: Várható folytatás? :)
2021-09-12 22:25
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Csillagösvényen -4.rész

Telnek a hetek a MANTARAY önmagához képest lassan vánszorog. A világűr e része változatosabb, egymást érik a naprendszerek, ami miatt Cheyennek folyamatosan pontosítania kell az útvonalat. Kezdtek bizakodni benne, hogy bár lassan, de gond nélkül hazajutnak. Az élet kezdett ismét kicsit unalmassá válni, az új rutinok sokat egyszerűsítettek a munkán, így a legénységnek több ideje lett pihenni, kikapcsolódni. A fejadagok bevezetésének réme elmúlt, a rendelkezésre álló élelem és víz bőségesen elég a legénység maradéka számára. 
A zendülés váratlanul érte a Gregg-et és Cheyenne-t, épp nem voltak szolgálatban. Egy idős, élete vége felé járó naprendszer mellett haladtak el, amikor a legénység egy csoportja elfoglalta a hidat és új irányt határozott meg. A zendülők közé szegődött navigátor szerint az általa kijelölt út rövidebb, fele idő alatt hazaérnek. Cheyenne tiltakozott, de nem hallgattak rá, egyre többen álltak a zendülők oldalára, többen csak sodródtak az eseményekkel és nem ellenkeztek. Gregg-et, Cheyenne-t és Altbaum kapitányt dr. Whitehead-el együtt a tárgyalóba zárták. Gregg tehetetlenül járkált fel s alá. Altbaum fásultan ücsörgött a földön a falnak dőlve, mint aki fel sem fogja, mi történik körülötte.
-Mi a véleménye, Mrs. Humphries? -fordul Dr. Whitehead Cheyenne-hez
-Az útvonal végzetesen közel visz minket egy vörös óriáshoz, a hajó meggyengült szerkezete nem viselne el egy ekkora gravitációs csavarást. Amennyiben Mr. Jansen adatai helyesek.
-Ha szerencsék van, a hajó egyben marad. Ha nincs szerencsék…akkor… -veszi sorra a lehetőségeket Gregg.
-Mondja ki…mondja csak ki…
-Nos, ha nincs szerencsénk, a hajó minimum kettétörik. Talán lesz annyi idő, hogy a mentőkapszulákkal meneküljünk…de hova?
Altbaum hisztérikus vihogása idegesítően hasít a beálló rövid csendbe. A másik három aggódva nézi a kapitányt.
-Ha kijutunk innen, meg tudják akadályozni ezt az őrültséget?
-Talán…
-Nos akkor… 
Dr. Whitehead az ajtóhoz gurult a kerekes székével és bütykölni kezdi az elektronikus zárat.
-Időbe fog telleni… -dünnyögi.
Gregg és Cheyenne szorosan egymás mellet ül, Altbaum továbbra is a fal mellett kuporog.
Alig pár óra elteltével, épp amikor Dr. Whitehednek sikerült kinyitnia a tárgyaló ajtaját, fájdalmasan beigazolódott, hogy Cheyenne-nek igaza volt: a rosszul, kapkodva előkészített hinta-manőver során a vörös óriás gravitációja megroppantotta a hajótestet. A MANTARAY-t robbanás-szerű reccsenés rázta meg, ahogy főtartók megadták magukat, a hajtóművek azonnal leálltak. Valami csoda folytán a hajó teste egyben maradt. A legénység tanácstalanul ácsorgott…
-Gregg, mit csináljunk? -ezt Hendricks kérdezte.
-Nincs…nincs mit tenni…ennyi volt. -dadogja Gregg falfehéren- A rektorok megsérültek, a hajtóműveknek lőttek…sodródunk a vörös óriás felé, idő kérdése és becsapódunk.
Nemsokára megjelenik a főmérnök a hídon.
-A hajtóműveknek annyi. A reaktorok burkolata is sérült bármikor instabillá válhatnak!
-Állj! -kiáltja az asztrometirai állomás egyik kezelője- az ott egy gázbolygó, de az egyik holdja kőzet…víz borítja. Az éghajlat viszonylag kellemes, túlélhetjük…
-A mentőkapszulákhoz! -adja ki a parancsot Litnietskii, aki a zendülés élére állt.
-Ne veszítsétek el az eszeteket, a kapszulákat elszívja a gravitáció… -Gregg megpróbálja a legénységet jobb belátásra téríteni.
-Fogd be a szád! Mi megyünk, te maradhatsz, ha akarsz…
-Én is maradok… -mondta Dr. Whitehead- Aligha élnék túl egy landolást a mentőkapszulában, ha egyáltalán lesz landolás.
-Én is maradok. -áll Gregg mellé Jensen.
-Cheyenne, te nem jössz? Jól elleszünk… -nyúlt a lány keze után Hendricks, de azonnal össze is görnyedt, Cheyenne pontos rúgása ágyékon találta. 
-Akkor dögölj meg itt a ficsúroddal együtt, te kurva!
-Mire várunk? Maradjon, ha akar… A kapitány is! -hallatszott a zavaros kiabálás.
Mr. Altbaum nem kapitány többé! közli nyugodt hangon Gregg- Alkalmatlanság miatt megfosztom a beosztásától és átveszem a parancsnokságot!
-Parancsolj csak nyugodtan ezen az ócskavason! -gúnyolódott Litnietskii- Ócskavas-kapitány!
 
-Akkor mindenki a kapszulákhoz, kényelmesen elférünk! Ezek öten maradnak.
-Nem kéne itt hagyni nekik egyet?
-Nem. 
A fellázadt legénység a mentőkapszulák felé tolong, negyedóra múlva alig érezhetően megremeg a hajó ahogy elindul az első kapszula. Gregg a kezelőpulthoz vánszorog és bekapcsolja a kamerát. A kamera látómezejében megjelenik az első kapszula, majd sorban a többi. Kezdetben szépen úsznak a hold felé, majd a pályájuk elhajlik és az ismeretlen naprendszer közepe felé indulnak. 
-Pár napig maradnak életben, aztán végük. A vörös óriás elhamvasztja majd őket…évek múlva… -jegyzi meg Dr. Whitehead szakszerűen.
Váratlanul Patricia Irwin lép a hídra…
-Én is inkább maradtam.
-Üdv a klubban! -nevet fel keserűen Dr. Whitehead.
-De mi lesz velünk…?
-Évekig ellehetünk itt, hátha ránk találnak…
-A reaktorok legfeljebb 1-2 hónapig húzzák. -emlékezteti őket Jensen
-Varjak. -szólal meg Gregg.
-Kitűnő gondolat!
-Tessék?
-A két felderítőegység, a Varjú-1 és a Varjú-2 még megvan, azok segítségével leszállhatunk...valahol. Nem is értem, hogy nem jutott senki eszébe.
-A holdon…?
Dr. Whitehead a kerekesszékével az asztrometriai állomáshoz gurul és tanulmányozni kezdi az adatokat.
-Nem javasolnám…a víz szennyezett és a levegő olyan gázelegy, ami nem alkalmas belégzésre.
Csüggedten álltak a kontrollteremben. A mentőkapszulák már csak apró pontocskák voltak a képernyőn.
-Nocsak… -szólal meg a doktor váratlanul- Ez érdekes lehet! Találtam egy bolygót, közelebb van a vörös óriáshoz. Korábban már felfedezték és alkalmasnak vélték arra, hogy baleset esetén ide meneküljön egy bajba jutott hajó legénysége. A légköre elegendő oxigént tartalmaz ahhoz, hogy belégzésre alkalmas legyen. Az a bibi, hogy a nappali hőmérséklet kibírhatatlan a felszínen, de legalább éjszaka kemény fagyok járnak. Sziklás, sivatagos felszín.
-Ahol van szikla lehet barlang is.
-Arra gondolsz, hogy a barlangokban húzódnánk meg? -kérdezi Cheyenne.
-Pontosan.
-És a víz? -kérdezi Patricia.
-Azt vihetünk, még van bőven 5 embernek…élelmiszer is. Technológiát is vihetünk magunkkal.
-Nem ártana valahogy értesíteni a földieket.
-Ott a régi szonda…kitehetnénk az űrbe, és elindíthatnánk a Föld felé. Közben sugározhatná a vészjelzést és a pozíciónkat. -javasolja Patricia.
-Működhet…Az egyik meghibásodott mentőkapszulából átszerelhetnénk a hajtóművet, és valamelyik MI-t, hogy irányítsa. -böki ki végül Jensen.
-Én kiszámolhatnék egy útvonalat, azt követné. 
-Mennyi idő…?
-Fel lehet gyorsítani annyira, mint a MANTARAY-t?
-Éppenséggel igen. De kell hozzá pár hinta-manőver is.
-Akkor olyan 25 hónap…mire felkészítenek egy hajót, vagy átirányítanak egyet… ideér… 5 év. Annyit kell kihúznunk.
-Nem lesz egy nyaralás, de kivitelezhető.
Altbaum kapitány gépiesen feláll és elhagyja a hidat. Gregg a konzolt faggatja.
-A két Varjú teljesen használható állapotban van, akár oda is repülhetünk velük a bolygóra.
-Repülhetünk? Édesem, egyedül te tudod vezetni őket. A kapitányra nem számíthatunk…
-Robotpilóta, szívem. A leszállást megoldom távirányítással.
-Ha befejezték a turbékolást, akkor talán lássunk munkához!
-Patricia, jöjjön velem, átalakítjuk az őskövületet! -fordul Jensen Patricia Irwin-hez.
-Én megnézem hol érdemes leszállni a sivatagos bolygón. -fordul vissza az asztrometriai állomáshoz Dr. Whitehed.
-Én megnézem a két Varjút. -indul el Gregg.
-Rendben, én hozzáfogok az útvonal kiszámításához. -lép Cheyenne a navigációs pulthoz.
12 óra múlva elégedetten összegzik a tapasztalatokat. Jensen és Irwin sikerrel telepítettek egy MI-t a régi szondába, már csak a hajtómű-cserét kellett végrehajtani. Gregg működőképesnek találta a két leszállóegységet, Cheyenne pedig jól haladt a számításokkal.
-A landoláshoz a D-i féltekét javaslom, ott valamivel kisebb a hőség és van egy több száz km hosszú sziklavonulat. A jelek arra utalnak, hogy vannak barlangok vagy hasadékok. Némi vízgőz is van a légkörben, talán azt is ki tudjuk nyerni. 
-Úgy számítom, hogy a vörös óriás gravitációja gyorsítva szippant minket magához, 6 hét múlva a bolygó közelében leszünk.
A következő napokban mind az öten a szonda „felturbózásán” dolgoznak. A sikerült a hajtóművet beépíteni a szondába, és annyi hajtóanyagot szuszakolni bele, amennyit csak lehetet. Az MI és a vezérléshez szükséges egyéb berendezések jóval kisebb helyet foglalnak el a szonda belsejében, mint a XXI. századi berendezések. Jensen napokat töltött a számítással, hogy mire elegendő a hajtóanyag. Ez alapján Dr. Whitehead-el kidolgozták a programozást. A KEPPLER egységből áttelepített MI hamar rááll a szonda irányítására. Végül a Cheyenne által kidolgozott útvonalat is betáplálják, és adathordozókra másolják a hajónaplót és beállítják az automatikus vészjelzést. Két heti szorgos munka után a szonda készen áll.
-Palackposta… -tűnődik hangosan Patricia.
-Hogyan?
-Olyan, mint a régi idők palackpostája. Beletuszkoljuk a segélykérést egy „palackba” és reméljük valaki kihalássza és értünk jön.
-Találó hasonlat…
-Az Úr segítsen minket, és juttassa el ezt a szondát olyan helyre, ahonnan segítséget kaphatunk! -mormogja Jensen.
-Ámen
-Ámen… -Dr. Whitehead szájából ez furcsán hangzik.- Habár…na mindegy.
Gregg kérdőn néz Dr. Whitehead-re, de végül nem feszegeti a dolgot.
Gyorsan elhagyják a rakteret, és az „ormány” segítségével a világűrbe tessékelik a szondát, majd rádión megadták a jelet az MI-nek az indulásra. A kamerán keresztül látták, hogy a hajtómű beindul, és a szonda gyorsulva suhan távoli célja felé. Vágyakozva nézik, ahogy elnyeli a világűr sötétsége.
-Nincs sok időnk! -szólalt meg végül Dr.Whitehead- Fel kell pakolni a leszállóegységeket!
-Vajon mi lehet velük? -sóhajt Patricia.
-Kikkel?
-A mentőkapszulákkal…
-Aki „szerencsés” volt, azt a gázóriás gravitációja ragadta el és hamar végük lett. A többiek…nos most már ők is halottak…de a haláltusájuk kegyetlen lehetett. -töpreng hangosan Dr. Whitehead.
-Pakoljunk! -szólalt meg végül Gregg- Dr. Whitehead, kérem gondolja át mire lehet szükségünk!
-Alexander.
-Tessék?
-A keresztnevem, Alexander. -közölte Dr. Whitehead tömören- Hívjatok így, de az Alex is megteszi.
-Sten…szólítsatok csak Sten-nek.
-Nos… Alex kérlek szedd össze mire lehet szükségünk az élelmiszeren és szerszámokon kívül. Milyen technológiát vigyünk? Ilyesmi… Orvosi felszerelés.
-Oké, Gregg. Összeállítok egy listát. De mekkora kapacitás áll rendelkezésünkre?
-Van két sérült mentőkapszula, amik szállításra még jók. -szólt közbe Sten Jansen- ha felszereljük őket az egyik Varjúra, annyival több cuccot vihetünk.
-De mégis mennyit?
-Olyan 200 tonnát. Összesen.
-Ennek a nagyobb része víz kell legyen. -töpreng hangosan a tudós- De élelmiszer is kell, és szerszámok…orvosi műszerek. Egy rádió-állomást is jó lenne összeeszkábálni.
-Mennyi vizet vigyünk? 80 tonnát?
-Egy kicsit még számolgatnék… A légkörből kinyerhető némi víz, ha ügyesek vagyunk, napi 20-30 litert nyerhetünk, ez nagyjából fedezi az ivóvíz-szükségleteinket.
-Fordulhatunk többször is.
-Úgy gondolod Gregg, hogy visszajövünk és még felpakolunk cuccot?
-Aha… Vizet…bármit. Főleg vizet…de technológiát is, úgy érzem kulcsfontosságú lesz. Minden attól függ, mennyi üzemanyagot használunk el az első fordulóval. Ha marad elég, hogy visszajöjjünk, akkor nem gond.
-Akkor csináljuk azt, hogy én a hajón maradok, és segítek dokkolni.
-Biztos vagy benne…?
-Persze Gregg…bízom benned.
A következő 3 hetet a két Varjú ellenőrzésével és feltöltésével töltik, Rengeteg vizet, élelmiszert és orvosi felszerelést pakolnak be, és szerszámokat is. Összekészítenek egy ráadás-rakományt is, ha összejön a 2. forduló. Arra is sikerült időt szakítaniuk, hogy az egyik rakodáshoz használt exo-szkeletont átalakítsák arra, hogy Dr. Whitehead-et segítse a járásban, így nem szorul többé a tolószékre.
Ahogy a hajó közelebb sodródik a bolygóhoz Dr. Whitehead újabb letapogatásokat végez és pontosítja a leszállás helyét.
-Látod, itt. -mutatja Gregg-nek- Sima a felszín, és közel van egy hasadék, úgy tűnik egy nagyobb barlangrendszer eleje. Leszállóhely és menedék.
-Nem tűnik nehéznek… Mekkora a hasadék? Be tudom manőverezni a Varjút?
-Éppenséggel igen. De fontos ez?
-Nem baj, ha árnyékban van… Mi van, ha a leszállóegységben kell laknunk? Inkább belebegtetem.
-Logikus.
-Élővilág? -teszi fel a kezét Patricia.
-Bizonyos jelek utalnak arra, hogy lehet valamiféle élet a bolygón, de fejlett civilizáció biztosan nincs!
Altbaum kapitány megjelenik a teremben, leül egy székre és elkezd előre-hátra hintázni. A zendüléskor megpattant benne valami, kommunikálni nem lehet vele, növekedő szakállába ősz szálak vegyültek és kísértetként bolyong a hajón. Ahol épp elfárad, alszik egyet. A korábbi beosztottjai részvéttel nézik a megtört embert.
-Milyen hosszú egy év? Vannak egyáltalán évszakok?
-Egy év körülbelül 16 földi hónap. biztosan vannak évszakok. A pályája ellipszis alakú, a vörös óriás az ellipszis egyik fókuszpontjában van. Most épp közel jár a napjához, emiatt akár 60 fok is lehet nappal, éjjel viszont fagypont alá csökken a hőmérséklet. Ha eltávolodik, valószínűleg kellemesebb az éghajlat. A légkör belélegezhető, de ritka, valamivel alacsonyabb az oxigénkoncentráció. Mintha egy magashegységben lennénk a földön. Szükség esetén oxigén-rásegítéssel bármit megtehetünk.
-Van még valami?
-Az UV sugárzás nappal nagyon erős, ezért védő-krémeket kell alkalmaznunk és napszemüveget. De a legjobb estefelé és kora reggel mozogni. Esetleg éjjel…habár olyankor rettentő lehet a hideg. A megfigyeléseim szerint „napszállta” körül van 2–3 óra, amikor van fény és 30 Celsius fok körüli a hőmérséklet. Reggel hasonló a helyzet. Mivel lassú a tengely körüli forgása, egy nap kb. 32 földi óra, ebből olyan 6-7 órával sáfárkodhatunk. Ha megfelelő a felszerelésünk, akár éjszaka is kint lehetünk, ha kell. Napkelte után 2-3 órával már kibírhatatlan az időjárás, és ez így marad alkonyatig. A legmelegebb órákban 60 fok feletti a hőmérséklet.
Altbaum váratlanul felpattan és kimasíroz a tárgyalóból.
 
-Mekkora a gravitáció?
-0,9 g. Könnyebb, mint a Föld…valószínűleg üreges.
-Akkor holnap belevágjunk?
-Te vagy a kapitány!
-Csak azért csináltam, hogy Altbaum-ot ne hurcolják meg utólag…
-Aligha kerülheti el, pedig a balesetért nem felelős.
-Majd okosan teszünk vallomást!
-Tetszik az optimizmusod Gregg! -neveti el magát Sten.
-Akkor…belevágunk!
-Igenis, kapitány! -Cheyenne tréfásan szalutál Gregg-nek.
Az utolsó éjszaka a hajón nyugodtan telt. Cheyenne szeretkezés után szorosan hozzábújt Gregg-hez.
-Mi lesz…?
-Túlélünk! Nincs más lehetőség…együtt túléljük. -Gregg nyugtatólag simogatja a lány hátát.
-Elég lesz a készlet?
-Elég…beosztással… Ha a ráadás-fordulót is lebonyolítom, akkor biztosan.
-És ha nem jönnek értünk…?
-Akkor is ki kel húznunk…az életünk végig, ha kell…
A megmaradt öt ember kielégítő pihenés és gyors reggeli után még egyszer áttekinti az elfőttük álló feladatokat. Altbaum valahol bujkál.
-Tehát, odarepültök, Gregg távirányítással leteszi a Varjú-1-t, majd leszáll a Varjú-2-vel. Kipakoljátok a szajrét a Varjú-2-ből és Gregg visszajön. Még felpakolunk, amit csak lehet és végleg elhagyjuk a hajót.
-Nagy vonalakban ennyi.
-Van még egy kérdés. Mi legyen Altbaummal?
-Leszedáljuk és visszük.
-Ha megtaláljuk… Van, hogy napokig nem is találkozom vele.
-Alex neked, mint tudósnak mi a véleményed?
-Nyilvánvalóan megbomlott az elméje...ehhez nem kell pszichológusnak lenni. Szakemberek talán tudnának rajta segíteni, de mi csak nyugtatózni tudnánk…amíg van nyugtató.
-Tudott vele beszélni valaki? -pillant körbe Gregg.
-Nem…nem lehet vele kommunikálni. Mint egy kísértet…. Nekem úgy tűnik az utóbbi időben egyre inkább kerül minket.
-Nem hagyhatjuk itt.
-Nem kérdés, de hogyan vigyük magunkkal? Azon kívül mi lesz vele a bolygón? Ha ott elkóborol…vége.
-Szerintem induljatok el, én úgyis maradok, megpróbálom valahogy elkábítani és magunkkal visszük, amikor Gregg visszajön értem.
-Menni fog…? Úgy értem…
-Nem hiszem, hogy baj lenne…nem agresszív.
-Akkor…?
-Induljunk. 1 hét mire leszállunk és visszaérek a Varjú-2-vel. Alex, menni fog egyedül? Inkább elviszünk és visszajövünk…
-De a dokkolás. 
-Az MI még működik, segíteni fog. 
-Én is arra szavazok, hogy menjünk együtt!
-Én is!
-És én is!
Dr. Whitehead elgondolkozva nézi a többieket.
-Az igazat megvallva…
-Te is jössz! Még szánjunk egy órát arra, hogy megkeressük Altbaumot. Ha nem sikerül, nélküle megyünk. Amikor visszajövünk teszünk egy újabb próbát.
-Nincs sok időnk, a reaktorok egyre instabilabbak. A visszatérés is nagy rizikó…. 
-Rendben. Senki se menjen egyedül, párokban járjuk be a hajót. Folyamatosan tartsuk a kapcsolatot, használjuk a kommunikátort!
A kis csapat két részre szakadva még egyszer alaposan átkutatja a hajó megmaradt részét, végül másfél óra után feladják.
-Induljunk…nincs vesztegetni való időnk… Ha visszajöttünk, újra próbálkozunk…
Gregg az irányítókonzolhoz megy és kinyitja a Varjú-1 hangárját. A leszállóegység kilebeg a hangárból, majd beindulnak a hajtóművek. Gregg még egyszer ellenőrzi a paramétereket, majd jelt ad a robotpilótának. Az idomtalan jármű óvatosan a sivatagos bolygó irányába fordítja az orrát majd elindul. Gregg egy darabi követi a Varjú-1 repülését, majd egy másik konzolhoz megy és aktiválja az MI-t.
-Üdvözlöm parancsnok, készen állok a hajó felügyeletére!
-Tartsd üzemben a környezetszabályzókat! Kormányozni nem kell. Egy személy a fedélzeten marad, nem képes az irányításra.
-Értettem, parancsnok!
-1 vagy két hét múlva visszatérünk.
-Parancsnok, a reaktorok instabilak, 12% az esélye, hogy valamelyik addigra felrobban!
-Tudomásul vettem. Előtte beszélünk!
-Értettem parancsnok!
-Minden oké, indulhatunk mi is! -pillant Gregg a többiekre
 
Könnyű léptekkel megy a hídra. Voltak tiszta időszakai, és tisztában van vele, hogy nem beszámítható, hogy bármikor újra elhatalmasodhat rajta a káosz…egyre gyakrabban. Néha csak tetette magát, így tud a többiek terveiről. Ideig-óráig megmenekülnek, ha szerencséjük van megtalálják őket. Örül, hogy elmentek, megmentették volna őt is, de nem akart a terhükre lenni...igazából élni se akar…nem tart már soká. Belép a hídra, majd aktiválja a kamerát és radart, nagyított a képen alaposan szemügyre veszi a távolodó Varjú-2.-t és gondolatban sok sikert kíván nekik. Kényelmesen elhelyezkedik a kapitányi székben, az ütközés óta először volt nyugodt. A rá bízott emberek egy kis csoportja mégiscsak megmenekülhet. Hirtelen ötlettől vezérelve tanulmányozni kezdi az ütközés körülményeit…valójában az ütközés lett a rögeszméje, már vagy ezerszer végig játszotta magában az összes lehetőséget. Most azonban az ütközésre figyelmeztető radarok adatait elemzi, ezt eddig elmulasztották. Fél óra múlva döbbenten pattan fel a székéből és üres tekintettel újból bolyongani kezd a hajón. Csak az MI érzékelői követik.
 
 
Az IRCS központjában napok óta kizökkentek az események a szokásos kerékvágásukból. A felső vezetés valamiféle üzenetet kapott a mélyűrből, azóta dúl a titkolózás. Az alkalmazottak csak találgatnak és ismeretlen létformákról suttognak. A felsővezetés soron kívüli megbeszélést tart.
 
-Tehát a MANTARAY odaveszett.
-Mostanra biztosan. Az adatok alapján legfeljebb 2 hónapot bírhattak ki a reaktorok.
-És ott ragad 5 túlélő egy jórészt ismeretlen bolygón.
-Igen, az IP6944-es bolygón.
-Milyen az a hely?
-Pokoli…nappal forróság, éjjel fagy. A légkör légzésre alkalmas. Épp túlélhetik, ha van elegendő vizük.
-Van elég víz…?
-A bolygón ismereteink szerint nincs víz. Ha tudtak magukkal vinni vizet és technikát … Ha eleget hasznosítják a vizet és kreatívak…évekig kihúzhatják...akár 10 évig is.
-Tehát még életben lehetnek.
-Igen.
-A fenébe is, hogy pont belebotlottak…és utána épp az IP6944-en kötöttek ki… Ennyi véletlen.
-Ami azt illeti…nem teljesen véletlenül. Úgy határozták meg útitervüket, hogy épp arra haladjanak. A szondát is azért fogták be. Azt hitték, megtalálták.
-Elnézést, megpróbálnának úgy beszélni, hogy mindenki értse? -vette fel egy idősebb tisztviselő.
-Mr. Thompson, a MANTARAY útvonalát úgy határozták meg, hogy áthaladjon azon a szektoron, ahol a feltételezések szerint a VADER volt.
-VADER?
-Egy balul sikerült űrfegyverkezési kísérlet eredménye. Autonóm fegyverplatform, ami önállóan elpusztít minden olyan célpontot, amit ellenségként azonosít. Sajnos a platformot irányító MI meghibásodott és önállósította magát. Jelenleg bármit ellenségnek tekinthet. Sajnos előbb szúrta ki a MANTARAY-t, mint ahogy ők kiszúrták volna a VADER-t. A MANTARAY annyiban szerencsés volt, hogy nem robbant fel a töltet, csak keresztülfúrta.
-Felelőtlenség volt civil hajót küldeni. 
-Meg kellett találni…és remélték, hogy a VADER nem azonosítja őket ellenségként. Mindenesetre ki kell deríteni ki adta a parancsot…
-Egyáltalán ki volt az, aki fegyvereket juttatott az űrbe?
-Közös érdek volt, a kormányok hallgatólagos beleegyezésével. Önvédelem céljából….
-Egyelőre nincs ismert fenyegetés.
-De bármikor belefuthatunk egy ellenséges civilizációba. Egy veszélyes aszteroida ellen is védekezni kell… Működött volna, ha az MI nem hibásodik meg.
-Ki kell küldeni a SHIRAZ-t!
-Még nincs teljesen készen, a legénység fele egyelőre a hajógyári mérnökökből áll, akik a rendszereket üzemelik be.
-A legmodernebb hajónk és az első hadihajónk, a VADER-t meg kell semmisíteni! Fontos útvonalak közelében cirkál. És vissza kell hozni a túlélőket is!
-A MANTARAY-t a korábbi szektorától távol támadta meg!
-Mellékes. Ki kell iktatni, bármerre is jár!
-És a MOUNTBATTEN?
-Mi köze ehhez az egészhez annak a hajónak?
-A lázadók épp az IP6944-en kötöttek ki…
-A lázadók érdektelenek, a MANTARAY túlélőit vissza kell hozni!
-Egy jó okot mondjon, Kiss admirális!
-Mindenkit vissza kell hozni! Ez az alapító okiratunk egyik alaptétele.
-És ott a kristály…
-Fontos? Már csak egy adathordozó.
-Fontos! Meg kell tudnunk mi történt.
-De nem kísérletezhetünk vele!
-Kísérletezhetünk vele, csak senki ne tudja meg! Dr. Whitehead hazahozatala emiatt kulcsfontosságú!
-Az az érzésem, hogy az emberek csak másodlagosak az Ön számára….
-Az emberek fontosak…de most vannak más tényezők, amelyek szintén sokat nyomnak a latba! A SHIRAZ haladéktalanul induljon, kutassa fel és pusztítsa el a VADER-t, majd vegye fel a túlélőket.
-És mi legyen a MOUNTBATTEN…
-Mondtam: érdektelenek! Nem is valószínű, hogy a MANTARAY túlélői összefutnak velük. Ha egyáltalán életben van még valaki a lázadók közül.
-Nem zárhatjuk ki…annyi balszerencsés véletlen történt…
-Ha kell, likvidálják őket!
-Ez azért eléggé meredek, Admirális Úr!
-Túl sokat tudnak, és közük van a VADER elszabadulásához. Hozzájárultak 192 kiváló űrhajós halálához…
-Tehát megszületett róluk az ítélet.
-Igen. Mindenért enyém a teljes felelőség!
-Akkor kiadjuk az indulási parancsot! A SHIRAZ 24 órán belül elindul.
 
 
 
Kiss admirális töprengve bámulja a régi térképeket az irodája falán, amikor csipogni kezd a kommunikátor.
-Sikerült? Visszahozzák őket?
-Igen. A SHIRAZ elindult a megmentésükre.
-A fiú és a lány fontos! A fennmaradásunk kulcsai.
-Nem kell emlékeztetnie, az embereink ott lesznek a hajón. Annyi mintát gyűjtünk, amennyit csak kell. Eddig minden a terveink szerint alakul.
-Csak maradjon is minden így admirális! Viszonthallásra!
-Viszont…
Kiss admirális relaxációs helyzetbe állítja a foteljét és fejben újra végig veszi a terv egyes elemeit. Semmit sem bíztak a véletlenre vagy a szerencsére. Bármeddig elment volna, hogy kiküldjék a SHIRAZ-t, de meggyőzte a vezérkart. Talán túl könnyen is… Jobb lesz, ha nyitva tartják a szemüket.
 
 
 
-Tehát az admirális kiharcolta, hogy megmentsék a MANTARY túlélőit, Mr. Thompson?
-Igen, rögeszmésen ragaszkodik az emberek megmentéséhez. A lázadókat leírta…
-Az nem baj, végezze csak el a piszkos munkát helyettünk. Nekünk csak a túlélőkre kell, hogy gondunk legyen… Esetleg a lázadókra fogjuk.
-De hogyan…?
-Előbb kell megtalálnunk őket, mint a mentőcsapat. Megoldjuk…
-Biztosak benne, hogy az admirális nem sejt semmit?
-Az admirális szentimentális vénember, egy eltűnő nemzet sarja. Csak az emberei megmentésével és a kristállyal foglalkozik, nem lát tovább az orránál. Nekünk viszont fontos, hogy az IRCS ne tehesse be a lábát abba a szektorba. A SHIRAZ kudarcot fog vallani!
-Elpusztítják?
-Az túl kockázatos lenne…túl nagy vihart kavarna…akár le is bukhatnánk. De a VADER-t nem fogja megtalálni, és a túlélők sem térnek vissza.
-A MANTARAY se juthatott volna el soha odáig…
Thompson beszélgetőpartnere először bizonytalanodik el.
-Mindent elkövettünk…nem tudhattuk, hogy a GRAV NAV szabotálása ellenére is tovább tudnak menni.
-Ráadásul két kadét…
-Még egyszer nem fordul elő, Mr. Thompson! E felől biztosíthatom!
-Önök tudják… Én csak elmondok mindent, amit megtudok, Önök pedig fizetnek.
-Ahogy megbeszéltük, Mr. Thompson.
 
Előző részek
239
-Helyzetmeghatározás kész! 0,54 parsec távolságra vagyunk a Földtől.
-Irány 7-3-5-2, tapossunk bele, az útvonalat folyamatosan helyesbítem! Becsült érkezés 22 hónap múlva! -Cheyenne megkönnyebbült, sokat nyertek az átkeléssel, már csak haza kell vitorlázni… Gregg a mondott irányba fordítja a hajót.
-Föld, jövünk!
1261
-Sugárzás rendben, beléphetünk.
A kis csapat benyomul a raktárba…egy pillanatra mindenki megtorpan, ahogy végigmérik az ősöreg szerkezetet.
-Nyissák fel!
A műszerészek negyed óra csavarozás után jutnak el a szonda belsejébe, közben folyamatosan dokumentálnak minden lépést.
-Uram, ezt látnia kell!
-Mutassák! –lép közelebb Altbaum.
Hasonló történetek
2525
Ebben a pillanatban Mr. Tuvok pultján az érzékelők kijelzője két rövid hangjelzést adott le. Mindenki felé kapta a fejét. A parancsnok helyettes higgadtan válaszolt, miután leolvasta az adatokat.
- Kapitány. Három Rektaarián hadihajó közeledik felénk elfogó pályán. Alig egy perc múlva lőtávolságba érnek. – tájékoztatta a jelenlévőket.
- Élesítik a fegyvereiket! – jelentette izgatottan Harry.
- Mr. Paris! Irány a csillagköd teljes impulzussal! – utasította a kapitány...
2661
Dzséjt örömmel forgatta fénykardját. A zöld penge könnyedén hárította el a felé suhanó lövedékeket, szelte ketté a droidvázakat. Aztán meglátott egy alakot a forgatag közepén és elindult felé. Közben folyamatosan forgatta, pörgette fegyverét, minden mozdulattal elpusztítva egy droidot. Aztán hátát nekivetette Nakata Kortel Jedi mesternek, s ketten együtt halálos táncba kezdtek...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: