Nem volt tökéletes. Hogy is lehetett volna? Jelentéktelen barna kis semmiség. Ahogyan mások látták. S mi volt a legnagyobb bűne? Kutya volt! Keverék!
Egyik fajtára sem hasonlított igazán: lógó füleivel, apró termetével, csapzott bundájával, s hatalmas, őszinte barna szemeivel, ez utóbbit viszont nem sokan vették észre. Talán csak én.
Ritkán láthattam, s ez szörnyen megviselt. Őt is. Mi ketten a legeslegjobb barátok voltunk. Ő és én. Két szeretetre éhes élőlény, kik egymásra találtak, s minden titkukat megosztották egymással. S azok a ritka pillanatok, melyeket kettesben tölthettünk, a legnagyobb ajándékok voltak. Hosszú sétákat tettünk a bíbor alkonyatban, én nem a védtelen gyermek voltam olyankor, hanem egy hercegnő, Alisa, Madelaine, vagy amihez éppen kedvem volt. De ő mindig Belle volt. Az édes Belle. Az egyetlen barát. Soha senki más.
"Vajon mi tetszik neki azon a korcs kutyán?" - tűnődtek az emberek. De nem számított. Csak a Szeretet számít!
Az elválás pillanatai azonban szörnyűek voltak. Ő könyörögve nézett rám, folyt a könnyem, de semmit sem tehettünk. El kellett mennem. Mert a felnőttek azt mondták.
De barátom mindig várt rám. Mesélték, hogy egyszer egy a miénkhez hasonló autó tűnt fel a ház előtt, mire ő eltépte láncát, s kiszakítva a kerítést utána rohant! Kis híján elgázolták. De megúszta!
Majd egy borzasztó napon, mikor találkoztunk, rá kellett ébrednem-beteg! Még csak sántított, s én ölembe fektettem, s halkan dúdoltam neki egy ősrégi dalt. Pár óra múlva már lábra sem tudott állni. S én tehetetlen voltam. Ráborultam és zokogtam. A keserves reménytelenség! Elveszítjük egymást! Ő is sírt. Éreztem.
És akkor hirtelen apám mellénk állt. Elvittük őt a kórházba, ahol azt mondták, még meg lehet menteni...
Nem búcsúztam el tőle, hiszen azzal előre eltemettem volna. Így hát csak annyit súgtam a fülébe: "Az Ég áldjon meg! Hamarosan találkozunk!"
Egy hét múlva kaptam a rémséges hírt: Belle nincs többé.
Érzem, nem örökre hagyott el. Érzem, hamarosan látom őt. Valamikor, valahol...
S ami addig őrzi az emlékét: néhány fotó és az iránta érzett határtalan szeretet.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-07-24
|
Történetek
Sokáig szótlanul mentünk, miközben a kamion falta a kilométereket. Addi provákáltam egy isőután,...
2025-07-20
|
Fantasy
A fekete hosszú hajú nő felrakott egy fekete kávét és leült a konyhaasztal mellé. Az űrhajó...
2025-07-16
|
Történetek
Egy fiatal lány, aki keresi mitől lesz igazán jó neki.
2025-07-06
|
Fantasy
A világ titkai sokszor sötétben rejtőznek, és a legnagyobb titok, amit az emberiség valaha...
Friss hozzászólások
rpeter:
Köszönöm a segítséget, ehhez m...
2025-07-17 15:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-15 00:00:00
|
Történetek
Norbi látva kiéhezett puncimat, magára rántott és megkeményedett bimbóimat kezdte csókolgatni. Én pedig megleptem őt azonnal, hogy a farkára csúsztattam vágytól izzó puncimat. Gyönyörű nagy farka volt és mélyen belémhatolt. Ekkor Roland mögém helyezkedett és lassan elbarangolt csodálatos popsimban...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-08 00:00:00
|
Történetek
Már lassan közel voltam hogy elélvezzek, ekkor ő hatalmasokat kezdett el szívní a makkomon, én azonnal elélveztem, bele a szájába, a kis édes annyira szívta a farkam hogy jó sokat kiszivott belőle. A kis szája tele volt a fehér nedüvel, majd lenyelte, és azt mondta hogy isteni volt, még soha nem élveztek a szájába...
Hozzászólások
ismered a Belle és Sebastien c. könyvet ? erről jutott eszembe.
köszi :)
R
Aranyos a történet.
Nem ismerem azt a könyvet. Még nem is hallottam róla de el fogom olvasni.
Ez egy igaz történet. Bell, a kutyám emlékére írtam, aki majdnem 1 éve halt meg. Egyszerűen imádtam őt!