Nem volt tökéletes. Hogy is lehetett volna? Jelentéktelen barna kis semmiség. Ahogyan mások látták. S mi volt legnagyobb bűne? Kutya volt! Keverék!
Egyik fajtára sem hasonlított igazán: lógó füleivel, apró termetével, csapzott bundájával, őszinte barna szemeivel, ez utóbbit viszont nem sokan vették észre. Talán csak én. Ritkán láthattam, s ez szörnyen megviselt. Őt is. Mi ketten a legeslegjobb barátok voltunk. Ő és én. Két szeretetre éhes élőlény, kik egymásra találtak, s minden titkukat megosztották egymással. S azok a ritka pillanatok, melyeket kettesben tölthettünk, a legnagyobb ajándékok voltak.
Hosszú sétákat tettünk a bíbor alkonyatban, én nem a védtelen gyermek voltam olyankor, hanem egy hercegnő, Alisa, Madelaine, vagy amihez éppen kedvem volt. De ő mindig Belle volt! Az édes Belle. Az egyetlen barát. Soha senki más.
"Vajon mi tetszik neki azon a korcs kutyán?"-tűnődtek az emberek. De nem számított. Csak a Szeretet számít! De az elválás pillanatai szörnyűek voltak. Ő könyörögve nézett rám, folyt a könnyem, de semmit sem tehettünk. El kellet mennem. Mert a felnőttek azt mondták.
De barátom mindig várt rám! Mesélték, hogy egyszer egy a mienkéhez hasonló autó tűnt fel a ház előtt, mire ő eltépte láncát, s kiszakítva a kerítést utána rohant! Kis híján elgázolták. De megúszta! Majd egy borzasztó napon mikor találkoztunk, rá kellett ébrednem-beteg! Még csak sántított, s én ölembe fektettem, s halkan dúdoltam neki egy ősrégi dalt. Pár óra múlva már lábra sem tudott állni. S én tehetetlen voltam. Ráborultam és zokogtam. A keserves reménytelenség! Elveszítjük egymást! Ő is sírt. Éreztem.
És akkor hirtelen apám mellénk állt. Elvittük őt a kórházba, ahol azt mondták, még meg lehet menteni...
Nem búcsúztam el tőle, hiszen azzal előre eltemettem volna. Így hát csak annit súgtam a fülébe. "Az Ég áldjon meg! Hamarosan találkozunk!"
Egy hét múlva kaptam a rémséges hírt: Belle nincs többé!
Érzem, nem örökre hagyott el. Érzem, hamarosan találkozunk. Valamikor, valahol...
S ami addig őrzi az emlékét:néhány fotó és az iránta érzett hatalmas Szeretet...
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-09-23
|
Novella
Az életünk során rengeteg kapcsolatot hozunk létre és szakítunk meg. Ezek olyan utakra sodornak...
2024-09-05
|
Novella
Ismeretlenül is kívánom legyen annyi kitartásod és erőd az álmaid megvalósításához mint főszereplőmnek...
2024-08-23
|
Novella
Jöjjön egy sokkoló történet az íróasztal fiók mélyéről ami novellaíró versenyt is megjárt.Ugyan...
2024-08-12
|
Merengő
Gini a hármas szobában púderezte az arcát. Az ostromgépek hangja sajnos beszűrődött, a nő...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Csak a Szeretet
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-09 00:00:00
|
Történetek
Bezárta az ajtót és a kis polóját már vette is le, de már azon keresztül is jól látszott a melle, mert melltartó nem volt rajta. Olyan édes feszes mellei voltak, kis barna mellbimbói, csak az ölembe ült és már a nyelve a számba volt, ahogy elkezdtem masszírozni a kis mellet, a kis bimbója már olyan kemény volt, hogy már szúrt, hehe.
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-14 00:00:00
|
Történetek
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Hozzászólások