Az élet farkasként

1.Fejezet(Félix élete)

- Félix, riadó! Ki az ágyból, megint itt vannak azok a rusnya dögök!-Ordította a vadász miközben puskát ragadva megindult kifelé. Fekete, göndör haját a sapka valamelyest eltakarta. Sötétzöld ruházatával sarkon fordult az ajtónál, és kiment a házból. Félix, a vadász fia nagy nehezen lehúzta magáról a takarót. Megcsapta bizony a téli -5°C... Vacogva nyúlt kabátjáért, ami az ágy melletti széken volt. Felült az ágyon, miközben nagyot ásított. Hófehér, édesanyjától örökölt haja a vállát csiklandozta.-Aj, megint le kell vágnom a hajam! - Mérgelődött magában. Kék szeme a bakancsára tévedt. Két percbe tellett, mire teljes felszereléssel, puskával együtt kiment a házból, egyenesen a hátsóudvarig. Ahol a farkasok megint 3 bárány kölyköt kaparintottak meg.
- Szép lövés volt! Látod azt a hófehér bundát, ami a hóba hullott? Jó kis pénzt fogunk még abból szerezni.-Dicsekedett az apa, miközben felvette a földről a lelőtt farkast. A fiú csak a száját húzta.
- Mit érdekel a pénz, három borjú megint hiányzik! Ráadásul a feketét is elvitték!-Panaszkodott.
- Ne legyél már ennyire ünneprontó, a bunda árán megosztozunk, vehetsz magadnak egy másik birkát.-Elindult befelé Félix apja.- Etesd meg ezeket is addig! Lenyúzom a farkast és elviszed a vásárra a bundáját-Beért.
- A többi pedig a kutyáé. Legalább engedné ki, elriasztaná a farkasokat... - Mérgelődött miközben a kost elkezdte az istállóba vezetni. Mikor ellátta a bárányokat a lovakhoz fordult.
Ellátta apja sötét pej kancáját, és felnyergelte a saját, koromfekete csődörét. Elindult lóháton kifelé, de a homloka megint koppant az ajtófélfában. -Áú!-Lehúzta mérgesen a fejét. Apja már kint várta, és a kezébe nyomta a bőrt. A farkasbundát a messzi városban szép pénzért egy gazdag nő vette meg. A pénz feléből vett egy kuvaszt magának, és elindult haza. Estére otthon apja nagyon nem örült a kuvasznak a puli mellé, de szó nélkül hagyta, mivel a fekete kiskutya a házban, a nagy hófehér pedig kint az istállóban kapott szállást. Egyebük nem volt, csak két kutyájuk, két lovuk, 8 nőstény juhuk, 1 kosuk és még 2 bárányuk volt. Félix édesanyja egy éve elhunyt. Apja a vadászatba és a farkasgyűlöletbe temette fájdalmát. Félix pedig, elzárkózott mindentől, teljesíti apja kéréseit, és alszik, ebből áll az élete. Nincs közel másik emberi lény, a házuk mögött egy hatalmas erdő, több nap kell ahhoz, hogy lóháton átmenjen rajta az ember, és a farkasok miatt veszélyes. A város is két és fél óra lovaglásnyira van tőlük, az erdővel ellentétes irányba. Itt élnek, egy veszélyes, kegyetlen erdő mellett, egyedül, fegyverekkel.

2. Fejezet (A mindent megváltoztató éjjel)

- Ma ne menj ki az erdőbe, fiam! Az átkok éjjele van - mondta Félixnek a vadász, miközben kiszedte a levest. Amaz csak a szemét forgatta. - Komolyan beszélek, veszélyes ma az erdő!

- Értem apa, kerülni fogom - vágta rá Félix ahogy meglátta apja dühös tekintetét. De gondolatban hozzátette: - Amíg el nem alszol...

A csontleves nem volt rossz. Félix mégis fintorogva válogatott a zöldségek közül. Nagyon válogatós volt... Eljött az este. Mindketten aludni tértek. Amikor Félix hallotta, hogy apja mély álomba merült, felöltözött és kilopózott. Egyenesen az erdőbe. Figyelte a teliholdat a fák közül. A hold egyszer csak vörösen felizzott. Félixet a szívbaj kerülgette, sosem látott még ilyet, és a következő tapasztalat még furcsább volt:
- Farkasok haltak meg általad. A gyilkos bűneidet megbántad? - Egy női hang volt, nem volt túl kedves, így Félix sem válaszolt kedvesen:
- Nem!
- Akkor meg fogod. De már késő lesz!-A hold vörössége kékbe, majd sárgába ment át. Kísértetiesen világította be a téli erdőt.-Változz át!-Kiáltotta a hang. Félix szeme lassan lecsukódott.
Nem tudja mikor tért magához. a hasán feküdt. Körülnézett kétségbeesve vette észre, hogy a ruhái mind ott hevernek körülötte darabokra tépve. Érdekes, mégsem fázott... Magára nézett. A várt nem túl izmos test helyett hófehér bundát látott. Nagyon megijedt. Külseje teljesen megváltozott. Hófehér farkas lett, és csak füle volt egy kicsit fekete. Erős, izmos testbe került kitűnő fogakkal.
Bő fél óra kellett neki, mire meg tudott mozdulni. Már lüktetően fájtak a végtagjai az ideges görcsöléstől, így hát megmozgatta őket.  Tett néhány lépést a hóban. Visszanézett a házra, de tudta, hogy nem mehet vissza, mert apja azonnal fegyvert fogna rá, és megölné. Így hát beljebb ment az erdőben. -Ó, most bánhatom az én hülye fejem! Kellet nekem eljönni?! Most itt fogok megfagyni ráadásul anyaszült meztelen vagyok! Jaj, ennél nagyobb büntetést nem kaphattam volna!- Mérgelődött gondolataiban. Egyszer csak elsuhant mellette valami. Odakapta a fejét, de nem látott semmit.
- Kkk..ki va...an ott?!-Kérdezte remegve.
- ch... Egy beijedős farkas! - jegyezte meg valaki barátságtalan, nagyképű hangon. Egy férfi volt az, egy férfi hangja... -Tehát kommunikálok az emberekkel?!.-Fordult meg F Félix fejében a gondolat.
- Elnézést, uram, mutatkozna?-A hang iszonyatos röhögésbe ment át.
- Uram, farkas vagyok, mint te. Vicces vagy... De nekem mennem kell, Amy letépi a fejem, ha nem érek oda a vadászathoz időben!.-Elrohant. Félix sóhajtott egyet, és újra útnak indult.

3. Fejezet(Az első nap)

Nem kellett sokat sétálnia, Emily és Zéró találkoztak vele.
- Szia öcsi! Új vagy itt? Még nem láttalak.-Üdvözölte udvariasan Zéró.
- Igen, új vagyok itt...
- Mennyire hasonlítasz Eloizára!-Sóhajtott fel Emily.-Ő is hófehér volt.
- És azok a mocskos vadászok képesek voltak kutyát venni a szőréből!-Mérgelődött Zéró. Félixet olyan érzés fogta el, mint még soha életében. Egyszerre félt és volt büszke, de nem látszott rajta egyik érzelem sem.
- Szegénykém, hogy át van fagyva!-Odament Hozzá Emily és egyik mellső lábával lenyomta a talajra, Félix kénytelen volt hasára feküdni a hóban. A két farkas a két oldalára ment, és melléfeküdtek. Testük melege Félix átfagyott testét is felmelegítették. - Így azért jobb, nem? - kérdezte Emily mosolyogva.
- D... De... - dideregve mondta Félix, ahogy felálltak tőle.
- Gyere, bemutatunk Szellőnek! - Ajánlotta fel Zéró a segítségüket. És el is vezették az öreg farkashoz. Ketten maradtak ott.
- Szia, a nevem Szellő.
- Félix vagyok.
- És mi járatban errefelé, barátom?-És így történt, hogy Félix elmesélte az öregnek, hogy hogy került oda.-Értem. Nos akkor kell egy kis segítség neked. Luna!-Mosolygott Szellő és hátrafordította a fejét. A fekete bundájú, fehér foltos fejű farkasszuka jött elő. Hallotta az egész történetet, és nem nézett jó szemmel Félixre, ellenben a fiúval.
- Igen, Szellő?
- Hívd ide a kölyköket, Líviáékat. Terjesszék el a történetet. És közben vezesd körbe ezt a farkast a területünkön! Te leszel Félix tanítója.-Adta ki a parancsot még mindig fekve, mint egy igazi király. A lány bólintott, de ahogy Félix mellett elment rávicsorgott. A másik farkast kirázta a hideg, egyrészt, mert nem vette tréfának a dolgot, másrészt nagyon is tetszett neki a másik farkas...
Először a párnak, Zérónak és Emily-nek mondta el, aztán az ő kölykeiknek, és utánuk a rosszcsontoknak. Legvégén Amy értesült róla. A másik gyönyörű farkasnőstény. Fekete bundája kicsit havas volt, és véres, mert nemrég volt vadászni. Épp egy elejtett őzet vonszolt a csapat felé.
- Szóval... - mondta vérfagyasztó dühvel a hangjában. - Te ölted meg az egyik legjobb barátnőmet. És Luna teljes családját...
- Sajnálom, ha tudom, hogy ez nektek ekkora fájdalommal jár... - Hajtotta le a fejét Félix
- Üres dumára nem vagyok kíváncsi! Majd ha érzelmek is lesznek benne tárgyalhatunk! Addig nem vagy farkas, és nem érdemled meg a pillantásunkat sem!-Már Amy is vicsorgott rá.
- Én vagyok a tanítója...-Sóhajtotta Luna.-Szóval, kölyök, segíts Amynak, és vigyétek el a szarvast a falkához!-Otthagyta őket.
- Na, fogd, és húzd!-Mondta Amy, aztán a szájába vette az őz egyik hátsó lábát, és húzta maga után, miközben hátrafelé ment. Félix csak nézett rá. Amy elengedte az őzet, és ránézett a másik farkasra.- Milyen nyelven mondjam, hogy segíts?!
- Én azt a véres izét, tuti nem veszem a számba!
- ch....Miért nem csodálkozom?...-Újra vonszolni kezdte a zsákmányát. Félix csak nézte, hogy egyedül szenved vele. Fejével elkezdte lökdösni az állatot.-Hát, ez nagyon nagy segítség!-Mondta Amy és elengedte az őzet.-Akkor vidd fel a falkához!-Legnagyobb meglepődésére, Félix elcipelte a falkához. Ő pedig ment vele, lihegve a kergetéstől, ami megvédte zsákmányukat egy éhes vaddisznócsaládtól. A zsákmányt Gergő vette át, Krisztián pedig Amyhoz ment.
- Bocs, hogy otthagytalak, szívem.-Egy vicsorgás és morgás volt a válasza Amynak Krisz mondatára.-Sajnálom, de tényleg!
- Na persze!-Elvonult a saját kis sziklájára feküdt és lihegett tovább. Líviáék is hazajöttek folytonos játékuk most sem maradt abba. Egyszer az egyik, másszor a másik feküdt a hóban, de jól szórakoztak.
Fél óra telt el, Luna odament Félixhez.
- Kaja van.-Mondta a lány.
- Akkor kérek egy nagy tányér sülkrumplit és egy pohár forró teát.-Jelentette ki vacogva Félix.
- Te mennyire vagy megveszve?!-Kérdezte értetlen pofával Luna.-A kaja a barlangban van. De neked mindjárt kihozom, nem érdemled meg, hogy betedd oda a mancsod!-Tette hozzá szemrehányóan, majd bevonult a meleg, vízforrásban gazdag barlang felé. Majd kijött és az őz egyik hátsó lábát Félix elé rakta. A testrészből még folyt a vér.-Jó étvágyat!
- Fúj! Ezt te meg tudod enni?!... Hát az én torkomon nem csúszik le, az biztos.-Fintorogva megszagolta, majd otthagyta a húst. Luna pedig nekilátott elfogyasztani. Aznap éjjel egyedül aludt kint, a barlang előtt. A barlangban meleg volt, hála a végén feltörő forrásnak, de az tavacskát alkotva a barlang végében maradt. Így nemhogy melegedni, de vizet inni sem tudott Félix. A hasát marta az éhség, de nem volt gusztusa a félig megevett őzlábhoz.



4. Fejezet (Haladás)

Másnap reggel cudar fagy volt. Még Félixet is beengedték a barlangba, viszont a tó közelébe se mehetett. Csak annyira engedték be, amennyire az életben maradásához muszáj volt. Senkit nem érdekelt, hogy az, aki a több, mint 30 fős falkájukból 13 főset csinált, fázik. A kölykök még kérték a szüleiket, de ők nem nagyon foglalkoztak vele.  A rosszcsontok kuncogtak a róla alkotott ostoba vicceiken, A két fekete nőstényt meg hidegen hagyta az idegen hím. És Félix bánatára, Amy Krisztián, Luna pedig Kowl mellett aludt. Ő pedig kint vacogott egyedül egész éjjel. A reggeli megint nem esett kedvére, pedig most a vadkan oldalából kapott egy darabot. Egész délelőtt lustálkodott, azon gondolkodott csak, hogy hol feküdjön. Luna eléggé megelégelte a semmittevését.
- Kelj fel, és gyere velem.-Jelentette ki a nőstény, de Félix csak a száját húzta.-Mondom talpra, és gyere velem!-Ismételte meg feszültebb hangnemben.
- Jól, van jól van. Nem kell rögtön leharapni a fejem!-Nagy nehezen feltápászkodott.-Mit csinálunk?
- Megtanulsz vadászni - jelentette ki hidegen.
- Én vadászni?!... Remélem, ezt nem gondolod komolyan...
- Pedig de.
- Na azt várd meg... - Erre Luna a fejére harapott. Félix felnyüszített.
- Kérek egy kis tiszteletet! A tanítód vagyok, több tapasztalatom van a farkas életben és nem öltem meg egy fajtársamat sem!-A végére már morgott és erősen vicsorgott.
- Bocsánat! Bocsánat!-Félix a hó alatt lévő földig lapult. Luna elhallgatott, majd elindult.
- A hó majd lemossa rólad a vért, ha pofára esel kergetés közben.-Mondta enyhe dühvel a hangjában Luna.
- Vért?! Én vérzek?!
-Ne mond, hogy még soha nem sérültél meg?!
- Képzeld, nem!
- Hallgass el! ott egy nyúl. Látod?
- Látom.
- Fogd meg!
- Hogyan?
- Hát biztos nem fog odamenni hozzád, ha elkezded mondani neki, hogy ingyombingyom nyuszikám, legyél a vacsorám...
- Komolyan kérdeztem, hogy hogyan csináljam! Nincs itt a puskám...
- De. A sebesség a lábad, a fogaid meg a sebző. Elkapod, elharapod a nyakát és idehozod nekem!
- De én nem tudom...
- Eredj!-Már egy kicsit hangosabba és vicsorogva mondta. Félixnek inába szállt a bátorsága. Elkezdett Futni a nyúl után, de a feje egy fának koppant. Azt várta, hogy Luna nevessen rajta, de nem. A farkas a hóba dugta a fejét. Visszament hozzá.
- Hát ez nem sikerült....-Mondta Luna kivéve a fejét a hóból.
- Nem... Megmutatod hogyan kell?
- Igen, de csak egyszer!
- Oké. - Elindultak és egy másik nyulat találtak hamarosan. Luna nekilódult, két másodperc múlva az élő nyúllal a szájában tért vissza Félixhez. Nem engedte el a nyulat, úgy szólalt meg:
- Most te jössz!-Ezzel letette a nyulat. Az elfutott, Félix utána. De még mindig a kisebb állat volt gyorsabb.
- Gyakorolj, ha sikerült egyet elkapni, mutasd meg!-Utasította Luna és faképnél hagyta. Még 6-szor próbálkozott, amikor egy sántító nyulat vett észre. Ezt végre sikerült elkapni. Teljesen kimerülve lihegett. Szájába vette a nyulat és elindult vele a barlang felé. Amikor odaért Luna elé rakta a zsákmányt.
- Szép volt.. Nem hittem, hogy ma zsákmányod is lesz. Jó étvágyat hozzá.
- Tehát ezt magamnak fogtam?!
- Éhes vagy?
- Igen.
- Akkor igen.
- De ezt nem eszem meg!....
- Akkor éhezel.. Engem ugyan nem érdekel. A tegnapi disznóból még van egy adagnyi nekem is....
- Akkor sem kérem, tiéd a nyúl, te kérted!
- Igen, hogy lássam, sikerült-e.... Na, vidd innen és fald fel.-Bement a barlang árnyékába, és leheveredett a forrás mellé a melegbe.
Amy épp a disznó koponyáját ropogtatta és az agyvelőt tömte magába. Ő volt a falka legjobb, és egyetlen sikeres vadásza, így neki jutott a legfinomabb falat. Az étkezést azonban mindig Szellő kezdte. Félix fintorgott ahogy a vér csöpögött Amy szájából, miközben a göcsörtös agyvelő majdnem, hogy egyben csúszott le a torkán. Nem bírta a szörnyű látványt. Felkapta a nyulat és elszaladt olyan messzire, ahol nem hallja a mohó csámcsogást és a csont ropogását. A gyomrát már nagyon égette az éhség. Úgy döntött megkóstolja a nyúlhúst nyersen. Neki is látott. Leharapta a bal mellső lábát. A meleg vér össze-vissza spriccelte. a hús meleg és meglepően ízletes volt. Hamar befalta a nyulat. Viszont meg sem tudott mozdulni utána. Elkezdte magáról eltávolítani a vért a hideg, de már megszokott hóba törölve. Estére visszacammogott a barlanghoz. A barlang elé lefeküdt. De ekkor Luna ment oda hozzá.
- Megbeszéltük az ügyedet. Szeretnél még egy esélyt?
- Hogy ne szeretnék?
- Akkor gyere be.-Mondta, és Félixxel együtt ment vissza a barlangba. Jó meleg volt bent kb 20°C.
Bár még nem aludt egyik nőstény mellett sem, Félix boldog volt, hogy kaphat egy második esélyt.