Az álom folytatódik II.

Ezután, legközelebb Csilla születésnapján szaladtunk így össze. Aztán tavasszal, amikor a névnapom volt. És tavasz közepén, amikor Csilla névnapja volt. Ekkor tájt jutott eszébe Csillának, hogy nyáron, el kéne menni valahova nyaralni. Jó-jó, de ahhoz kísérő kell. – válaszoltam a felvetésre. És lehet, hogy nem is egy. – folytattam. Na és? – kérdezett Csilla, és így folytatta. Szerintem Bea és Lina, tökéletes kísérők lennének. Mondasz valamit. – helyeseltem Csilla ötletére. Megkérdezzük őket, hogy, el vállalnák e, aztán kinézzük a megfelelő helyet, és választunk egy időpontot. – fejeztem be. Oké! Este meg is kérdezhetjük Beát. Aztán holnap felhívjuk Linát, és tőle is megkérdezzük. Eljött az este. Bea jött fürdetni. Mialatt vetkőztetett, felvezettük ötletünket. Mi szerint, szeretnénk Csillával elmenni, nyaralni valahová. Jó ötlet! Benne vagyok! – vágta rá kérdés nélkül Bea. Megyek veletek. Mindketten meglepődtünk, mert még meg se kérdeztük, hogy vállalná-e. Szuper! – tört ki belőlünk. De egyedül nem leszek elég, egy ilyen útra. – tette hozzá Bea. Tudjuk. – feleltük. Linára gondoltunk másik kísérőnek. – mondtam én. Na persze! – jegyezte meg gúnyosan Bea. Ki másra gondolhattál? – és elmosolyodott. Csilla tudta, mire ez a gúnyolódás. De nem zavarta. Sőt! Ő is megszólalt. Nekem sincs ellenemre, hogy Lina is velünk jöjjön. – mondta Csilla. Jól van. Találjátok ki, hogy hova, és mikor akartok menni! Úgy intézem a szabadságomat. – szólt ismét Bea. Aztán elvitt fürdeni. Hálám jeléül, hogy kérés nélkül igent mondott, a fürdés alatt megcsókoltam. Csilla meg a szobában várt. Másnap délután, mikor már úgy gondoltam, hogy Lina haza ért a munkából, felhívtam. Előadtam a tervünket. Neki sem volt ellenvetése. Ezek után, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam, az internet világába. Kerestem a nyári megfizethető, üdülési lehetőségeket. A második fő szempont, az akadálymentesség volt. Hosszas keresgélés után, megtaláltam a megfelelő helyet, ahol nyáron eltölthetünk tíz napot. Megbeszéltem a három lánnyal. Senkinek nem volt, semmilyen aggálya. E-maileztem, telefonáltam, hogy részletesen megbeszéljek mindent, az üdülés szervezővel. Július második, és harmadik hetében megyünk Gyulára, egy kétszobás, szállodai apartmanba. Mikor ezt letárgyaltam, kezdhettem az utazást szervezni. Vagy emelővel ellátott kocsit kellett kérnem a vasút társaságtól, vagy emelő szerkezetet mindkét állomásra. Oda, és a visszaútra is. Mivel elég hamar elkezdtem szervezni, még tudtak biztosítani emelős vagont. Nem volt más hátra, mint várni a nyarat. Lina is egyre többet jött megint, látogatni. Ilyenkor, az egész hétvégét, velünk töltötte. Gyakorolta, hogy kell, két mozgássérülttel együtt lenni, több napon át. Lassan, és nehezen, jött el a várva várt nap, Július nyolcadika. Előző napokban apránként, nővéri segédlettel, elkezdtünk bepakolni az útra, hogy a nagy napon, már csak kerekes székeinkre kelljen akasztani a hátizsákokat, és elindulhassunk a nagy kalandra. Nyolcadika reggel hat óra. Egyikünk se tud aludni. A nővér meg csak hét óra után jön. Szeretgetjük egymást egy kicsit, aztán jön a meglepetés. Bea jön segíteni a nappalos nővérnek. Hát Te? – kérdeztük meglepetten. Nyugi! Nem dolgozom, csak segítek a kolléganőnek. Hamar összerántanak bennünket. Nincs idő reggelizni. A büfében vettünk némi enni, és innivalót. Megérkezett Lina is. Na, akkor most, hogy jutunk ki az állomásra? Taxival. Még szerencse, hogy én is a szoba kocsimmal indultam el. Kértünk egy speciális kocsit, ami kis idő múlva, meg is érkezett. Beültettek engem és Csillát a taxiba, és a tolókocsikat, felrakták a tető csomagtartóra. A csomagokat meg a hátsó, csomagtérbe helyezték el. Beült a két kísérő is, és elindultunk a pályaudvarra. Miután kiszálltunk a taxiból, a jegypénztárhoz siettünk. Megkaptuk a jegyeket, és az infót, hogy melyik vágányról indul a vonatunk. Oda mentünk, és már vártak minket. Csillát és engem beemeltek az emelő szerkezettel, a két lány, meg a másik ajtón szállt fel a vonatra. Mi is kiültünk az ülésekre. A kocsikat meg összecsuktuk, és stabilan letámasztották a lányok. Perceken belül elindultunk úti célunk felé. Elővettük a reggelire vett szendvicseket, és elfogyasztottuk. Zakatoltunk egyre távolabb Pesttől. Három óra zötykölődés után, megérkeztünk Gyulára. Leszedtek bennünket a vonatról, és elindultunk a szállodát megkeresni. Egy taxis megkérdezte, hova tartunk.                                                        Elmondtuk, mire Ő azt mondta, hát, az gyalog messze van. Mit volt mit tenni, beültünk a taxiba, és elvitettük magunkat a szálláshelyünkre. Olcsón megúsztuk. Mikor bementünk a szálloda halljába, a recepciós kérdés nélkül tudta, hogy kik vagyunk. Kitöltöttük a bejelentkezési lapokat, és megkaptuk a kétszobás apartman kulcsát. Megkérdeztük, hol juthatnánk valami ebéd féléhez. Azt mondta, két sarokra innen, van egy kisvendéglő. Bea és Lina felvitték a csomagokat a szobába, és elindultunk, hogy megkeressük a vendéglőt. Könnyen meg is találtuk. Szívélyesen fogadtak bennünket. Megnéztük az étlapot, és mindenki választott magának valamit. Kb. egy órát töltöttünk el az ebéddel. Visszamentünk a szállodába, és megkérdeztük, hogy mikor vannak az étkezések. Félpanziós ellátást kértünk, ami állt egy reggeliből, és egy vacsorából. A vacsora meleg étel volt. Felmentünk a szobába, és eldöntöttük, ki hol alszik. Aztán a lányok kipakoltak a táskákból. Ezután, felfedező útra indultunk. Saját strandja volt a szállodának. Sőt, még épületen belül is volt medence. Rossz idő esetére. Miután felfedeztük mi hol van, beültünk a bárba. Megittunk egy-két sört. Aztán vacsoránál, elfoglaltuk a nekünk szánt asztalt, és azt ettünk, amit elénk raktak. Ezután egy étlapon be kellett jelölni, hogy másnap ki mit kér reggelire, illetve vacsorára. Vacsora után felmentünk a szobába, és elkezdődött a szokásos esti műsor. Fürdés, és lefekvés. Korán mentünk aludni, mert kifárasztott az utazás mindenkit. Egymásba nyíló két szoba volt, egy fürdő, és egy toalett. A szobákba franciaágy volt. Hamar elaludtunk. Én Csilla mellett, a másik két lány, meg a másik szobába. Másnap későn ébredtünk. Éppen elkészültünk reggelire. Reggeli után, megbeszéltük, hogy mit csináljunk. Jó idő volt, így strandoltunk a szálloda medencéjében. Egy valamire nem gondoltunk, mégpedig arra, hogy megéhezünk. Büfé meg nem volt a strandon. Bea és Lina felmentek a szobába, magukra kaptak valamit, és elmentek élelmet felkutatni. Egy óra múlva értek vissza. Mi meg majd megfőttünk a strandon. Mielőtt neki láttunk volna elpusztítani, amit ebéd gyanánt hoztak, felváltva bevittek bennünket a medencébe, hogy lehűtsük magunkat. Délután négy óráig voltunk a strandnak nevezett medencés parkban, a szálloda területén. Ekkor felmentünk a szobába, hogy lezuhanyozzunk, és elkészüljünk a vacsoráig. Hat órakor volt a vacsora. Nem volt kedvünk a szobába menni, így hát, elindultunk, hogy keressünk valami szórakozó helyet. Találtunk is egy diszkót, nem messze a szállástól. Ugyanúgy szórakoztunk, táncoltunk, mint szilveszterkor az otthonban. Jól éreztük magunkat. Hajnali kettő után keveredtünk „haza”. Volt bennünk egy kis alkohol, ezért nem számított semmi. Ezen az éjszakán, hálótársat cseréltünk. Én aludtam régi szerelmemmel, Csilla meg Beával. Reggel mikor felébredtünk, Lina kikezdett velem. Tudta, hogy nem hagy hidegen a közeledése. Még jó, hogy a többiek aludtak a másik szobában. Mire felébredtek, mi már, mindennel elkészültünk. Megvártuk, míg elkészülnek, és együtt mentünk le reggelizni. Ma nem volt strandolós idő, úgyhogy bebarangoltuk a környéket, és feltankoltunk némi hideg élelemből. Volt egy kis hűtő az apartmanba, így több dolgot el tudtunk tárolni. Kora délután visszamentünk a szállásra, és ettünk egy pár falatot. Bea és Lina szerettek volna úszni, ezért lementek az alagsorba a belső medencét kipróbálni. Addig mi Csillával, egymással foglalkoztunk. Miután visszajöttek, lezuhanyoztak, és nekünk is segítettek megfürdeni. És már megint vacsoraidő volt. Ma este nem mentünk szórakozni, mert a lányok elfáradtak a délelőtti kirándulásban, és a délutáni úszásban. Ittunk egy pár kortyot a délelőtt feltankolt italból, és elvoltunk együtt, mind a négyen, éjjel tizenegyig. Ekkor befejeztük a harmadik napot. Rohamléptekben ment az idő. Már csak kereken, egy hét volt az üdülésből. Volt jó idő is, de rosszabb is. Amikor jó idő volt, a strandon töltöttük a napot. Rosszabb időbe, meg a szálloda különböző helyein. Esténként meg a lányok, felváltva töltötték velem az éjszakát. Ők ezt megbeszélték egymás között. Nekem meg legalább, változatos volt. Utolsó nap, reggeli után indultunk vissza Pestre. Taxi vitt ki a vonathoz. A három órás út alatt, megbeszéltük az elmúlt tíz napot. Jól éreztük magunkat. Kár, hogy vége. Nem kell, hogy vége legyen! – mondta Lina.                    Én két hét szabadságot vettem ki. Én is. – mondta Bea. Na! Akkor nem az otthon felé vesszük az irányt Pesten, hanem az én lakásomra megyünk. – mondta Lina. Voltunk már így négyen együtt. Akkor is elfértünk. Most is el fogunk. – fejezte be Lina. Mind hárman megköszöntük a meghívást, és elfogadtuk. Lassan megérkeztünk Pestre. Az állomáson fogtunk egy taxit, és Lina házához vitettük magunkat. Kezdtünk megéhezni, mivel már ebédidő volt. De semmi nincs itthon. – mondta Lina. Rendeljünk pizzát! – jött az ötlet. Lina fogta a telefonját, és tárcsázta a pizzásokat. Háromnegyed óra múlva, már ehettünk is. Viszont most el kell mennem, vásárolni, ha a többi napon is enni akarunk. – mondta Lina, miután elfogyasztottuk a pizzát. Megyek veled! – mondta Bea. A fiatalok el lesznek egyedül. Igaz? – kérdezte Bea. Persze. Elvagyunk. – mondtuk Csillával. Helyezzétek magatokat kényelembe! Segítünk. Menjetek a franciaágyra! – mondta Lina, és már tolt is a szobába. Bea meg Csillát hozta ugyanoda. Aztán fogtak egy nagy szatyrot, és elindultak vásárolni. Addig mi, egymással foglalkoztunk. Délután három óra körül ért vissza a két
lány. Elpakolták, amit vettek, és elkezdték átrendezni a szobát. Megint áthozták a kisszobából a heverőt, és a franciaágy mellé rakták. Akár csak tavaly. Négy órakor végeztek a pakolással. Holt fáradtan rogytak mellénk, a heverővel megnagyobbított fekhelyre. Szerda délután volt. Pihentünk egy kicsit, majd este hat órakor, elkezdtük az esti szertartást. Vacsora, fürdetések, aztán megbeszéltük, ki, hol alszik. Lina vállalta, hogy Ő alszik a heverőn. Végül is már megszokta. Amikor egyedül van, mindig azon alszik. Mellette aludt Bea, aztán én, és legbelül Csilla. Már megint kifogtam a tuti helyet. Hamar elaludtunk. Csütörtök reggel mikor felébredtünk, már csak hármasban voltunk Beával. Régi nagy szerelmem, már a konyhában tevékenykedett. Bea is felkelt, és rendbe szedte magát. Addig mi szeretgettük egymást Csillával. Aztán mikor Bea elkészült, megkérdezte. Ki lesz az első? Kit szedjek ki előbb az ágyból? Engem! – szólalt meg Csilla. Oké. Akkor mássz ide az ágy szélére! – mondta Bea. Csilla keresztül mászott rajtam, de nem hagyta ki, hogy hozzám ne érjen. Egyedül maradtam azon a nagy fekhelyen. Végig gurultam rajta, és beszippantottam a lányok illatát. Mire Bea visszahozta Csillát, már én is az ágy szélén voltam. Bea segített Csillának felöltözni, aztán engem vitt ki mosakodni. Utána engem is felöltöztetett. Közben Lina elkészült a reggelivel, és a nappaliban terített meg. Jó idő volt, ezért reggeli után, fürdőruhát vettünk, és kimentünk az udvarra napozni. Kivittük a nagy pokrócot, és Lina segített Beának kiszedni minket a tolókocsikból. Aztán visszament főzni. Amikor melegünk volt, Bea elkérte Linától a pisztolyos locsolót, és Csillát, és engem is azzal vizezett be. Ő maga, meg a kerti zuhanynál hűsítette magát. Egyszer csak, megjelent Lina bikiniben, három üveg, sörrel. Gondolom, szomjasak vagytok. Hoztam inni. – mondta, és a kezünkbe nyomta az üvegeket. Majd elszaladt a kerti zuhanyhoz, és felfrissítette magát. Addig maradt velünk, amíg egy kicsit meg nem száradt, aztán visszament a házba. Legközelebb akkor jött ki, amikor elkészült az ebéddel. Akkor is csak azért, hogy szóljon, mehetünk enni. Na, meg persze, segített Beának, visszarakni minket a tolókocsikba, és bevinni a házba. Ebéd után, a két „kedves nővér” elmosogatott. Később, mind a négyen kimentünk a kertbe napozni. Egyszer csak Lina felpattant, és elindult a ház felé. Édesem! Ha már úgyis bemész, hoznál inni? – szaladt ki a számon. Bea és Csilla, csak nézett. Csillának szikrákat szórtak a szemei. Persze drágám. – jött a spontán reagálás. Azért indultam. – mondta Lina. Lina válaszának első mondatára, Csilla még jobban felkapta a fejét. Tudtam, hogy olyan párbeszéd zajlott le köztünk, amilyen már régen nem. De Lina bikinis látványa, emlékeztetett a rég múltra. Aztán mikor Lina bement a házba, Csillára néztem bűnbánó szemekkel, és megszólaltam. Bocs drágám. Ez a régi reflex volt. És megcsókoltam. A csók közben visszajött Lina. Akkor esett le neki, hogy milyen párbeszéd zajlott le köztünk az előbb. És Ő is elkezdett mentegetőzni Csillának. Nem rád haragszom, hanem erre a Casanovára. – mutatott rám kedvesem. Nem tudja, hogy éppen kivel él. – folytatta Csilla. Te csak reflexből reagáltál arra, amit mondott. – fejezte be mondandóját Csilla.                                      Szerintem Ő is csak reflexből szólított így. – vett védelmébe Lina. Milyen érdekes. Ő is pont ugyanezt mondta az előbb. – szólalt meg újra Csilla. Bea nem bírta tovább. Ő is megszólalt. Ne rugózzatok már ennyit egy elszóláson! Megtörtént. Felejtsétek el, és kész! Ezután fagyos hangulatban telt a délután. Este is csak Bea segített a fürdésnél, mindkettőnknek. Az ágyban meg helyet kellett cserélnem Beával. Most Ő aludt Csilla mellett. Péntek reggel. Lina már megint korábban kelt, mint mi. Bea is felébredt, és kiment a szobából. Ketten maradtunk Csillával. Ő jött oda hozzám, és csókolt meg. Ne haragudj a tegnapiért! – szólalt meg. Tudom, nem könnyű elfelejteni a régi, nagy szerelmedet, főleg ha még látod is. És ráadásul, jóban is vagytok. – folytatta kedvesem. Veled se ellenséges. – szólaltam meg én is most már. Tudom. – felelte Csilla. Bejött Bea, és látta, hogy egymás mellett vagyunk. Látom, szent a béke. – mondta. Igen. – feleltük egyszerre. Na, jól van! Akkor lehet felkelni! – adta ki az utasítást, segítőnk. Most én mozdultam meg előbb. Velem kezdte a reggeli tortúrát Bea. Később, Csillát is összeszedte. Ezalatt Lina, elkészítette a reggelit. Reggeli alatt, Csilla elnézést kért Linától, a tegnapi hangulat rontásért. Semmi baj! Túl éltük. – mondta Lina, és megpuszilta Csillát. Reggeli után, megint strandoltunk az udvaron. Bea néha bement, hogy megkérdezze, nem kell-e valamit segíteni. De Lina mindig elzavarta napozni. Csak ebéd után engedte meg, hogy Bea is beszálljon a mosogatásba. Aztán délután, megint négyesbe napoztunk. Este a fürdésnél, Csilla felajánlotta a lányoknak, hogy ketten fürdessenek meg. Ő majd fürdik egyedül, csak valaki tolja ki a kocsival, meg hozza be. Felcsillant a szemem a mondat hallatán. Már megint két bomba nő fog kényeztetni. Úgy is lett. Bea és Lina is bejött velem a kádba. És nem fürdőruhában. Lina mosott elöl. Mindenemet. Meg is volt az eredménye. Álltam, mint a cövek. Még akkor is, amikor bementünk a szobába. Észre vette ezt Csilla is. Lányok! Így hagyjátok? – kérdezte szerszámomra mutatva. Majd Te elsütöd. – mondta Lina. Én? Nem én állítottam fel. – védekezett Csilla. Süsse el az, aki betárazta. Sejtette, hogy Lina volt a tettes. Én most elmegyek fürdeni, ezalatt azt csináltok vele, amit akartok. – fejezte be mondandóját, partnerem. Hogy süssem el? - kérdezte Lina. Ahogy neked jól esik. – szólt még vissza Csilla. Lina rám nézett, és tudtam, most végem. Miközben lovagolt, azt mondta: Már bánom, hogy tavaly észrevétlenül leléptem. Én is. – mondtam lihegve. Erre megcsókolt. Ekkor lépett be Bea. Szerencsére egyedül volt. Kicsit meglepődött, de nem szólt semmit. Csilla előtt is hallgatott róla, mit látott. Ebben a tudatban tértünk nyugovóra. Másnap reggel, szinte egyszerre ébredt mindenki. Szombat volt. Az utolsó hétvége, a nyaralásból. Lina felkelt, és a másik szobában kinyitotta az ablakot. Jó idő van! – kiabált át. Pár perc múlva becsukta az ablakot, és visszajött a nagyszobába. Menjünk strandra! – szólalt meg az ajtóból. Bírod még a strapát? – kérdeztem. Két hete csak velünk foglalkozol. – mondtam. Ne aggódj drágám! Bírom a strapát. Meg edződtem, mióta veled vagyok. – mondta Lina. Én észre vettem mit mondott, de direkt nem néztem Csillára. Nem akartam megint bonyodalmat. Én meg a melóba edződtem meg. – szólalt meg gyorsan Bea. Ő is észre vette Lina elszólását. Akkor menjünk! – szólalt meg ismét Lina. Úgyis már csak ma mehetünk. Holnap vissza kell mennetek. – mondta, miközben rám nézett. Gyorsan összeszedem magam, aztán csinálok néhány szendvicset, és bepakolom a lepedőket, amíg ti elkészültök Beával. Rendben? – nézett Beára. Persze. – helyeselt Bea. Megvártuk, míg Lina elkészül a mosakodással, aztán Bea ment. Utána következtünk mi Csillával. És, hogy ne veszítsünk több időt, a reggelit is elcsomagolta Lina. Majd a strandon eszünk. – mondta. Így is majdnem kilenc óra volt, mire elindultunk. Egy óra volt az út, a strandra. Tíz óra előtt értünk ki, és már alig találtunk helyet. Miután a két segítő lány leterítette a lepedőket, és levetkőztettek minket és magukról is levették a ruhát, neki álltunk reggelizni. Inni valót nem hoztunk, mert nem akartuk nehezíteni a csomagot. Majd veszünk a büfében. Pihentünk, és melegedtünk egy kicsit, mert „tele hassal” nem lehet fürdeni, menni. Egyszer csak, megszólalt a két önkéntes gondozó. Ki akar fürdeni? Lányoké az elsőbbség. – vágtam rá hirtelen. Oké. Akkor megyek én. – mondta Csilla.                          Bea és Lina beültették Csillát a kocsijába, és elindultak vele a medencéhez. Később Bea jött vissza hozzám. Elkezdtünk beszélgetni. Izzik köztetek a levegő. – mondta. Kire gondolsz? – kérdeztem vissza. Linára és rád. – válaszolta. Észre vettem ám, hogy szóltatok egymáshoz többször is. Még mindig szereted? – kérdezte Bea. Éreztem, hogy elvörösödöm. Rám nézett, és azt mondta. Szereted. Látom. És tegnap se csak simán szex volt. Különben nem csókoltad volna meg. Erre muszáj voltam már reagálni. Szeretem Csillát is, de nem annyira, mint Linát szerettem régen. Az látszik. – folytatta Bea. Visszafogadnád, ha Ő is akarná? – kérdezősködött tovább Bea. Nem tudtam mit feleljek, de belül éreztem, hogy igen lenne a válaszom. Végül csak annyit mondtam, nem tudom. Itt megszakadt a beszélgetésünk, mert Beának menni kellett segíteni, Csillát kihozni a vízből. Visszahozták Csillát a lepedőre, és Bea megkérdezte miközben rám nézett. Akarsz Te is menni? Mehetünk. – válaszoltam. Beraktak a kocsiba, és elindultunk a medencéhez. Útközben Bea megkérdezte Linát. Itt maradsz vele? Nekem most nincs kedvem fürdeni. – folytatta. Persze! – felelte Lina nagy lelkesen. Tudtam mire megy ki a játék. A medencénél Bea fogott egy erős fiút, aki segített neki engem bevinni a vízbe. Aztán kettesben hagyott Linával. Próbáltam nem hozzá érni Linához, de hogy nehogy eldőljek, keresni kellett valami támasztékot. Jobb híján, a padkára támaszkodtam, amin ültem. Lina megfogta a vállam, és megszólalt. Látom nem vagy valami stabil. Felállt mellőlem, és szembe helyezkedett velem. Fogd meg a derekam! Én meg fogom a vállad, hogy el ne dőlj. Ahogy megérintettük egymást, egymás szemébe néztünk. Szeretlek! Vissza akarlak kapni. – mondta Lina. Nem kellett volna lelépni. – mondtam keménykedve, de belül éreztem, inkább megcsókolnám. Rossz ötlet volt. Bocsánat! – mondta kétségbe esetten. Hogy tegyem jóvá? – érdeklődött. Nem tudom. Találd ki! – mondtam most már enyhébb hangon. Elvette egyik kezét a vállamról, és a fürdőnadrágom felé közelített vele. Textilen keresztül megmarkolta a csomagot, amit talált. Még szerencse, hogy nem voltak a közelünkbe, és Csilla - ék se láttak semmit
a partról. Elkezdte masszírozni. Aztán benyúlt fürdőgatyámba, és elkapta vesszőmet. Elkezdte húzogatni rajta a bőrt. Nekem se kellett több. Én is benyúltam tangájába, és elkezdtem izgatni. Szinte egyszerre élveztünk el. Én is szeretlek! – mondtam az élvezet után. Leguggolt, hogy a feje se látszódjon a partról, és megcsókoltuk egymást. Hiányoztál. Te is nekem. – mondtuk egymásnak. Higgadjunk le, aztán menjünk csak vissza a többiekhez! – mondtam. Pár percet még lubickoltunk, aztán Lina intett Beának, hogy jöjjön segíteni. Egy másik erős fiúval jött Bea, és kiszedtek a vízből. Visszamentünk Csillához. Megszomjaztam. – szólaltam meg, miután a lepedőre kerültem. Én is. – kontrázott rá Csilla. Bea és Lina felállt, és elmentek a büfébe inni valóért. Négy pohár sörrel tértek vissza. Megittuk, és napoztunk tovább. Később Bea kérdezte meg. Ki jön velem fürdeni? Csillára nézett, mintha azt mondaná, gyere, hagyjuk őket kettesben. Nem ezért, de Csilla jelentkezett, hogy Ő szívesen menne megint a medencébe. Lina segített Beának, aztán vissza szaladt hozzám. Végre megint kettesben. – mondta. Igen, de ne feledd, hogy itt könnyebben megláthatnak, mint a vízben. – mondtam óvatosságból. Nem akarok botrányt. Tudom. Én sem. – felelte Lina, és közben finoman hozzám ért. Olyan érzéssel ért hozzám, hogy a szerszámom elkezdett mozgolódni a gatyámban. Elhúztam a kezem, nehogy tovább nőjön a gatyámon a dudor. De nem tudtam kikapcsolni magam, ezért maradt a domb a gatyámon még akkor is, amikor Bea - ék visszajöttek. Bea észre vette a változást, és rögtön invitált, hogy menjek most én, Ő vele. Bevittek a medencébe, és amikor ketten maradtunk, Bea megszólalt. Mi történt? Mert valami történt, azt látom. Látványos jele van. – mutatott a víz alá. Az előbb, itt a medencében össze jöttünk, de azt kivédtük. Aztán a parton újra hozzám ért, és ez lett belőle. – mondtam. Segítsek rajtad, hogy Csilla ne vegye észre? Megtennéd? Miért ne? Amikor fürdetlek, akkor is hozzád érek. Már nyúlt is gatyámba. Így védtétek ki az előbb is? – érdeklődött közben Bea. Hasonló módon. – válaszoltam zihálva. Miben különbözött az előző? – kérdezte, és közben abbahagyta a kielégítést.                                              Abban, hogy akkor én is kielégítettem őt. – feleltem. Azt én se bánnám. – mondta, és újra neki látott az előbbi műveletnek. Be nyúltam hát, Bea bugyijába, és elkezdtem izgatni. Közben kiürült a medence. Mindenki elment ebédelni. Bea kinézett a partra, és látta, hogy nem figyel senki. Letolta bugyiját, és az ölembe ült. Addig mozgott rajtam, amíg mindketten elélveztünk. Ez jól esett. – mondta, miközben rendbe szedte magát. Aztán el ne áruld a csajoknak, hogy mit csináltunk! – mondta. Dehogy árulom! Nem vagyok saját magam ellensége. – feleltem. Lehiggadtunk, és visszamentünk a partra. Előkerültek az ebédre szánt szendvicsek. Jó ízűen megettük, és ittunk rá, egy újabb pohár sört. Még vagy kétszer bementünk a vízbe, mielőtt este felé haza indultunk volna. Hat óra előtt indultunk vissza Lina házába. Hét óra után, már vacsoráztunk otthon. Aztán fürdés, és lefekvés. Kilenckor mindenki ágyban volt. Tíz óráig még néztünk valamit a tv-n, aztán elaludtunk. Vasárnap. Szabadságunk utolsó pár órája. Mindnyájan későn ébredtünk. A tegnapi strand kivette az erőnket. Mint mindig, amióta Lina házában vagyunk, most is a házigazda kelt fel először. Mire mi elkészültünk, Ő már a reggelit tálalta. Reggeli közben nosztalgiáztunk egy kicsit. Visszagondoltunk az elmúlt két hétre. Milyen jó is volt Gyulán, aztán meg ez a négy nap, Lina vendéglátásában. Mindnyájan megköszöntük neki, hogy befogadott minket. Reggeli végén, megkérdezte, mi legyen az ebéd. Ma már ne főzz! – mondtuk egyszerre. Ma Te leszel a mi vendégünk. Mire gondoltok? – kérdezte nagy érdeklődéssel. Van valami étterem a környéken? Ezt még én se tudtam, mert soha nem voltunk étterembe, amikor itt laktam. Igen. Van. Na, akkor ma ott ebédelünk. – vágtam rá hirtelen. Csak előbb keressünk egy automatát! Az áruháznál van. – mondta régi – új szerelmem. Bea! Eljönnél velem? – kérdeztem kedves nővérkénket. Persze. Mikor? – kérdezte. Most. – feleltem rögtön. Menjünk! – mondta Bea, és elindult velem a kijárat felé. Várjatok! – szólt ránk Lina. Vigyetek kapukulcsot! És már nyújtotta is a kulcscsomót. Nekem meg kell a kártyám. Különben feleslegesen megyünk. – mondtam. Így hát bementünk a szobába a csomagból kivenni a kártyát. Ezután indultunk csak el. Bea tudta hol az automata, mert mikor hazajöttünk, Linával együtt volt bevásárolni. Egy óra alatt megjártuk az utat. Aztán mikor haza értünk, Bea segített Linának visszarendezni a lakást, és nekünk meg összepakolni. Félkettőkor indultunk el ebédelni. Az étteremben, amíg vártuk az ételt, Csilla és én, megköszöntük a két segítőnek az elmúlt két heti munkáját, és hogy lehetővé tették, hogy kimozdulhassunk az otthon falai közül. Miután megebédeltünk, kifizettem a számlát, és elindultunk az otthonba. Öt óra előtt értünk be. Kivételesen Linát is becsempésztük a szobába. Segített kipakolni a ruháinkat. Átültem az elektromosomba, és lekísértük Linát a kapuhoz. Mielőtt elment volna, még megígérte, hogy majd hív. Bea vissza kísért bennünket az épületbe, és Ő is elköszönt. Holnap találkozunk. – mondta. Aztán felment a nővérszállásra. Lassan vacsoraidő volt. Bementünk Csillával az étterembe, és találkoztunk az asztaltársakkal. Érdeklődtek, hogy hol voltunk ennyi ideig. Elmeséltünk mindent, ami publikus volt. Aztán felmentünk az emeletre, és megkerestük a ma esti segítőnket. Lefeküdtünk, és reggelig aludtunk. Reggel, valóban Bea jött segíteni, felkelni. Amikor kettesben maradtunk, érdeklődött, hogy mi a helyzet Csilla és én köztem.                                       Semmi különös. – válaszoltam. De Te megint szerelmes vagy Linába. – mondta Bea. Igen, de Csilla még nem tudja. – válaszoltam. Egyszer csak meghallottuk Csilla hívó szavát. Bea bement a fürdőbe, és visszahozta a szobába. Miután mindhárman egy helyen voltunk, Csilla megszólalt. Bea! Nem tudod, van hely más szobába? Akár valaki mással együtt. Meglepődtünk. Bea is, és én is.              Miért? – kérdezte Bea. Szeretnék elköltözni. – mondta Csilla. De miért? – előzött meg a kérdéssel Bea. Mert nem szeretnék, felesleges harmadik lenni. – mondta Csilla. Miből gondolod, hogy felesleges vagy? – szólaltam meg most már én is. Bizonyos jelekből arra következtetek, hogy Te, és Lina, újra egymásra találtatok. Nem tudtam mit mondjak. Tagadni nem akartam, úgyis kiderül, és így hármasban sem akartam bevallani, hogy igaza van. Pedig Bea már, tudta az igazságot.