Az Uzem

I. Fejezet:
A Kezdet


Friss diplomas voltam abban az evben.
Tele voltam energiaval, eleterovel. Fiatal voltam, minden vizsgamon tul, mindet sikeresen leteve...
Alig vartam, hogy mint manager, dolgozni kezdjek, mar nezegettem a hangzatos cegeket, vajon melyik malmara fogom hajtani nemsokara a profittal dus vizet?
De nem igy sikerult.

Ozvegy edesanyam, aki magyartanarkent dolgozott, edesapam nyugdijat biztositotta a tanulmanyaim szamara. De nem varhattam el, hogy o tamogasson tovabbra is.
Allas pedig ket honapos keresgeles utan sem akadt a szakmamban. Igy mas munkakorok utan kezdtem erdeklodni.
Nem voltam elkeseredve. Nem is vagyok az a tipus. Apam arra tanitott, ami kesik, az nem mulik.
Egy vegigszaladtgalt delelotton edesanyam hivott fel otthon.
- Dragam, epp most beszeltem az egyik diakommal. Meselte, hogy a novere mar negy eve dolgozik egy kozmetikai cikkeket csomagolo cegnel.
- Es van ott felvetel?
- Gabriella azt mondja, minden honapban vesznek fel embert. Sokan mennek mostansag kulfoldre toluk. Kicsit tavol van tolunk, de megerne.- Anyam halkabban folytatta. - Te is tudod, dragam, milyen rossz helyzetben vagyunk. Apad eletbiztositasa sem tarthat el orokke!
- Anyu, te hozzanyultal ahhoz, amit apa neked gyujtott ossze rossz napokra?
- Mi egyebet tehettem volna? Ennel rosszabb nem is johetett volna! Na ne erzelmeskedj itt! Visszatesszuk, amint lesz ra lehetosegunk! Holnaputan van a valogatas. Ket ora buszozas oda, ketto vissza. Otthon talalkozunk.
Marcsak edesanyam miatt is ugy dontottem, mindent megteszek azert, hogy megkapjam az allast.
Eleg sanyaru gyerekkora volt. Rengeteget tett edesapammal, hogy a mai kenyelmunk meglegyen. Bar a batyaimra is tamaszkodhatna, de o hallani sem akart errol soha, hogy valakire raszoruljon.
Robert, az idosebbik, Ausztraliaban el, hat gyermeke, meg kutyaja, egy santa gepardja es ket arva zebracsikoja van mar. Nem epp a legmegfelelobb helyzet, de mint anyam, o sem, es a felesege, Gambhy sem keseredett el soha.
Tibor, a fiatalabbik, szakacskent dolgozott egy luxus utasszallito hajon. Tele volt penzzel, korbeutazta mar a vilagot szamtalanszor, de esze agaban sem volt megallapodni vegre. Utoljara harom eve hallottunk rola. Akkor Gorogorszagban alltak meg, kuldott egy lapot, mert megkapta a szabadsagat. Ugy volt, hogy hazajon arra a harom hetre. De annyira megtetszett neki a taj, vagy a gorog holgyek,ki tudja, hogy inkabb ott maradt.
Anyam evek ota egyedul allt helyt, kitanitatott bennunket. Ram nem tamaszkodhatott, de soha nem panaszkodott, es miota apam egy munkahelyi balesetben meghalt, sirni se latta senki.


Igy indultam en el, arra a bizonyos allasinterjura.
A buszon vegig keresztbetettem az ujjaim.
"Jaj, Istenem, csak sikeruljon! Segits nekunk!"-Hajtogattam magamban.