Az ózon Alakulat 2.rész

#02. A fivérek fogadalma
 
2242-ben a Rendőrség, az FBI és a többi védelmi erő mellett felbukkant egy új reménysugár. A neve Ózon Alakulat. A titokzatosság csillagködös homályába vesznek, de a létezésük tudata a biztonság jóleső érzésével tölti el a lakosokat. Nekik köszönhető, hogy a nagyobb városokat mint New York, Washington, Manhattan, Chicago, és Los Angeles, egy láthatatlan erőtér védi az UFO támadásoktól. Ezeket a burkokat csak is ők, a Csillagvérűek tudják fenntartani. 
Timothy és Matthew az ágyból nézték a sötét plafont. Már tizenegy óra is elmúlt de nem voltak álmosak. Csak is a rablótámadás járt az eszükben és Selena.
- Zsibbadsz még?
- Még egy kicsit a végtagjaim, de megleszek.
Miután rájuk talált a lány, átállította a paralizáló fegyvert majd rálőtt Matre.
- Egy maga elintézte az összes rablót. Vagányabb lett az évek folyamán. 
- Ami az erejét illeti, úgy nézz ki, hogy ő is egy Csillagvérű. 
- Ez logikusan hangzik.
- Mindenképpen beszélni akarok vele. Szerencse, hogy megadta a számát. 
Némán hallgatták egy ideig a lebegő autók halk morajlását. Manhattan sose aludt teljesen. Egy rendőrautó szirénázása emlékeztette őket a délutáni incidensekre. Az esti híradóban pedig már be is mondták az esetet. A zsaruk a helyszínen csak pár holttestet, rémült embereket és kiütött betörőket találtak. Persze néhány szemtanú el tudta mesélni mi is történt valójában. 
- Tim.
- Mi van, te még nem alszol?
- Ma nagyon bátran viselkedtél. Kösz, hogy nem hagytál hátra. 
- Persze, hogy nem. Öcsédként vigyáznom kell rád. Pont ezért tudtam, hogy melyik zsebedben hordod a bicskádat. 
- Szar dolog tétlennek lenni. 
Tim válaszként horkolni kezdett.
- Nem mondod komolyan, hogy már alszol?
A horkolás még erősebbé vált. Mindketten jót röhögtek.
*******
Ugyanazon az éjszakán Selenának nem volt oka ilyen jóízűen kacagni. A Plázás incidens után ő és a partnere be lettek híva a Planetáriumba és nem is hagyhatták el az épületet amíg meg nem kapják az Igazgató üzenetét. A Planetáriumok nagyobb tornyok amelyben az épp arra a városra kijelölt Csillagvérűek laknak. Minden nagyobb városban van egy ilyen torony, és a tetejükön egy teleszkóp pásztázza a világűrt. Immár tíz órája, hogy be voltak zárva. Ez idő alatt Selena fürdött, evett és még egy órát aludt is. A partnere Danmien már kevésbé érezte magát kényelmesen. Legelőször még idegesen kiabált a lánnyal, mostanra már ezeket a gondolatokat megtartotta magában. Selena épp meditált mikor társa szólt neki.
- Gyere, megjött az üzenet.
Könnyedén felugrott, félresöpörte fekete tincseit és egy mosolyt küldött Danmienhez.
- Ne aggódj. Maximum nekem eshet bajom.
- Pont elég baj az. Nem akarok egy másik partnert. Vallotta be a szinesbőrű férfi. 
- Majd most kiderül, hogy mennyit számít Ragyogónak lenni. 
Az óriás teleszkópnál lévő számítógépre jött a videóhívás. Az egyik Csillagvérű nő indította el és egy férfi jelent meg teljes életnagyságban, hologramos kivetítés segítségével. Kopasz, fehérszakállú idősebb fazon mégis a tekintete tele volt erővel és magabiztossággal. 
- Ez egy privát beszélgetés. Selenán és Danmienen kívül mindenkit arra kérek hagyja el a helységet. 
Miután hárman maradtak Selena szólalt meg.
- Igazgatóhelyettes úr. Köszönjük, hogy megtisztelt minket jelenlétével.
- Galexisnek szörnyen sok dolga van, de tudnotok kell, hogy az ő szava az enyém is. Selena.
Eddigi nyugodtsága hirtelen izgatottságba csapott át.
- Kérlek mond el mik a feladataitok egy városban.
- Az eget nézzük, energiával látjuk el az erőteret, és lehetővé tesszük a járművek ki és bejutását.
- Illetve testőrséget vállalunk minden olyan járműért amik az életben maradáshoz elengedhetetlen dolgokat szállítanak. – Bátorkodott kiegészíteni partnerét.
- Pontosan. Tehát mi, ha harcra kerül a sor azt csak is az idegenek ellen tesszük. Nem avatkozhatunk bele a polgárok életébe. Arra ott van a Rendőrség. 
Ezekkel mind tisztában volt Selena, de ő sose szerette ha megmondják neki mit csináljon. Egyszerűen túl unalmasnak tartotta a napi rutinját. 
- Kérem bocsásson meg, Igazgatóhelyettes. Mostantól észben fogom tartani.
- A szüleid Csillagvérűek ezért lett belőled Ragyogó, de ez sem jogosíthat fel akármire. Normál esetben megfosztanánk az erődtől de enyhébb büntetést kapsz. 
Mindkettejük torkában gombóc lett. Bekövetkezett a legrosszabb. 
- Danmien Lazarus, a mai naptól kezdve új partnerhez fogunk besorolni téged.
A fekete férfi nem tudta magában tartani indulatait. Kezei lángba borultak tétlen haragjában.
- Rohadt életbe!
- Ez még nem minden. Selena, ha 48 órán belül nem találsz két új Csillagvérűt, életed hátralevő részét a Planetáriumban és az Akadémián kell töltened akár egy kalitkába zárt madár. 
A hívás véget ért két megtört lelket hagyva hátra. 
 
******** 
Matthew a reggeli kávéját iszogatta miközben arra várt, hogy a gép kivasalja az ingét. Magát a gépet két mechanikus falként kell elképzelni ami szendvicsként zárja össze a ruhát. A forró lapok fel-le, és oldalra mozgásával készül el egy ruha. A gép kamerán keresztül látja a gyűrődéseket és ha kész lehűl és csipog. 
A másik kezében egy tablet foglalt helyet amin az üzeneteit olvasta. Volt egy nő aki mindig elküldte neki a heti horoszkópját. Sajnálatos módon 2500-ra ez a tudás kikopott az emberiségből. Csak páran emlékeztek az Asztrológiára.
- Hé, Tim. Állítólag a Mérleggel valami sorsfordító fog történni a héten. 
- Mérleg? Ja, az a horror akármicsoda? És én mi is vagyok?
- Ökör.
Nem mondott semmit csak egy almát vágott a fejéhez, hogy érezze a törődést. Kis híja volt, hogy a forró kávé le nem égette a szőrt a mellkasáról. 
- A reggelid, Mathias.
- Olyan jól célzol akár egy igazi Nyilas.
A gép jelzett. Sietősen felöltözött mert már nem sok ideje volt, hogy találkozzon a többi bandataggal. Úgy döntött nem hagyja hátra őket, meg aztán ő is a hangjával akarta keresni a pénzét akárcsak az anyukája. Az első minialbumukat elég szép darabszámban tudták eladni a világhálón. Timothy a színpadon kívül, a kassza mögött szokott még állni. Nem szereti, sőt egyenesen megveti ezt a melót, de valamivel elő kell teremtenie a pénzt amíg híres humorista nem válik belőle.  Gyakorlásképp egy-egy vásárlónak dobja fel a napját a vicceivel. Aznap délután négyig dolgozott. A boltból kiérve már várta őt testvére, ugyanis megbeszélték, hogy meglátogatják édesanyjukat. Susan Small Manhattan keleti szélén lakott élettársával, Greggel. A légi villamossal fél óra alatt oda is értek a lakásához.
- Fiúk! De jó látni titeket. Susan már reggel óta rólatok beszélt.
- Remélem kész van az a kacsasült mert már hangtompító kellene a hasamra. 
Greg egy rendes, segítőkész ember aki már négy éve boldogítja az anyjukat. 15 év korkülönbség van kettejük között, Susan javára de hát ahogy mondják a szerelem vak. És nem csak az. A fiai hangját hallva, már nyúlt is a botjáért, hogy a maga óvatos tempójában odaérhessen hozzájuk. Menet közben megigazította platina napszemüvegét, és a szürkésbarna haját is rendbe szedte.
- Timmy. Matty. Végre, hogy benéztetek hozzám ti csirkefogók.
- Hát, megnézhettük volna magunkat ha elfelejtünk.
Ez amolyan belsős, a vakságot kigúnyoló poén volt köztük. Mindketten átölelték, de még Matt is egy fejjel magasabb volt az ötven éves asszonytól. 
- Na és, hogy megy a sorod a rádióban? Kérdezte Matthew miközben öccsével segítettek a terítésben. 
- Most lebuktál! Ezek szerint nem mindig hallgatsz. Nem akarom magam fényezni, de a tegnap reggeli adásban remek kritikát mondtam Edward Paileyröl.
- Még szerencse, hogy van egy személyes taxi sofőröd. 
- Oh, Greg egy angyal. Nagyon sokat segít nekem a…
- Apa is segítene. Vágta közbe Tim.
Letette a poharakat, majd bocsánatot kérve kiment a mosdóba. 
1496, Április 12
 
Tim és Mat az utolsó tavaszi szünetüket töltötték az érettségi előtt. A tanulás mellett, nagy küzdelmek árán megszerezték a jogosítványt. Autót majd csak később kaphatnak pedig tudták volna mire használni. Mind a ketten ki akartak repülni a családi fészekből, csakhogy vitték volna magukkal a szülőket is.
- Briggisben két családi házat is romba döntött egy csészealj. Tendervilleben az emberek nem mernek előjönni a Hurrikán bunkereikből. 
- Ez így nem élet. – Folytatta Tim. – Akinek egy kis esze van elköltözik New Yorkba, vagy valamelyik másik nagyvárosba.
- Drága egy lakás ott.
- A fenébe is. Nem a pénzről van itt szó anya, hanem az életünkről.
Andrew kortyolt egyet a kávéjából majd így szólt.
- Tisztában vagyunk a jelenlegi helyzettel, de Melbie az otthonunk. Minden ideköt minket. Itt van a munkahelyünk, a családunk, a barátaink. Már évtizedek óta nem volt itt űrlény támadás. Utoljára tőletek hallottunk idegenről hat évvel ezelőtt. 
A fiúk még tisztán emlékeztek arra a rémisztő estére a kukoricásban.
- Ne aggódjatok. A városban él egy Csillagvérű család. 
Aznap a Tranquett család egy hatalmas grill partyt tartott az udvarában. A meghívottak közt szerepeltek Smallék is, akik ki nem hagyták volna ezt az alkalmat. A levegő fulladásig tele volt a barbeque és a sertés hús illatától. Legalább ötvenen gyűltek össze, de Timothyt csak is egy ember érdekelt. Selena Tranquett a barátnőivel pinpongozott önfeledten. Már az első pillanattól fogva tetszett neki és úgy 18 évesen csak még vonzóbbá vált számára. Fekete haját borzolta a tavasz közepi szellő, Jádezöld szemei ragyogtak kreol bőréhez képest. 
- Sel, itt van. Szólt oda neki az egyik lány.
- Tim!
Légies könnyedséggel szüntette meg a távolságot kettejük között, hogy aztán egy ölelésben részesíthesse. 
- Selena. Jó látni.
- De édes ahogy zavarba jött. Hallatszódott a pinpong asztal felől. 
- Látom téged is idecsalt a steak. Nem tudom, hogy vagy vele de én farkaséhes vagyok.
- Vonyítani tudnék. 
Elmentek enni, távol a többiektől. Egy órával később Carlos, Selena apja bejelentette, hogy ez voltaképpen egy búcsúparty. Másnap elköltöznek, és Manhattanben kezdenek új életet. 
- Okos húzás, nemde? – Vetette oda Matt a szüleinek akik szemmel láthatólag elsápadtak.
 
 Másnap este ennek a költözésnek meg is lett a súlyos következménye. Matthew aki az ágy ablakfelőli oldalán aludt, kék fénysugárra ébredt föl. A ház előtt apját látta beszélgetni egy ismeretlen férfival. Kicsivel később Andrew visszanézett a házra mintha némán búcsúzna, és felszívta a fénycsóva az idegennel együtt.
- Apa!
- Mit kiabálsz az éjjel közepén? Rosszat álmodtál?
Egyszer csak a fény visszaadta a férfit mintha misem történt volna. Matthew azon nyomban kiszaladt. 
- Apa!
- Hé, Maty. Mi a baj? Nem tudtál aludni?
- Mi ez az egész? A fény…
- Kijöttem kitenni a szemetest az út szélére és ekkor jött a rendőr, hogy beszélgessen velem. SEMMI baj nem történt. 
Máris gyanússá vált, hogy hazudott de úgy tett mintha hinne neki. Ezzel a dologgal nem várhatott reggelig, ezért visszaérve a szobába egyből felrázta Timet az álmából. 
- Ébren vagyok. Történt valami?
- Apát beszívta egy UFO! 
Ismerte annyira fivérét, hogy ilyennel nem tréfálna. Sokkos tekintetéből tudta, hogy komoly a dolog. 
- Szólnunk kell anyának.
- Várj. Apa visszatért, de titkolja ezt a harmadik típusú találkozást valamiért. 
- Holnap beszélek vele.
Délután, munkából hazaérve egyből le is támadta.
- Mi a helyzet fiam? Hiányzott az öreged?
- Hol van Matthew? Nem jött még haza az edzésről. 
- Felhívtam, hogy menjen meglátogatni a nagyiját az idősek otthonában. Mint látod ünnepelni fogunk. – Mutatott a három, jól megpakolt bevásárlószatyorra.
- Mit?
- Felvették az egyetemre! Hát nem nagyszerű?
- De, állati. Szólok is anyának, hogy készüljön.
Tudta, hogy mi a dolga de nehezére esett megzavarni az ünnepi hangulatot. Az egész annyira hirtelen jött. Mintha csak az lenne a célja, hogy bátyját távol tartsa ameddig tudja. Az anyjának segített a főzésben és már azon agyalt, hogy elmondja neki az UFO-s dolgot, de apja közbeszólt.
- Tim! Gyere, segíts egy kicsit!
A garázsban talált rá amint éppen egy halom régi deszkát cipelt kifelé. Követve példáját annyit emelt fel amennyit csak bírt.
- Látom, tudod mit kell tenni.
Ekkor történt egy váratlan fordulat. Tim véletlenül úgy fordult meg, hogy az egyik kiálló szög megvágta Andrew arcát.
- Ááh! Óvatosan, Rambo.
- Ne hara….
A látványtól még a deszkákat is leejtette. A sebből citromsárga vér folydogált ki.
- Apa! A….véred.
- Graxshna.
Ez káromkodásnak hangzott, de nem volt ideje ezen gondolkodni mert a karjai a háta közepe felé hajlottak. Tim a fájdalomtól összeesett.
- Szóval igaz. Fölmentél a csészealjra.
- Fölment az a hülye, csakhogy védje Matthewt. Nem tartott sokáig felvenni az alakját és átmásolni az agyát. 
- Az volt a terved, hogy apaként beépülsz a családba?
- Elakartam nyerni a bizalmatokat, hogy rátehessem a kezem arra a fiúra. De még nem késő. 
- Apa él még?
- Ha választ akarsz, engedelmeskedned kell nekem. 
Levitációs erővel újra két lábra helyezte. Tim nem tetszését kifejezvén, a szeme közé köpött.
-  Bolond emberi lény. Az ellenkezés haszontalan.
Édesanyja a házat a garázzsal összekötő ajtóban állt.
- Tim! Minden re…
Az űrlény reflexszerűen a hang irányába nézett. Szemeiből erőteljes fénysugarat bocsájtott ki mely következtében az asszony megvakult, leesett a lépcsőről, és eszméletét vesztette. 
- Fektesd az ágyába. Ja, és kérem a telefonod, még mielőtt valami viccesben törnéd a fejed.
Kénytelen volt engedelmeskedni. Eszébe jutott, hogy elvehetné anyja telefonját, de ő úgy is rájönne. Befejezte a vacsorát, miközben a zenének végig bömbölnie kellett a magnóról. 
- Remek illata van ennek a pecsenyének.
- Mutasd az igazi alakodat! Nincsen jogod apának kiadni magadat!
- Csak még egy kis ideig játszuk el, hogy rendes család vagyunk, és akkor te és az anyád élve megússzátok. 
- Hogyan bukkantál a nyomunkra?
- Egy Kicsi adta át nekem azt a fél pár cipőt amit a kukoricásban talált. DNS detektor segítségével nem volt nehéz bemérni titeket. Az egyetlen akadály a szomszédaitok voltak csak, de most már ez az akadály is elgördült. 
Hogy is felejthette volna el azt az éjszakát 6 évvel korábbról. Pontosan így érzett Mattel kapcsolatban is.
- Nem tudok tőle megválni! Nélküle nem vagyok egész!
Marokra fogta a konyhakést, hogy egy végzetes szúrást hajthasson végre, de mindhiába.
- Primitív, emberi lény.
A levitációval felemelte és átrepítette az egész nappalin keresztül. Testét, hatalmas csörömpöléssel a vitrin fogta fel.
- Jaj Timmy. Azok több száz dolláros tányérok és kristálypoharak voltak. Takarítsál fel magad után, de tüstént!
Karjairól és a hátáról folydogált a vér és borzasztóan csípett.
 
Matthew már harmadjára görnyedt össze a két rendőr Elektro botjától. A nagyival töltött idő közben kapott egy telefonhívást otthonról. A vonal végén édesanyja beszélt. A hangfelismerő rendszernek hála még vakon is feltudta hívni fiát, akinek mindent elmondott, de arra kérte, hogy ne menjen haza. Ekkor tudatosult benne, hogy apját végleg elvesztette és egy Űrlény van a házukban. Ez volt az utolsó csepp a fiatalembernél. Öt évesen meghaltak a biológiai szülei, majd most a második apját elrabolták, a pótanyját pedig megvakították. Dührohamot kapott, de annyi esze még maradt, hogy ne szaladjon egyedül haza. Szó szerint meg sem állt a Rendőrkapitányságig. Aki nem kerülte ki a járdán annak nekiment. Tudta, hogy a rendőrök nem keverednek bele Földönkívüli dolgokba, de nem volt jobb ötlete.
- A kibaszott családom veszélyben van!
Újabb adag áramütés érte a derekát.
- Fogd be kölyök, vagy legközelebb a seggedbe fogjuk dugni az Elektrót!
- A pisztoly kárt tudna tenni benne. Ugyanúgy van agya meg szíve.
- De ez akkor se a mi hatáskörünk! Menj ahová akarsz, de ha tovább erőlködsz letartóztatunk. 
Úgy tett mintha tényleg elmenne, de aztán megfordult és rávetette magát a zsarura. A pisztolya volt a célja, de csak sérüléseket nyert. Megbilincselték a kezeit és ezúttal ököllel folytatták a kínzását. 
- Ez jár annak aki kezet emel a törvény emberére.
Nem kímélték se a gyomrát, se a fejét. Teljes erőből ütlegelték ott az épület előtt. 
- Legalább egy pisztolyt adjanak!
- Hogyisne. Hogy utána meg lyukat csinálj a fejünkbe? 
Ezúttal rúgni akart de Matthew megmenekült
hála két ismeretlennek akik füll és szemtanúi voltak a csetepaténak. 
- Eddig tűrtem! Rég láttam még ilyen mocskos zsarukat mint ti vagytok! Hányni tudnék tőletek. Engedjétek el vagy mindent elmondok a századosnak!
Szitkozódásokkal vegyes morgolódások kíséretében, de engedelmeskedtek. 
- Köszönöm szépen.
- Még ne, kölyök. Majd akkor miután levadásztuk az Űrlényt. 
A férfinak hosszú, fekete haja volt. Szemöldökén és száján hegyes piercing ékeskedett. A nő sötétzöld hajat tudhatott magáénak. Nyakláncán, és a többi ékszerén virágok tündököltek. 
- Kik maguk?
- Szegény kis Nárciszom. Az én nevem Pixie és a partnerem Ulric. MI, CSILLAGVÉRŰEK VAGYUNK.
 
Éjszaka a ház előtt Mat megcsörgette apja telefonját. Megmondta a lénynek, hogy menjen ki mert beszélni akar vele. Ulric azon nyomban egy erőteljes vízsugárral átrepítette a szomszédba, majd egy buborékba zárva magasra repítve visszahozta. A buborék kipukkadt, az űrlény pedig három emeletet zuhant a fűbe.
- Mit csinálsz….az apáddal, Matthew?
Nagy nehezen lábra állt, ekkor látta meg Timothyt.
- Tim! Segíts. Zavard el őket.
Pixie nem maradt tétlen. A föld alól feltörő vastag gyökerekkel fogta le a végtagjait. 
- Nem fogok úgy tenni mintha minden rendben lenne. Matthewt csúnyán alábecsülted, és ez lett a veszted.
- Az egész család kivette a részét a harcban. Mutasd az ocsmány képed.
- Kamilláim. A Csillagvérűek szeme elől nem tudnak elrejtőzni az űrlények. Higgyétek el valóban ocsmány. 
Három rózsaszín magot morzsolt szét, és a port ráfújta. A srácok szeme láttára olvadt le róla a bőr felfedve igazi kilétét. Gyakorlatilag egy embernagyságú rovar.
- Itt az ideje, hogy megfulladj. Vigyorgott szadistán Ulric.
- Várj! Van egy kérdésem felé. Ugye nem felejtetted el a választ?
- Legutoljára mikor láttam még életben volt az apátok.
- Mi az úticélja annak az UFOnak?
- Hahahaha. Mintha ti, átlagos kis emberecskék eltudnátok oda jutni. Semmi információt nem adok ki a Csillagpatkányok füle hallatára. 
Ulric valami zselészerű anyaggal vonta be a fejét. Pixie csak akkor szüntette meg a gyökerek fogását mikor már az idegen feje lebicsaklott. 
A fiúk egy darabig figyelték a testet majd összenéztek. Mindketten ugyanarra gondoltak.
- Egy nap visszafogjuk szerezni apát.
- Igen. Újra teljessé fogjuk tenni a családunkat. Akármilyen messzire is kelljen ehhez elmenni.