Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Misztikus novella
Smith sztárügyvéd egy szexualis ragadozó védelmét látja el.Az ügy egyértelműnek tűnik de a...
Történet egy erotikus festmény elkészítéséről.
Egy nem szokványos Cuckold történet.
Friss hozzászólások
Scylla: Egy egyedülálló manöken csajsz...
2025-07-09 12:05
kaliban: Nekem nem jött be, nem az én v...
2025-07-08 20:10
brtAnna: Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
rpeter: Szia! Köszönöm az észrevételei...
2025-07-05 22:40
laci78: a -ba és -be =/= -ban -ben. #f...
2025-07-05 14:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Csillagösvényen - 2. rész

Altbaum gondterhelten mered az üzenetre a lapszámítógép kijelzőjén. A kommunikátor után nyúl.
-Kutatólabor, itt Altbaum. Azonnal vizsgálják meg a szondáról jövő üzenetben lévő egyenleteket! Prioritás!
-Értettem! –hangzik a válasz.
McEllroy csak ingatja a fejét.
-Ez nem lehet! Kizárt! 
-A kadét nem tudhatja meg!
-Titkoljuk?
-Amíg lehet.
Megszólal a kommunikátor.
-Altbaum kapitány, a szonda a raktérben.
-Fertőtlenítsék UV fénnyel, és gamma sugárzással! Vigyázzanak, hogy ne károsodjon! Utána megnézzük közelebbről.
 
McEllroy gondterhelten bámul maga elé. Altbaum idegesen járkál fel s alá. Egy óra múlva újra jelentkeznek a kommunikátoron:
-A fertőtlenítés kész, Uram.
-Megyünk! –nyugtázza Altbaum.
A két kapitány egyenesen a raktérhez siet. A raktárban már készenlétben áll egy sebtében összeállított műszerész csapat.
-Sugárzás rendben, beléphetünk.
A kis csapat benyomul a raktárba…egy pillanatra mindenki megtorpan, ahogy végigmérik az ősöreg szerkezetet.
-Nyissák fel!
A műszerészek negyed óra csavarozás után jutnak el a szonda belsejébe, közben folyamatosan dokumentálnak minden lépést.
-Uram, ezt látnia kell!
-Mutassák! –lép közelebb Altbaum.
A szonda belsejében az ósdi számítógépek között egy grapefruit nagyságú, majdnem tökéletesen gömb formájú kristály kuksolt. A kristályhoz, melyet lámpák világították meg tompa fénnyel, mindenféle kábelek csatlakoztak.
-Ez mi a szar?
-Nem tudjuk Uram…olyan, mintha a kristály lenne a vezérlő-egység. De nem tudom, mi célt szolgálnak a lámpák.
-Elnézést, Uram! –szólal meg egy másik technikus- Én azt hiszem tudom mi ez.
-Ne csigázzon!
-A XXI. század második felében kísérleteztek ilyen kristályokkal. Meg voltak győződve, hogy képesek emberek emlékeit vagy tudását letölteni. A siker felemás volt…többen beleőrültek, vagy elvesztették az emlékeiket… Ez szemmel láthatóan egy olyan kristály.
-Folytassák! Semmi sem változhat. Hagyják a lámpákat is!
 
-Mit gondolsz…?
-Azt mondtad sokat olvastál Dr. St.John-ról. 
-Igen…
-Hogyan halt meg?
-Természetes okokból egy klinikán, pár hónappal azután, hogy elvesztette szeretett feleségét. A 90. évében járt, és az utolsó hetek kivételével nagyon aktív volt. A felesége halála megtörte…előtte mindenki azt hitte, hogy 100 évnél is tovább élhet.
-Hmmm…
-Arra gondolsz, hogy esetleg…amikor közelgett a vég, vele kísérleteztek, ha már mással nem ment?
-Igen…lehet…
-Talán nemcsak az tudását töltötték le, hanem…őt is…a lelkét?
-Ha létezik olyan, hogy lélek…
-Na igen…
Altbaum a kommunikátor után nyúl:
-Labor, mire jutottak az egyenletekkel?
-Egyenlőre semmire.
-Szóljanak Dr. Whitehead-nek, szeretnék beszélni vele!
-Igen, Uram!
-Menj vissza a hídra, és gondoskodj róla, hogy a pilóta-jelölt ne tudjon meg semmit! Minket is összezavar a dolog…hát még őt! McEllroy elsiet a hídra, Altbaum pedig a labor felé veszi az irányt. A laborban már várja a kutatók vezetője.
 
-Dr. Whithehead, mit tud az emlék-kristályokról…vagy mikről…? Amikbe emberek tudását próbáltak tárolni.
-A tudomány egyik legsötétebb korszaka volt. Manapság emberiesség elleni bűntettnek minősül az emlékek vagy a „tudás” letöltése. Miért fontos ez, kapitány?
-Dr. Whitehead, ez maradjon köztünk, de az imént befogott szondán találtunk egy ilyen kristályt. Bizton állíthatjuk, hogy a 2060-as évekből származik…
-Egek…
-Meg kellene vizsgálnia. Olyan…olyan mintha a kristály irányította volna a szondát.
-Utána kell olvasnom. Ki kellene szedni onnan és idehozni… Lehetőleg minél több cuccal.
-Rendben…intézkedem.
-Vajon kinek az emlékeit szuszakolhatták oda be?
-Na ez a másik…és emiatt hipertitkos. Lehet vele kommunikálni.
 
A toll Dr. Whitehead kezéből, az asztalra pottyan.
 
-Na neeee…
-És húzzanak bele…45 óránk van hátra. Utána az érkezési pályára állunk, addigra tudni akarom, mi a helyzet.
 
Néhány órával később a labor jelentkezik, áttörést értek el. Altbaum kapitány kissé unatkozva hallgatja Dr. Whitehead beszámolóját, a kiselőadás egy jó része számára érthetetlen.
-Lehet hogy az emlékek és a viselkedés –minták alapján véletlenszerűen generálódott egy „személyiség”, egy mesterséges személy, ami hasonlít az eredeti személyre, de mégsem az…
-És a másik lehetőség?
-Feltételezzük, hogy létezik a lélek és csapdába esett.
-Lehetséges?
-Elméletileg igen…ugyanakkora az esélye, mint a másik eshetőségnek.
-Mit tudunk a kristályról?
-Mesterséges szilikát-kristály, majdnem hibátlan. Összesen 6 ilyen készült. Megmértük, a súlya több, mint amennyinek lennie kellene…a számítási módszertől függően 17-25 grammal. Csatlakozók és érzékelők kapcsolódnak hozzá. Elméletileg lehetséges, hogy irányítsa a szondát.
-Irányította a szondát. Mire jutottak az egyenletekkel?
-Ez a másik furcsaság… A dr. St.John féle klíma-egyenletrendszer… Dr. St.John életében nem tudta befejezni az egyenletrendszert, bár előremutató volt és sokat segített a klímaváltozás modellezésében és megállításában, de nem volt teljes. Az átküldött rendszer teljes…és a meglévő részét is több ponton javították… A pontossága nagyobb, mint 99%...
-Valaki befejezte?
-Sajnos sosem sikerült…az elméletet talán csak a doktor értette teljesen. Az egyenletrendszert maga Dr. St.John tudta volna befejezni, vagy egy zseni… Sajnos senki sem vette komolyan a doktort, amikor dolgozni kezdett rajta…aztán már késő volt.
Altbaum masszírozni kezdte a halántékát.
-Ettől meg lehet őrülni… Tudok vele beszélni?
-Igen. A lámpák a kulcs…energiát adnak. Tehát nem csak egy egyszerű adathordozó... vizsgáljuk a szerkezeti hibát…hátha az megmagyaráz valamit. De ez, mondanom sem kell, ez tiltott. Sokat kell majd magyarázkodnunk.
-Tartom a hátam. Hogyan lehet vele kommunikálni?
-Csak beszéljen. A válaszok írásban érkeznek. Csatlakoztattunk egy kamerát hozzá. Elméletileg „lát”…
-Egyedül akarok beszélni vele… -int Altbaum a másik helység felé.
A kutató biccent és távozik. Altbaum bemegy a másik helységbe és becsukja az ajtót. Az asztalon ott hevert a kristály, a furcsa lámpák tompa rőtes fényében, mellette az ósdi számítógépek és egyebek, állványon egy kamera. Altbaum helyet foglal az asztal melletti széken, a kamera fókuszálni kezd.
-Üdvözlöm, Fridrich Altbaum vagyok, a MANTARAY csillaghajó kapitánya.
A kis képernyőn egy darabig nem látszott semmi, majd kísértetiesen kezdtek megjelenni a betűk.
-ÜDVÖZLÖM! VALAHA STEPHEN ST.JOHN-NAK HÍVTAK
A kapitány nézi a kék háttéren világító fehér betűket. A bemutatkozás csak jobban összezavarta…
-CSAPDÁBA ESTEM.
-Hogyan történt?
-KÓMÁBAN VOLTAM. MEG AKARTÁK SZEREZNI A TUDÁSOM.
Rövid szünet, Altbaum már kezdi azt hinni, hogy valami baj történt.
-KÖZELGETT A HALÁLOM IDŐPONTJA. VÉGREHAJTOTTÁK A LETÖLTÉST.
-Mi sikerült félre?
-NEM TUDOM.
-Miért akarták  tudását?
-BEFEJEZNI AZ EGYENLETEKET.
Altbaum kezdte megérteni…csak rövid válaszokra képes.
-Hogy került a szondába?
-RÁJÖTTEK, HOGY VALAMI NEM SIKERÜLT. NEM ÚGY.
Újabb szünet.
-ÁTALAKÍTOTTAK, HOGY VEZESSEM A SZONDÁT.
-Na jó –gondolja magában Altbaum- Belemegyek a játékba.
-Miben segíthetek?
-SZABADÍTSANAK KI!
-Dolgozunk rajta…
-AZ EGYENLET?
-Hibátlan. Ne haragudjon, de magára kell hagyjam egy időre. A kollégáim majd beszélnek Önnel.
Várakozik, de nem jelenik meg újabb üzenet, sőt a kamera kikapcsol. Altbaum csendben kimegy a teremből, és előkeríti a kutatók vezetőjét.
-Dr. Whitehead…tudni akarom, hogyan működik a kristály! Mondják meg hogyan lehet egy véletlenszerűen generálódott személyiséget megszüntetni, vagy akármi... A legvadabb feltételezésektől sem riadhatunk vissza…
-Vannak feltételezéseink…a megváltozott kristályszerkezet lehet az oka. Lemodellezzük a kristályt alkotó atomok sajátrezgését hibátlan állapotában és megmérjük a mostani sajátrezgését. Itt lehet a megoldás.
-Csinálják!
 
 
Altbaum a kabinjába siet és hideg vízzel megmossa az arcát. Nagy kedvet érez, hogy felcsempészet whiskey-készletét most azonnal megigya. 
-Ideje nekem is megismerkednem Dr. St.John-al. –mormogja félhangosan.
 Előveszi a számítógépét és előhívja a doktor adatait, tanulmányozni kezdi az életutat, publikációkat…család. Két órájába telik, amíg átrágja ,agát mindenen, a doktorról szóló cikkeket is elolvassa. „Tényleg nem mindennapi pofa…” Zsibog az agya az új információktól. Előhívja a képeket, a doktor markáns, karakteres arca, zöldes-barna szeme, tüskés haja, jellegzetes ajkai nem épp egy tudósra emlékeztetik. A feleségét szépnek ítéli. „Jó ízlése volt a dokinak.” Gyerekek… Marcell St.John. A betöltődő képről Gregory St.John néz vissza rá…a barnás-szőke haj és a kék szemek anyai örökség, a markáns vonások és ajkak a doktoré… Nézegeti a későbbi leszármazottak fotóit, de egy-egy jellegzetes vonás maradt csak meg, a hasonlóság nem volt ennyire szembetűnő. „Itt valami nem stimmel!” A kommunikátor után nyúl:
-Jack, 10 perc múlva megbeszélés a készültségi szobában. 
Újabb hívás:
-Dr. Whitehead, 10 perc múlva megbeszélés a kapitányok készültségi irodájában.
 
Altbaum a készültségi szobába megy és lerogy az egyik fotelbe. Pár perc múlva megérkezik McEllroy kapitány, végül Dr. Whitehead.
-Késtem volna?
-Nem, mi siettünk. –nyugtatja meg McEllroy.
-Tessék, nézzék! –tolja Altbaum a képet a többiek elé.
-Nahát, milyen jó kép a kadétról, honnan szerezted?
-Ezen a képen Marcell St.John van, Dr. Stephen St.John elsőszülött fia. 2021 nyarán született.
-Szórakozz az öregapáddal, Friedrich!
-Komolyan beszélek… Dr.Whitehead, lehetséges ez vagy 10 generációval később?
-Kizárt…
-Klón?
-Eddig nem sikerült embert klónozni...
-Ki lehet deríteni, hogy mi újság?
-A genetikai adatbázisukban elég sok adat van, talán Dr. St.John genom-szekvenciája is. Ha összevetjük a fiúéval, talán kiderül valami.
-Mikorra tudja megmondani?
-10 percet kérek.
Dr. Whitehead a számítógépébe temetkezik, néha ráncolja a homlokát, néha felvonja a szemöldökét.
-Nos..ez több mint furcsa..
-Mi?
-Jobb ha maguk nézik meg…
McEllroy kapitány álla leesik, Altbaum szinte már meg sem lepődik. Nyúzott hangon szólal meg.
-Asszisztens alkalmazás, kérem a kartoték-adatokat Gregory St.Joh-ról, a titkosított adatokat is… Azonosító kód, Alt-alfa-2
-Megerősítő kód, El-kszi-7. –teszi hozzá McEllroy.
-Kérem az orvosi adatokat! Azonosító kód: White-omega-10!
-Azonosítás rendben! Mire kíváncsi Dr.Whitehead?
-Mindenre.
-Adatok letöltve.
-Köszönöm! Asszisztens alkalmazás kikapcsol.
-Mi a fene...?
-Igen, helyes a következtetés. –válaszolja a kutatók főnöke.
Altbaum kapitány kezdi nagyon megbánni, hogy összeszedték a szondát…
-Még mindig titkolni akarod…
-Csak amíg nem tudjuk biztosan, hogy mi van a szondában.
Altbaum kapitányra heves fejfájás tör, elkeseredetten kezdi masszírozni a halántékát.
-Nyugi, rosszabb már nem lehet… -mondja vigasztalólag McEllroy.
Ebben a pillanatban riaszatás harsan fel a teljes hajón.
-Biztonsági riadó!! Illetéktelen behatolás! Kutatólabor!
-Tévedtél, Jack!
 
A riasztáskor Gregg és Cheyenne a szolgálatuk után épp a folyosókon andalognak, már nem titkolják, hogy együtt vannak. Nemsokára kiáltozás hallatszik a folyosón:
-Fogják el! Ellopta… 
Gregg ösztönös mozdulattal gáncsolja el a feléjük rohanó alakot, majd ráveti magát. Egy gömbölyű valami gurul tovább a padlón, Cheyenne felveszi. Csak ekkor ismerik fel a biztonságiak őrmesterét. Az üldözők, két biztonsági szolgálatos épp akkor ér oda.
-Kadét, vigye vissza a kristályt a kutatólaborba! –miközben lefogják és megbilincselik a szabadulni igyekvő őrmestert.
Cheyenne a kristállyal elindul a labor felé. A laborba érve az egyik kutató hanyagul int neki:
-Vidd be oda a szobába..nem kell semmit se csinálni, csak tedd oda a lámpák közé.
Cheyenne elhelyezi a kristályt, majd érdeklődve kezdi tanulmányozni a rég elavult szerkezeteket. Meglepetésére egy képernyő kigyullad és a kamera felé fordul, majd fókuszál
-DEANA…?! –jelenik meg a képernyőn.
A lány bénultan áll. Ebben a pillanatba ront be a két kapitány és Dr. Whitehead.
DEANA HUMPHRIES –a betűk bántóan világítanak a kék háttéren.
-Cheyenne… Cheyenne Humphries… -motyogja a lány.
-Kadét, távozzon! Amit itt látott, arról nem beszélhet a pasijának sem!
-ÁLLJ! –jelenik meg a képernyőn.
-Igen…?
-MILYEN ÉVET ÍRUNK
-2217.
-KÉSZÁZ ÉVE…NEM LEHET…
-Miért fontos ez Dr.St.John…? –Altbaum kapitány a legszívesebben azonnal leharapná a nyelvét.
-Dr. St.John…az a St.John…? –sápad el Cheyenne.
-IGEN.
-Kadét, távozzon!
-NEM! BESZÉLNI AKAROK VELE!
-Csak beszéljen, megérti… -mondja Dr. Whitehead
-Egy percet kérek, utána beszélhet a kadéttal! –vonja félre Cheyenne-t Altbaum.
-Nézze kadét, felderítettük a St.John kadét családi hátterét és…Nagyon fontos, hogy ne beszéljen róla…annak…
-De mi az…? –int a kristály felé Cheyenne. A sírás határán van.
-Nem tudjuk… -vallja be Altbaum- Valamiféle adattároló kristály…de úgy viselkedik, mintha maga Dr. St.John lenne…
-Mi ez az istentelenség… 
-Régi és bűnös dolog…sosem lett volna szabad megtörténnie. –válaszolja Dr. Whitehead.
-Beszéljen…vele… -int a kristály felé Altbaum, azzal magára hagyják Cheyenne-t.
Cheyenne az asztalhoz tántorog és leül egy székre. A kamera követi.
-NEM PONT OLYAN VAGY…
-De ki…az a Deana…
-DEANA HUMPHRIES. MEGPRÓBÁLT MEGÖLNI.
-De Ön ki…
-DR STEPEHEN ST.JOHN VAGYOK. BEZÁRTAK.
-Hogyan…mi…
-A TUDÁSOM AKARTÁK
-De ez Ön…vagy.
-BIZTOSÍTHATLAK, ÉN VAGYOK.
Rövid szünet.
LÉLEK. EMLÉKEK. ADATOK.
Cheyenne elsírja magát.
-MI A BAJ?
-Ez rettenetes…!
-HISZEL?
-Igen…
-SEGÍTS KIJUTNI INNEN!
-De az olyan mintha…
-MEGÖLNÉL?
-Igen…
-MÁR MEGHALTAM.
-De akkor is…beszélnem kell a lelkésszel…mielőtt…
-SZOLGÁLATOT TESZEL VELE
-Nehéz…összezavarodtam.
-JÓVÁ TESZED
-Amit az a Deana…
-IGEN.
Cheyenne pityereg.
-ELNÉZÉST. ZSAROLÁS.
-Nem…
-TÉGY AHOGY AKARSZ!
-Segítek, amit tudok.
-MIT CSINÁLSZ ITT?
-Navigátor vagyok….leszek. –hüppögi.
-MI A BAJ? … NEM BÁNTALAK!
-Semmi…nem mondhatom el.
-MEGTILTOTTÁK?
-Igen. Még nekem is túl zűrzavaros. Mennem kell…
-SZIA.
A tisztek már tűkön ülve várják Cheyenne-t.
-Nos?
-Az a Deana meg akarta ölni Dr.St.John-t. Én nem értem…
Altbaum megvakarja a fejét.
-Kiderítjük, mi ez. Ne aggódjon!
-Ki kell szabadítanunk!
-Kadét, ezt nem az Ön…
-Az ott maga a pokol! –Cheyenne sutba vágja a függelmi kérdéseket.
-Jól van kadét…nyugodjon meg…megtesszük,amit lehet. Pihenjen egyet…
-Gregg tudja?
-Még nem.
-Joga van hozzá!
-Azt sem tudjuk mi az…
-Nem! Dr.St.John van a kristályban…szenved. Biztos!
-Kicsit legyen türelemmel kadét! Menjen, pihenjen le!
-De Uram…
-Kadét, menjen pihenni! Ez parancs! Holnap megint navigálnia kell…nekünk pedig kitalálni, hogy hogyan működik a kristály.
McEllroy tűnődve nézi a távozó kadétot.
-Ki volt az a hülye, aki ellopta a kristályt? És egyáltalán ki engedte meg, hogy a kadét vigye be a helyére…?
-Az egyik biztonsági. Mielőbb ki kell hallgatni...
-Kitudódott az egész…tényleg el kell mondanunk a kadétnak. A fenébe is…
-Megpróbálom kideríteni, hogy ki volt ez a Deana Humphries…
 
 
Cheyenne sóhajtozva bújt Gregg-hez, aki simogatással próbálta megnyugtatni a lányt. Ezúttal a lány kabinjába vonultak vissza, mivel most az volt szabad.
-Mi a baj, Kicsim…?
-Nem…nem mondhatom el…
-Fenyítés? Nem is csináltál semmit…
-Nem…az egész olyan zavaros…kísérteties…
A kommunikátor csippant:
-St.John Kadét, Humphries kadét, 30 perc múlva jelentkezzenek a kapitány irodájában!
-Azt hiszem elmondják neked… -sóhajt Cheyenne.
 
 
-Na, mit mondott az őrmester?
-Kiszimatolta, hogy mi történt…az emlékeket akarta ellopni, hogy eladja. Beteg ez a világ!
-Faszomba…nem tudtam, hogy ilyen hülye.
-Egy csomó biztonsági-kamera felvételt találtunk nála…többnyire intim felvételek. Árulni akarta őket…
-15 év alatt nem ússza meg…
 
Altbaum nyúzott arccal löki a lapszámítógépet McEllroy elé:
-Tessék, nézd! Deana Humphries, 2019-ben meg akarta ölni Victoria Howard-ot azaz a későbbi Mrs. St.John-t és magát dr. St.John-t is. Az indonéz haditengerészet különleges alakulata végzett vele.
-És a kadét…?
-Nem egyenes ági leszármazott. Nem is jellemző a bűnözés a családra…Deana Humphries estében valamilyen mentális problémára vagy pillanatnyi elmezavarra gyanakodtak.
McEllroy kapitány érdeklődve nézi a fényképet: dús idomú, sötétbarna hajú, karcsú nő, buja ajkakkal, szép arccal. Bármelyik korban taktikai nehézbombázónak számítana… A navigátor-jelölt sokban hasonlított rá, talán az arca bájosabb és a vonásai kevésbé „rosszlányosak”, inkább kedves teremtésnek tűnik, és a tapasztalatok alapján az is.
-Ez megbonyolíthatja a dolgokat…
-De meg ám… Mindjárt itt vannak.
A két kadét pontosan jelentkezik a kapitányoknál.
-Pihenj! Foglaljanak helyet.
Gregg várakozva néz a két kapitányra, Cheyenne csak maga elé mered.
-Amit most megosztunk Önökkel…az nem mindennapi…sőt az ismert világ határain túl mutat. St.John kadét, elsősorban Önt érinti, de mindkettőjükre tartozik. –Altbaum igyekszik gondosan megválogatni a szavait. Lassan fog a mondanivalója lényegi részébe:
-A 2000-es évek második felében történtek kísérletek az emberek által megszerzett ismeretek tárolására. A folyamat lényegében arról szólt, hogy az agy által tárolt információt digitális jelek formájában tárolták valamilyen adathordozón, a kísérletek előrehaladottabb fázisában ezek az adathordozók mesterségesen létrehozott szilikát-kristályok voltak. A kísérletek sajnos nem sikerültek túl jól…több kísérleti alany beleőrült a folyamatba, vagy elveszett a tudásuk, emlékeik. végül betiltották az ez irányú kísérleteket, ma már emberiesség elleni bűntettnek számít. A minap befogott szondában egy ilyen kristályt találtunk.
Gregg érdeklődéssel vegyes izgalommal figyeli a kiselőadást, nem érti mi köze ehhez, Cheyenne továbbra is maga elé mered.
-Megvizsgáltuk a kristályt, és okkal feltételezzük, hogy abban nemcsak információt tárolnak, hanem valakinek a személyiségét…ha úgy tetszik a lelkét is.
-Lehet tudni, hogy kiről van szó? –kérdezi a fiú.
-Megállapítottuk, hogy kristály a néhai Dr. Stephen St.John emlékeit és…személyiségét…tárolja…
Cheyenne arcán kövér könnycsepp gurul le és megfogja Gregg kezét.
-Ne haragudj…
-Megtiltottuk Humphries kadétnak, hogy beszéljen róla Önnek. Még ki kellett derítenünk valamit.
-Ez az a…szóval az én…XXI. századi felmenőm…?
-Nem fiam –válaszolja McEllroy- Nem a távoli őse…az apja.
Gregg falfehéren bámul a kapitányokra, és Cheyenne is felkapja a fejét.
-Tud valamit a születése körülményeiről?
-A szüleimnek nem lehetett természetes úton gyermeke, így mesterséges megtermékenyítés után… -lassan buggyannak ki Gregg-ből a szavak.
-A szülei teljesen terméketlenek voltak, Ön a néhai doktor és felesége lefagyasztott spermiumából és petesejtjeiből fogant, azt ültették be az édesanyja méhébe, biológiai értelemben Ön Mr. és Mrs. St.John gyermeke.
Gregg megkövülten ül a széken.
-Gregg…egy bizonyos Deana Humphries meg akarta ölni a szüleidet…még 2019-ben. –mondja Cheyenne váratlanul, cérnavékony hangon.
-Deana Humphries utódok nélkül halt meg, Humphries kadét nem az ő leszármazottja. –teszi hozzá McEllroy kapitány hivatalos hangon.
-Rettenetesen sajnálom…ha úgy gondolod, hogy… -hüppögi Cheyenne.
-Nem…dehogy… De…az apám?
-Most szenved! –előzi meg a két kapitányt Cheyenne- Beszéltem vele. Ki akar szabadulni!
-Úgy érted…
-Bezárták oda, mintha börtönben lenne.
-De hogy…
-A lelkét…
-Ez csak feltételezés, kadét! Véletlenül generálódott személyiség is lehet…
-Beszélhetek vele…? Cheyenne beszélhetett vele…
-Véletlen volt…nem lett volna szabad megtörténnie. De természetesen beszélhet vele.
-Mikor?
-Amikor úgy érzi, készen áll rá.
-Készen állok!
-Akkor menjünk. Az…apja…még nem tud Önről.
Csendben mennek a folyosók és liftek labirintusán át a laborig, McEllroy kapitány útközben elbúcsúzik és a hídra siet. Gregg fejében kavarognak a gondolatok, lassan kezdi felfogni a hallottakat…a régen halott tudós a biológiai apja…és a sors furcsa fintora során most beszélhet vele… Vajon a szülei miért nem mondták el? Szégyellték? Cheyenne keze után nyúl.
 
Cheyenne is gondterhelt…bár sok köze nincs ahhoz a Deana-hoz, a dolog mégis rányomhatja a bélyegét a kapcsolatukra Gregg-el. Érzi ahogy Gregg megfogja a kezét, az ujjaik összefonódnak.
 
 
A laborban Altbaum röviden tájékoztatja Dr. Whitehead-et, majd a kadétokhoz fordul:
-Várjanak itt, majd hívom!
Cheyenne és Gregg fittyet hányva a szabályzatra összeölelkezve várnak. Az egyik kutató fölényesen vigyorog a többire.
-Dr. St.John…
-IGEN, KAPITÁNY? –érkezik kisvártatva a szöveges válasz.
-Szeretnék beszélni Önnel…
-A LÁNY TÁJÉKOZTATTA?
-Igen, Cheyenne Humphries kadét mindent elmondott. De nem erről van szó.
Hosszú másodpercek telnek el, mire válasz érkezik.
-NE CSIGÁZZON.
-Jöjjenek! –kiált ki a két kadétnak.
Dr. St.John! Engedje meg, hogy bemutassam Önnek… -vonja Gregg-et Altbaum kapitány a kamera látószögébe.
-MARCELL?
A kamera többször is a fiúra fókuszál.
-Nem Uram… ő itt Gregory St.John kadét…
-LESZÁRMAZOTT
-Nem. St.John kadét mesterséges megtermékenyítéssel született, biológiai értelemben a felesége és az Ön 5. gyermeke. A fiú apja, Peter St.John, valóban az Ön leszármazottja, de ő és a felesége terméketlenek voltak, így az Ön és felesége lefagyasztott mintáihoz nyúltak.
-EMLÉKSZEM!
-Tessék…?
-EGY MŰTÉT ELŐTT ADTUNK MINTÁT.
A kapitány homlokráncolva nézi a kijelzőt.
-A 4. GYEREK SZÜLETÉSE ELŐTT.
Türelmesen várakoznak a folytatásra.
-MÉG AKARTUNK GYEREKET. … A MŰTÉT MIATT NEM VOLT BIZTOS.
-Az innen származó mintát használták fel. Kicsi volt az esély a sikerre…közel 200 éves mintát sosem használtak addig eredményesen. A fiú sem tudott róla, ahogy azt sem tudta senki, mi történt Önnel a halála előtt.
-LETÖLTÖTTÉK.
-Tudjuk…kegyetlen és bűnös dolog volt.
-BESZÉLHETEK VELE?
-Természetesen! Jöjjön kadét! –int Cheyenne-nek.
-A LÁNY MARADHAT!
-Beszéljenek nyugodtan, sajnos csak rövid válaszokat tud adni, még nem derítettük fel annyira a technológiát, hogy hosszabban tudjon válaszolni.
A kapitány biccent és magukra hagyja őket. A kamera végigpásztázza Gregg-et Cheyenne-t.
-FIAM…
-Váratlan ez a helyzet és szokatlan…nem tudtam…
-ELHISZEM.
-Senki sem mondta…
-VÁRATLAN…NEKEM IS.
-Nem tehet róla…
-ŐT LÁTOM BENNED…
-A feleségét…feleséged…? Az anyám…?
-IGEN
-Jó lenne őt is megismerni.
-RENDKÍVÜLI ASSZONY VOLT
-Mit…mit tehetünk érted?
-EGYÜTT VAGYTOK
A kamera felváltva fókuszál Cheyenne-re és Gregg-re.
-Igen. –rebegi Cheyenne.
-RÉGEN.
A fiatalok türelmesen várnak.
EGY INDIÁN MEGFOGTA A KEZÜNK ÉS TUDTA
A kurzor tovább villog, így várnak
-ÉN NEM FOGHATOM A KEZETEK
Chyenne eltöprenget, majd hirtelen ötlettől vezérelve a lámpák és vezetékek közé dugta a kezét és a kristályra tette. Gregg követte a lány példáját. A kristály felülete csaknem tökéletesen simának tűnt, és várakozásaival ellentétben nem volt sem hideg, sem meleg.
-VIGYÁZZATOK EGYMÁSRA –érkezett az üzenet a kijelzőn.
Majdnem egy percig nem történt semmi-
-A LÁMPÁK.
A kadétok észbe kaptak és elvették a kezüket.
-Kiszabadítjuk! –suttogja Cheyenne.
-Mindent megteszünk…akkor is, ha kirúgnak a csillagflottától…apa.
-SEGÍTSETEK
-Segítünk!
-IDŐ...
-HOGY ADHATOK ADATOKAT?
-Van adatátviteli csatlakozó, ha jól látom.
-HOLNAP ADOK
Ismét szünet.
-MENJETEK…DOLGOZOM
-Szia…
 
Némán távoznak a helyiségből. A laborban Gregg leroskadt egy székre és a kezeibe temeti az arcát. Cheyenne mellé lép és simogatni kezdi a fiú fejét. Gregg magához húzza a lányt és az ölébe fúrja a fejét.
-Hogy történhetett meg ez… -hallatszik fojtottan. 
-Nyugalom kadét…lehet hogy megvan a megoldás.
Mindhárman várakozva fordulnak Dr. Whitehead felé.
-Mint az tudják annak a kristálynak a szerkezete nem tökéletes…nem olyan mint amilyennek lennie kellene, emiatt egy kissé más a kristályt alkotó atomok rezgése. Ez tehette lehetővé, hogy a…az Ön apja gondolkodjon…és ez ejtette csapdába a lelkét…már ha van olyan. A többi kristály esetében hasonló jelenséget nem fedeztek fel…az apja esetében hamar rájöttek, hogy valami történt.
-Éééés…?
-Már csak azt kell kitaláljuk, hogyan tudjuk megváltoztatni az atomok rezgését úgy, hogy olyan legyen, mint a hibátlan kristály esetében.
-Mennyi időre van szükségük?
-Pár óra… 
-1 nap! –közli Gregg határozottan.
-Tessék? Hogy mondta kadét?
-Apám 1 nap múlva adatokat akar átadni. Utána lehet…
-Tiszteletben tartjuk a kérését. Még belefér…26 óra múlva kell érkező-pályára állnunk. Meg tudják csinálni?
-Igen…
-Akkor most menjenek pihenni! Dr. Whitehead, a következő 24 órában folytassanak le annyi kísérletet és modellezést, amennyit csak lehet… Biztosra kell mennünk, ennyivel tartozunk…nos…tartozunk neki.
 
A következő órák eseménytelenül telnek, az ISRS MANTARAY rendületlenül szeli a végtelen világűrt. Altbaum kapitány álmatlanul forgolódik az ágyában..kérdések és lehetséges válaszok forognak a fejében, melyek még további kérdéseket vetnek fel. Végül lerúgja magáról a takarót, felöltözik és a kontroll-terembe megy, aztán a kantinban kávét vesz és elgondolkodva kavargatja a forró fekete italt. Fogja a bögrét és a laborba megy, ahol a kutatók gőzerővel dolgoznak. A fejével kérdően biccent a külön helység felé, mire Dr. Whitehead jóváhagyóan bólint, majd ismét a munkába temetkezik. Altbaum bemegy és leül a lámpák által megvilágított kristály elé. Egy darabig nem történik semmi…megköszörüli a torkát, mire a kamera felé fordul.
-KAPITÁNY –jelenik meg az üzenet kisvártatva a kijelzőn.
-Nem kertelek…nem tudom hova tenni…Önt…
-NEM HISZI HOGY ÉN VAGYOK
-Nem.
-NEKEM 150 ÉV SEM VOLT ELÉG
-Mire…?
-HOGY MEGÉRTSEM
-Nézze nekem, ez a csapdába esett lélek dolog nekem túl hihetetlen…de másik a véletlenszerűen generálódott személyiség sem túl hihető…MI-nek viszont túl kifinomult.
-BIZONYÍTÉKOT VÁR TŐLEM
-Igen.
-NEM TUDOK ADNI
-Az egyenletét is tökéletesítette.
-100 ÉVBE TELT MIRE RÁJÖTTEM HOGYAN
-Akkor még 100 év…és talán meg tud győzni…
-NEM ÁLL SZÁNDÉKOMBAN
-Miért…?
-EZ EGY HATÁRMEZSGYE
 
Altbaum türelmesen vár.
 
-ITT TÖBBET SZÁMÍT A HIT
-Mint?
-MINT A BIZONYÍTÉK
-A tudósaink rájöttek valamire…meg kell változtatnunk a kristály saját-rezgését.
-ZSAROL
-Hová gondol…?
-BIZONYÍTÉKOT AKAR
-Szeretnék
-CSERÉBE KISZABADÍT … ERRE GONDOLT
-Megnyugtatom…meg sem fordult a fejemben. 
-NEM TUDOM BIZONYÍTANI
-És ha üzenetet hozna egy elhunyt hozzátartozómtól…mondjuk…
-NEM KÖZVETÍTHETEK
-De értse meg mit kockáztatunk! Tegyük fel „kiszabadítjuk” de adatok vesznek el…a tudás, amit felhalmozott…
-MEGKAPTÁK AZ EGYENLETEKET
-De a többi? Nem zavarja, ha elvész?
-NEM
-De miért?
-ÚGY BECSÜLÖM TÖBBET TUDNAK
Altbaum ráncolni kezdi a homlokát.
-HASZONTALAN A TUDÁSOM
-Tegyük fel, csapdába esett a lelke…nem csak annyira szabadulna, hogy nem érdekli ha elvész a tudása?
-NEM.
-Hajlok arra, hogy Ön inkább egy mesterségesen létrehozott személyiség…egy MI, ha úgy tetszik, ami használja a néhai Dr. St.John emlékeit.
-AKKOR MIÉRT AKAROK TÁVOZNI
-Ez egy jó kérdés doktor…
-KÉREM HAGYJON
-Megbántottam?
-DOLGOZOM
A kamera kikapcsol és elfordul. Altbaum zavartan kevergeti a maradék kávét…a beszélgetés nem győzte meg sem a saját teóriájáról, sem az ellenkezőjéről. Egy MI valóban nem óhajtaná megszüntetni magát, bár amilyenek a mai MI-k, a szuicid hajlam se lenne tőlük szokatlan. Ugyanakkor arra sem kapott bizonyítékot hogy valóban esetleg egy lélek esett csapdába…ez az egész kezdett szürreálissá válni… Mindenesetre a két gyereket meggyőzte… Nem kötelessége, de kedvez nekik…ha Gregory nem a doktor hozzátartozója lenne magasról tenne az egészre… 24 óra haladék még belefér. Min dolgozhat a doki…? Keserűen belekortyol a kihűlt kávéba.
 
-Altbaum kapitány, úgy véljük, megtaláltuk a módját az atomok saját-rezgésének stabilizálására.
-Rendben…mennyi idő…?
-3 órán át kell tartson az energiaközlés.
-Azt mondta, stabilizálják a rezgést.
-Igen, a hiba miatt lassan de biztosan diszharmonikussá válik az atomok rezgése…másképp a kristály szétesik, elporlad.
-Ez mit jelent? Kiszabadul?
-Inkább csak fragmentálódik…
-Tudhatja ezt…? –int a külön szobában lévő kristály felé.
-Nem. Csak a raktározott tudást képest kezelni, így pontosíthatta az egyenleteket…
Altbaum megmasszírozza az orrnyergét, majd visszamegy a szobába.
-Dr. St.John. Megtaláltuk a módját, hogy az Ön szavával élve kiszabadítsuk. 12 óra múlva hozzá kell kezdenünk…
Sokáig semmi…a kamera nem kapcsol be. Végül világítani kezd a képernyő és megjelenik egy üzenet:
-SZÓLJANAK NEKIK
Altbaumnak semmi kétsége kikre gondol…az… Képtelen élő emberként vagy valóságos személyként gondolni a kristályra…vagy a kristályban lévő valamire.
-De ez azt jelenti, hogy megszűnik.
Hosszú percekig vár, de nem érkezik válasz. Mérgesen otthagyja a kristályt és a kabinjába rohan. A kutatók a laborban elhűlve néznek utána.
Altbaum mérgesen nyúl a kommunikátor után:
-St.John, Humphries, 14-00-kor megkezdjük a kiszabadítást. Legyenek a laborban. Vége.
A kadétok értetlenül bámulnak egymásra a nyers hang hallatán. Altbaum a kezében lévő kommunikátort méregeti…ezt nem kellett volna…a saját kételyei miatt azt a két szerencsétlen kölyköt bünteti… Majd elfelejtik…esetleg alkalomadtán bocsánatot kér.
 
 
 
14-00 előtt nem sokkal pár ember gyülekezik a laborban: McEllroy és Altbaum kapitányok, Dr. Whithead és két másik kutató, Gregg és Cheyenne, végül az egyik reaktormérnök, aki a lelkészi feladatokat is ellátja a hajón.
-Ő…? –biccent a reaktormérnök felé Altbaum.
-Méltó módon kell útjára bocsátanunk. –válaszolja a mérnök.
-Lássunk hozzá Dr. Whitehead.
 
A kis társaság bevonul a külön szobában lévő kristályhoz
-Nos. igen. Dr. St.John, megkezdjük az eljárást. A folyamat lényege, hogy moduláljuk a besugárzó fény fotonjainak rezgését, az amplitúdót és a frekvenciát is, ezzel elérjük, hogy az atomok rezgése megváltozzon.
-ELŐBB AZ ADATOKAT
Gregg elővesz egy kis kerek korongot és az adatátviteli csatlakozóra helyezi. A kis korong peremén hamarosan növekvő hosszúságú kék csík jelzi az átvitelt.
-SZEMÉLYES JELLEGŰ ADATOK
Halk pittyenés jelzi, hogy az adatátvitel kész, Gregg elteszi a korongot.
-CHEYENNE, GREGG
-Igen… -a két kadét a kamera elé áll.
-CSAK MÉG EGYSZER LÁTNI AKARTALAK BENNETEKET
-Apa… -Gregg egy kis faragott fehér keresztet vesz elő a zsebéből, és a sok használattól elfeketedett bőrszíjnál fogva a nyakába akasztja.
-MÉG MEGVAN
-Igen
-A MÁSIK
-A kabinomban van.
-ADD CHEYENNE-NEK.
-Úgy lesz…
-VICKY-É VOLT
Cheyenne megtörli a szemét.
-KEZDHETJÜK
-Megkezdem a besugárzást, doktor! Kérem amennyiben, nem esik nehezére tájékoztasson, mi történik.
-RENDBEN
Dr. Whitehead és a kutatók elhelyezik a besugárzást végző lámpákat.
-KAPITÁNY
Dr. Whitehead ellenőrzi a sebtében összeállított berendezést.
-NÉHA A BIZONYÍTÉKOT
A beosztott kutatók bólintanak, Dr. Whithead bekapcsolja a berendezést
-MAGÁBAN KELL KERESNI
Altbaum megrendülten böngészi az neki szánt üzenetet. Halvány, kékes-fehéren derengő fény világítja meg a kristályt, telnek a percek, majd az első óra is. 
 
-FÉNY
Dr. Whitehead és kollégái néha méréseket végeznek.
-REZEG…MÁSHOGY…NEM ÉREM EL
-Eddig minden jól megy –súgja Whitehead Altbaumnak- Az atomok sajátrezgése a kívánt ütemben változik.
Cheyenne és Gregg szomorkásan nézik a jelentet. A lelkész feladatait ellátó mérnök mormolja a szertartás imáit. Cheyenne halkan mondja utána, Gregg azon kapja magát, hogy magában ismétli a lelkész szavait. Altbaum elgondolkozva nézi őket. Eltelik a második óra is, a harmadik óra hasonlóan telik, Dr. Whitehead folyamatosan mér és elégedetten bólogat.
-Hogy van doktor? –a kérdés meglehetősen profánul hangzik
-NYÍLIK
Telik az idő, a kristályból nem érkezik üzenet.
-Ég veled… -int Gregg.
-VICKY
-Mi történik? –kérdezi súgva Altbaum Dr. Whitehead-től.
-Szétesik az adathalmaz, vagy kiszabadul a lélek…amelyik tetszik.
-Akkor nem MI?
-Valószínűleg nem…nem így reagálna.
-SZABAD
Cheyenne könnyek közt mosolyog és Gregg-et megmagyarázhatatlan megnyugvás tölti el. További negyed óra telik el.
-Dr. St. John, itt van még? Hogy érzi magát?
Nem érkezik válasz.
-Doktor, kérem válaszoljon…minden rendben?
Csigalassúsággal vánszorognak a percek. Whitehead újabb méréseket végez.
-Eltűnt a parallel rezgésminta. –állapítja meg szakszerűen- Eltelt idő 2 óra 57 perc 31 másodperc. Eljárás vége 17-07-32.
Ennyi…volt? -kérdezi Altbaum
-Nos, igen. Ennyi. Kérek egy adat-csatlakozót!
Dr. Whitehead összeköti a lapszámítógépét a kristállyal.
-Igen…itt van minden…nagyszerű… Most már tulajdonképpen egy viszonylag stabil adathordozó. Megvannak az egyenletek, és a levezetés is…azt kell mondjam, zseniális…
-Akkor mehetünk! 19-00-00-kor megkezdjük az érkezési pályára állást!
Altbaum gyanakodva méregeti a két kadétot, de nem tűnnek zaklatottnak, inkább nyugodtak. „Ha másért nem, ezért megérte.” –zárja le magában a témát.
-Még a súlyát mérjük meg…csak kíváncsiságból.
-Ez érdekes, főnök –mondja a mérést végző kutató- Most pont annyi, amennyinek lennie kéne. Biztos rossz volt a mérleg, Charlie egyszer odakoccantotta az asztalhoz.
Altbaum a gondolataiba mélyedve ballag a kontrollterem felé, fél füllel hallja, hogy Gregg megbeszél valamit a lelkésszel, valami felkészítés…
 
Cheyenne és Gregg a kantinban kuporognak egy-egy bögre tea mellett. Gregg csatlakoztatja az adathordozót a lap-számítógéphez és tanulmányozni kezdi az adatokat.
-Mit adott…?
-Történeteket az életéből…hogyan járta a világot, hogyan ismerkedett meg a feleségével, aki tulajdonképp az anyám…kalandos élete volt.
-Merre járt?
-Mindenfelé…Mexikó, Brazília, Mongólia, Alaszka, Ausztrália…a Csendes-óceán lakatlan szigetein…
-És kiderül…hogy miért…hogy Deana miért akarta megölni…?
-Igen, tessék, olvasd el, egy külön történet, „Sátánsziget” a címe, de ne rágódj ezen…nem változtat semmin…ugyanúgy szeretlek. A többi is érdekes olvasmány.
Cheyenne olvasni kezd.
-Kérem a kezed! –mondja Gregg.
Cheyenne érzi, hogy a fiú valamit a markába csúsztat, kíváncsian nyitja ki az ujjait. A tenyerén egy vékony, de erős nemesacél láncon függő, a fiúéhoz hasonló kis kereszt pihen.
-Ő akarta így…az apám.
-Ez…ez olyan, mintha…
 
Gregg csak mosolyog.
 
Folytatások
1437
-A fenébe is, hogy pont belebotlottak…és utána épp az IP6944-en kötöttek ki… Ennyi véletlen.
-Ami azt illeti…nem teljesen véletlenül. Úgy határozták meg útitervüket, hogy épp arra haladjanak. A szondát is azért fogták be. Azt hitték, megtalálták.
-Elnézést, megpróbálnának úgy beszélni, hogy mindenki értse? -vette fel egy idősebb tisztviselő.
1390
-Helyzetmeghatározás kész! 0,54 parsec távolságra vagyunk a Földtől.
-Irány 7-3-5-2, tapossunk bele, az útvonalat folyamatosan helyesbítem! Becsült érkezés 22 hónap múlva! -Cheyenne megkönnyebbült, sokat nyertek az átkeléssel, már csak haza kell vitorlázni… Gregg a mondott irányba fordítja a hajót.
-Föld, jövünk!
Előző részek
Hasonló történetek
3233
Újabb gombok megnyomásával háromdimenziós formába öntöttem a csillagtérképet, majd szakszerűen ráközelített az egyik sekktorra. A képernyő közepétől nem messze a féregjárat tűnt fel, ettől pedig pár centire csupán a Voyager és a másik három hajó kicsinyített képe. Mind a négy objektum sárga szögletes zárójelhez hasonló jelképben volt elhelyezve. A zárójelek bal oldalán pedig általános adatok futottak...
3598
Végül összesen jó húsz ember ment át a Klingon hajó fedélzetére. Szemmel láthatóan egyikük sem járt még ilyen hajón. Erre persze Konmel tábornok is számított, így az érkezőket négy tiszt várta, akik aztán két elé osztották az embereket. Turistákra és dolgozókra. Így végül is két-két tiszt kísérte a csapatokat. Később aztán Konmel tábornok… talán éppen a bizalom erősítése képen visszahívta a kísérő tiszteket. Persze meghagyta a vendégeknek, hogy csak a kijelölt területekre léphetnek......
Hozzászólások
69Monica ·
Szia! 24 éves vonzó, szép testű, igényes, domináns hölgy vagyok csupasz, illatos puncival és szép kerek popsival. ;) Ha felkeltettem az érdeklődésed, várom leveled a - http://69sexual.site

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: