Az írónő

A nő beletúrt kócos, vállig érő, szürkésen szőke hajába és egy mély sóhaj kíséretében hátradőlt fekete, párnázott, nagytámlás székében.
Egy rövid ideig száját rágcsálva meredt maga elé, kezét laptopja billentyűzetén nyugtatva. Az előtte álló asztalon lévő megszámlálhatatlan kávés csésze lenyomatokat megannyi notesz, jegyzettömb, csokis és cukros papír takarta.

Joanne a laptop fehéren világító képernyőjére pillantott, és visszaolvasta utolsó néhány sorát, majd tekintete a szövegről a jobb alsó sarokban lévő órára siklott, mely éppen akkor váltott 23:12 –ről 23:13 –ra. A nő már előre látta, hogy az éjszaka további részét is itt fogja tölteni, így elérkezettnek látta az idejét egy aprócska szünet beiktatásának.
Pihenésképpen felemelte az egyik, karácsonyi mintákkal tarkított bögrét, amelyik éppen a keze ügyébe akadt, és kortyolt egyet a benne lévő jéghideg kávéból, majd elmentette, amin addig dolgozott, és bezárta az ablakot.

Miközben szórakozottan lötyögtette a megmaradt, zacctól keserű kávét a bögrében, egy – a könyveivel foglalkozó oldalra tévedt, melynek fórumán lelkes rajongók azon csámcsogtak, vajon melyik szereplőjét „öli meg” a készülő, sorozatát befejező könyvében Jo.
Az írónő fásult arcizmai kellemes mosolyra rendeződtek egy szkeptikus meghökkentően valószerűtlen megjegyzésének hatására, miszerint ő, Joanne egyértelműen és tagadhatatlanul célzott rá, hogy a könyv a teljes szereplőgárda maradéktalan kiirtásával éri el tetőpontját.