Csak a Szeretet

Nem volt tökéletes. Hogy is lehetett volna? Jelentéktelen barna kis semmiség. Ahogyan mások látták. S mi volt a legnagyobb bűne? Kutya volt! Keverék!
Egyik fajtára sem hasonlított igazán: lógó füleivel, apró termetével, csapzott bundájával, s hatalmas, őszinte barna szemeivel, ez utóbbit viszont nem sokan vették észre. Talán csak én.
Ritkán láthattam, s ez szörnyen megviselt. Őt is. Mi ketten a legeslegjobb barátok voltunk. Ő és én. Két szeretetre éhes élőlény, kik egymásra találtak, s minden titkukat megosztották egymással. S azok a ritka pillanatok, melyeket kettesben tölthettünk, a legnagyobb ajándékok voltak. Hosszú sétákat tettünk a bíbor alkonyatban, én nem a védtelen gyermek voltam olyankor, hanem egy hercegnő, Alisa, Madelaine, vagy amihez éppen kedvem volt. De ő mindig Belle volt. Az édes Belle. Az egyetlen barát. Soha senki más.
"Vajon mi tetszik neki azon a korcs kutyán?" - tűnődtek az emberek. De nem számított. Csak a Szeretet számít!
Az elválás pillanatai azonban szörnyűek voltak. Ő könyörögve nézett rám, folyt a könnyem, de semmit sem tehettünk. El kellett mennem. Mert a felnőttek azt mondták.
De barátom mindig várt rám. Mesélték, hogy egyszer egy a miénkhez hasonló autó tűnt fel a ház előtt, mire ő eltépte láncát, s kiszakítva a kerítést utána rohant! Kis híján elgázolták. De megúszta!
Majd egy borzasztó napon, mikor találkoztunk, rá kellett ébrednem-beteg! Még csak sántított, s én ölembe fektettem, s halkan dúdoltam neki egy ősrégi dalt. Pár óra múlva már lábra sem tudott állni. S én tehetetlen voltam. Ráborultam és zokogtam. A keserves reménytelenség! Elveszítjük egymást! Ő is sírt. Éreztem.
És akkor hirtelen apám mellénk állt. Elvittük őt a kórházba, ahol azt mondták, még meg lehet menteni...
Nem búcsúztam el tőle, hiszen azzal előre eltemettem volna. Így hát csak annyit súgtam a fülébe: "Az Ég áldjon meg! Hamarosan találkozunk!"
Egy hét múlva kaptam a rémséges hírt: Belle nincs többé.

Érzem, nem örökre hagyott el. Érzem, hamarosan látom őt. Valamikor, valahol...
S ami addig őrzi az emlékét: néhány fotó és az iránta érzett határtalan szeretet.