Az utolsó csók/2.

Bett velencei tükre előtt állt.Szemében szomorúság tükrőződött.
Nem egy boldog mennyasszony képe látszott a tükörben.
Kislánykorában rengedegszer álmodozott erről a napról.De most szomorú és bánatos volt.Egy olyan emberhez kellet hozzá mennie.akit nem is ismer.Halvány barackszinű ruhájában volt,gesztenyebarna haja apró csigákban volt feltűzve.Arcán egy könnycsepp gördült végig.
Mégis,hogy tehete ezt vele az apja?Eladta,mint egy árúcikket,sosem fogja megbocsátani ezt apjának.Egy idegen férfival fogja leélni az életét,akit nem is ismer?Nem,az nem lehet.
Ekkor kopogtattak.Bett a lehető leggyorsabban törölte le arcáról a könnyeket.Boldognak kell lenni,hiszen ez lesz az eljegyzési bálja.De nem boldog,szíve apró darabokra tört,mert csalódnia kellett apjában,akit mindig is szeretett,felnézet rá,de most csak gyűlöletet érez iránta.
A lány arra eszmélt,hogy apja állt mögötte,és a tükörképét nézi.Bett látta,hogy valamit akart mondani,de inkább magára hagyta lányát.A mennyasszony felvette az asztalról fehét kesztyűjét,és úgy húzzta fel őket,mint egy lovag a csata előtt a páncélt.Egész teste remegett.Kinyitotta az ajtót és lement a lépcsőn,egyenesen a bálterem felé.
A lépcsőn haladva gondolataiban annyira elmerült,hogy nem vette észre a felé haladó férfit.Véletlenül neki ütközött valaminek.Először azt hitte egy falnak ütközött,de nem.Egy széles mellkasba.A férfi kezeivel
átkarolta a lányt,hogy el ne essen.Bett felnézett az idegenre.
A férfi hihetetlenül jóképű volt.Barna haja hátra volt fésülve,kis cof fogta össze,éscsak néhány tincs lógott le homlokára.Az idegen rámosolygott,amitől a lány testén kellemes borzongás futott át.Amaz pedig kivilantotta tökéletes fogsorát,és mosolygása közben arcán megjelentek az imádni való gödrögcskék.Bett érezte,hogy arcát finom pír önti el.
-Elnézést,uram!-mondta rekett hangon Bett,azzal kicsúszott az ölelésből.az idegen jóval magasabb volt nála,mert a lány szinte csak a válláig ért.
-Én kérem elnézését kiasszony!-szólt meg az idegen mézédes hangján.-Kissé figyelmetlen voltam.Bett szíve szaporábban kezdet verni,és lélegzetének ritmusa is gyorsabbra váltott.-Szabad a nevét,hölgyem?
-A nevem...Bett..-habogta a lány zavarában.
-Á,maga a mennyasszony?-vágott a férfi a másik szavába.
-Igen,én vagyok,és magában kit tisztelhetek?
Az idegen nyersen felkacagott.
-Én vagyok a vőlegénye.Megengedi,hogy bekisérjem?-hangja olyan volt,mint a selyem,ami behálózza a lány testét.
-A vőlegénnyem?-nyögte ki Bett,teljes zavarában.
-Én úgy tudom,kedvesem.Megengedi?-azzal odanyújtotta a karját a lánynak.Bett nem tehetett mást,minthogy beadja a derekát.
Belekarolt a "leendőbelijébe"és hagyta,hogy bekisérje a férfi.